Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-12 / 111. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 máius 13. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen 1 jlytatás az 1. oldalról.) Iveinket. Jelentékeny részük nem volt biztos abban, hogy a népi demokrá­ciában megleli-e a helyét. Az értel­miség zöme az elmúlt négy esztendő alatt meggyőződött róla, hogy e két­ségei alaptalanok. Meggyőződött ró­la, hogy a népi demokrácia fel tudja emelni a nemzetet ele- settségéből, hogy megbecsüli és nagyra értékeli a hazájához hű értelmiség munkáját és olyan lehető­séget nyújt képességeik kifejtésére, amiről a kapitalista viszonyok között álmodni sem lehetett. Á tudósok, művészek, orvosok', mérnökök, peda­gógusok százai részesültek jólvégzett munkájuk legnagyobb elismerésében, a Kossuth-díjban. Népi demokráciánk e kitüntetések révén is aláhúzta, hogy nagyra tartja és tiszteli a te­hetséges alkotómunkát. Megváltozott az elmúlt négy. év alatt az értelmiség összetétele is. Egyre nagyobb számban kerülnek ki a főiskolákról és egyetemekről a népi demokrácia neveltjei, zömükben mun­kások és parasztok. Egyetemeinken és főiskoláinkon jelenleg háromszor- annyi a hallgató, mint a Horthy- időkben és büszkén mutathatunk rá, hogy e téren messze magunk mögött hagytunk olyan fejlett kapitalista or­szágokat, mint Anglia, Franciaor­szág, Hollandia. Az értelmiség gyors növekedésének száma mögött valóságos kulturális honfoglalás rejtőzik. Az egyetemi hallgatók többsége ma már azokból a rétegekből kerül ki, amelyek, bár a nemzet nagy többségét képviselték de még tíz évvel ezelőtt úgyszólván ki voltak zárva a magasabb iskolák­ból. Mi tudjuk, hogy a mennyiség bizonyos fokon minőségbe csap át. A dolgozó népből jövő értelmiségiek számszerű növekedése feltétlenül mi­nőségi változásokkal fog járni. Az új értelmiség zöme vér a dolgozó nép •véréből, hús a húsából. Ez az értel­miség létét és kultúráját a népi de­mokráciának köszönheti. Ez a szám­belileg gyorsan növő új értelmiségi réteg a hazafias, népéhez hű régi ér­telmiséggel összeforrva hasonlíthatat­lanul nagyobb súllyal és befolyással vesz majd részt a nemzet életének minden megnyilvánulásában. mint bármikor azelőtt. (Taps.) Gondos­kodni kívánunk róla, hogy jelentő­sége szakadatlanul növekedjék és egyre nagyobb legyen szerepe is né­pünk vezetésében és nemzetünk jövő útjainak kimunkálásában. A régi rend szembe akarta állíteni ez értel­miséget és á dolgozó népet: mi szer­ves egységbe kovácsoljuk össze. Még magunk sem vagyunk teljes tudatá­ban annak, hogy az utolsó esztendők e kulturforradalma. melyhez hasonlót népünk még soha át nem élt, milyen új jelentőséggel ruházza fel az értel­miséget, milyen hatalmas távlatokat nyit meg előtte. Összefoglalva: megállapíthatjuk, Jiogy dolgozó népünk ma egységesebb, mint valaha. Egységesebb politikai célkitűzéseiben, a béketáborhoz való hűségében és abban, hogy népi de­mokráciánk vívmányait megvédi és erőteljesen fejleszti tovább. (Hosz szantartó taps.) egyéni parasztság hű támasza népi demokráciánknak. A tavalyi rossz termés átmenetileg egész fejlődésünket meglassította és meglassította dolgozó népünk élet- színvonalának emelését. Komoly erő­próbája volt ez az esztendő egész politikai és gazdasági építményünk­nek. Öt hónappal ezelőtt az ország- gyűlésen még