Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)
1953-06-27 / 151. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953. június 27, Ebédszünet a túrkevei Harcos tsz Haladás brigádjában Lelkesen folyik a munka a túrkevei Harcos tsz legjobb brigádjában, a „Haladásiban, melyet Tóth Béla vezet. Most éppen az árpát aratják. A hatalmas táblából már alig áll lábon egy pár hold. A távolban egy kombájn, a közelben két aratógép vágja az árpát. — A brigád tagjai — gondosan ügyelve arra, hogy egyetlen szem se peregjen el — keresztbe rakják a kévéket. De a szorgos munka közben gyakran fordul simogató tekintetük arra, ahol a kombájn dolgozik. A gép felé. mely sok embert kímél meg az aratás fárasztó munkájától. A nap már magasan jár az égen. Dél van. Megelevenedik a kis tanya. A brigád tagjai a kúthoz jönnek megmosdani, hogy azután elfogyasszák az ebédet. Vidám fiatalok, derűsarcú öregek beszélnek a napi munkáról, az eredményekről, a szép termésről. Egy szívvel és egy akarattal harcolnak a tsz földjén a békéért, s minden szemben, ugyanolyan fény ragyog: a munka boldog láza. Egymásután telepednek le a fák hűvös árnyékába és előveszik az ebédet. Vidáman falatoznak. A fehér kenyér mellé mindenki mást eszik. Szalonnát, zsírt, lekvárt. Né- hányan, még mielőtt komolyan hozzálátnának az evéshez, ciberét készítenek. Jól esik ez a savanvkás étel ilyen melegben. Jó étvágyat is csinál, bár abban nincs hiány. •— Munka után jól esik az ennivaló. „Tán egy hétre jöttél, hogy olyan sok kosztot hoztál?“ — kérdezi nevetve Kovács Julia Balogh Teréztől. — „Ennyit csomagolt anyám'1 — feleli a kérdezett. «*ga*»én is jártam így valamelyik nap — folytatja Kovács Juci, — nem tudtam megenni a sok ennivalót.“ A gondos anya most sem felejtkezett meg kislányáról, van kalács bőven a táskában. Jut másnak is. Szeretettel adnak egymásnak süteményt, almát, meggyet, hiszen testvérek. Egy nagy családba tartoznak mindannyian, a Haladás brigádba. Míg kézről-kézre jár a csérépkorsó, egyre gyakrabban néznek a kombájn felé. „Hol van már Mária?'1 — „Nem jön?“ — Hiszen itt van az enni valója, — hangzik innen-onnan. Simon Máriát, a munkacsapat vezetőt, a népnevelőt várják olyan nagyon, mint gyermekek az édesanyjukat. Kombájnkísérő, s nehe zen hagyja ott a gépet. Végre mégis feltűnik a távolban. — „Jön már“ — mondják megnyugodva. Mária még betér a tanyába, maid néhány perc múlva kis piros táskával a kezében leül „családja“ körében. Boldogan újságolja az eredményeket. „Kilenc holdat vágott le a kombájn, S tudjátok, mennyi árpa lett? — 191 mázsa 60 kiló.“ „Gyönyörű eredmény“ — hangzik — s felcsillannak a szemeit. Sok-sok kérdésre kell megfelelnie Simon Máriának, s örömmel számol be a legapróbb részletekről is „Nem kaptam ma még újságot. máma egy könyvből o'Vasunk“ — mondja — míg kis piros táskájából előveszi a „CskaloV“ kolhozról szóló könyvet. A brigád tagjai közelebb húzódnak, s csendesen hallgatják, hogyan küzdenek a Szcv jetin tóban a kalászosok magasabb terméshozamáért s ezzel hogyan harcolnak a békéért. A felolvasás után beszélgetni kezdenek. „Mi is minden erőnkkel küzdünk a békéért. Ezért váHaltam a nekem kimért területen felül még Linót; négyszögölet — mondja Tőrök Erzsébet. „a brigád legjobb dolgozója“ vándorzászló boldog tulajdonosa. „Ejnye, de szerény Bözsi néni. Hát azt miért nem mondja el, hogv vállalását 1000 négyszögöllel túlte'- jesítette? — kérdezi Simon Mária. — A felelet egy boldog mosoly és egy kifejező tekintet. — „Lesz az még több is.“ „Az én munkacsapatom minden tagja békeharcos“ — veszi át a szót Balogh Teréz, a másik munkacsapat vezetője. — Számlálgatni kezdik, ki hány munkaegységgel küzd a békéért. 