Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-19 / 117. szám

f/ r I A MEGYEI PART BÍZÓT TSÁG£&A~'MEG Y.;€ (-.TANÁCS LAPJA*. V. évfolyam, 117. szám * Ára 50 fillér 1953. máj in 19., Ledd A választási békeverseny lendületével előre a második negyedévi terv teljesítéséért! Forró lelkesedéssel, ünnepélyesen, szilárd egységben szavazott megyénk népe Feledhetetlen május 17 Szolnokon M* ég szombaton déltájt elhatároz­tam, hogy vasárnap reggel korán kelek. Fellett szándékom volt, hogy ta­lálkozom az első szavazóval, aki átlépi annak a szavazóhelyiségnek a bejárasát, ahová magam is tartozom. Magam elé képzeltem az első szavazó alakját, amint odalép a bizottság elnöke elé, megmu­tatja igazoló írását, majd a szavazólapra Írottakat olvasva félrehajtja a szavazó­fülke függönyét, s néhány pillanat múlva kilép onnét, s mosolyogva be­dobja az urna keskeny résén a lezárt bo­rítékot. Találkozni akartam az első szavazóval. S hogy nem így történt, nem voltam hi­bás. Korán keltem. A szomszédban épülő péküzem éjjeliőre kopogott be az abla­kon. Mire azonban kiléptem a József Attila-utcára már láttam, hogy bizony nem találkozom az első szavazóval. Még alig múlt pár perccel hat óra, de 4 mozdonyvezetők kulturotthona és a Család-utca sarkán lévő iskola felé már csoportokban siettek az emberek. A vasúti átjárihíd felől zenés ébresztő hangját hozta a szél. A zenés ébresztő is elkésett. > Találkozni akartam az első szavazóval, de az. akit elsőnek láttam kilépni a sza­vazóhelyiség kapuján — mint megtud- )tam — már a huszonhetedik volt. Az í öregek voltak a legfrissebbek. A mozdonyvezetők kulturotthonában Tlévő szavazóhelyiség előtt találkoztam \ Szedő Sándorral, a Fűtőház kétszeres j sztahanovista, munkaérdemrenddel kitün- { tett esztergályosával. A jellobogózott, i virággal díszített kapu előtt csoportban | f ütőházi dolgozók álltak. Szedő Sándor fis odalépett közéjük. — A népfrontra! — mondotta busz- ‘ kén és örömmel, jelezve, hogy éppen ' most szavazott. % A Beloiannisz-úton Kovács János • * ^ postai kézbesítővel találkoztam. Egy fiatalasszonnyal jött a Gólya jelöl. . Az asszony kentében lepecsételt karton­doboz, az övében pedig szavazólapok. —- Mi visszük a mozgó urnát a -be­tegekhez, öregekhez — mondotta. — . Most éppen a Szülésznőképző Intézetbe tartunk. Az előbb telefonáltak, hogy már várnak bennünket. Velük tartottam. Már az Intézet első. emeleti folyosóján koppant a léptünk. Pintér Jánosné nyitott be a terem ajta­ján elsőnek a szavazóurnával. S mind­járt az első ágyon ismerősre akadt, 7a- jacz Ferencnére, aki boldogan újságolta: — Kisleányom született, már három leányom van. S megkezdődött a szavazás. Zajacz Ferencné adta át elsőnek névjegyzék- kivonatát és kapta meg a borítékot és szavazólapot. Mosolygó arccal dobta be a vándorurnába. — A kicsiért — mondta s ezt a szól dobbantotta minden anya szive a terem­ben. A kicsiért, a csecsemőosztályon gö- gicsélő, bimbózó új életért. Spanyolfalat kerítettek elő. Fehérköpe­nyes ápolónők állították az ágyak elé. Szabályosan ment a szavazás, az anyák egymásután nyújtották át névjegyzékki­vonatukat. — Az egyik kötelességnek már elegei tettek — mondotta Kerekes Gézáné szü­lésznő az anyáknak —, most tegyenek eleget a másiknak is. Hozom a gyere­keket. S pár perc múlva már jött is karján két hófehér pólyába burkolt csecsemő­vel. A folyosón végig „beszélgetett" velük. — Mert tudjátok, aranyosaim; én már reggel leszavaztam. Magammal vit­tem a kisgyerekemet is. A karomon ült, akárcsak ti. Aztán, ugye, ti is a nép­frontra szavaztok! Rákosi Mátyásra, mert — tudjátok — ő még tán anyá­toknál is jobban szeret benneteket! A Gépipari Technikumba, a 14. számú szavazókörzetbe vidám nőtaszó csalt be. Az előcsarnokban, a szavazóhelyiség ajtaja előtt a Thököly- úti iskola úttörői köszöntötték a szava­zókat dallal, tánccal, „Látjátok, a kommunisták A szavukat be is tartják. Értelmiség, munkás, paraszt A népfrontra ezért szavaz!" — zengett az ötéves terv csodálatos eredményeit, népünk jólététi gazdagsá­gát, erejét hirdető dal. Közben zavartalanul folyt a szavazás, szociális otthon öregjei együtt jöttek '. Bottyán Mihály, Mucza József, Sze- lényi Gyula, a derűs, nevetős szemű, ősz- bajuszos Szabados István és a többiek népfrontra adott szavazatukkal mondtak köszönetét államunknak azért, hogy bé­kés, nyugodt öregkort biztosít számukra Török Zoltán, a Járműjavító lakatosa feleségével és gyermekével jött szavazni. Ünneplőbe öltöztek mind a hárman. Hiszen nagy nap ez, a napsugaras jövő napja, a csöpp Mara napja, aki, hogy megállnak az előcsarnokban, s moso­lyogva nézik az úttörők táncát, maga is táncra illeszti a lábát a „Hull a szilva fáról..." pattogó dallamára. % 71 öpörödött öreg anyóka lépegetett a Hősök-téri parkon keresztül. Mellette szépszál, magas fiatalember. Kézenfogva mentek. Valaloogy úgy, mini ahogyan az anya vezeti gyermekét. „Ugyan hová?" — kérdeztem magamban, de hová is megy ma mindenki! Tímár Mihály és édesanyja is szavazni mentek. A szavazóhelyiségben beszéltem velük. — Valamikor édesanyám vezetett en­gem kézenfogva. Most én vezetem őt, ugye, édesanyám. — Ügrúgy, fi&rrt — néz fel fiára szeretőn Timárné. —• Én érted, te meg értem. — Mindannyiunkért, édesanyám — hajlik hozzá a fiú, aki már másodszor van itt a szavazókörzetben, mert felesé­gével és kisgyermekével együtt már ko­rán reggel leszavazott. % Jártam az utcákat egész nap a su- " gárzó napfényben egyik szavazó­körzettől a másikig. Dal, öröm, boldog­ság fogadott mindenütt. Jártam az utcá­kat, s lenyűgözve álltam meg népünk nagy egységének és mélységes hazasze­retetének megnyilvánulása előtt a sza­vazóhelyiségekben. A nemzet akarata nyilvánult meg ezekben az órákban. P. I. Elsők leszünk •.. Ragyogó reggelre ébredt Szolnok város. Félhat van még, do a Madách­ii tea minden udvarában ünnepi ké­szülődés lázában égnek a dolgozók. A 39. az. alatti kis házban ünnep­lőbe öltözve, ki-bo járnak a lakók. Szabó néni Medvegyéket, özv. Csom- bok Gézáné Bedinéket sürgeti: „Mi már elkészültünk. Indulhatunk!“ — ök is elsők akarnak lenni, s nagyot néznek, mikor félhét tájban elindul­nak a Koltói Anna-úti szavazőhelyi- ség felé. Az utcán olyan eleven már a forgalom, mint máskor délelőtt kö­zepén. Az iskola emeletes épülete számpompás kastélyként tör magasra a sürülombú fák között. Pirosnyak- kendős úttörők sietnek fel a lépcső­kön s mosolyogva, kedvesen kérnek utat a szavazásra váróktól. Meleg, családias hangulat a szavazóhelyiség folyosóján. Akik elől állnak; büsz­kébben tekintgetnek az ismerősök felé: ,,Mi leszünk az elsők!“ — Aztán megindul a szavazás. Derűsen moso­lyog a már leszavazott Tari-család, mosolyog a Kalocsai-család, amely kicsit később szavaz. A győzelem, összefogás öröme árad minden arcról. A Kossuth Lajos-utcán hosszú csoport menetel énekelve a Ságvári Endré-utcai szavazóhelyiség felé. — [.Kultúrmérnöki és Árvízvédelmi Hi­vatal dolgozód“ — hirdeti a transz­parens. A zászlóvivő mögötti első sorban jobb szélen ismerős arc. Hó­dos János képviselőjelölt megy sza­vazni hivatala dolgozóival Hodos János képviselőjelölt mindig az élen járt azok között; akik az újért, a jobbért, a szabadságért har­coltak. Élen járt, amikor az úri vi­lágban a kubikos-talicska törte fel tenyerét s Mezőtúron Rácz Mihály- lyal. Csuka