fel kellett hívnom a figyelmet, hogy a rossz termés kö­vetkeztében nagyon megnehezült az állatállomány átteleltetése, hogy ko­moly hiányosságok vannak a vetés körül. A közellátás terén a legna­gyobb takarékosságra kellett felhívni népünket. Most, miután a nehéz tél elmúlt, megállapíthatjuk, hogy állat- állományunk az aszály dacára na­gyobb, mint tavaly ilyenkor volt. A vetések is jól teleltek, s a májusi esők következtében a terméskilátá­sok megjavultak. A jövő hónapban beérik az új termés és a mezőgazda­ság terén felszámolhatjuk a tavalyi A nemzeti, demokratikus, szocialista erők összefogása Az a tény; hogy népünk egysége­sebb, mint valaha; hogy a pártok versengése, amely a felszabadulás utáni első esztendőkben megosztotta a nemzet erőit és annyi kárt okozott, ma már végleg a múlttá, a Magyar Függetlenségi Népfront jelentőségét nem csökkenti. A nemzeti, demokra­tikus, szocialista erők összefogásának -ézellcme, amely négy évvel ezelőtt, a Magyar Függetlenségi Népfrontot létrehozta, ma is változatlanul ele­ven és ma is motorja további fejlő­désünknek. Ez a tömörülés, mely min­den becsületes magyar hazafit egy táborba egyesít, további sikereink biztosítéka. Ezért el vagyunk szánva, hogy a népfront zászlaját, amely alatt annyi győzelmes harcot vívtunk meg; teljes erővel visszük tovább. A nagy változások közepette, ame­lyek életünk minden területén jelent­keznek, a Magyar Függetlenségi Népfront elvei képezik a sziklaszi­lárd alapot, amelyre bizton építhet­jük jövőnket. (Nagy taps.) Hogy a gyakorlatban mit jelent a népi demokratikus erők összefogása, annak egyik mutatója a népfront képviselőjelöltjeinek összetétele. 453 jelölt közül eredeti foglalkozás sze­rint munkás 188, paraszt és mező- gazdasági munkás 143, értelmiségi 06, alkalmazott és egyéb 26. Egyete­met és főiskolát végzett 117, a je­löltek több mint egynegyede. A női jelöltek száma 87. A jelöltek között 36 líossuth-díjas van. Ezenkívül 230 jelölt sztahanovista vagy jó munká­jának eredményeképpen kormány- kitüntctcsben részesült. (Nagy taps.) Előre meg lehet mondani, hogy ez a statisztika a főiskolát és egyete­met végzettek javára tovább el fog tolódni, mert a jelölt munkások és parasztok egy része a főiskolákon to­vább képezi magát. A képviselők je­lölésével kapcsolatban meg kell emlí­teni, hogy itt is mutatkozik a demo­kratikus fejlődés. Négy esztendővel ezelőtt a jelölést a népfrontban egye­sült pártok végezték, míg most az üzemek, a termelőszövetkezetek, a gépállomások dolgozóinak százezrei, az egyetemek és egyéb intézmények közvetlenül válogatták ki saját leg­jobb dolgozóik közül a jelölteket. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem, hogy ezen a válasz­táson szavaznak először az ifjúság új évfolyamai. (Taps.) A népi demo­krácia, mely lelkes ifjúságunk előtt minden téren szabad utat nyitott, szélesebbre tárta ki számukra az al­kotmány kapuit. Üdvözöljük az ifjú szava-zókat és sok sikert kívánunk remzetépítő munkájukhoz! (Hosszan­tartó taps. A fiatalok „hurrá“-kiál- tása zúg végig a téren.) Népünk egységének megszilárdulá­sát ma még bizonyos fokig elhomá­lyosítja az a körülmény, hogy népi demokráciánk sikereivel és szocialista építésünk fejlődésével kapcsolatban - esedik az osztályharc is. A tőkés rendszer maradványai a városban és falun egyre szőkébb területre