250—170—150 — hallatszanak a számok. A 76 éves Biró Bálint bácsi is mindennap az első között érkezik már kora hajnalban. — Több mint 50 évig voltam cseléd. Most boldogan dolgozom gyermekeim. unokáim szép jövőjéért. Már két dédunokám is van. A 4 éves Rozika és a 3 éves Lajoska — mondja csendesen. Majd aprói beszélnek, hogy az olvasottak közül milyen tapasztalatokat használtak már fel. — Ke- resztsörosan vetettünk. S nem csalatkoztunk. — Jóval több a termés, mint tavaly volt. — A tarlóhántás is folyik. Silótakarmányt vetünk a földbe. — No, és géppel aratunk. — Számolnak be a szovjet módszerek alkalmazásáról. — No de olvastunk olyanról is. amit ha előbb tudunk, nem károsodunk. Nem szabad legeltetni a zöld vetést, még akkor sem, ha kövér. Mi pedig ráeresztettük a birkákat. Látszik is a helye — mondja Simon Mária. — Bizony-bizony — bólongatnak többen. — „Munkára fel!" — mondja Bözsi néni, a brigád legjobb dolgozója és indul az árpaföldre. — „Termelni kell“ — hangzik többek ajkáról a visszhang, s elindulnak. Harcba mennek. A béke csatáját vívják. Burda Gizella. Tiltakozó nagygyűlések a moszkvai üzemekben a külföldi bérencek berlini mesterkedései ellen Moszkva. (TASZSZ). Június 2Jrén moszkvai üzemekben népes nagygyűléseket tartottak, amelyeken a szovjet főváros dolgozói haragos felháborodásuknak adtak kifejezést a béke ellenségeinek bűnös mesterkedéseivel kapcsolatban, azoknak a reakciós köröknek mesterkedéseivel kapcsolatban, amelyek félnek a békétől s mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését. A Vlagyimir Iljics Villamossági Gépgyár nagygyűlése egyhangúlag elfogadta ..Bergmann-Borzig" németországi Villamossági Gépgyár munkásaihoz intézeti felhívást. „Mi, moszkvai „Vlagyimir Iljics" Állami Villamossági Gépgyár munkásai, teljes szolidaritásunkat fejezzük ki a német munkásosztállyal — hangzik a többi között a felhívás. Meggyőződésünk. hogy a Berlin demokratikus övezetében lefolyt provokáció azok keze műve, akik félnek a német kérdés békés megoldásától, akik rettegnek a német nép demokratikus erőinek megszilárdulásától. Mi szovjet munkások biztosak, vagyun? abban, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe, amelynek életbevágó érdeke, bogy felszámolja hazájában a széthúzást, nem követi azokat, akik üt nyomorba és szerencsétlenségbe akarják dönteni a népet. A „Kalibr" gyár munkásai, mérnökei, technikusai és alkalmazottai felhívást intéztek a „Schmalkalben" szerszámgyár (Thiiringia) munkásaihoz, hogy legyenek éberek és figyeljék a béke és demokrácia ellenségeinek mesterkedéseit. A „Kaucsuk" gyárban népes tiltakozó nagygyűlés volt. ,,Biztosak vagyunk abban — hangzik a gyár kollektívájának határozata, — hogy Németország munkásosztálya nem dől be semmiféle új provokációnak, nem adja fel harcban megszerzett állásait az osztályellenség előtt, hanem még jobban fokozza az éberséget s minden erejét, minden energiáját arra mozgósítja, hogy példaadó munkával erősítse a Német Demokratikus Köztársaságot." (MTI.) „A koreai nép nagy győzelme egyúttal a béke és a demokrácia világot átfogó táborának nagy győzelme is“ Pak Den Aj cikke a „Zsenminzsibao“-ban. Peking. (Uj Kína). Pak 'Den Aj, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának titkára csütörtökön a ,Zsenminzsibao“-ban megemlékezik a koreai háború harmadik évfordulójáról és rámutat a koreai nép győzelmeinek jelentőségére. A cikk írója megállapítja, hogy a nemzeti felszabadító háború három esztendeje komoly próbatétel volt a Jtoreai pép, a Koreai Munkapárt, a népi államhatalom és a néphadsereg számára. Nemcsak hogy kiválóan kiállották ezt a próbát, hanem jelentősen fokozták is erejüket az elmúlt három esztendő alatt. Pak Den Aj így folytatja: „Az amerikai imperialisták által a koreai háborúban elkövetett kegyetlenkedések azt bizonyítják, hogy az amerikaiak minden emberi lelkiismeret, a civilizáció, az emberiség, a demokrácia, a béke és a biztonság legvadabb ellenségei. A koreai nép győzelme azt bizonyítja, hogy egyetlen agresszív hatalom sem képes leigázní azt a nemzetet, amely el van'szánva függetlenségének és szabadságának megvédésére és amely hű a leninisztálini nemzetköziség zászlajához.