Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)
1953-05-02 / 104. szám
Vigyük győzelemre a népfront célját: a béke, a munka, a jóiét, a felemelkedés programmját Gerő elvtárs beszéde a .szolnoki nagygyűlésen Szolnok, J953 mtíjus 3Az ünnepi díszbe öltözött- táros ragyogó not sütésre ébredt ezen a napon. Sugárözönben fürdőit minden, a Beloi- annisz-út, a. Kossuth-tér friss leneteket hajtott akácé, a Ság- vári-út mézes illatot lehellő hársfái, a pánkok élénkszínu virágai, a házakon lobogó zászlók. Már a korareggeli órákban eleven élft liiktet'ett az utcákon, a József Attila-úton, a főutcán, a Ságvári Endve-niton, az alcsi megálló, különösen pedig a vasútállomás környékén. Fél kilenc óra tájt hatalmas, hömpölygő <emheráradal indul a Kossutb-tér felé. S nem az étek óta megjszaikott kép szerint, csak a Beloiannisz-út felöl, hanem egy szerte három irányból is ezer és tízezer ember tart a Kossutl.r-tlrre, ipari munkások, temelöszövetkezeti tagok, traktoristák, egyénileg dolgozó parasztok, mérnökök, tanítók, orvosoköregek és fiatalok, férfiak és nők, hogy résztvegyenek a M agyar Függetlenségi Népfront választási nagygyűlésén a meghallgassák Gerö Ernő elvtárs beszédét. • S nemcsak a város dolgozói menetelnek vidáman zengő zenére, nótaszóra a Kossuth-tér felé, ahol már most is hatalmas tömeg várakozik, hanem a megye minden részéből ösz- szesereglett dolgozók is. A lengő vörös és nemzetiszín zásilók erdejében magasralartolt táblák villantják bitlűiket — hirdetve, ki honnan, jött, melyik faluból, üzem bőih melyik termelőszövetkezetből, gépállomásnál, hová akarja (elvinni szívében és száján Gerő elvtárs szavait. S még mást is hirdetnek estek a nagy :gonddal szeretettel festett táblák. Azt hirdetik büszkén, magasan lebegve a fejek fölött, hogy nagyot fordult a világ ebben a városban, az egész megyében: a Tiszatáj minden gazdagsága, kincse, szépsége a dolgozó népé, mety hatástalan lékesedéstöl fűtött alkotómunkájával megváltoztatta .a táj arculi-.tát. Az ötéves terv korszerű nagyipart honosított meg a megyében■ Szolnokon Tejüzem, Bútorgyár, Vegyiművek; Jászberényban Aprítógépgyár, Lemez- és Fémnyomó Gyár; Kisújszálláson Gyapotfeldolgozó Üzem éptiilt. S egyre újabbak épülnek, szinte egyetlen építkezés az egész megye, S - ezekben az új üzemekben. ,a megújhódott régiekben, a nagyszerű építkezéseken mindemap szivveHlélekkel, lelkesedéssel indulnak új csatára, újI termelési győzelmek elérésére a választási békeversenyben a i munkások, műszakiak. Azt hirdetik a táblák a tömeg feje f előtt, hogy ahol régen földesúr, ispán tiporta cselédsorba, állni soriba a parasztot ma a parasztoké a föld, melyen egyre több és több Traktor dübörög, vetőgép, tárcsa, kultivátor zörren, kombájn zümmög, aratógép motollája kalimpál, hogy könnyebb munkával több legyen a termés, nagyobb a kenyér. Azt hirdetik a táblák, hogy a hajdan meddő földéként ma 45.000 holdon csobban az éltető víz. hogy a nemrég elvetett gyapot friss hajtásai ökölnyi hófehér gubákat ígérnek kovadásra. Hit és. bizalom sugárzik ezekről,a békét és az ötéves tervet éltető feliratokról. A Kossuth-tér már teljesen megtelt. De még mindig újabb és újabb csoportok érkeznek Minden arc a tribün felé fordul, ahonnét Lenin és Sztálin, népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás, Farkas Mihály honvédelmi miniszter és Gerö F'rnő arcképei tekintenek le. A nagygyűlés még nem kezdődik hiszen a Beloiannisz utca felől, a Táncsics Mihály-utcán, Kossuth Lajos-utca felöl még