kor­látozódnak. Viszont egyre elkesere­dettebben védik azt a csökkenő te­rületet, ami számukra még mogma- ■ It. Támogatja őket ebbon a hábo- ., a uszító imperialista tábor is, ; .rely itthoni szövetségeseinek, ötö- vb hadoszlopának gyérülő sorait kül­földről becsempészett kémekkel, sza,- ic: örökkel próbálja feltölteni, s a: ioly rádiója, sajtója Tévén igyek- k tartani a lelket csüggedő, hívei­Kézenfekvő, hogy népünk ez ellen ségei nem egyszer károkat okoznak és ezzel lassítják fejlődésünket. Nem kevesebb kárt okoznak saját hibáink, melyek nemcsak a termelésben, de állami életünkben is elég gyakran jelentkeznek. Mindnyájan tudjuk, hogy a munkafegyelem terén még van kívánnivaló. A munka termelé­kenységét is még alaposabban meg lehetne növelni. A selejt sok helyen még mindig megengedhetetlenül ma­gas. Az önköltség csökkentésére vo­natkozó terveinket csak részben tud­juk teljesíteni. A takarékosság az anyaggal, az idővel, az állam javai­val még mindig gyenge lábon áll. A tervteljesítés nem egyenletes. Még messze vagyunk attól, hogy napról- napra; hétről-hétre. hónapról-hónapra teljesítsük r tervet. Még mindig el­terjedt jelenség, hogy a hónap vagy negyedév kezdetén a termelésben esik az iram, s a lemaradást a végén ro hammunkával, túlórázással igyekez nek behozni. Gyenge lábon áll a szo­cialista tulajdon védelme városban falun egyaránt. Sokszor hiányzik a kellő éberség az ellenséggel szemben. Ellenben gyakori a szájtátiság, az önteltség, a hibák észre nem vevése vagy elkenése, a kritika elnyomása. Ez mind olyan tényező, amely fejlő­désünket hátráltatja. Szocialista építésünk további síké reinek egyik feltétele, hogy az állami hatóságaiuk, helyi tanácsaink jól dol­gozzanak. Még gyakran előfordul azonban, hogy ezekbe az intézmé­nyekbe ellenséges elemek furakodnak be. akik mindent megtesznek arra, hogy hatóságaink, tanácsaink tekin­télyét lejárassák, hogy szembeállít­sák a népi demokrácia államát a dol­gozókkal. Nem' egyszer tapasztaljuk, hogy hatóságaink ridegen, bürokra­tikusán bánnak a néppel, visszaél­nek hatalmukkal, önkényeskodnek. nem tartják be a törvényeket. A népi demokrácia állama igyekszik megto­rolni ezeket a visszaéléseket, de ad­dig is; amíg felszámolják őket, ko­moly gátlói fejlődésünknek. Hibákat követtünk el a paraszt sággal szemben is. Begyűjtési rend­szerünk nem elég egyszerű, szinto évenként váltefeik és ezzel akadá­lyozza, hogy a dolgozó parasztság évekre előre számotvetve gazdálkod­jon, hogy pontosan és előre ismerje kötelezettségeit. Gondoskodnunk kell róla, hogy a jövőben ez megszűnjön és a több évre megállapított begyűj­tési rendszer módot adhasson a pa rosztságnak arra, hogy feleslegeit akadály nélkül értékesíthesse a sza badpiacon. Az ilyen rendszabály fo­kozza a parasztság jövedelmét és arra serkenti, hogy többet termeljen A tagosításnál — mely a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítá­sára elkerülhetetlenül szükséges — hatóságaink gyakran szem elől té­vesztenék a dolgozóparasztság érde­keit. Általában nem egyszer tapasz taltuk, hogy a falu szocialista épí­tése közben néha nem voltunk elé; tekintettel az egyéni dolgozóparasz tokra, akik pedig földműves népes ségünk többségét alkotják. Ilyen kö rülmények között népi demokráciánk sok segítő rendszabálya, mellyel az egyéni parasztságnak is támogatást