“ Pak Den Aj a következő három lényeges tényezőben foglalja össze a győzelmek okait: 1. a koreai nép hősiesége, önfeláldozó és meg nem alkuvó hard szelleme: 2. a forradalmi, demokratikus bázis léte és megszilárdulása, ami szilárd mögöttes országrészt biztosít a koreai népi fegyveres erői számára; 3. a béke és demokrácia tábora által nyújtott támogatás. Pak Den Aj hangsúlyozza: „A koreai nép ökölbe szorult kézzel figyeli az ellenségnek a koreai fegyverszünet meghiúsítására irányuló újabb aljas mesterkedéseit. A koreai nép még jobban megszilárdítja és elmélyíti barátságát és szolidaritását a testvéri kínai néppel. A közös ellenség — a külföldi agresszor — elleni harcában továbbra is vállvetve küzd a kínai néppel, boldog jövőnk biztosítása érdekében. Nincsen a világon olyan agresszív erő, amely meg tudná hiúsítani a jogaiért, boldogságéért, biztonságáért és a békéért egyvo- nalban harcoló két nép erőfeszítéseit. Megemlékezések a koreai háború kitörésének ha.madik évfordulójától Békénk, kenyerünk ellensége Mátéff y János és Kiss Péter kunmártoni pap Hazánkban már a jövőévi kenyérért vív a dolgozó nép csatát. Kunmártonban is megérett a búza. Szorgalmas kezek, gépek aratják. A letűnt elnyomó osztály szövetségese: a klerikális reakció nem nézi tétlenül építő munkánkat. Kunmártonban különösen Mátéffy János (Bruno) szerzetes akadályozza a kenyeret alkotó, jövőt alakító nagy munkát. A jóhiszemű dolgozó parasztokat igyekszik hálójába keríteni, a gazdaság^ munkában hátráltatni, hiszen ő is tudja, hogy ma a béke védelme és a jól végzett munka hazánkban egyet jelent. Mátéffy János annak az érdekében, hogy megakadályozza a sürgős mezőgazdásági munkát, állandóan a tanyákat járja. Órákat „foglalkozik“ egy- egy családdal azért, hogy ne menjen a kapálás. „Munkája" jutalmául a dolgozók becsületes munkájával biztosított élelmiszerrel, sonkával, kenyérrel, vajjal, kaláccsal — tömi meg feneketlen hátizsákját. De még azzal sem elégszik meg, hogy a termelő munkát zavarja, hátráltatja. Igyekszik megbontani a dolgozó parasztok egységét Kungyalun. Terve: szembeállítani a tsz tagokat az egyénileg dolgozókkal. CíVódásokat szít, s mert csak nyugodt légkörben folyik alapos mun ka, szövi a rágalmakat, hordja a különböző híreket. Akik ráhallgattak, saját kárukon okulnak: elmaradtak a sürgős mezőtrazdasági munkák végzésében. Nemcsak a felnőttek lelkét fertőzi hanem legdrágább kincsünk: a gyermekét is. Az iskolai nevelés munkáját egész éven át hátráltatta azzal, hogy ministráns körök szervezésével illegális hitoktatással vonta el a figyelmet a tanulástól. Az iskola által nyújtott tudományos ismereteket állandóan támadta. Neki az volt és az maradt az érdeke, hogy elvakítsa, félrevezesse a tömegeket. Ennek érdekében akarja szembeállítani a szülői házat és az iskolát, a szülőt és a nevelőt. Ezen a téren a legocs- mányabb rágalmaktól sem riad vissza. Fiatal lányokat vádol meg, holott többet érne, ha a saját portáján söpörne és vigyázna erkölcsi magatartására. Akkor nem érkezne be annyi panasz a szülőktől, nem lenne annyi baj azzal, hogy tapasztalatlan gyermekek erkölcsét igyekszik megrontani. Nem csoda, ha az ilyen papot a szülök megvetik, hiszen a gyermeki lelkek fertőzője, a béke nyílt ellensége. Mátéffy János nem az egyetlen katolikus pap, aki elfelejti az állam és az egyház