Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-26 / 123. szám

1953 május 2G. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Miért nem használják ki népgazdaságunk milliós beruházásait a karcagi téglagyárban Nem asszony az, aki férjével tartatja el magát A t,Kalcium"-részvényesek elhanya­golt téglagyára helyén az ország egyik legmodernebb építőalapanyaggyártó üze­me épült fel az ötéves tervben Karca' gon. Még ebben az évben a kiváló agyaglelőhelyek kiaknázására felépül a madarasiúti új téglagyár is, mely kor. szerűségében nem marad alatta a „Duc- !os" üzemnek. Hatalmas összegeket for­dított népgazdaságunk a karcagi üzemek korszerűsítésére s ötéves tervünk végére a nagy termelőszövetkezeti város a mo­dern épító’alapanyagipar városa is lesz. A Mezőtúri Téglagyári Egyesülés; az üzemek gazdája azonban nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a sok­milliós beruházásnak mielőbb hasznát vegye népgazdaságunk. Két évvel ezelőtt kezdték meg az első lépést a kőszivacs gyártásához. Azóta felépítették a műszá­rítót, kibővítették az I. sz. présházat, modern kazánházat; légszívóberendezése­ket szereltek be. Mindez úgy készült, mint a „Luca széke", de végre mégis kész lett. Az elmúlt béten indult meg a kőszivacspalló gyártása, holott már a módosított tervek szerint is ebben az évben a gyártási idény elejétől működni kellett volna a szivacsgyártó részlegnek A fáradságos emberi munkát csaknem kiküszöbölték itt a modern gépek. A présgépből kikerülő megformázott agyag­testet automata szabdalja el. Az elsze- dók keze alatt felvonóberendezés emeli és süllyeszti a két méter magas „piló­tát", melynek rekeszeibe kerül a nyers szivacspalíó. A présgéptől sínen gurítják a ,’.pilótákat" a műszárító mély folyo­sóiba, ahol a kocsitoló egyetlen mozdu- latára az állványokra telepednek a telt rekeszek. Úgy látszik, minden renaoen megy ebben a szép, új üzemben. A valóság mégsem ez. Besze János; a keller kocsi egyik fiatal kezelője nem igen talál ma­gának munkát s el is panaszolja. — A múlt héten kezdtük a gyártást. Tegnap már jól megközelítettük a ter­vet, 4000 kőszivacsot készítettünk el. Ma 11 órakor azonban leállt minden. “Elromlott a kazán s még most sem tud­juk, mi a baja. Nehézkesen megy a munka ezen a he. lyen. A fűrészporszívó berendezéssel két hónapig bajlódtak, el is készítették. Az­után megállapították, hogy mégsem jó s most odakint egy transzportőr beállítá sán dolgoznak a brigád tagjai. Ez fogja majd felhordani az anyagot a keverőbe. A műszaki szervezetlenség miatt súlyo­san lemaradt az üzem a kőszivacspalló- gyártással. Komoly szervezési hibák vannak a II. sz. présházban is, habár ez az üzemrész arról híres, hogy 209 százalékra teljes!' tette áprilisi tervét. Május első két de- kádjában is több mint 160 százalékos teljesítést értek el. Itt is a legkorszerűbb eljárással folyik a gyártás — a kő- szivacsüzemhez hasonlóan — az emberi munka minimális igénybevételével. Azonban csak a tervek és a lehetősé' gek vannak meg erre. Valóságban itt sem használják ki a Keller-eljárást. Az új berendezésekkel nem sokáig dolgoztak Az elhordóberendezés nem működött eiég gyorsan ahhoz, hogy ki tudják hasz­nálni a présgép és az automata kapaci' tását, így azután félre is állították az útból. Újból beállították a hagyományos kihordószalagot és hordókocsin szállítják ki a téglát a színekbe. A nagy költ­séggel beállított liften mozgó pilótákat csak akkor használják, ha a hordókocsik késnek, vagy elromlik a kihordószalag. Valójában ez azt jelenti, hogy egy lépést tettek hátrafelé. Emberek dolgoz­nak a gépek helyett. A régi eljárás visz- szaállításával 18-ról 32-re emelték a présnél dolgozók létszámát. Darabbér helyett órabérben számolták el a dolgo- zókat s ennek az lett a következménye, hogy a multhavi 209 százalékos tervtel­jesítéssel is felét keresték meg a mun­kások annak, mint amit normában el tudtak volna érni. Érthető a dolgozók kedvetlensége. Sajtos Benjámin elszedő, a nyers" gyártó brigád vezetője meg is mondja nyíltan. — Bekapcsolódtunk a versenybe. A választások tiszteletére becsülettel telje­sítettük is ígéretünket, de még sem lát­tuk meg a kellő eredményt. El van .csüggedve a brigád, van sok, aki el akar menni inkább, mint állandóan vá" rakozzon a munkára. Hol a prés romlik el, hol a kihordószaíag, hol a bányá­ban mondja fel a szolgálatot a kotró­gép. Május 20-ig az első dekádban 86 órát mentünk teljes üzemmel, csaknem annyit meg vártunk. így nem lehet be­csülettel versenyezni, nem lehet keresni sem. Vajó Lajos berakó is a műszaki szervezetlenségben látja a hibák gyökerét — Télen, mikor a javításokat kellett volna végezni, erőltetve mentünk. Szé­gyenszemre 7—8000 téglát gyártottunk naponta. Tiszta ráfizetés volt. Tavasz- szal, mikor a gyártásba kellett volna fogni, belekezdtek a javításba, anélkül, hogy alkatrész lett volna biztosítva. A javítás még most is tart. Senki sem felelős ezért. Ha kijön Ifi László, az igazgatónk, nem kéri ki a munkások véleményét. Összedugja fejét a telepve­zetővel s mást meg sem hallgat — megy tovább. — Tavaly volt nap, hogy 40.000 tég­lát is kiadtunk naponta. Most csak 25— 28.000-et. Senki meg nem kérdi, hogyan tudnánk elérni újra a régi szintet. Az hátráltatja a munkát, hogy a minket ki­szolgáló csoport órabérben dolgozik, mi meg teljesítményben. Illés Róza égető arról panaszkoaiK. hogy egy éve felépült a szép, modern fürdőépület — mégis messziről meg­ismerik a városban a téglagyáriakat a téglaporról. Fürdő van, csak víz nincs hozzá. A munkások a napi munka szeny- nyét nem tudják lemosni magukról. Evés előtt pocsolyában, vagy a kubikgödörben mossák meg egy kicsit a kezüket, mert még lavór sincs a telepen. Régen húzódik a ventillátor beszere­lésének ügye is s még számtalan a pa" nasz, javaslat, amit ezzel intéz el az igazgatóság: „Ha eddig jó volt, jó lesz ezután is". „A technika olyan emberek nélkül, akik elsajátították, halott" — mondotta Sztálin elvtárs. S ez teljes mértékben vonatkozik a téglagyári egyesülés mű­szaki vezetőire is. Itt az ideje, hogy tel­jes mélységében kihasználják a műszaki lehetőségeket s a termelékenység fokozá­sával fizessék vissza népgazdaságunknak azokat a milliókat, melyeket a karcagi üzemre költött. .Ehhez azonban az is kell, hogy a dolgozók véleményét meg­hallgatva s nem elefántcsont'toronybó! nézve az eseményeket — akarja is ki­javítani a hibákat az üzem vezetősége. Kisújszállás elmaradásának egyik ohfl a gépállomás vezetőinek nemtörődömsége kisújszállási gépállomás igen fon­tos szerepet tölt be az ottani termelő szövetkezetek megsegítésében. Vezetői azonban nem érzik a felelősséget, ami egy tsz-város gépállomására hárul. Egy­részt igen elmaradtak a cséplőgépjavr fással. 11 cséplőgéppel. 13 aratógéppel és két álló traktorral tartoznak. A há­rom kombájn határidőre való kijavítása sincs biztosítva. Az elmaradás legfőbb oka, hogy 20 dolgozót nem vontak be a javításba, a munka szervezetlen. A trak­torosok és szerelők a megfelelő irányi tás hiányában négy cséplőgépet javítat- lanul hagytak és másik géphez kezdtek hozzá. A hibafelvételi jegyzőkönyvek adatait nem veszik segítségül a javítás, hoz, s gyakran el sem készítették azo­kat. Statisztikai jelentésükben beszámol­nak a gépek üzemkész állapotba való hozataláról. A valóságban pedig hiány­zik a tűzifecskendő, védőberendezés stb. Hasonló hiányosság van a növény- ápoló gépek javításánál is. A Vörös Csillag traktorosbrigád tanyáján egyál­talán nem javították ki a kultlvátorok elhajlott késeit, gerenáelyeit.. Pe­dig a traktorosok vállalták, hogy a tervszerinti 6700 hold helyett 7500 holdat munkálnak meg géppel a növényápolás Ideje alalt. A Sallai tsz-ben B. Takács József trak­torista olyan kuitivátorral dolgozott, amelyikről két kultivátorkés hiányzott. A kapaszárak kiékelésének elhanyagolása miatt egy kivételével, valamennyi kapa- tesí az orrával túrta a földet. így az nagy kárt csinál, mert betakarja a ku­koricát, vagy más növényt. Nagy rögö­ket hoz fel, a gyomnövényt nem vágja, ki. hanem csak lenyomja. Mindeiz azért van így, mert Balogh István főagronómus és B. Fodor Káról y körzeti mezőgazdász figyel, men kívül hagyta azt az utasítást, hogy a kultlvátor nmnkáhaállítá- sánál ott kell lennie az agronó- mnsanak. .»a kell, akár félnapig is. Gondosan meg kell magyarázni és megmutatni a kul-tivátorkések beállítását a traktoros­nak. Nem úgy; mint azt Balogh István fő" agronómus gondolja. — Azért traktoros, hogy beállítsa — mondogatja, ahelyett, hogy ellenőrizné a körzeti mezőgazdá­szok, így B. Fodor Károly munkáját is. A kultivátor kapa-szárak kiékelésével sem törődtek. így történik aztán, hogy egy-két órai munka után azok lehajlanak és a földet túrják, ahelyett, hogy a föld felszíne alatt néhány cm mélység­ben elvágnák a gyomnövények töve kö­rül. B. Takács József traktoristának pedig az utasítás ellenére sem mutatta meg senki sem, hogyan kell a kultivátort be­állítani. Azelőtt nem dolgozott vele egy­általában s nem tudhatta. B. Fodor Ká­roly -körzeti agronómustól, a gépállomás DISZ-titkárától, s Balogh István fő- agronómustól nem ilyen példamutatást várnak a kisújszállási termelőszövetkeze­tek tagjai. Nagy hlha van a gépállomáson a munkamódszerek átadásában Is, Mel-nlkoff Péter aratőgépjavító bri. gádja igen lendületesen dolgozik. Több újításuk Is van, de Bobvos elvtárs és Medve elvtárs nem tar­totta még érdemesnek tanulmá­nyozni azokat, s főleg elősegíteni mielőbbi széleskörű alkalmazásu­kat a gépállomáson. A versenytáblán is még a szántási ered mények díszelegnek. Dicsőség azoknak, akik abban a munkában kitűntek. De azóta új feladatok és új munkahősök ke rültek. S azokkal is illenék foglalkoznia a gépállomás vezetőinek. Hiába vannak a kisújszállási gépállomáson országosan is ismert munkahősök, ha a vezetőség nem karolja fel kezdeményezésüket, el sikkadnak, ellaposodnak azok az érdek­telenség ködében. Még a versenytábla sem emlékezik meg róluk. A kisujszál lási városi pártbizottság a gépállomáson is nézzen széjjel, s ne késlekedjenek felelősségrevon ássál. A mm!«átérthatározata az 1953-1954. évi tüzclőelláíá§ról Az elmúlt években a dolgozók téli tüzelőanyag-szükségleteiket jelentős mértékben hitelakció keretében, kisebb részben kész- pénzváeárlás útján elégítették ki. A hitelakció lebonyolítása az ntóbbi években a lakosság köré­ben sok panaszra adott okot, mert a tüzelőt gyakran nem a megrendelésnek megfelelő idő­pontban és minőségben szállí­tották- A hitelakció a benne fog­lalt korlátozások és a lebonyolí­tás nehézkessége miatt nem al­kalmas a dolgozók növekvő igé­nyeinek kielégítésére. A minisztertanács a jobb tü­zelőellátás érdekében határoza­tot hozott a hitelakció megszün­tetés éra A minisztertanács határozata sokoldalúan gondoskodik a tü­zelőellátás megjavításáról. Biz­tosítja, hotgy a tüzelőanyagke- resfcedelmi hálózatot Budapesten TÜKEK, vidéken a TÜZÉP vállalatok megfelelően kibővít­sék. Ezért többszáz kiskereske­delmi boltot és pincét létesíte­nek, így a dolgozók tüzelőjüket a lakásukhoz legközelebb eső bolti egységből szerezhetik be A kereskedelmi vállalat a tűz© lőanyagot kívánságra házhoz szállítja. A miniszertamáes ren-delete egyidejűleg csökkenti a lakos ság ellátásában legdöntőbb szén árát, a fa, a briket és a koksz árát pedig felemeli. A dolgozók szükségletét a leg­nagyobb tömegben kielégítő ház­tartási szén ára pincéből történő vásárlásnál az eddigi érvényben lévő 32,70 Ft helyett 27,— Ft-os áron» a TÜKER-telepeken — (csúszdákon) az eddigi 27.70 Ft helyett pedig 22-— Ft-os áron kerül forgalomba. A téli torlódások elkerülése végett Budapesten azok, akik tüzelőjüket május 25-től szép tember l"ig terjedő időben szer­zik be, az eddigi érvényben lévő 4,70 Ft-os mázsánkénti házhoz­szállítási díjból 1-70 Ft-os szállí­tási díjkedvezményben részesül­nek­A minisztertanács fenti ren­delkezése május 25-én lép életbe. (MTI). Pár héttel ezelőtt megyénk élenjáró tsz-asszonyai értekezletre jöttek össze Szolnokon, hogy megtárgyalják eddigi munkájukat, s megjelöljék további fel­adataikat. A felszólaló asszonyok, lányok beszámolói megmutatták, hogy mennyi tettvágy, alkotókészség rejlik a férfiak­kal egyenlő jogokat élvező nőkljsn. A felszólalók újra igazolták a nagy Sztálin tanítását: „A nő a kolhozban nagy erő és ezt az erőt véka alatt tar­tani bűn. Vezetőinknek kötelessége a nőket a kolhozban előtérbe tolni és en­nek az erőnek teret engedni." A mi pártunk, Rákosi elvtárs vezeté­sével, Sztálin elvtárs tanítását követve küzd a nők termelőszövetkezetbe való bevonásáért, s mint azt a megyei érte­kezlet és a választási békeverseny bebi­zonyította — nem eredménv nélkül. Megyénkben mintegy 2299 nő csat­lakozott a 299, vagy ennél több munkaegységet elérő mozgalom­hoz. Egymással versenyre kelye Indultak harcba a magasabb ter­méshozamért, a tej-, hús-, a zsír- és a tojáshozam növeléséért. A négygyermekes Juhász Lászlóm- a kisújszállási Ady tsz dolgozója ebben a gazdasági évben már 399 munkaegységet ért el és az év vé­géig 689 teljesítését vállalta. A tiszafüredi »Hámán Kató» tsz asz- szonyal az egész járás tsz asszo­nyait versenyre hiyták a 250 mun­kaegység teljesítésére. Sok ilyen szép példát lehetne felsorolni, mégis meg kell állapítani, hogy a nők­nek a tsz-munkába való bekapcsolódása még korántsem kielégítő. Sok olyan nő van, aki nem végzi el még a kötelező 120, illetve 80 munkaegységet sem. Sajnos, még sok olyan asszony van, aki ósdi nézetet vall, az ellenségre hallgat, s férjével tartatja el magát, nem kapcsoló­dik be az országépítő munkába. Ezért felelősek az MNDSZ-szervezetek is. Bár vezetőink sokat beszélnek a nők bevoná­sának -kérdéséről, de kevesen vannak olyanok, mint a karcagi MNDSZ veze­tői, akik tettekkel is harcolnak érte. Itt azok a nőnevelők, akik jó munkát végeznek a tsz'ben; felkeresték ottho­nukban a tsz-től távolmaradókat. Ennek eredményeként sok asszony felvette a munkát; 230-ain csatlakoztak a 200 munkaegységes mozgalomhoz. A beadás pontos teljesítésére 185'en tettek fel­ajánlást. Ezeknek az asszonyoknak 80 százaléka a választás tiszteletére egész évi beadását teljesítette. A jól dolgozó tsz-asszonyokat a kar­cagi MNDSZT versenytáblán népszerűsíti, mely a tanács előcsarnokában^ van fel­állítva. Komoly hiányossága iVLNi2P2.-szerve- zeteink munkájának, hogy nem elég széles körben ismeretik azokat a fontos párt- és kormányhatározatokat, melyek megkönnyítik a tsz-asszonyek munkába való bekapcsolódását. Mint például azt, hogy az 560 holdon felüli tsz-ckben nap- közi otthont, a abban az étkeztetést kell biztosítani; az asszonyoknak vasárnapon kívül egy szabadnapot kell hagyni az otthoni munkák el­végzésére; később kezdhetik a munkát; a legközelebbi földön kell őket munkába állítani, s főleg az állattenyésztésbe kertészetbe keil a nőket beosztani; a területet az ő számukra is ki kell osztani; a 80, munkaegységet teljesített asszony­nak 2 hónapi szülési szabadság jár, melyből egy hónapot a tsz fizet, stb. Másik oka az asszonyok távolma» radásának a tsz munkájából az, hogy a vezetők feleségei nem min­denütt járnak jó példával az élen. Vájjon hogyan tudja az olyan tsz- elnök, párttitkár brigádvezető az asszo­nyokat mozgósítani, aki a saját portáján sem tud rendet teremteni? Sehogy. Ilyen például a turkevei ,,Vas Zol­tán" tsz elnöke; akinek szintén nem dol­gozik a felesége, gyermekeire hivatko. zik. Ugylátszik nincs arról tudomása, hogy Turkevén jól felszerelt napköziott­honok és bölcsődék vannak. De hasonló a helyzet több tsz-ben is Turkevén. Mezőtúron a »Törő Pál»-nál, a »Sallai»-nál, az »Uj Élebnél és so­rolhatnánk meg néhány tsz-t, ahol a vezetők feleségei nem dolgoznak. Az asszonyok a »Sallai» tsz elnök feleségének, Csathónénak példáját követve betegségre hivatkoznak. Helyesebb lenne, ha a Béke tsz párítitkára, Tuzson elvtárs felesé­gének példáját követnék, akinek tavaly Is 279 munkaegysége volt. Tiszaföldváron a »Szabad Nép», »Haladás», »Béke» és „Lenin** tsz- ben szinték kevés nő dolgozik. A »Lenin» tsz elnökének felesége ahe­lyett, hogy a tsz-be menne, a tan­gazdaságba jár dolgozni. Ez egy­általán nem lelkesítő példa. Bohns Pál pártltkár felesége gyermekeire hivatkozva nem dolgozik, pedig Itt Is van bölcsődo és napköizl ott­hon. De nem dolgoznak a brigád- vezetők feleségei sem. Kiss László- né, Szabó Pétcrné is azt várja, hogy a férje tartsa el. Pedig előt­tük van Beda Sándornö követendő példája, aki ^szorgalmasan dolgo- zott tavaly egész évben, s biza­lommal várta a zárszámadást. Nem Is maradt üres a kamrája. Ez a néhány kiragadott példa is tmw tatja, hogy tsz-einkben még korántsincs minden rendben a nők bevonása éí munkába állítása terén, s hogy a veze* tők nem tesznek meg mindent ennek ér.i dekében. A határban dolgozó asszonyok jogosan kérdezik azt, hogy az elnök és a brigádvezetők feleségei miért nem doW- goznak. Most; amikor a növényápolási munkától sürgetnek bennünket, égetően nagy szük­ség van az asszonyok szorgos kezére, hogy sikeresen megvívjuk az 1953-aS mezőgazdasági év csatáját. Ezért kell. most az MNDSZ-vezetőségnek a tsz vezetőivel karöltve minden asszonyt mun­kára mozgósítani. Meg kell magyarázni, hogy ha a férjjel együtt a feleség is dől. gozik, akkor eredményesen és időben el tudják végezni a mezőgazdasági munká. kát és ha két kéz helyett négy szorgos kéz dolgozik, akkor kétszerannyi lesz a jövedelem is. KISS MOLNÁR LAJOSNÉ MNDSZ megyei szervezőtitkát Korszerű gépeli fee! ismerkedünk meg a szakiskolán ide kunmártoni gépállomásról kerültem Piliscsabára a mechanikusképző tanfolyamra. Mondhatom, nem bántam meg. Vagyunk itt az ország minden ré­széből. Azelőtt, amíg a gépállomáson dolgoztam, úgy gondoltam; eleget tanul­tam, sok mindent megismertem. S itt az iskolán jöttem rá arra az öröik igazságra: minél többet tanul az ember, annál in­kább érzi, milyen sokat kell még tanul­nia. De így vagyunk ezzel mindnyájan, akik itt vagyunk. Minden alkalmunk megvan itt a ta­nulásra, mind elméleti, mind gyakorlati téren. A gépállomásokon használt, vagy még ezután használatba kerülő erőgé­pekkel munkagépekkel ismerkedünk. Korszerűen berendezett műhelyünk van, marógéppel, esztergapadokkal, gyalugé­pekkel felszerelve. Gyakran szoktunk gyárlátogatásokra ts menni a budapesti nagyüzemekbe, ahol a mezőgazdasági gépeket, traktoro. kát, kombájnokat, cséplőgépeket, stb. gyártják Láttunk már vasolvasztót és ön­tödét is. A tanuláson kívül gyakorlati munkát is végzünk. A műhelyben elkészítettünk már nagyon sok kézi szerszámot, kismé. retű cséplőgépeket, ekét. boronát, tárcsát és egyéb mezőgazdasági gépeket. Ezt a nagyszerű tanulási lehetőséget mind államunk gondoskodásának kö. szűnhetjük. Ötéves tervünknek ez az is­kola is egyik létesítménye. Itt képezik ki a gépállomások mechanikusait, akik innen kikerülve továbbadják az itt szer­zett tudást, ismereteket. Ajánlom mindenkinek; aki tanulni akar, ne várjon egy percig sem, hanem mielőbb jöjjön és képezze magát. Ha­zánknak az ötéves terv végrehajtásában még több szakemberre lesz szüksége. Kötelességünk tehát a dolgozó nép ér­dekében, munkánk jobb és gyorsabb el­végzése érdekében, minél nagyobb tu­dásra szert tenni. S minél több dolgozó-? társunkat tanítani. CSONGRÁDI BÉLA tanfolyamhallgató piliscsabai mezőgazd. szakisk. Dobos BélánS kilenc gyermeke jövőjére szavazót! Dohos Béláné jászágői dolgozó pa­rasztasszony mondotta el az aláb­biakat nekem a szavazás napján.-„Férjem a felszabadulás előtt ku- lákoknál cselédkedett, nupszámos- lcodott. Nehezen * éltünk. A felsza­badulás után nem rettegtünk többé a holnaptól. Két lovat, kocsit tudtunk vásárolni, pedig kilenc gyermekünk van. Becsületesen megélünk. Négy holdon gazdálkodunk. Férjemmel együtt jő munkával ké-‘ zültünk a választásra. Tojásból és baromfiból kis híján már teljesítet­tem az egész évi beadási kötelezett­séget. Legnagyobb leányom most szavazott először. Ez külön öröm volt számunkra. Látjuk államunk szerető gondos­kodását. Legkisebb gyermekem eb­ben az évben született. Ingyenes cse- esemökelengyét kaptam s mellette még 140 forint anyasági jutalmat. Mindezt azzal hálálom meg, hogy nemcsak szavazatommal segítettem a népfront programmjának a megvaló­sulását, hanem gyermekeim jövőjéért még jobban dolgozom ezentúl.“ Mészáros Béla,- Jászberény.

Next

/
Thumbnails
Contents