kíván nyújtani, veszendőbe ment Ezeket a hibákat gyorsan ki kell ja vítani, annál is inkább, mert mint mondottam, a tavalyi Tossztermésű erntende is bebizonyította, hogy az rossz termés következményeit. Ehhez azonban az is kell; hogy egy talp­alatnyi föld az idén bevetetlenül ne maradjon. A tavalyi aszályos esz­tendő okozta károkat pótolni tudjuk, ha a tavaszi vetés tervét az utolsó holdig jól teljesítjük. Az, hogy a tavalyi fagykáros és aszályos esztendő következményei nem okoztak még súlyosabb károkat, népi demokráciánk szilárdságának és szervezettségének köszönhető. És kö­szönhető a Szovjetunió segítségének, amely, mint minden nehéz helyzet­ben, ezúttal is támogatott bennün­ket. (Taps. Éljenzés.) Ezzel kapcso­latban rá kell mutatnom Jugoszlá­viára; ahol a miénkhez hasonló szá­razság valóságos katasztrófát oko­zott, melyet még fokoz, hogy a ju­goszláv parasztság gyűlöli urait és szemben áll a Tito-bandával. Emiatt a jugoszláv kormány kénytelen volt a tavaszra kitűzött választásokat az aratás utánra halasztani. A második ötéves terv a jómód, az erő és a kultúra országává változtatja hazánkat A magyar népi demokrácia viszont nyugodtan, magabiztosan készül a választásokra és azokra a felada­tokra, amelyek előtte állanak. E fel­adatok közül a legsürgősebb az öt­éves terv hátralévő részének jó be­fejezése. Az 1953—1954-es esztendő folyamán kezdi meg termelését öt­éves tervünk legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű. Működésbe lép egy sor más hatalmas gyárunk. Elkészül a tiszalüki duzzasztómű. Befejeződnek nagy műegyetemeink építkezései, megnyílik a budapesti nagy Népsta­dion. Megépülnek az új szocialista városaink, mint Sztálinváros, Komló. A választás egyben állásfoglalás is az ötéves terv sikeres befejezése mellett. Dolgozó népünk ennek fel­ismerésében széles választási béke­versenyt rendez, hogy így gyorsítsa meg tervünk teljesítését. A választási békeverseny eredményeképpen ipa­runk az április havi tervét 103 szá­zalékra teljesítette, illetve túlteljesí­tette. (Nagy taps.) Az új országgyűlés egyik legfon­tosabb feladata lesz, hogy törvénybe iktassa a magyar népgazdaság má- odik ötéves tervét, azt a tervet, amellyel fel akarjuk építeni hazánk­ban a szocialista társadalmat. (Viha­ros taps. „Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!“ __ zúg a téren.) E terv els ő, nyers számai is mutatják, hogy milyen hatalmas célkitűzésekről van szó. Abból indulunk ki, bogy 1955— 1959-ig mintegy kétszeresére akarjuk emelni az első ötéves terv szén-, vas-, acél-; villamosehergia-termelé- sét. Számszerűleg: acéltermelésünket a második ötéves tervben, mintegy 3.5—4 millió tonnára, széntermelé- ünket mintegy 40—50 millió ton­nára, villamosenergiatermelésünket mintegy 10—12 milliárd kilowatt­órára akarjuk felemelni. A több szén, több acél, több villany népünk élet- színvonalának további emelkedését, több élelmet, több ruhát, több kul­túrát jelent. A második ötéves terv folyamán fokozatosan fel kell tár­nunk hazánk ásványi kincseit. Meg kell építenünk a nagy dunai vizi- eröművet. A mezőgazdaság terén a szárazság leküzdésére az öntözött te­rületet 650—700 ezer katasztrális holdra kell felemelni. Fokozottan kell folytatni az iparban csakúgy, mint a mezőgazdaságban a nehéz munkafolyamatok gépesítését. A má­sodik ötéves terv