Lajossal együtt küzdött az illegális mozgalomban, mint a párt, a nép hűséges katonája. Elsők között állt csatasorba; amikor 1944 októberében megalakult a Kommu­nista Párt. — Tudod, egy kicsit meghatódik az ember — mondja most a szavazó­helyiség felé menet, amikor szeré nyen, röviden — ahogy szokta — fel­említi. — Jólesett, mikor másfél hét tel ezelőtt a szokásos sajtóértekez­letet azzal kezdték munkatársaim, hogy üdvözöltek, mint képviselőjelöl­tet s mindezeket elmondták. Ti? óta körül jár az idő. A zagy­vaparti új munkásházak lakói már leszavaztak. A napfényben fürdő pom­pás házak ablakaiban rádiót hall­gatva, olvasgatva sütkéreznek az új városnegyed boldog lakói. Az eme letes házak mögötti rét virágos me zőnek tűnik a sok-sok játszadozó gyerektől. A Zagyva üde árterében itt is, ott is magánosán; csoportosan heverésznek; pihennek. Az utolsó épület hátamögött pa­rányi kert. Alacsony kis ember áso- gat benne. Németh István elvtárs, a törökmiklósi nyomda vezetője. Kö­rülötte vidám gyereksereg. Gyomlál­nak, locsolnak az apróságok. Nagy- ranyílt szemmel figyelnek fel. mikor apjuk újságolja. — Feleségem fogad kozott, hogy előbb szavaz le, mint én. Mégis úgy jött ki, hogy sikerült megelőznöm. Éjszakai szolgálat után a vonattól egyenesen a szavazóhelyi- ségbo mentem. — Mi is korán felkeltünk; — egyenesedik fel a borsó-ágy mellől Éviké, aki a Sipos-téri iskolába jár, Zenés ébresztőt adtunk, feldíszítettük a szavazókörzetet. — A maholnap lß esztendős Pista kihúzza magát, ahogy szétterpesztett lábbal áll a krumpli- földön. Bólogat húga szavaira. Ervin a pöttömnyi fiúcska apja nadrágjába kapaszkodva, ujját kicsüesörített szá­jába dugva hallgat. — Rájuk gondoltam, mikor a borí­tékot szavazólapommal az úrnába tet­tem __ simogatja meg a kis csemete fe jét Németh István. — Nekik már nem kell félndök a jövőtől,,, __ Ma nyomdavezető vagyok; palo fá ban lakom —.mutat a derűs, eme letes épületre. — Két szobánk van modem bútoraim s boldog gyorme keim. Ekkorára ott áll mellette felesége, Vállát átfogja s mind a ketten örömteli pillantással nézik a gyér mekzsivajtől hangos, napfényes tájat. Az Országos Választási Bizottság közleménye Az Országos Választási Bizottság az alábbi részleteredményeket adta ki: Budapest 176 szavazókörzetében 91.186 szavazatot számláltak meg. 90.211 választó adta a népfrontra szavazatát. 528-an szavaztak ellene, 447 szavazat érvénytelen volt. Veszprém megye 60 községében a megszámlált 29.115 szavazatból 28.810 szavazatot kapott a népfront. 136-an szavaztak a népfront jelöltjei ellen, 169 szavazat érvénytelen volt. Hajdú megye 23 községében 43.341-en szavaztak a népfrontra, 236-an ellene, 345 szavazat érvény­telen volt. Heves megye területén euuig 28 községben számlálták meg a szava­zatokat. 30.582 megszámlált szavazat­ból 30.390 esett a népfrontra,; 88-an a népfront ellen szavaztak, 104 sza­vazat volt érvénytelen. Baranya megyében 52.732 szavaza­tot számláltak meg eddig. 52.497 vá­lasztó szavazott a népfront-listára, 150-en ellene, 85 szavazat érvény­telen volt. Somogy megye 28 községében 22.387 szavazatot számláltak meg. Ezek közül 22.374-en adták szava­zatukat a népfrontra; 69-en szavaz­tak a népfront ellen, 44 szavazat volt érvénytelen. Pest megye 32 községében 10.472 szavazatot számláltak meg. 10.444 választó a népfrontra adta szavaza­tát, 7-en szavaztak a népfront ellen, 21 szavazat érvénytelen volt. Győr megye különböző területein eddig összesen 9112 szavazatot szám­láltak meg. 9104 szavazó a nép­frontra, 3-an ellene szavaztak, 5 sza­vazat volt érvényte'an Szabolcs megyében eddig 22 köz­ségben számlálták meg a szavazato­kat. 28.147-ből 27.800-an a nép­frontra szavaztak, 212-en ellene, 135 szavazat volt érvénytelen. Zala megyében 39 községben 16.242 szavazatot számláltak meg. Ebből 16.141 szavazat esett a népfront je­löltjeire, 73 ellene, 28 szavazat érj fénytelen volt. Csongrád megye 9 községében 9375 szavazatot számláltak meg. 9363 váj lasztő a népfrontra adta szavazatát,. 