mindig hömpölyög az ember- áradat. Az elölállók várakoznak, ez a várakozás azonban nem türelmetlen. Az új, nyári egyenruhába öltözött ipari tanulók dalra zendítenek, amott szűk kört formálnak a Járműjavító munkásai és vidáman gyönyörködnek fiatajaik színes, fergeteges táncában. Már 10 óra van. Ötvenezer ember áll a téren a tűző napsütésben. Sokan a városi tanácsháza ablakmélyedéseibe kapaszkodtak fel, hogy jobban lássanak. Egyszeresük az Irodaház felől, mely friss halványzöld falaival, nagyszerű pompájával és méreteivel ott magasodik ötéves tervünk ragyogó alkotásainak példájaként a díszemelvény mögött, taps csattan fel. Zúgó taps, éljenzés hullámzik végig az egész téren s gyorsabban futva a szájról szájra szálló hírnél hirdeti: megérkezett Gerő elvtárs. Már az emelvényen áll, s a félszázezres tömeg viharos lelkesedéssel kiáltja: „Éljen Gerö!" Éljen Gerö!" A taps egyre erőteljesebbé, zúgóbbá válik, Szolnok megye, Szolnok város dolgozói éltetik győzelmeink szervezőjét és 'irányítóját, a pártot, népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyást, éltetik képviselőjelöltjüket, Gerö Ernő miniszterelnökhelyettest. „Békét akarunk — a Népfrontra szavazunk!" visszhangozzák a teret körülölelő házak falai — „Éljen Gerö!" — zendülnek a szótól és tapstól az ablaküvegek. Dávid Ferenc elvtárs. a megyei pártbizottság titkára lép a mikrofon elé, s a megye minden dolgozójának nevében üdvözli Gerö elvtársat. Majd Vékony Róza kisújszállási kitüntetett sztahanovista traktoros, az ország legjobb női traktorosa köszönti Gerö elvtársat a fiatalok, az t’/j választók nevében. Egyszerű szavakkal szól életéről, munkájáról, eredményeiről, majd virágcsokrot nyújt Gerö elvtársnak. Ruzsányi Tivadar, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója a megye ipari munkásságának, műszaki értelmiségének eredményeiről, további terveiről számol be Gerő elvtársnak, s nyújtja át a Járműjavító, a jászberényi Aprítógépgyár és a Tisza Cipőgyár dolgozóinak ajándékát. Fényt! Gáb-or, a karcagi bekc tetmeiöszbvetkezct elnöke, képviselőjelölt a megye dolgozó parasztságának nevében tesz fogadalmat arra, hogy a megye dolgozó parasztjai egyem bérként Sorakoznak a Népfront zászlaja alá, Hack Márton, a szolnoki Beloiannisz-Gimnázium igazgatója a megye értelmiségi dolgozóinak üdvözletét tolmácsolja, majd Nánási László képviselőjelölt, a SZÖVOSZ alelnöke mond beszédet, s ismerteti azokat az eredményeket, melyeket ötéves tervünk során dolgozó parasztságunk államunk hatalmas támogatása mellett elért. S újból zúg a taps, lelkesen, viharosan, mikor Gerő Ernő elvtárs lép a mikrofon elé. Népünk egysége hazánkban az elmúlt négy év alatt hatalmasan megszilárdult Szolnok város dolgozó népe! Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Két hét múlva, május 17‘én, ország- gyűlési választásokat tartunk. Az 1949- ben választott országgyűlés megbízatása rövidesen lejár, s ezért .pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és' Népköztársaságunk Minisztertanácsa, a törvény követelményeinek megfelelően, szükségesnek tartottá, hogy a nép elé járuljunk, beszámoljunk arról, hogyan teljesítettük négy évyel ezelőtti vállalásainkat. Azonban a küszöbön álló választásokkal kapcsolatban nemcsak beszámolni akarunk a múltról, az eddig végzett munkáról. Ugyanekkor fel akarjuk tárni pártunk, kormányunk, .a Függetlenségi Népfront további terveit, javaslatait az ország építésére, a nép jólétének emelésére, műveltségének kifejlesztésére, ha- zánk további