alatt mintegy ne­gyedmillió új lakást kell építenünk, nem utolsósorban Budapesten, melyet első ötéves tervünk folyamán az új szocialista városok építése miatt e téren kissé elhanyagoltunk. A rádió továbbfejlesztése mellett rátérünk a televíziós adásokra. Irányt veszünk arra, hogy az ifjúság falun legalább az általános iskola nyolc osz­tályát, városokban legalább a közép­iskolát kötelezően elvégezze. A má­sodik ötéves terv teljesítésének ered­ményeként a dolgozók reálbérét leg­alább 50 százalékkal kívánjuk emelni. (Hosszantartó taps.) Ennek megfele­lően gondoskodni akarunk arról, hogy bőségesen álljanak rendelkezésre a fogyasztási cikkek, valamint iparcik­kek. Ennek alapján a Szovjetunióhoz hasonlóan az új ötéves tervben mi is Tátérünk az árak leszállítására. (Nagy taps. — „Éljen Rákosi!“ „Éljen Rákosi!“) A második ötéves terv megvalósí­tása azt eredményezi, hogy Magyar- ország minden téren messze maga mögött hagyja a fejlett tőkés orszá' gok legtöbbjét. A második ötéves terv sikeres megvalósítása a jómód, az erő és a kultúra országává változ tatja hazánkat. Ezeknek a nagyszerű célkitűzéseknek támogatására kérek minden magyar hazafit! E tervek megvalósítására hívom fel a magyar munkásosztályt és külön azokat, akik példamutatásban, áldozatkészségben mindig élenjártak, Budapest dolgo zóit! A május 17-i választásokon er­ről a jobb jövőről van szó, erről dön dolgozó népünk! (Taps.) Megvannak-e terveink elöfeléte- lei? Igen, megvannak. Megvan ön tudatos, áldozatkész munkásosztá lyunk, szorgalmas parasztságunk, mü­veit értelmiségünk. A magyar föld méhe még alig van megkutatva; meg­bolygatva és még rengeteg fel nem tárt kincset rejt magában. Mező­gazdaságunk lehetőségei olyanok, hogy a legegyszerűbb eljárások segít­ségével is. melyek külön befektetést vagy hatványozott munkát nem igé nyelnek, jelentékenyen meg tudnék emelni hozamát. A leaetőségek tehát megvannak és meg is valósítjuk őket. Ehhez többek közt az is kell, hogy kíméletlen harcot folytassunk saját hibáink ellen. No tűrjük a termelés­ben a fegyelmez otleuségot, a lógást, a selejtgyártást; az anyagpazarlást. Legyünk éberek a népi demokrácia minden területén és lépjünk fel kí­méletlenül mindazokal szemben; akik boldogabb jövőnk építését szabotál­ják! Terveink egyik biztosítéka, hogy mögöttünk áll — mint a múltban, úgy a jövőben is — felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió, mely támo gat bennünket; és rendelkezésünkre bocsátja tapasztalatainak gazdag tár házát. (Nagy taps. „Éljen, a Szov­jetunió!“) És vezet bennünket e me­rész célkitűzések végrehajtásában egész fejlődésünk motorja, annyi si kérünk és győzelmünk szervezője, egységes nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó taps. „Hurrá“; „Éljen a párt!“-kiáltások.) Hálunk mindenki a béke megvédésének harcosa, aki jól végzi munkáját Az ötéves terv megvalósításának van még egy döntő előfeltétele: a béke meg­őrzése. És ez nemcsak a mi kérdésünk: az egész emberiségé. Már majdnem há­rom éve folyik Koreában a háború. Bár az Egyesült Államok e bosszú idő alatt katonai és gazdasági erejük javát moz. gósítottik, minden hódítási tervük meg­tört a hős koreai nép és a kínai önkén­tesek bátorságán, önfeláldozó hazaszere­tetén. Több mint kétmillió amerikai ka­tona fordult már meg a koreai harctéren. Tízezrével estek