2-en ellene szavaztak, 10 szavazat érvénytelen volt. Komárom megye különböző tériig létéin eddig 20.044 szavazatot szám* láltak meg. A népfrontra 19.943, el- lene 66-an szavaztak,- 35 szavazat érvénytelen volt. Tolna megyében eddig 10.227 száj wazatot számláltak meg. A népfrontra 10 046-an adták szavazatukat, ellene 80-an szavaztak, 101 szavazat érj vénytelen volt. Bács megyében eddig 7789 szavai zatot számláltak meg. A népfrontra 7763-an szavaztak, ellene 8-an, 15 szavazat érvénytelen volt. Békés megye 33 választási körzet tében összesen 16.529 szavazatot számláltak meg. A népfrontra 16.435 választó adta szavazatát, ellene 24-en szavaztak; 70 szavazat érvénytelen volt. Borsod megye 47 községében a megszámlált 28.703 szavazatbői 28.558-at kapott a népfront. Ellene 84-en szavaztak, 61 szavazat érvénye, télén volt. 4 Szolnok megye 17 községében— 27.490 szavazatot számláltak meg* 26.717 választó 'a népfrontra szava­zott, 241 ellene, 532 szavazat érvény­telen volt. Vas megyében 116 községben 54.455 választó szavazatát számlálták meg eddig. A népfrontra 54.042 választó szavazott, ellene 173-an, 240 szavaj zat érvénytelen. Nógrád megyében 62.023 szavaza­tot számláltak meg eddig, ebből 51.552 szavazatot kapott a népfront, A népfront ellen S81-en szavaztakj 90 szavazat volt érvénytelen. Fejér megyében 50 községben 54.344 választó adta szavazatát a nép­frontra. 547-en szavaztak a népfront ellen, 233 szavazat érvénytelen volt, A szavazatok számlálása lapzárta­kor még tart. KARCAG TSZ VÁROS ÜNNEPNAPJA 0tf'ÓMj&ru tavaszt hajnalban ál­lok Karcag város főterén. A varázslatos virradatban valahonnan messziről, nyil­ván valamelyik szavazóhelyiségtöl vidám ének- és harmonikaszót hoz felém a szél. Az ének- és zeneszó néha elhalkul, de aztán újból megerősödik. Korareggel van még, de már talpon van mindenki. Min­denünnen. az a különös zaj zúg felém, amit legfeljebb csak nyári hajnalban, az aratás közepén hallani. Ajtócsapkodások, kocsizörgés, autótülkölés, zeneszó, em­beri hangok kavarodnak össze, mesés ün­nepi harmóniává. Ünnep van ma május 17-én. Ma dönt a nép a haza sorsa fe­lett. A város népe már a szavazóhelyiségek előtt gyülekezik. Amikor az egyre zajo­sabb várost nézem, önkénytelenül is Pe­tőfi Sándor 1848 júniusában írott verse jutott eszembe, amikor figyelmezteti a népet: Hazát kell nektek is teremteni! Egy űj han-át, mely szebb a réginél As tartósaim Is; kell alkotnotok. Egy új hazát, ahol no legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai — Számot vetett-e mindenki magával. Minő dologra szánta el magát? Mintha csak Petőfi intő szavára felel­nének az ünnepi díszbe öltözött város zászlókkal szegélyezett utcáin csoporto­san haladó dolgozók boldog felkiáltásai: ..Békét akarunk, a népfrontra szava­zunk!" Igen. Ez a két szó, ez a válasz! Benne van az új gépállomás, a kórház, a napköziotthonok, a bölcsődék, a termé­szetátalakító vízcsatornák: erdősávok — mindaz, ami boldoggá teszi a jelent —■ még boldogabbá a jövőt. Szép a város, szebb mint valaha, de talán még ennél is szebb a határ. A ha- ragoszöfd színben pompázó hatalmas búzatáblák, mint édesanya a gyermekét, úgy ölelik körül a 23. külterületi sza­vazóhelyiséget. Vakítóan fehér falán megtörik a napfény. Virágokkal, zász­lókkal