megállapodását. Nem marad mögötte dr. Kiss Péter kunmártoni plébános sem, aki házszenteléssel, — ministránskörök szervezésével akarja elvonni a gyermekeket a tanulástól. A sok áldozat közül csak egyet említek meg, Bal''"“ Erzsébet államilag gondozot tanulót, akinek tanulmányi idejéből igen értékes napok estek ki akkor, mikor magával vitte házszentelésre, más vallásos megmozdulásokra. Ennek a ténykedésnek lett a következménye az, hogy a gyermek tanulmányában elmaradt. \ A vasárnapi templombajai ason kívül Kiss Péter igyekszik igénybe venni a gyermekek idejét más napokon is. Bebizonyosodott tény, hogy azokkal a tanulókkal van az- iskolának legtöbb baja, akiknek ilyen kapcsolatuk van a klérussal. Ezeknek szülei nem törődnek azzal, hogyan tanul a gyermek. Igazságtalanok és sokszor lerontják a nevelő tekintő lyét, a gyermek, valamint az is kóla tanulmányi eredményét. Számtalan példát fel lehetne sorolni arravonatkozóan, hogy a klérus e két képviselője mennyire akadályozza a tavaszi munkát, mennyire fékje ez a két pap kul- turforradalmunk megvalósításának. Cpljuk egy: a vallás leple alatt akadályozni az iskolák tényeken alapuló tudományos oktató-nevelő munkáját. A vallás leple alatt, a nagy munka meglassításával kivenni a dolgozók szájából becsületes munkájuk megérdemelt gyű mölcsét: az új kenyeret. Gulyás Gyula iskolaigazgató, K immár ton. Bukarest Valamennyi csütörtöki román lap vezércikkben emlékezik meg a koreai háború kitörésének harmadik évfordulójáról. A „Scanteia“ megállapítja, hogy a koreai vérontás kezdettől fogva a háború és az aggodalom melegágyát jelentette a távolkelet és az egész világ számára. A békeszerető emberiség megelégedéssel üdvözölte a hadifoglyok hazatelepítése ügyében június 8-án aláírt egyezményt, az agresszió erői azonban a Li Szín Man-klikk útján új fondorlatot szőttek. hogy elgáncsolják a béke erőinek a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépéseit. A román nép a világ népeivel együtt követeli a mielőbbi fegyver- szünetet Koreában, Korea és az egész világ békéjének biztosítása érdekében. Tirana A „Zeri-i Popullit“ is vezércikkben foglalkozik a hősi harccal, amelyet a koreai nép és a kínai népi önkéntesek három esztendeje vívnak az agresszorok ellen. Az albán nép, . amely mindig elítélte Korea elleni agressziót, megvetéssel bélyegzi meg Li Szin Man szerződés- szegő eljárását és azt az óhaját fejezi ki, hogy a három év óta húzódó koreai kérdés végre gyors és méltányos megoldást nyerjen. A Vietnami Munkapárt üdíözlö távirata Peking. (Uj Kína.) A Vietnami Munkapárt Központi bizottsága június 25-e, az agresszióval való szembeszállás harmadik évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát. A távirat hangsúlyozza, hogy a koreai nép — Kim ír Szén marsall és a Koreai Munkapárt vezetésével — az elmúlt három esztendő alatt a kínai népi önkéntesekkel vállvetve, arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy tárgyaló asztalhoz üljenek. A távirat annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a koreai nép — jóllehet a Li Szin Man-klikk az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével a fegyverszüneti -tárgyalások aláaknázására törekszik — végső győzelmet arat, megvalósítja a fegyverszünetet és békés eszközökkel rendezi a koreai kérdést. (MTI.) Árvíz Belgiumban Brüsszel (TASZSZ). Belgiumban június 24-ére virradó éjjel óriási vihar volt, amelynek következtében a Sambre folyó mellett lévő területet árvíz öntötte el. Charlerói városban és a szomszédos községekben a víz elöntötte a lakóházak és üzemek alsó emeleteit. Sok helyen megszakadt az utcai és vasúti közlekedés. A „Drapeau Rouge“ megállapítja, hogy több községben az árvíz fenyegető jelleget öltött, mert a vízlevezető rendszer rossz állapotban volt. Az árvíz ezen a területen többtízmillió frank kárt okozott. (MTI). din q öl lap a kő te ni hdqzefröl London (TASZSZ). Az angol lapok továbbra is nyugtalanságuknak adnak kifejezést amiatt, hogy Li Szin Man szabotálni igyekszik a koreai fegyverszünet megkötését. A „Daily Mirror“ szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy „mindaddig nem lehet igazi előrehaladást elérni Ázsiában, amíg Amerika makacsul fenntartja kapcsolatait az olyan renegátokkal, mint Li Szin Man Koreában és Csang Kaj Sek Formozán.“ A lap hozzáteszi, hogy „Angliának ebben a kérdésben ma nyomatékosabban kell állást foglalnia, mini bármely más kérdésben, (MTI), oi béke, a mi élttto emuk i.A béke • fennmarad és tartós lesz. ha a nébek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyéi és vé~ lig kitartanak mellette!'' Ez a sztálini idézet jutott eszembe, mikor autónk a főváros felé robogott. hogy a Budabesten ülésező Béke Vilagtanács ülésén mi. Szolnok megye küldöttei is résztvehessiink. Velejth etetien él m én yt jelentett számomra az a bil- lanat, amikor az ébítok székházának hatalmas termébe leütünk. hogy meghallgassuk a világ minden tájáról jö'tt küldöttek üzenetét. Az egybegyűlteket fai és nem. kor és ranz, vallás és társadalmi hely• zetre való tekintet nélkül egy gondolat kovácsolt ősz- sze: a béke megteremtésének mindent átfogó gon- dolata. Külföldi békeszereiö vendégeink, mint ióbarátok üdvözölték egymást és a velünk való mezismerkedésük is a nemzetköziség legyében történt. Nem személyek egymásnak való bemutatkozására gondolok, hanem az elhangzott szavakra. A felszólalások közül különösen és úiszerü- en hatott rám Elfes nyugat-német békeküldött felszólalása. A német kérdés békés rendezése, a kettészakított ország demokratikus egyesítése nemcsak a német néb ügye. Világkérdéssé szélesedett ez a feladat, s minden szívből békét kívánó ember a maga ügyének is tekinti. Ha sikerül a német kérdés békés rendezése. nemcsak nébiinknek. hanem a világnak oldódik meg egyik legégetőbb problémája. — hangsúlyozta többek között Elfes német küldött. Mi. akik a romokból néhány év alatt virágzó or •szagot teremtettünk, úi hí dákot, kohókat ébítettünk. soha nem látott erőfeszítésünk nyomán úi városok nőttek a földből dolgozó népünk keze nyomán, nekünk a háború gondolata távoli, sőt ennél is több, nagyon nagyon idegen. Ezért akartuk a német kérdés rendezését is. A béke a mi éltető erőnk, alkotó elemünk. Annyit telem, mint növénynek a napfény, ételnek a só. embernek a levegő. Ezért ragaszkodunk hát hozzá, ezért küzdünk érte. s ezért kívánunk minden népnek őszinén békét, békét, békét!!! TÖCSIK KÁROLY a Járműjavító műsz. ig. Több mint 20 mázsa papírt gyűjtöttünk A papírgyűjtő hét nem találta készületlenül az SZTK dolgozóit sem. Az előzetes tájékoztatás alkalmával minden ügyosztály felkészült, hogy az összes s elejt papírt összegyiiitse. Az egységek előre tervet készítettek. — szám bánét- tóé területeiket, melyeket át kell vizsgálatok, felosztották egymás között a feladatokat. A szolgáltatási csoport dolgozói Németh István és Gelléri Dezső vezetésével szorgalmasan válogatták a rendelkezésükre álló iratanyagot. A számviteli csoportból Strausz Margit és Nagy Irén a padlótól a mennyezetig mindent átkutatott. hogy égy darab felesleges papír se maradjon. D Simon Margit napokig válogatott a bince lomjaiban. A jó munka sikerrel járt. A vállalt 10 mázsa helyett 19—20 mázsa papírt adtunk már át a MÉH-nek és még mintegy 200 kilót adunk át. Dolgozóink már az íróasztalaikat vizsgálják, hogy ott se maradjon .felesleges Papír. Tudják, hogy minél több papírt adnak át. annál több könyvet, uiságot kapnak vissza. Jankó Károly Szolnok SZTK