cl, jelentékeny részük megrokkanva, sebesülten, betegen került vissza Amerikába. Az amerikai anyák reszketve gondolnák arra, hogy férjüket vagy fiaikat a koreai frontra dobják. Emiatt egyre fokozódik, egyre nő az el­lenszenv a koreai háborúval szemben, egyre hangosabb a követelés, hogy véget kell vetni ennek a háborúnak. („Békét Koreában ["-kiáltások.) Az Egyesült Államok szövetségeseinek sorában is egyre nő az ellenszenv, nem­csak a koreai háború ellen, de a hideg­háborúval kapcsolatos eszeveszett fegy­verkezés és általában a csatlós! sors miatt. Ezért a Szovjetunió következetes bérpolitikája, a sztálini békepolitika egyre inkább meghallgatásra talál világ­szerte. A Szovjetunió és Kína vezetői nek kezdeményezésére újultak meg s fegyverszüneti tárgyalások Koreában, me. lyeknek első eredménye, hogy kicserélték a beteg és sebesült hadifoglyokat. Á szovjet kormány sorozatos békelépéseire válaszképpen Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, a múlt hó közepén be­szédet mondott a nemzetközi helyzetről. A „Pravda", a Szovjetunió Kommunista Pártjának lapja, április 25-én vezércikk­ben foglak állást hozzá. A magyar sajtó leközölte Eisenhower beszédét és „Pravda" vezércikkét is. Eisenhower elnök beszédének van né­hány részlete, mely bennünket közelről érint. Az elnök kijelentette, hogy minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdaságig rend. szerét, s hozzátette, hogy nem igazol ható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy a kormányzati formát rá- kényszerítse más országokra. Számunkra, magyarokra e két tétel megvalósítása az Egyesült Államok poli„ kájának alapos megváltozását jelentené, mert az elmúlt nyolc esztendő folyamán — és hozzátehetjük: e kijelentések el­hangzása óta is — lépten-nyomon min­dennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. A magyar nép saját választása szerint al­kotta meg kormányzati formáját. Azt a formát, melyben a dolgozó nép erős ke. zében van a hatalom. A magyar nép maga dolgozta ki azt a gazdasági rend­szerét, melyben nincsenek henyélő gaz­dagok és nyomorban élő tömegek, nincs munkanélküliség és nincs rettegés a min. dennapi betevő falatért. Ennek dacára népi demokráciánknak szakadatlanul ré­sen kell állnia az olyan összeesküvések­kel, szabotálásokkal, kémkedésekkel szemben, amelyek kezdeményezése, szer. vezése és. pénzelése szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból indul ki. Ezek­nek a barátságtalan cselekményeknek célja a magyar kormányzati forma meg­változtatása olyanképpen, hogy a dolgozó nép uralma helyébe a régi kizsákmá. nyolók, a fasiszta tőkések és nagybirto­kosok kerüljenek vissza. Az Egyesült Államokban most is folytatódnak azok az úgynevezett felszabadítási ígérgetések, amelyek lényegében azt jelentik, hogy a felszabadult magyar nép nyakára vissza szeretnék ültetni régi reakciós urait. Ezért örülnénk, ha az elnök kijelentéseit megfelelő tettek is követnék. Egyelőre azonban azt, hogy velünk szemben ez a politika a gyakorlatban is megváltozott volna, még nem tapasztaltuk. Eisenhower beszédében készségét nyil­vánította aziránt, hogy az Egyesült Nemj zetek Szervezetét olyan intézménnyé vál­toztassák, amely valóban meg tudj3 őrizni valamennyi nép békéjét és bizton­ságát. Itt is meg kell állapítanunk: a té­nyek egész mást mutatnak. Hazánk fel­vételét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe eddig mindenekelőtt az Egyesült Államok akadályozta meg. Csak az el­múlt esztendő folyamán ötször utasítot­ták el a Szovjetuniónak azt a megegye­zésre tö/ekvö javaslatát, hogy a felvé­telre jelentkező valamennyi országot, köztük hazánkat is, felvegyék az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. Ezért mi e téren is ahhoz a magyar közmondáshoz- tartjuk magunkat; hogy „az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó". (A tömegben új jelszó születik: „Népfrontra szava­zunk — ez lesz a mi válaszunk !"-kiált- ják.) Az elnök beszédében úgy állította be a fegyverkezési versenyt, mintha az Egyesült Áilamok vezetői fájlalnák leg­jobban, hogy iskolák, kórházak és utak helyett bombázókat és hadihajókat kell gyártaniok. Nagyobb nyomaték kedvéért felsorolta, hogy egy-egy ilyen gyilkoló eszközből mi mindent lehetne a polgári lakosság számára készíteni. A hiba csak ott van, hogy az amerikai tőkések — és a tó'kések általában — nem azt termelik elsősorban, -amire a dolgozó tömegeknek legjobban szükségük van, hanem azt, ami a legnagyobb, a maximális hasznot biztosítja számukra. A legnagyobb hasz. not pedig a hadiszállítások adják. Emiatt a háborúk, benne a hidegháború is, a hadiszállítók, a halálgyárosok számá-a valóságos aranyesőt jelentenek. A napok- ban olvastam egy amerikai egyetemi ta­nár cikkét, aki rámutat arra, hogy a koreai háborút követő két év alatt, a legfontosabb 100 amerikai nagyvállalat 44 milliárd dollár értékű katonai meg. rendelést kapott. E hatalmas vállalatok, melyeknek vezetői ma miniszterek az amerikai kormányban sokmilliárdos jöve­delmük kétharmadrészét e háborús meg­rendelésekből szerzik. Hogy ez mennyire köztudomású, arra idézem Hughes angol országgyűlési képviselő cikkét, aki két héttel ezelőtt a következőket írta: ,.Bármit mondjon vagy legyen is a Szovjetunió a béke érdekében ... a had­ügyi tárcák miniszterei mindig készen tartják emlékirataikat és szakértői véle­ményeiket, amelyekkel bizonyítgatják, hogy a Nyugatnak folytatnia kell a fegy­verkezést. Elvégre az ö kenyerük a há­borús híresztelésektől függ. Ugyanez áll a fegyverkezési iparokra is. Azok a cé­gek, amelyek zsíros megrendeléseket kaptak drága, új fegyverei gyártására, nem szeretnék, ha ezek a tervek megvál­toznának. Mind az Egyesült Államokban, mind más nyugati országokban is bizo­nyos üzleti kdrök kész szerencsétlenség­nek tekintik a nemzetközi helyzet bár­minő javulását". Ezekután érthető, hogy a Szovjetunió komoly békelépéseire a newyorki tőzsdén két nap alatt hatmilliárd dollárral esett a részvények értéke. Az amerikai tőkés lapok valóságos „békepánikról" írtak, „Mi lesz, ha kitör a béke", ilyen cím­mel cikkeznek a lapok. (Nagy derült, ség.) A halálgyárosok a béke létrejöttét ugyanolyan szerencsétlenségnek tartják, mint munkásember-a háború kitörését. A ténynek tehát azt mutatják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyártani gyilkos hadiszerszámok helyett. Ellenkezőleg. Megvannak rettenve, hogy a koreai béke létrejötte leapasztja jöve­delmük véres forrását. Eisenhower be­széde óta az Egyesült Államok egyik­másik politikusa új, uszító, kardesörtető szónoklatot tartott, ami arra mutat, hogy (Folytatása a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents