Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-24 / 122. szám

r A M EGYE l PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A -MEGYEI • T ANACS ‘LAPJA­A MAI SZÁMBAN: Erősítsük pártunkat a tanulásban, választási munkában, a termelésben kitűnt élenjáró dolgozókkal. (2. o.) A jászapáti Alkotmány tsz tagsága jő munkával készül a Békevilágtanács ülésére. (S. o.) Gyermekhétre készülünk, (4. o.) A békeverseny új sikereivel készüljünk a Békevilágtanács budapesti ülésére. (4. o.) Traktorosaink végezzék őragrafikonos műszakban a növényápolást. (5. o.) "\ V. évfolyam. 122. keAm Ara 50 fillér 193.1. mája« 24.. vasárnap Jó növényápolási munkával a nagyobb terméseredményért í Irta: Juhász Imréné, a megyei tanács VB. elnöke Szolnok megye a tavaszi mező- gazdasági munkában a megy« k közötti versenyben mindig a második, harmadik helyen volt. Jelenleg a második helyen vagyunk és a Hajdú—Bihar megyével folytatott párosversenyben a vándorzászló jelenleg nálunk van. Versenytársunk azonban annyira a sarkunkban van, hogy bármelyik pillanatban elhagyhat bennün­ket, ha nem igyekszünk. Elmaradtunk a növényápolásban. A cukorrépa egyelésé. nek határideje május 15 volt és ekkor csak 48 százaléknál álltunk, a kukorica első kapálását május 20-ra kellett volna elvégezni és csak 59 százaléknál tartot­tunk 20-án. Élenjár megyénkben a jászberényi já­rás, utána másodiknak a kunmártoni következik. — Nagyon lemaradt a tiszafüredi járás és Mezőtúr tsz város amelynél nem szoktuk meg, hogy a há túlsók között kullogjon. A hiba a mező­túriaknál az, hogy nem minden csoport­ban a felosztott terület szerint dolgoz­nak, mint a Gorkij-nál is. Laza a mun­kafegyelem, gyenge a vezetés egyes cso­portoknál, mint a Petőfinél. Nem egy tsz-nél délután már 4—5 órakor abba­hagyják a munkát, felülnek a teher­autóra és hazamenek a tagok. Nem tö­rődnek azzal, hogy cserepes a talaj, gyom nyomja a növényt, s napi 8 óra! mun­kával nem tudják a négyszeri kapálást befejezni, így kevesebb terem, és keve­sebb lesz a munkaegység. Pedig de szí­vesen kapálták volna hajdanában a me­zőtúri földnélküli proletárok a kukoricái harmadán, de még negyedén fs. Nagyon jól emlékszem és másoknak is kell em­lékezni arra. hogy a mezőtúrt piacon ilyenkor májusban a 20-as, 30-as esz­tendőkben százával ácsorogiak az embe- •rek és kalaplevéve kérdezték d nagy gaz­dákat; ,,Gdzduram, volna-e egy kis ku­koricaföld?" És ha valaki a piacról ha­zamenet, útközben igen búskomornak látta a szomszédját, azt kérdezte: „Tán nincs még harmados kukoricád?” De ezt olvasta le az addig reménykedő asszony is a belépő férje arcáról, ¥gy volt ez nemcsak Mezőtúron, hanem másutt is. Ma már mindez e múlté. A termelőcsoport, a dolgozó paraszt a maga hasznára, az ország ja­vára szorgoskodik. Segítségére vannak a gépek, a szovjet agrotechnikai módsze­rek, a négyzetes vetés, a pótbeporzás s éppen ez az, ami jobb, szorgalmasabb munkára kell, hogy ösztönözze. Azok a csoporttagok, akik ma sem vonják be a családtagokat és 8 óra felé járnak ki a földekre, már elfelejtették a fogadkozá­sokat, amiket a zárszámadáskor tettek, amikor a fagyos aszályos esztendő mel­lett, még az elhanyagolt munka miatt is jóval kevesebb jutott, mint a szorgalmas csoportúiknál. A mezőtúri Sallai-nál ta­valy, ahol a terület egyénekre volt fel­bontva és a cukorrépát ötször, kukoricát, napraforgót négyszer kapálták, alkalmaz, fák a pótbeporzást, kukoricából 5, cu­korrépából 50 q-val termeltek többet, mint azok a csoportok, ahol nem vé­gezték el mindezt a munkát. A jó nö­vényápolás egyik alapja a tszcs-knél a tagokra felosztott terület. Ha nincs fel­osztva a terület, közösen, „bandákban" dolgoznak. A lassabban mozgó, kényel­mesebb ember jobban jár, mint a szor­galmasabb és a hanyag munkát végzőt nem lehet úgy felelősségre vonni. Tj’gyén iieg dolgozó parasztságunk so- raiban Is vannak olyanok, akik húzzák, halogatják az időt, elégedetlen­kednek, hogy nincs elég kenyér, hogyan kapáljanak. Arra viszont nem gondol­nak, hogy ha nem művelik rendesen a földet, ha hagyják, hogy a gyom belepje, akkot még fagy és aszály nélkül, tehát jó idő mellett sem termelnek annyit, hogy hűségesen elég legyen. Gerő elv­társ a 3-i nagygyűlésen azt mondta: ;,A türelmetlenség nem tossz dolog, ha na­gyobb erőfeszítésre, szorgalmasabb munkára, keményebb küzdelemre ösztö­nöz. Mi hívei vagyunk az ilyen türel- metlenságnek, elégedetlenségnek, mert az előre visz benünket! De nem vagyunk hívei annak a türelmetlenségnek, elége­detlenségnek, amely lekícsinyli eddigi hatalmas eredményeinket és ezzel kisseb. bíti népünk, munkásosztályunk érde­meit. Aki türelmetlen — mondja Gerő elvtárs —, aki azt akarja, hogy több és olcsóbb legyen minden, az legyen szí. vés, fogja meg a dolog végét, segítsen többet, jobban, olcsóbban termelni, mert csakis ezen az úton biztosíthatjuk to vábbi felemelkedésünket." Így van ez a mezőgazdaságban is. Ne azon sopán­kodjunk hogy tavaly kevés termett és most szűkiben van, hanem azon ipar­kodjunk, hogy az idén sok teremjen, hogy bőségesen legyen. Ha a megye ku. korica vetésterületét nem háromszor, ha­nem négyszer kapáljuk meg, az ötezer vagon kukoricával hoz többet, ami 100 ezer disznó meghizldlásához elég. Ha 80 százaléknál elvégeznénk a pótbeporzást, újabb 3000 vagon többlettermést kap­nánk. Cukorrépánál 9—10.000 Vagon cukorrépával termelünk többet, ha idejé. ben egyelünk és kapálunk, mint hogyha elkésünk az egyeléssel és csak egyszer vagy kétszer kapálunk meg. 1Y| ind a termelőcsoporttagoknak, mind az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak saját érdekük is az idejében elvégzett növényápolás, a jó termésre való törekvés, mert hiszen elsősorban is ők látják hasznát. Több jut a családnak, könnyebb lesz a beadás, több jut a sza­badpiacra, hizlalásra. Ne maradjunk te­hát el az egyeléssel, kapálással, lucerna­kaszálással, mert pár hét múlva itt lesz az aratás és akkor oda kell összpontosí­tani az erőket. Addigra a növényápolás zömét be kell fejezni. Már a régi öre­gei is azt mondták, hogy minden kapá­lás felér egy jó esővel, Ez így is van. Tudományosan beigazolódott, hogy az öregeknek ebben igazuk van, de csak ak. kor, ha esd után nem hagyjuk a növény tövére csérepetedni. száradni a talajt, hanem kapáljuk, lazítjuk A kommunisták, a tanácstagok,' a mezőgazdasági állandóbizottsági elnökök és aktívák a nagyobb termés­hozam érdekében végezzenek felvilágosító muhkát. Mutassanak példát, mint Kolo. nics Frigyes, a szajoli mezőgazdasági állandó bizottság elnöke, aki minden munkájával határidő előtt végzett és a fejlett módszereket is bátran alkalmazta, s többi dolgozó paraszttársait is lelkesíti, buzdítja. Helyi tanácsaink dicsérjék meg és is­mertessék meg az élenjárókat a község lakosaival, Vonják felelősségre az el­maradókat és vigyázzanak arra, hogy ok nélkül ne idézgessék he a dolgozókat, elvonva ő-ket -— sokszor egész napra — a növényápolási munkától, mint nem egy községünkben még elég gyakran előfor­dul. Azokat a kulákokat pedig, akik sza­botálják a növényápolást, büntessék meg, indítsanak bűnvádi eljárást ellenük. Gépállomásaink kultuvátorokkal, eke­kapákkal, fogassal segítsék termelőcso. portjainkat a növényápolásban. Trakto­ristáink alkalmazzák a kapakapcsolást, kövessék Tóth Sándor etyeki traktorista példáját, aki 9 összekapcsolt kapával dolgozik. A termelöcsoporttagok a több munkaegység, nagyobb jövedelem, nyu- godtabb, biztosabb megélhetés érdekében vigyék magukkal a feleségeiket is dol­gozni. Elsősorban a tsz-elnökok felesé­gei, mutassanak példát. Ne úgy, mint Karcagon, és Turkevén is, ahol ti cm egy tsz-vezetőnek a felesége nem dolgozik a csoportban. Akadnak még olyan ma­radi asszonyok akik olyan kijelentést tesznek, hogy „ha elvett az uram, tartson el". Az ilyen asszonyok nem nagyon iparkodnak azon, hogy könnyítsenek a férjük gondján, hogy az ö munkájukkal, az 8 keresetükkel is több jusson a csa­ládnak. s erősítsék gyermekeik, hazájuk jöví'-ff, a békét. J yen kijelentéseket nem egyszer az ellenség ad az elmaradott asszo­nyok szájába. Szerencsére a mi asszo­nyaink becsületesek, szorgalmasak, részt akarnak venni az országépítő munkában és ma már százával, ezrével megállják a helyüket az iparban, a traktoron, az ál­lattenyésztésben, brigádvezetésben. Szőke Mátyásnénak. a rákóczifalvai Béke tsz 73 éves tagjának már eddig 221 munka, egysége van. Ugyancsak ebben a tsz-ben Tóth Pálné többgyermekes asszonynak tavaly 324 munkaegysége volt és most csatlakozott a 300 egységes munkamoz­galomhoz úgy, mint Kovács Mihályné, Öroveez Mályásni. 56 asszony jár ki ál­landóan dolgozni a csoportba. Most a Béke Világtanács budapesti találkozójá­nak tiszteletére vállalták, hogy ezután mindennap egy órával tovább munkál­kodnak és szombaton is dél helyett estig fognak dolgozni. Mind termelőcsoport­jaink, mind az egyénileg dolgozó parasz. tok gyorsítsák meg a lucerna, rozs pót­beporzást, a lucernakaszálást, a szénaka­szálást. Sok legelőn, árokparton meg­vénült a legelő, hagyják tönkremenni. Pártunk Vezetésével, jó növényápolási munkával előre Szolnok megye dolgozó parasztjai a bőséges termésért, a telekam- ráért, a szabadpiacért, a könnyebb be­gyűjtésért. fl második neavedéves terv teljesítésével “előre a Menyei Pérttwottsáo versenvzásztoiáéri! iuM11M111111111111111111m111ui{111111111111:111111111 <111111111111111> 1111111111111 m i:í iiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiliiiiiiiliiiiiilimiiiiuiiiF A szolnoki ÉpítőválSaiat sztahanovistái csatlakoztak a Megyei Pártbizottság versenyzászSafáért folyó küzdelemhez CSÜTÖRTÖKÖN délután azért jöttek össze a szol* nokí Építővállalat sztahanovistái, műszaki vezetői és mér­nökei, hogy megbeszéljék a verseny további feladatait, fel­készüljenek a második negyedéves terv teljesítéséért folyó harcra. Sas András beszámolójában értékelte a választási béke­verseny eredményeit, majd felhívta a sztahanovisták figyel­mét arra, hogy a versenynek töretlen lendülettel kell tovább folytatódni a választások után is. A vállalatnak minden le. hetősége megvan arra, hogy elnyerje a Megyei Pártbizott­ság legjobb üzemnek járó versenyzászlaját, ha a verseny eddigi tapaszalatait felhasználják a további munka során és kijavítják az eddigi szervezési hibákat. Elsőnek Orosz József sztahanovista állványozó java­solta, hogy indítsanak harcot á II. negyedév jó eredményé­vel a Megyei Pártbizottság versenyzászlajáért. Elmondotta, hogy csak akkor tudják felvenni a harcot, ha rátérnek a sztahanovisták a vegyes brigádok megszervezésére, kötele­zővé teszik minden brigádvezető számára a brigádnapló ve­zetését. A sokat hangoztatott objektív nehézségeket is le tud­juk győzni, ha a műszakiak összefognak a dolgozókkal, a sztahanovistákkal. Néha azonban maguk a műszakiak teszik lehetetlenné a jó teljesítményei elérését. így volt ez ma is a szandaszöllősi munkahelyen. — Itt egy 10 méteres mély­ségű kút vasbetonszerelő állásait kellett lebontani. A mun­kavezető az ácsokat és az állványozókat egyszerre rendelte oda. Természetesen nem tudtunk mindketten hozzáférni % munkához, s Így három órahosszát vártunk az ácsokra, míg végeznek. AZ SZTK építkezés dolgozói nevében Báli elvtári, munkavezető szólott hozzá. Elmondotta, hogy a rendelőinté­zet építői is részt vállalnak a versenyből s harcbaindülnak a versenyzászló elnyeréséért. — Mi továbbra is alkalmazzuk a jól bevált módszere­ket. A Kecskés-brigáddal pl. már 20 nappal előre megbe­széltem a feladatokat. A földhordásnál legutóbb abban is megállapodtunk, ha valami oknál fogva nem tudnák a terv­ben meghatározott helyre hordani a földet, milyen munkát végezzenek helyette. Én merem állítani, hogy jó műszaki szervezéssel elnyerjük a nagy kitüntetést. Dékány Lajos kőműves sztahanovista; a Kocsis-brigád tagja a verseny értékelésének hiányosságairól beszélt. — A felszabadulási versenyben ötször egymásután nyertük el a veísenyzászlót. A választási békeversenyneu nem tudtuk, hogy hol tartunk, pedig a mi brigádunk most sem végzett rosszabb munkát. Eredményeiről még most sem tudunk. A verseny rendszeres értékelésével járuljon hozzá a szakszervezet és a műszaki vezetőség a jó munkához. Horváth Imrének, a sztahanovista kör elnökének es másoknak a hozzászólása után a választási békeverseny leg­jobbjának járó vándor2ászlót adták át az állványozó brigád vezetőjének, Orosz Józsefnek. A bukaresti Fesztivál tiszteletére egy gőzmozdony és egy személykocsi munkálatait végzik el terven felül a Járműjavító fiataljai Pállá Dezső dugattyúfedél javító lakatos, a mozdony-osztály DISZ titkára emlékezett meg ma délben a IV. Világifjúsági Találkozóról. Az ebédszünetben Összegyülekezett fia­talok, de az idősebbek is érdeklődés­sel figyelték az ifjú ember lelkes szavait. Az előkészületek ismertetése után így fejezte be rövid mondani­valóját: — Mi, a Járműjavító fiataljai is megértettük, hogy csak úgy tudunk készülni méltóan a bukaresti nagy találkozóra, ha továbbvisszük a vá­lasztási békeverseny lendületét. — Elhatároztuk, hogy a 324 sor­számú 1543-as mozdony főjavítását terven felül elvégezzük. így több mint 4000 órai munkát takarítunk meg népgazdaságunknak 120.000 fo­rint értékben. Idősek, fiatalok lelkes tapssal fo­gadták bejelentését. Utána, hogy még megerősítsék szavát, egymás után tették meg részfelajánlásaikat az ifi-brigádok vezetői. Vámos Sándor kért szót először. — Ml a kormányszerkezetet ké­szítjük el terven felül a mozdonyhoz. Sólyom János is röviden mondta el, amiben megállapodtak brigádja tagjaival. — Mi a leszerelő munkákat végez­zük el terven felül. Kiss Andrásék a támcsavarok elkészítését ígérték meg. Kovács Károly a rúdagyjavítást vál- _ lalta, A burkolatos ifi-brigád tacini a burkolatok elkészítését. Az ebédidő hamar lejárt. Az idő­sebbek, akik nem jutottak szóhoz, nem akarják magukra hagyni a fia­talokat a nagy munkában Ügy ha­tároztak, hogy ők majd írásban jut­tatják el fogadalmukat a művezető­höz. A mozdonyosztály fiataljainak kép­viselője büszkén mondha'-ja el Buka­restben, hogy egy 324-es nagymoz­dony készült el a Járműjavító fiatal­jainak lelkes munkája nyomán. 4 7/a osztály ifjai egy személykocsit készítenek el a találkozóra Olajtól barnaruhás fiatalem­ber állt meg a tolópadon> Hor­váth András az osztály fiatal­jainak DISZ-titkára. —* Rövide­sen hatalmas seregszemléje lesz a világ ifjúságának Bukarest­ben — kezdte beszédét. Most ne­künk fiataloknak, első szavazá­sunk után újból be kell bizonyí­tanunk, hogy békét kívánunk, s ezt jó munkával akarjuk bizto­sítani. A Bukaresti Világifjú- ságf Találkozóra a mi üzemünk is elküldi képviselőjét, itt szá­molnak be eddigi munkánkról Úgy készülünk erre az alka­lomra’ hogy egy mozdonyt és egy személykocsit adunk terven felül az országnak. Horváth elvtárs szavai után egymásután emelkedtek ma­gasba a kezek. József elvtárs a vesting-fék javítóbrigád veze­tője szólt elsőnek■ — A mi cso­portunk időre készít el minden munkát a kocsin, s egyben ver­senyre hívjuk a többi vestingc- seket. — A mi brigádunk — szólalt fel Hegedűs Sándor, — minő­ségi munkával végez cl minden asztalosmunkát. Kissé távolabb a tolópadtól csengő hang vonta magára a fi­gyelmet, Törőcsík Etel beszélt. A mi villanyszerelő brigádunk határidő előtt végez el minden szerelőmunkát. — Asztalos Ist­ván bádogos brigádja a bádogos­munkát' az előadó Horváth elv­társ brigádja pedig a zármun­kákat készíti el a VIT tisztele­tére­Hó végi hajrá elé néz az Appító^épgyár, mert nem tartják be a technológiai tervet Az Aprítőgépgyár nem teljesíti tervét. Május első tíznapját 62, a másodikat 82 százalékkal zárták. A lakatosműhelyben óriási szárító- dobon dolgoznak. — Ez most a leg­fontosabb munkánk, —- mutat a 12 méter hosszú száritódobra Kovács István lakatos, csoportvezető. Ott a fütőgyürüket hogesztik, int tekin­tetével a villődzó fénycsóva felé. Gál Ferenc brigádja, meg a többiek is az egyengetéssel foglalatoskodnak. S miért dolgoznak mindnyájan ezen a gépen? *— érdeklődünk. —. Énnek hosszú útja van; veszi át ismét a szót Kovács elvtárs —, mielőtt hoz­zánk érkezett az anyag, előbb el- sétakocsikázott Almásfüzitőre. Az anyagogztály nem kísérte figyelemmel az árn sorsát így érkezett csak meg napokkal ké­sőbb a lemez. Ezért rohamozik most legtöbb lakatos a szárítón. Most már arra is gondoltunk, hogy megszervez­zük az éjszakai munkát, mert export­áruval csak nem tartozhatunk. — Lenne itt más munka is — szól közbe Sas András adagoló, —• de nőm jutunk hozzá, mert nem tudjuk mozgatni ezeket a nagy lemezeket. A darut leköti a szárító munkája, hátul meg a műhely sarkában ott áll hiába vagy másfél hónapja egy jó daru, csak éppen fel kellene szerelni, — jegyzi meg újra Kovács István. Sas András így vélekedik: — Ha két daru működne, már a besürftőt is át­adhattuk volna a szerolöknok. Egy nap előnyt jelentene ez nekik. A rossz műszaki irányítás is fé­kezi a műhely tervtoljesítését, s így a gyárét is. A felszabadulási héten Csordás Erzsébet állandóan a legjob­ban teljesítő hegesztők között volt. Most a napi tervét sem tudja telje­síteni. —- Nőm törődnek eléggé velünk, — panaszkodik. — Van, aki ki som lát­szik a mukáből, mint Hajós Gyula is, nálunk pedig volt olyan nap a választás előtt, hogy kezünkbe se vettük a hegesztő pisztolyt. De a hé- tőn sem sokat javult a helyzet. Pén­teken délelőtt nem kaptam munkát, hiába szóltam a művezetőnek. Dél­után meg idehoztak egy nagy futó- gyűrűt, úgy, hogy még éjjel is bont kellett maradnom. Ezért van most öl százalékom. Az üzem műszaki vezetői most újból nagy gond előtt állnak, mint mondják — ,;elő kell készíteni a hó­napvégi Toham munkát.“ — Mindez azért Van, mert nem tartják be a technológiai tervet, még ott semj ahol az anyag megengedné. De hiányzik az alapos műszaki "len őrzés is. Mindmáig elnézték azt. hogy A lemezmühely 27 dolgozójából mind­össze csak tízen teljesítik a normát,- Ez a tíz dolgozó viszont jelentősen, túl is szárnyalja a 100 százalékot; ők „nem látszanak ki a munkából“ —- tizenheten viszont tétlenkednek. Az üzemi bizottság is megpihent. Apróbb kérdésekkel, szomélves ügyek­kel, sporttal, s mással töltötte el ideje javát. Hiányzik az egészséges kritika a műszakiak felé az ü. b, részéröl. A verseny nem állt meg. Maradéktalanul kell teljesíteni a fél­éves tervet. Csak úgy tudják pótolni a tartozást a gyárban, ha tervsze­rűen dolgozik a műszaki vezetőség, ha kiszélesítik egészon a munka- padokig az ellenőrzést, Az Üzemi bi­zottság állandóan kísérje figyelem­mel a tervteljosítést,

Next

/
Thumbnails
Contents