megerősítésére, nemzeti fel emelkedésünk előmozdítására. Nyíltan ákarunk beszélni a nép, a választók előtt még meglévő hiányosságainkról is. Beszélni akarunk nemcsak nagy eredményeinkről, hanem munkánk árnyoldalai ról is, hogy a' dolgozók segítségével, a népre támaszkodva!, a néppel együtt ki javítsuk a hibákat és még gyorsabban haladhassunk előre a felemelkedés útján, A választók, egész népünk elé tárjuk újból pártunk, kormányunk, a Függet lenségi Népfront politikájának kérdéseit a népek közötti együttműködés és a béke megszilárdítása, érdekében, mert A turkcvcl gépállomás dolgozói hallgatják, a beszédet. meggyőződésünk szerint a szocialista építés ügye országunkban és a béke megvédéséért folyó harc elválaszthatatlan egymástól! A két hét múlva, május 17-én megtartandó országgyűlési választások, hasonlóképpen, mint 1949-ben népfrontválasztások lesznek. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szocialista építésben, az ország építésében, a béke védelmében résztvevő összes hazafias erők egységesen lépnek fel a mostani országgyűlési választásokon is. Kiküszöbölve a pártok közötti átkos viszálykodást, a demagóg egymásralicitá- lást, félredobva a különféle csoportérdekeket, a küszöbönálló választásokon az összes országépítő erők, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, egységes, közös országépítő programmal lépnek fel, amelyet a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása foglal magában. A mostani népfront-választások mégis anyiban különböznek a négy évvel ezelőtti választásoktól, hogy a nemzeti egység hazánkban az elmúlt négy esztendő alatt hatalmasan megszilárdult. Népünk, nemzetünk egységesebb, erősebb, öntudatosabb lett 1949 óta. Méginkább elmélyült népünkben a szeretet és a hála érzése a hazánkat felszabadító Szóvj etuniő iránt! Még nagyobb mértékben vált tudatossá a dolgozók millióiban, hogy további felemelkedésünk csakis azon az úton lehetséges, amelyre évekkel ezelőtt pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével léptünk, s amelyen azóta is következetesen haladunk előre! Ez az út: a szocializmus építésének útja, a tervszerű szocialista gazdálkodás útja, mindenféle és mindenfajta kizsákmányolás felszámolásának az útja 1 Ez az út azt jelenti, hogy _ szoros szövetségben a kommunizmust diadalmasan építő hatalmas Szovjetunióval, a Szovjetunióra támaszkodva, gazdag tapasztalatait hazánkban alkalmazva, segítségét élvezve, s szövetségben a népi;demokratikus országokkal is, ké-, Gerő Ernő elvtárs beszél a szolnoklválasztási nagygyűlésen, pesek vagyunk saját erőink kifejlesztése révén, lerakni hazánkban a szocializmus alapjait, sőt néhány év leforgása alatt, felépítjük országunkban a teljes szocialista társadalmat! Az 1949-ben megtartott országgyűlési választások óta népgazdaságunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk nagy fejlődésen ment keresztül. Iparunk jelenleg nemcsak meny- nyiségileg, de minőségileg is más ipar, mint négy évvel ezelőtt volt. Mezőgazdaságunk is teljesen átalakulóban van. És népgazdaságunkkal együtt változott, fejlődött, erősödött, emelkedett fel munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, régi és új értelmiségünk! Iparunk termelése jelenleg több, mint háromszorosa az 1938. évinek és több mint kétszerese az 1949. évi ipari termelésnek. Nehéziparunk 1952‘ben az 1938. évinek 415 százalékát termelte, az 1949. évinek pedig 254 százalékát. Tehát nehéziparunk már az elmúlt évben kétésfélszerte többet termelt, mint 1949- ben, a hároméves terv befejező esztendejében. A nehéziparon belül különösen gyorsan fejlődött a gépgyártás. Gépiparunk 1952-ben az 1938. évinek 565 százalékát termelte, az 1949. évinek pedig kereken 290 százalékát. Ezévben gépiparunk már jóval több mint hatszorosát fogja termelni az 1938. évinek és sokkal többet az 1949. évi termelés háromszorosánál. Nehéziparunk és gépiparunk ilyen hatalmas iramú fejlődése azt bizonyítja, hogy országunk teljes gőzzel halad előre a szocialista iparosodás útján. Valójában azonban nálunk már . nem iparosításról van szó. Hiszen nem vagyunk többé elmaradott mezőgazdasági ország, amelyet még csak ezután kellene iparosítani. A legutóbbi országgyűlési választások óta eltelt négy év alatt ipari országgá vállunk. Gyáriparunk termelése 1949-től 1952-ig évente átlagosan több mint 30 százalékkal emelkedett, a nehéziparé pedig évi átlagban 36.5 százalékkal. Míg a háború előtt, 1938-ban, gyáriparunk termelési értékének egyhato- dát szolgáltatta a gépipar, addig 1952- ben már egész gyáripari termelésünk értékének egyharmadát adta. Ipárunk és általában népgazdaságunk fejlődését talán a legkézzelfoghatóbban a legfontosabb nyersanyagok és a villamos- energia egy lakosra jutó termelésének alakulásán keresztül érzékelhetjük. Magyarországon 1938-ban egy lakosra egy tonna szén jutott, 1952-ben pedig két tonna. Acélból megfelelően 70 kilogramm és 154 kilogramm. Cementből 37 kg, illetve 111 kg. 1938-ban az ország egy lakosára 153 Kwó villamosenergia jutót, 1952-ben pedig 436 Kwó. Jelenleg Magyarországon az egy főre jutó acéltermelés kétszerto nagyobb, mint Olaszországban, vagy Japánban, az egy főre jutó széntermelés pedig közel kétszerese olyan fejlett gazdasággal rendelkező kapitalista országokénak, mint amilyen Franciaország. Iparunkkal együtt nőtt számbelileg és fejlődött öntudatban munkásosztályunk és műszaki-gazdasági értelmiségünk. Az elmúlt négy esztendő alatt munkásosztályunk 300.000 fővel nőtt meg,, ami azt jelenti, hogy 1949 óta nyolc akkora város lakosságát szívta fel magába iparunk mindenestől, beleértve a lakosságba a csecsemőket és az aggokat is, mint amekkora Szolnok városa. A dolgozó nőik száma ezalatt az idő alatt 140.000 fővel emelkedett. Tízezrekkel szaporodott a műszaki-gazdasági értelmiség tábora az elmúlt választások óta. Hatalmas változáson ment keresztül a múlt országgyűlési választások óta mezőgazdaságunk is. Jelenleg jnezőgazdasá- gunik közel 40 százaléka szocialista mezőgazdaság: termelőszövetkezet vagy állami gazdaság. Ötéves tervünk első három évében, 1950—52-ben 8000 vadonatúj traktort. 2300 kévekötőaratógépet és 600 kombájnt s ezenkívül sokezer egyéb gépet adtunk a mezőgazdaságnak. Sokszorosára emelkedett országunkban a mütrágyahasználat. Uj, eddig nálunk nem, vagy alig ismert mezőgazdasági és ipari növényeket honosítottunk meg, tettünk otthonossá országunkban. Olyan növényeket termelünk jelenleg sok-sok tízezer holdon, mint amilyen pl. a gyapot, a rizs és egyéb fontos kultúrák. Kezdjük szélesen alkalmazni hazánkban a legkorszerűbb, legfejlettebb szovjet mezőgazdaság termelési módszereit, mindez alkalmas arra, hogy lényegesen megnöveljük mezőgazdaságunk termés’ hozamát. Az elmúlt év rendkívül kedvezőtlen időjárása, a szokatlanul erős és hosszan’ tartó május fagyok, a száz év óta nem tapasztalt mértékű nyári szárazság, a túlzott őszi esőzés kétségtelenül támaszt és támasztott nehézségeket számunkra. De fagy és szárazság ellenére fejlődésünk töretlenül ível felfelé! A rendkívül gyenge takarmánytermés ellenére állatállományunk az elmúlt év óta nemcsakhogy nem csökkent, hanem tovább növekedett. A nehézségeken átsegített bennünket népi demokratikus rendünk és Népköztársaságunk kormá' nyának, pártunknak előrelátása és a ne. htz helyzetnek megfelelő, átgondolt intézkedéseik. És segített rajtunk nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió, amelytől nagymennyiségű tavaszbúzavetőmagot, , takarmányt, vetőburgonyát kaptunk, jórészt hitelbe. És segítséget kaptunk másik barátunktól is, a nagy Kínai Népköztársaságtól, amely ugyancsak takarmánygabonával segített ki bennünket. A multiévi hosszantartó erős fagyok és a szokatlan szárazság kétségkívül okoztak nehézségeket parasztságunknak és itt-ott éreztették és éreztetik hatásukat közellátásunkban is. De a próbát kiállattuk. A tavaszi szántás-vetés zö-^ mét elvégeztük. Közellátásunkat az újf termésig és azutánra is biztosítottuk. A*j nehezén már túl vagyunk! Egyébkén is,- ahogvan Rákosi elvtárs 194o legelején, a legszörnyűbb pénzromlás és nyomorú.: ság idején, az őt jellemző törhetetlen optimizmussal mondotta, az aratás nálunk bizonyos értelemben februárban kezdődik, mert akkor már kezdenek tojni a tyúkok. Most pedig, elvtársak, nem februárban1, hanem májusban vagyunk. Most van szilárd forintunk. Van. nak jelentős tartalékaink. Egész népgazdaságunk hasonlíthatatlanul erősebb, szervezettebb, fejlettebb, most, mint akárcsak négy évvel ezelőtt is volt. Az, hogy a múlt évi igen kedvezőtlen termés ellenére mi töretlenül hala. dunk előre ugyanakkor, amikor pl. egy hasonló szárazság a tőkés viszonyok közé visszasüllyedt Jugoszláviát gazdaságilag evekre visszavetette, tömegnyomort és tömegmunkanélküliséget idézve elő, napnál világosabban bizonyítja népi demokratikus rendszerünk erejét. Mutatja népi demokratikus rendszerünk felsőbbrendűségét a kapitalista rendszerrel szemben. Mutatja, mit jelent az, ha egy szabad nép van hatalmon, amely a maga gazdájává vált, amelyet forradalmi párt vezet, olyan párt, mint amilyen a mi nagy pártuqk, a Magyar Dolgozók Pártja. De azt is kézzelfoghatóan bízó. nyitja, hogy a szabaddá vált népek között, a valóban szabad országok között a kölcsönös segítés és szolidaritás nem üres szóbeszéd, s nem hazug jelsző a gyengébb fél leigázására, mint a kapitalista táborb'an, hanem elevenen élő fvalóság! Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Egész országunkkal, népünkkel, népgazdaságunkkal ' együtt fejlődött — ha. zánknak a dicsőséges Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása óta és a legutóbbi országgyűlési választások óta is — Szolnok városa és Szolnok megye, a város ipara, a megye gazdasága, valamint kulturális élete is, Szolnok megyében az ipari munkások száma 1952-ben . 1938'hoz képest több mint háromszorosára emelkedett és ez évben még jelentősen tovább növekszik. Jelenleg Szolnok megyében a gyáriparban kétszerte többen vannak , foglalkoztatva, mint amennyien 1949-bifn, a legutóbbi választások idején voltak. Az első ötéves terv folyamán Szolnokmegye 13 nagyobb új ipari üzemet kap, mintegy 1.200 millió forint költséggel. Ezek közül máris megépült a Tisza- menti Vegyiművek, a jászberényi Aprítógépgyár,' a szolnoki Tejipari Üzem, a szolnoki Gépjavító. Rövidesen mükö. désbe lép • a szolnoki Szalmacellulóze- gyár, a karcagi Téglagyár, a Gyapotfel’ dolgozó. Rövidesen elkezdődik ugyan, csak Mezőtúron a kenderfonógyár, vr.la‘ mint Tiszafüreden a lángkorómgyár épí- , tése.
