Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-07 / 134. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 7. Értelmiségi ankét a béke megvédéséről llAGYAR-SZOVJET Társa­Világtanács ülésével kap- (írtelmiségi ankétot tartott Közel hetven értelmiségi fett ezen részt, hogy harcos val, javaslataival segítse a |?.galom erősödését, gzeie Béla megnyitó szavai J Sarkadi László főorvos tar- oadást. Visszaemlékezett az élmiség múltban i helyzetére, s rá- tatott azokra a kedvezményekre, fékét államunk biztosít napjaink- [ számukra. . A felszabadulás óta értelmisé- kivette részét a munkából. A zásnak és fejlődésnek aktív 1 evői voltak, — bár sokan in­gtak közülük — kezdte beszédét adi elvtftrs. — A hároméves J befejezésekor ébredtek rá töb- f hogy az nem papírforma, hanem oldható valóság. tervgazdálkodás nyomán emel­sz általános kulturszínvonal, ínket a világ első kulturnemzetei jemel. Hogy ez így legyen, bé- fvan szükségünk. orszá­ÍLSÖ FELADATUNK békéjének biztosítása. Ezt ^dül nem valósíthatjuk meg, kell fognunk a világ béke- ető népeivel, nemre, fajra és Malmi helyzetre való tekintet !ül. E cél megvalósítása érdekében ült össze 1949-ben Newyorkban, 1950-ben Varsóban, 1952-ben Bécsben a béke­szerető népek világkongresszusa. — Ezen békekongresszusok egyikén hangzott el Joliot Curie megállapí­tása: „Mi nem azért jöttünk össze, hogy esdekeljünk a békéért, — ha­nem hogy békére kényszerítsük azo­kat, akik háborút akarnak.“ Dolgozóink lelkesen készülnek a Béke Világtanács június 15-én kez­dődő ülésére. Most alkalma lesz né­pünknek személyesen megismerni azokat a békeharcosokat, akiknek nővé* hosszú idők óta olyan jól is­merjük, s akiket szívünkbe zártunk. Munkások és dolgozó parasztok fel­ajánlásaik túlteljesítésével készülnek erre a napra; mert mindannyian be akarják bizonyítani, hogy méltó har­cosai a békének. Nekünk, értelmiségieknek is részt kell vennünk ebben a harcban. Be­csületesen kell elvégezni a ránkbízott feladatokat, s nemcsak szgkmai, ha­nem politikai téren is példát kell mutatnunk — fejezte be beszédét Sarkadi elvtárs. | DR. LÉVAI KAROLYI kórházi főorvos hozzászólásában koreai útjá­ról, s ott végzett munkájáról beszélt. — Hat hónapot töltöttem a leg­jobb békeharcosok körében — mon­dotta. — Ezalatt az idő alatt sok mindent láttam, ami fokozottan arra ösztönöz, hogy minden erőmmel har­coljak békés életünk megvédéséért. Láttam, hogy a napalm bomba ho­gyan pusztította ki egy község lakosságát. Láttam a koreai ifjúság önfeláldozó harcát. .— Nem az isten szolgája az a pap, aki a szószéket a béke elleni agitá- cióra használja fel. A pedagógusok­kal karöltve, komoly felvilágosító munkát végezhetünk a lakosság kö­rében. Ezen az ankéton láttam meg világosan, hogy mi papok is sokat tehetünk a békéért •—- mondta dr. Szokodi Gyula református lelkész. | DR. SCHLAMMADINGEB József bőrgyógyász főorvos arról beszélt, hogy az orvosok a jó gyógyítási el­járások bevezetésével és végrehajtá­sával veszik ki részüket a béke­harcból. Dr. Magyar Árpád, a megyei bí­róság elnöke, a kapitalista és szo­cialista társadalmi rendszer közötti különbségről beszélt, mely az igazság­szolgáltatásban is megnyilvánul. A megjelentek sokat tanultak az elhangzottakból. Távozáskor megfo­gadták, hogy a hallottakat gyakor­lati munkájukban alkalmzzák, mert tettekkel akarják a béke ügyét szolgálni. Az adófizetés — országépítés "népi demokráciánkban [ állami költségvetés azoknak az tagi eszközöknek felhasználását -jnti, amelyek az állam funkciói­ak ellátásához szükségesek. Az az pvetö pénzügyi terv, amely a költ- gvetési bevételeknek a népgazda- gi tervvel összehangolt szétosztását osítja, ezért hatalmas politikai és zdasági jelentősége van. [Költségvetésünk, amely megyei vi- ■nylatban mintegy 200 millió fo­ltot tesz ki, a maga vonalán biz- sítja népgazdaságunk fejlesztését a megye dolgozói jólétének fel- Inolését, Ugyanakkor eszköze népi mokráciánk védelmének, néphad- ,'egünk fejlesztésének, a kapitalista mek elleni harcnak, tehát a szo- zmus építésének, költségvetési kiadások a fentebb w lítettek alapján a feladatoknak legfelelöen történnek, de igen fon­tos számunkra ugyanakkor az is, ygy a tanácsok költségvetése Té­lére a kiadáshoz szükséges bevételt [iztosítjuk. A községi költségvetések bevételi iszéne-k döntő többsége a lakosság lóbofizetéseiből tevődik össze. Al- .ununk azonban a múlttal szemben lakosság által fizetett adókat va- mennyi dolgozó érdekében a szo- lizmus építésével kapcsolatos ki­ások fedezésére használja fel. A ltségvetésbe befizetett adók sok­kosán térülnek vissza a lakosság imára, hiszen a dolgozó paraszt- g által befizetett adók csak 'egy szét teszik ki annak az összegnek, nit egy év alatt a falunak a város­íz közelebbhozása céljából (iskolák, tpközi-otthonok, bekötőutak építése. villamosítás stb.) a költségvetésből kifizetnek. Dolgozó parasztságunknak tudato­san fel kell ismerni, hogy a pontos adófizetéssel népünk és hazánk bol­dogabb jövőjét segítik elő. A költ­ségvetésbe befolyó állami bevétele­ket, így a lakosság adóbefizetéseit is tervszerűen, a népgazdaság fej­lesztésére, a falu felemelésére hasz­nálják fel. Aki nem fizeti meg ha­táridőben adóját, az a szocialista építést akadályozza, __________ | A JUNIUS HÓNAPBAN | meg­tervezett adóbevételben Kovács, KÍ3S, Liptai stb. adózók 100 és 200 fo­rintja is benne van. Ha Kovács, Kiss, Liptai nem fizet, a tényleges bevétel június hónapban kevesebb lesz, mint amennyit tervbe vettek. Ezért esetleg a júniusra megterve­zett kiadásokat som lehet teljes egé­szében folyósítani. Ennek következ­tében egy bekötőút, vagy egy ártézi- kút fúrását, vagy egy új kórház épí­tését el kell halasztani. A falu élete és fejlődése szempont­jából különösen fontos, hogy a lakos­ság az adókat az esedékességkor pontosa,, fizesse. Ha a lakosság le­marad az adófizetésben, a falu el­marad a fejlődésben, mert nem kapja meg a költségvetésben szereplő ki­adásokhoz szükséges bevételeket. A falun belül a szőkébb körű kö­zösségi érdek tehát megköveteli, hogy a pontos adófizetők összefogva segítsenek abban, hogy az adóbevé­telek az esedékességkor befolyjanak, hogy minden adózó pontosan meg­fizesse tartozását. Ltmuoimj&m | DOLGOZÓ PARASZTSÁGUNK | jórésze egyre inkább felismeri, hogy a pontos adófizetéssel nemcsak a koz- ség fejlődését segíti elő, hanem egyé­nileg is előnyösebb helyzetbe jut azokkal szemben, akik nem az esedé­kességnek megfelelően fizetik adóju­kat, mert ők adópótlékmentesen tesznek eleget állami kötelezettsé­güknek: adófizetésüknek. Minden becsületes dolgozónak kö­telessége, hogy eleget tegyen adó­fizetési kötelezettségének. A brit nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezlete London, (TASZSZ). A brit nem- zetközösség miniszterelnökei értekez­letének üléséről június 5-én kiadott hivatalos közlemény elmondja, hogy ,,a miniszterelnökök folytatták a nemzetközi helyzet megvitatását. Mi­után tudomásul vették a koreai fegy­verszüneti tárgyalásokon történt leg­utóbbi eseményeket, általában tár­gyalták a közép-kelet problémáit.