díszítették fel ezt a szép épüle­tet. Ha költő volnék, megénekelném, amit itt ezen a reggelen láttam és érez­tem. Nem; nem lehet ezs a feledhetetlen látványt leírni. Nem találok rá szavakat, pedig szeretnék elmondani mindent, ami itt fogadott. cA díszkapu alatt kerékpáron, vi­rágokkal díszített teherautókon özönlik a nép, a Béke tsz tagsága. — Nézzétek: ott jönnek az Április '4. tsz tagjai — mondják. Elöl jön Kovács Gábor, a párttitkár, vele Bernáth La­jos, a tsz elnöke, Mészáros Sándor: az agronómus. Utánuk a kocsik. A tüzes- véril paripák, mint a szélvész nyargal­nak. A kocsikon lármás, vidám társa­ság ül: férfiak; asszonyok, legények, lá­nyok vegyesen. Bejük felett rövidnyelű nemzetiszínü és vörös zászlók lobognak. A szél belekap a selymekbe, lengeti, csattogtatja őket. Táblák, képek hirdetik: ,;A népfrontra szavazunk!" A tágas tanyaudvaron úttörők köszön­tik szüleiket. Virágokat adnak át, majd ezzel a kis dallal fogadják őket: »Indulj az útra és vissza ne nézz Múltad a fájó bús ezerév...« Néfri szégyen, de könny szökött a szemembe, úgy, mint itt sok emberébe. A múlt keserű könnye ez, amit gyerme­keink pici szájából szóló dal előcsalt. Nektek már nem lesz és nem volt benne részetek, azért jöttünk ide, hogy a múltra soha ne nézzünk vissza. A múlt keserve helyett most itt új, szép életünk. Az úttörők vi­es asztalkája, kedves, szórakoztató műso­ruk újra mosolyt fakaszt az arcokon. A szavazás már megkezdődött, az ajtó előtt nyüzsög a nép. Ebben az órá­ban olyan a traktoros brigádszállás, mint a méhkaptár, a legserényebb hordás ide­jén. Egymásután lépnek be a szavazó­helyiségbe: Baranyai Sándorné baromfi­gondozó, Péntek István, az Április 4. tsz kiváló sertésgondozója, K. Szabó Ist­ván. akinek 360 munkaegysége van ed­dig. Kun Marika most szavaz először, keze egy kicsit remeg, mikor átveszi a szavazólapot, látszik rajta, hogy érzi azt a nagy felelősséget; ami most reá hárul, Amikor pár pillanat után kilép a sza­vazófülkéből, már mosolyogva dobja az urnába a borítékát ezzel a megjegyzés­sel — a jövőmért! A 83 éves Horváth. Béni bácsi görbebotjára támaszkodva lép az asztal elé. — Tudjare, Béni bácsi; hogyan kell szavazni? — kérdi tőle az elnök. — Már hogyne tudnám! Azt is tudom; kire szavazok, hiszen nekem tíz fiam van, mind csoporttag, meg tizenhat fiú-unokám! Gértük szavazok a nép­frontra! cA tanya egyre népesebb, meri akik leszavaztak; azok sem mentek el. Egy részük az úttörők és a DISZ-fiata- lók játékában gyönyörködik, másrészük, pedig Bényei Gábor képviselőjelöltet fogja körül. Beszélgetnek a múltról, a jövőről. Szeretet sugárzik felé mindenün­nen és ezzel lépnek elébe: — Gábor, én is rád szavaztam! — Itt van a nép és a felölt együtt. Látszik Bényei Gáboron, hogy mennyire boldog. Kettős öröme van most neki; mert alig néhány napja kapta meg „A mezőgazdaság kiváló dől- gozója"-jelvényt. Ez a kis jelvény, mely ott ragyog a mellén is, bizonyítja; hogy jól választott Karcag népe. A városban és a határban most min­denütt ezt találjuk. Ünneplőbe öltözött dolgozók vidám, tarka seregét látjuk, bárhová megyünk. A gimnázium előtt úttörő zenekaff tarkaruhás leányok és fiúk szórakoztatják a választókat. A Kál- vin-úti fiúiskolánál népizenekar és DISZ-fiatalok. Mindenütt vidámság és jókedv, A szavazás zöme már a koradélelőtth órákban lezajlott; de a terek, az utcák délután is éppen olyan forgalmasak, za­josak, mint reggel voltak. Szeretjük ha­zánkat, ezért szavazunk a népfrontra. Most mi is elmondhatjuk, amit Petőfi, mondott a Honfidalban: Tied vagyok, tied hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? VÁGÁSI KÁLMÁN!

Next

/
Thumbnails
Contents