“ A „Reuter“ Iroda a távolkeleti helyzetnek az értekezleten folyó tár­gyalásáról, „rendszerint megbízható forrásra4 hivatkozva közli, hogy va­lamennyi miniszterelnök, Churchill is, egyetért abban, hogy minden lehető­séget fel kell használni a mielőbbi koreai rendezés érdekében.“ MINDEN PERCET kihasználtunk a mezőgazdasági munkák végzésénél, s így mire esős Idő lett, a munkák lég­ii agy ob bré szét befejeztük. Kiegycltük a répát, a kukoricát bekapáltuk, s min­dent kigyomláltunk, amit lehetett. Be­adási kötelezettségünket mindenben tel. jesítettük, sőt legtöbb terményből túl­teljesítést értünk el. (Ifj. Papp Gyula, Tiszaszöllős.) * ÜNNEPRE KÉSZÜL iskolánk minden tanulója. Most vasárnap lesz a mi ked­ves nevelőink napja, a pedagógus nap. Midiién pajtás izgatottan várja, hogy átdahnssa nevelőjének ajándékát, — s megköszönje a vele való foglalkozást. Természetesen a legnagyobb örömet azzal szerezzük, hegy segítjük gyengébb tár­sainkat a tanulásban. Minden téren be akarjuk bizonyítani, hogy szeretjük nevelőinket. — (Juhász Mária úttörő, Jászladány.) * A BÉKEVILÁGTANÁCS ülésére mű­sorral készül csapatunk. Szavalattal, énekszámokkal és jelenetekkel ünnpel- jük a napot. Iskolánk tanulói közül az idén hatan töltik táborban a nyári szünidő egy- részét. Gulyás Katalin, Szacsva Károly. Kiss Pál te én a Balaton mellett. Kon- czi Margit Tóalmáson, Kiss Vincze pedig Csillebércen vesz részt táborozá­son. Addig is. míg nem indulunk ki­vesszük részünket' a nyári munkák végzéséből, hogy ezzel is segítsük a löbbterraelés megvalósítását. — (Nagy Erzsébet, úttörő-levelező, Tószeg) * A ZAGYVARÉKAS1 Rákóczi tszcs időre befejezte a tavaszi vetést, s a tagság most komoly munkát végez i növényápolási munkák terén. Élenjár nak a termelésben id. Cifra Ferenc, Csák Illés párttagok, Kuss Lajos part­tikárral együtt, s példájukat követik a pártonkívüliek. s a tszcs nődolgozói egyaránt. Recski István, Ignácz Mi­hály, Kiss János, Tóth Gábor. Dóra Boldizsár, Hajdú Lajosné Recski Ist­vánná. Rmlas Sándorné, Rozsnyai Joachimnó és még sokan mások min dennap résztvesznek a munkában, de nincs is gyomos föld sehol a határban. Szinte ég a kezük alatt a munka. — (Siska László párttitkár, Zagyvarékas.) • JÁRÁSUNK területén az állnttenyész. fés terén kiváló eredményt ért el a jászalsógyörgyi Petőfi termelőcsoport juhásza. Szorgalmas munkája és a rooteehnlka alkalmazása nyomán az évi bárányozási százaléka 120 százaié, kos, nyírási százaléka pedig 195 száza­lékos Fáradságot nem ismerve példa­mutatóan kezelte az állatokat, óvta őket a hetegséc-től. megfázástól, s így a csoportnak 10,000 forintot takarított meg Egész t^len legeltetett, s csak 60 mázsa szálastnkarmnnyt etetett fel, meg*5 márcsa abrakot. 2 báránnyal, s 1‘,00 Ft pénzjutalommal köszönték meg áldozatkészségét. (Bathó Ignác* Jász apáti.) • A MEZŐTÚRI BÉKE tSz-hen május 20-ún tartottuk a géni növényápolási bemutatót. A bemutatóban résztvett 1 35-ös 1 univerzális te 1 zetorgép. A ^be­mutató utáni hozzászólásokból kitűnt, hogy gépi munkaerő nélkül el sem le hét képzelni a nagyüzemi gazdálkodást. A gépi munka nagyobb termést, biztosít népgazdaságunk és lermeltezövetkoze- teink számára. A -növényápolási műn kákban élenjáró B^ke tsz-nok jutalmul 2 tolikanát ajándékozott a Mezőgazda sági Osztály. (Angolét Béla, Mezőtúr.) * A TURKEVET Táncsics tsz volt el­nöke, Szabó Sándor, nemcsak mint elnök állta meg a helyét, hanem mint tsz dolgozó is példát mulat. Ezt bizonyítja az a tény, hogy májusig 352 munkaegy­séget teljesített. Minden munkát öröm­mel végez Nem egyszer megtörtént, hogy építkezési anyag érkezett a szö­vetkezetnek, s mivel nem bírtak össze­szedni megfelelő számú munkást, né­hány lelkes tsz-taggal együtt kiürítet- lék a vagont. A munka többször éjjeli nihenéstől fontolta meg őt. ennek el­lenére sem riadt vissza. Ifj SuszW Pál május Lig 414. Csótó László 346 munkaegysége» teljesítettek. — Sugár Máté, Vöröscsillag tsz ) BI.ASKOVICS JÁNOS szolnoki lakos félévi tojte-, baromfi- és tejbeadási kötelezettségét llu, Négy esi Sándor az ogészóvit 100. Kis Lajos első félévi.to­jás- és baromfibeadási kötelezettségét LlO százalékra teljesítette. Élenjárnak a begyűjtési békeverseny kis/.elesít■■•se­ben is. (Balajti János, Szolnok.) * A kunhegyes! postahivatalt szolgálati ügyben naponta többször látogatom. — Ilyenkor önkéntelenül is csendes szem­lélője vagyok az ott folyó munkának, ürömmel nézem a postai dolgozók ren­desen végzett munkáját, mellyel a kunhegyesi dolgozók Igen elégedettek. (Farkas István Kunhegyes, Középtiszai öntöző Vállalat.) Mint az elmúlt évben, az idén is nagy szeretettel készültünk a pedagógus nap megünneplésére. Nevelőink egész éven át segítettek bennünket a tanulásban és problémáink megoldásában egyaránt. Megtanítják igazán szeretni hazánkat, s megtanítanak bennünket az ellenség elleni gyűlöletre is. — Sok esetben éjt nappala téve dolgoznak, hogy mi ta­nulók a tudás fegyverével jól felszo- reive kerüljünk ki az életbe. Mérjük, hogy a jövőben jobbén tanulunk, hogy bebizonyítsuk: munkájuk nem veszett karba (Hegedűs .lolán Szolnok, Varjsa Katalin leánygimnázium.) MKita Göbölyös István a DlSZ-szer- vezetünk oktatásának vezetője, soka, változott a politikai oktatás. A fial lók sokkal lelkesebben tanúinak, eddig kovács Játsef, Andié Béla, Ántá *[■ Major Lajos, Rózsa László, If Juhász Andris megértve a DISZ-niunka rontossagat és a DISZ tagság jelentősé. ízli sZs.PA.n kl'e?/lk' részüket a munkák végzéséből. í;n most jöttem haza niSZ-tttkár képző Iskoláról, s Igvek- úgy dolgozni, hogy tagságunk megmutathassa, minden munka yég. zeséra képes a béke megvédése érdi. DIS7 tuTí (Rózsa Erzsébet traktoros, DlSZ-tltkáf, Jászárokszállás, Gcpállo. A dolgozó paraszt szülők nevében kö- I szőniom pedagógusainkat. Ma gyerme- Ke.nk a dolgozó nép iskolájába járnak, ahol a pedagógusok lelkes hazafiakká, szocializmusunk kiváló építőivé nevelik ré,,i ~ .-Nemrégen rajgyűlésen vettem része s elcsodálkoztam azon, hogy gver- mezeink már kicsi korban milyen fej­lettek politikailag. Nemcsak a tanít Iné. ban hanem a társadalmi munka vég- , i? 18 mpK«lI.iák helyüket Mindez* pedagógusaink fáradhatatlan munkáié- ua... köszönhetjük ifi. dolgozó paraszt' szuJok őszintén megbecsüljük őket ér. ékes. szép munkájukén. (Szálai Lász­lóim, Karcag.) • Négy hold földön gazdálkodó dolgozói parasztasszony vagyok Félévi tojás- ‘ "ÜL. “"romflbeadásl kötelezettségemnek* 1M százalékig eleget tettem, A jövőben »leginkább Igyekszem, hogy mind a növényápolás, mind a beadás terén élen­járjak. hogy megköszönje-n 5 gyerme­kem boldog életét Nekik ment kell ko-a hajnaltól késő estig dolgozniuk, belő­lük lehet orvos, tanár, taniló, s min. déri, amihez keövük van. A tanítók minden áldozatot meghoznak azért, hogy Makarenkóhoz hasonlóan új em­bereket kováesoljanak fiainkból, s írás nylnkból. .(Telek Bertalanná, Beseny« sízög.) • « Pedagógusaink ma szívesen foglalkozz nak velünk, tanítanak, nevelnek, —ha kell szigorúak, de ha szükség van rá, pajtásaink lesznek, velünk együtt szó­rakoznak. A szakköri órákon szinte látszva tanítanak bennünket igen ko­moly tárgyakra. Minden törekvésük arra irányul, hogy megkedveltessék velünk az iskolát, a tanulást. így az-< tán nem is csoda, hogy az iskolát má­sodik otthonunknak érezzük. De nem** csak mi, hanem szüléink is szíveseit látogatnak el körünkbe. — Úgy jönnek tanítóinkhoz, mintha legjobb barátju­kat látogatnák meg. (Szabó Julianna úttörő, Karcag.) ÜSS ifíffiJtfSÍS: A DOLLÁR-FÜGGÖNYÖN TÚL er ül egy szalmazsákon és némán szik. — Carlo, te azt ígérted, hogy ví- -m történeteket mesélsz nekünk, Ián gyorsabban múlik az idő, — ondja az egyik ifjú a másiknak. — Milyen vidám történetet mesél- ■tnék, mikor körülöttünk olyan így a nyomor! — válaszolt Carlo.- Egyébként elmondok nektek egv- ít érdekes epizódot, az életünkből;- az egyszerű olasz ifjú életéből. í nem azért, hogy példát vegyetek Ha, hanem, hogy megmutassam, óva vitt a mi kormányunk bennün- ct. Téged miért ültettek le? — kér- bzi Carlot az egyik újonnan érke- :tt, majd hozzáteszi: — engem lo- .sert tartóztattak le . .. Lehet, hogy pcsületesen dolgoztam volna, h$ lett olna munkám ... Engem azért tartóztattak le, — álaszolt Carlo, — mert béke védel­mében röplapokat ragasztottam ki. Ők ezt államellenes cselekedetnek nyilvánították. — Mesélj Carlo ... A letartóztatottak közelebb ülnek Carlohoz, az egyik odaáll az ajtó mellé, hogy jelezze, ha közelednek az őrök. Carlo beszélni kezd: I .Svábbogár-rendsier* __ A vád ön ellen rendszeres csa­s. A város vendéglőseit megkárosí- tta. Mit tud felhozni mentségére? A vádlott, egy középkorú, szegé­nyesen öltözött munkáskülse.jü férfi, feláll és így szól: — Leszerelésem éta munka nélkül 1 vök. Jártam Afrikában. Görög­ig Franciaországban. Mindig teljesí- w - " na a kötelességem... — Ez r.em tartozik a tárgyhoz. A Amiről a római kiállítás nem beszél lényegről beszéljen, — szakítja félbe a törvényszéki bíró. — Éppen, hogy a tárgyhoz tarto­zik. Szeretném magát látni az én bő­römben! .. , — A lényegről beszéljen! Külön­ben eltávolítóm a terepiből és távol­létében fogjuk elítélni. Aki dolgozni akar, az talál magának munkát... — Tehát ön szerint az a kétmillió munkanélküli, aki az olasz országuta­kon vándorol, — nem akar dolgozni? — Csend legyen, hallgasson! — kiált a bíró. •— Na jó ... Hát így történt: hogy éhen ne haljak, a ,.svábbogár-rend- szort" találtam ki, vagyis bementem valamelyik vendéglőbe — nem több­ször, mint napjában egyszer! — bort rendeltem, finom előételt, egy nagy adag makarónit és sültet hozzá. Hosszas éhezés után a makaróni és a fél adag sült.. ,-— Miért fél adag sült? — szakítja félbe az ügyész. — Azért, mert miután a sült felét már megettem, a maradék alá egy svábbogarat tettem és odahívtam a pincért. Felháborodva mutattam rá a kiesi, fekete állatra. A pincér hívja a tulajdonost, én felemelt hangon te­szek panaszt és majdnem mindig si­került. hogy a tulajdonos megijedt, hogy botrány lesz s elveszti a vendé­geit, fizetés nélkül elengedett. — Miért majdnem mindig? — kér­dezi a bíró. — Mert néha-néha egy-egy tulaj­donos fizetésre kényszerített. Ilyen­kor még jobban felemeltem a han­gomat és a vége mégis csak az lett hogy fizetés nélkül elengedtek. — Tehát bűnösnek vallja magát? — Igen, elismerem, de hozzá kell tennem, hogyha dolgozhattam volna, nem folyamodtam volna ilyen eszkö­zökhöz. — Ez nem menti a cselekedetét. Letartóztatása után a zsebében még 43 svábbogarat találtak, ami bizo­nyítja, hogy folytatni akarta a csa­lást. .. — De hiszen nem hagyhattam ezo- ket a svábbogarakat otthon! Egysze­rűen azért, mert nem volt lakásom... A pőruljárt vendéglötulajdonosok és az ügyész beszéde után a védő bejelenti, hogy minden reménye a „jószívű bírák“-ban van. A vádlottat nyolchavi börtönre ítélik és az őrök elvezetik. Carlo tovább mesél: A vándor-kereskedő — Jöjjenek csak közelebbi Jöjje­nek közelebb! Vegyenek gyorshatású férogirtóport! A por védjegyezve van, a világ leghíresebb professzo­rai nagyra értékelték és értékelik! Ez a por nem kábítja cl a férgeket, hanem azonnal megsemmisíti! Pusz­títja a bolhát, poloskát, tetőt és ehhez hasonló férgeket. Tessék ké­rem! Tessék. Vegyenek gyorshatású féregirtőport! A vándorkereskedőt egy kis cso­port paraszt veszi körül. A kis cso­magok eltűnnek a lcörülállók mély zsebeiben. — Csak jöjjenek közelebb! Vásá­roljanak! Tegnap a szomszéd faluban a vásáron tízezerhétszáznegyvenegy csomagot adtam el. Használják ki az alkalmat, holnap már késő lesz és meg fogják bánni. Nem kábítja a férgeket, hanem azonnal megsemmi­síti! Már csak az utolsó csomagok maradtak meg. Tessék-tessék. jöjje­nek közelebb! Milliókat ajánlottak ezért a felfedezésért nekem, de nem adtam el. Nem akarok meggazda­godni, Az emberiség jótevője aka­rok lenni. Vándorlók a világban, hogy megsemmisíthessük az élösdi- ket, a férgeket... — Ez a por a legyeket is meg­semmisíti? — kérdezi az egyik asz- szony. — Megsemmisiti a legyeket, a da­razsakat, egereket, ürgéket! Vakon­dokat! Jöjjenek közelebb, vásárol­janak. — Pardon.,. Van önnek enge­délye arra. hogy piacon, vásárokon árusítsa ezt az árut? — kérdezi a közelben álló Tendőr. — Hát hogyne volna kérőm! — s a kereskedő végigtapogatja összes zse­beit. — Képzelje, ma a másik ruhá­mat vettem fel... De; parancsnok úr, ne nyugtalankodjon, van enge­délyem és a legközelebbi alkalommal okvetlenül magammal hozom . . . — Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok letartóztatni. Neve, címe... Adja ide a bejelentőjét. — Bejelentő? Szintén a másik ru­hámban maradt az engedéllyel együtt; — válaszol a kereskedő. — Akkor gyerünk az őrszobára, — zárja le a vitát a rendiig — Menjünk. — mondja a keres­kedő és a körülállók felé fordul: — még találkozunk. Egyelőre vigyék ingyen a megmaradt csomagokat. Látják, így cselekszik egy önzetlen jótevő! — Nekem is adjon egyet, —< mondja a rendőr és nevetve dugja a csomagot a zsebébe. — Az őrszobán a vándorkereskedő — egyébként munkanélküli kőműves. .— elmondotta, hogy neki semmiféle engedélye nincsen, s hogy a csodála­tos féregirtópor — nem más, mint az országúton összekapart homok, ame­lyet megszitált és azután eladta a vásárokon és piacokon. — Ha lett volna munkám, — és a hangja remeg, — hát ilyen fé­regporokat kellene feltalálnom? Én kőműves vagyok... Dolgozni aka­rok! — mondja már szinte kiabálva. És elítélték csalásért, * A cellában egy pár pillanatig? csend áll bo. Carlo elbeszélésében semmi nevetségeset nem találtak. El- mélyülten gondolkodtak valamin. Bi­zonyára mindegyik a saját életére gondolt. Hány ehhez hasonló törté­netet mondhatna el mindegyikük! Az egyik távoli sarokban valaki mélyet sóhajtott és a másik oldalára for­dult. — Lám; hova juttattak bennünket, — mondja Carlo — és hangjában már semmi irónia nincsen. Azután hozzáteszi: — Természetesen; ilyen eszközök­kel nem változtatjuk meg a helyze­tet! Cselekedni kell... — Csönd legyen! — ordít az ajtó­ból a börtönör. — Mert különben mindnyájatokat sötét zárkába tesz­lek! . .. — Próbáld meg, el tudsz-e ben­nünket némítani! — kiáltja válaszul Carlo — és hangosan felnevet. (Giovanni Germanetto cikke nyomán.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents