Szolnok Megyei Néplap, 1953. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1953-04-26 / 99. szám

4 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAE 1953 április 26. cAz. új varázsa (orjta körűi Cjj-alasi JHáxia szívét Az elmnlt esztendő őszén Jász­berény széles határában is megmoz­dult a föld. Az erőteljes mozgolódás a Március 15-e termelőcsoport szom­szédságában kezdődött, azoknak az egyénileg való gazdáknak a körében, akik napról-napra két látó szemük­kel győződhettek meg arról, hogy a termelöcsoport földjét éppen úgy csigázta a fagy, mint az övékét, haj­szálnyira olyan módon tikkasztotta az aszály is, sőt az őszi eső is éppen úgy rája heteit, mint a legkeményebb fejű magának való gazda keskenyke pántlikájára: a csoport tagsága mégis jó termést takarított “be és a kapa nyelét keményen megmarkoló, kaszá- val gyorsan suhintó tagolt bőven jus- soltak a közös munkával szerzett terményekből és készpénzből. Így az­tán a jászberényi termelőesoportok a mostani év tavaszára jócskán meg- testcscdtek. sőt három újonnan ala­kult csoport is rátért az összefogott erejű, eleven eszű gazdálkodás, sima, széles, jól kövezett útjára. Talán említenünk sem kell, hogy n szép fejlődésben igen nagy része volt a jászberényi népnevelők munkájá­nak, akik új segédcsapatokkal erő­södtek meg. Ez perig ojvau módon történt, hogy a jászberényi mező­gazdasági szakis.toii termelőszövet­kezeti velőtök számán rendezett öt- hónapos növénytermelési tanfolyamá­nak a, hallgatói 19ö*3 szeptemberében egy szívvel, egy létekkel álltak be a szebb élet meghirdetői közé. A termelőszövetkezeti tanfolyam dolgukat kitünően értő népnevelői közül is fejjel magasodott ki f alusi Mária, a tiszaváikonyi Petőfi-ter- nielöcsoport növénytermelésben dol­gozó tagja. Ez az abg IS esztendős, barnapiros arcú, eötéthajú, kíkszeinű leányka szívbéli ügyének tekintette a sovány földeken cgymagukban ku­corgó gazdák rávezetését az ezer- karú, tüzesagyú gazdálkodás gyönyö­rűen zöldelő mezejére. Tanfolyami hallgatótársait így b izdítolta a nép­nevelő munkában való részvételre: „Elvtársak! M iga llákosi Mátyás figyelmeztetett berniünket arra, hogy nem elég, ha p. jól működő termelő- csoport megnyitja a k iDj-ját, hanem ki kell tárnia az ablakait is, meri pénz olvasva szép eredmény Iáivá jó. Az új szer nti elet út jára lépők legalább olyan nagy elhatárolás előtt állanak, mint azok, akik életük osz­tályosát válusztjúK meg. Éppen ezért jól megnézik ezt a portát, ahová há­zasodnak. Ma már mindnyájunknak által fel kell érn, vészei, hogy az eredményeit világgá nem kiirt ölő tér. melőcsoport annyit ér, akár a bc- doszkázott ablakú ház, vagy mint a kilicsnélküli ajtód* A lelkesítő szavak hatására gyors készülődés indult meg a tan­folyam hallgatói körében. Nemsokára a hajtai tanyaközpont felé robogott velünk a tangazdaság kocsija. Ének­kar. rigmusbrigád, színjátszók, sza­valok, népitáncosok készülődtek a kultúragit&ciós munkára. Irányító, Tcndezö Falusi Mária volt, aki éne­kelt is, szavalt is, táncolt is, sőt a rigmusok jórészét is ő írta. Falusi Mária saját élete példájával állt rá a közös gazdálkodás kapujára. -4 haj­talak szinte megbüvölve hallgatták a lelkesedéstől izzó arcú leányka meg. győző erővel csengő szavait: ..Nézzenek meg engem jól az elv­társak! Apátlan-anyátlan árva va­gyok, nagyszülőim neveltek. A fel­szabadulás táján tizedik esztendőm­ben jártam és jól emlékszem arra, hogy a toprongyos világban roskadozó házunkban napokig a kenyérnek a szagát se éreztük. Dolgoztam kemé­nyen. szakadásig, amióta csak elbír, tam a kapát. Nagyapámat, nagy­anyámat az cmbervesze.jtő idők any- nyira "megtapodták. hogy a felsza­badulás után egy-két évvel már ki- vástak minden fcasznothozó munká­ból. A tiszta színígazságra ráta. pintva, nem is voltak valók egyéb­nek, mint kapura vigyázó öregnek. Négy esztendővel ezelőtt, tizennégy esztendős koromban, már az állami gazdaságban végeztem apró-cseprő kisegítő munkát. Amikor pedig rám- köszöntött a tizenhatodik tavaszom, beálltam a tiszavárkonvi Pctőfi- termelöcsoportba. Elnökünk kemény- kezű, tagságunk dologfogó volt, így aztán zárszámadás után olyan volt a Petőfi-termelöcsoport tájéka, mintha minden házban lakodalom lenne... En hozzám meg két álló rapig öröm­nézőbe sereglett az egész falu . . . Volt is mit csodálni! Annyit keres­tem egymagámban, hogy nem cserél­nék akármelyik 17 holdas fénves- csizmájú középparaszttal se! Igaz. hogy a fiatalok között nékem volt n legtöbb munkaegységem, de követ­kező évben számukat még .jobban megnöveltem és osztáskor még job­ban megduzzadt a tarisznyám. Mcg- állari azonban most sem akarok, sőt jövőre még jobban előre fogok törni! Nagyapám rokkant dereka kiegyene. dett, új csizmájának a sarka f:ata1o- san kopog a "tiszavárkonyi járdán, nagyanyám is egészen megfiatalo­dott az új élet pompás levegőjében, a falu dolgozó parasztjainak több­sége pedig hozzálátott a „mesgye- nélküli. gyönyörűen üsszeölelkczö ezer holdakon való termeléshez.. .** Fül ősi Mária ereje még inkább megsokszorozódott, amikor fiatalok kerültek eléje. Különösen a lányokat akarta kimozdítani a régimódi élet homályos kiskonyhájából. A jászbe­rényi Hareos-termeiőcsoport ifjúsági szervezete tagjainak többször is el­mondotta, mennyi új lehetőség nyí­lik számukra, ha munkacsapatot szer­veznek. Érvei a legügyesebb nép­nevelőnek is becsületére vájtak volna. ,,A falusi, tanj-ai leány életét vala­mikor hozzákötötték a fakanálhoz. Hiába hajszolta magát szakadásig, munkáját felébe vették, mint a fér­fiakét. A mi igazi felszabadulásun­kat a csoportúiét hozza meg. Eégi életünkbeu a kiskertben nyíló rózsá­nak is csak a tövise szürkéit ben­nünket, a közös földön nekünk nyí­lik minden virág. Aki egyetlen-egy- szer megérzi a szövetkezeti munka virágainak az illatát, vagy éppenség­gel hajába tűzi a virágot, soha többé nem engedi kezét megszúratni a ré­gifajta kiskert rózsáinak töviseitől. Ezért toborozzatok minél több inun. kapcsapatot a leányok számára.“ A. termelőszövetkezeti tanfolyam hallgatói január elején már a tavaszi munkák tervei felől érdeklődtek a régi és alakulóban lévő csoportok portáján. Mindenütt akadtak a régi­fajta gazdálkodásba tizkörmükkel kapaszkodó tagokra. Velük szemben is mindig Falusi Mária állta meg legjobban a helyét. A hefedik nagy­apjuk fejével gondolkodó tagoknak a tiszavárkonyi termelőcsoportok példá­ját idézte: ,,Két évnek előtte: kiszakítottuk magunkat a régimódi gazdálkodás karmaiból, a tavalyi esztendőben pe­dig végkép hadat üzentünk a mara- diságnak. (babonánkat szá]tibe.hosz- szába vettük, állt is az egyenesen a legnagyobb szélben is, akár a cö- vek, esépléskor meg sokkalta gyor­sabban teltek meg a zsákjaink aranyló maggal. Kukoricánkat, nap­raforgónkat négyzetesen vetettük. Az aszály a mi földünket se kerülte ki, de tudja azt mindenki, hogy a jó kukoricatermés a kapa vasában van, szárazságban meg különösképpen ka­pával locsol a jó gazda. Lett is gyö­nyörű termésünk, mert a négyzete­sen vetett kukorica szejlős sorait any- nyiszor húz.attuk meg keresztbe- hpsszába lókapával, ahányszor éppen akartuk és így az aszály nem fogta a kukoricánkat. De elvégeztük a pót­beporzást is. Az eredmény itt se ma­radt el, mert a Petöfi-termelőcso- port földjén hírből se ismerjük a csutkás, féloldalas kukoricacsöveket, meddő- napraforgót, de a lucernánk is olyan tömör rendekben dőlt a kasza alá, hogy az elavult gazdálkodásban nem is álmodhattunk volna róla. Akadtak ugyan a mi vidékünkön is olyan csoportelnökök, akik azt mond­ták, hogy a széltibe hosszába való vetés kétszeres munkával terheli meg az embereket éppen a vetés talp­égető munkáinak évadján, a négy­zetes vetés is sok üggyel.bajjal jár. a pótbeporzásról íneg egvenesen azt siránkoztál:, hogy nem fér bele az idejükbe: de ezek az újból jjedező. csekély ledolgozástól húzódozó em­berek öklükkel dörgölték a szemüket, amikor a tagságuk a zárszámadás napján rájuk olvasta, hogy a régi úton való botorkálásukkal hány má­zsa búzát vittek- le a padlásukról, mennyi kukoricát tüntettek el a gó- réjukből, hány forintot loptak ki a zsebükből. Egy szép, enyhe, január végi na­pon azután befejeződött a jászberé­nyi termelőszövetkezeti tanfolyam. Falusi Mária a tanulásban is az élen járt, kitünően vizsgázott. Mint egyik társnője mondotta: az új varázsa egészen körülfogta Mária szívét. A zá róÜnnenségen rendezett kultúr­műsor után jövendő tervei felől ér­deklődtem. A leányka arcán még ott. fénylett az imént énekelt vidáman csipkelődő - rigmus mosolya, amikor ragyogó kék szemével beletekintett a reája várakozó szép jövendő lázas tevékenységtől fűtött napjaiba: „I-eeelsőbJien“ is bízom abban, hogy jól megállóm a sarat, mert itt a tanfolyamon nagykanállal ettük a szovjet agrotechnika tudományát, akárcsak a lakodalomban a jóféle tyúkhúslevest. Kitellettiink, megszí- ncsedtünk tőle, és annyira erősek lettünk, mint a legnagyobb sztali- nyee-traktor. Jóra vezetjük a régi ís az új között himbálózó emberein­ket is, azokat, akiknek az esze ke­reke már az új szerint forog, de a kezük még rájár a régire, A jövőbe beletekintő szövetkezeti parasztjaink száján mostanában kelt életre az a mondás, hogy: Kinek szovjet agro­technika a komája — hamar meg­telik a kamrája. Azt szeretném, ha mindenki belegyőződnék ennek a mondásnak az igazságába, és jövőre ne akadjon a portánkon senki, aki a rozsdásodott eszü gazdálkodáshoz való ragas'zkdása miatt bezárja kam­rája ajtaját a bőséges termés előtt. Azt a nagyapám is szokta mondo­gatni, hogy a mező cseppenti, jószág csurgatja a pénzt. Az újmódi gazdál­kodás emberei azonban erre a mon­dásra is ráfeleltek, és a most lefolyt két esztendő tapasztalatai alapján azt mondják: Mező cseppenti, jószág csurgatja, szovjet zooteclmika dönti a pénzt. Ha hozzája tudok férni a tagság egészének szívéhez, eszéhez, ha sikerül mindenkit az új módon való gazdálkodás bátran harcoló had­seregébe összetoboroznom, a tiszavár­konyi Eetőfi-termelőcsoport ezer hol­dakban gondolkodó egykori zsellé­rei, kubikosai igen hamar milliók­ban kezdenek számolni.**­Ennyit mondott célkitűzéseiről Fa­lusi Mária 'és már sietett is vissza a népitáncosokhoz. Alakjára néhány hétig úgy emlékeztem vissza, amint társaival, társ"őivel vidáman, kirob­banó jókedvvel ropja a táncot, nem volt nap, hogy eszembe ne vágódott voinr : vájjon hogyan harcol az újért Tiszavárkonyoo Fal,,*,} Mária bri­gádja? Nemrégen berendeltek Szolnokra, és reggel félhétkor a váróteremben éppen azzal akadtam össze, akinek levelet akartam írni: Falusi Máriá­val. A váratlan szerencsés találkozásnak annyira megörültöm, hogy az üdvöz­lés mellőzésével gyors egymásutánban legalább tízféle kérdéssel rohamoz, tara meg. Előkerültek az egész köz­ség termelési kérdései. Megfogtam hát szavában, és azt a kérdést intéz­tem hozzá, melyik csoport ügyében utazott be Szolnokra? Falusi Mária elmosolyodott-, és rö­vid habozás után így válaszolt: „Mindegyikében, vagy ha hajszál­nyira pontosak akarunk lenni, az egész községében.“ Talán a tanácselnök bízta meg a község valamilyen ügyes-bajos dolgá­nak az elintézésével? ..Voltaképpen ez is igaz — mondja Falusi Mária, -— de végre is. meg keli mondanom, hogy fogadalom- tételre jöttem a városi tanácsba, mert. .. két napnak előtte kinevez­tek a tiszavárkonyi tanács mező- gazdasági előadójává.“ Az erőmtől és a meglepetéstől hir- telenébcn eláll a szavam, de Mária közben szép rendro elmondja, hogyan történt mindez. — Mióta párttag. Mária? — szó­lok végre én is közbe. „Hogyan lennék az — hangzik a mosolygó válasz — amikor még DISZ-cs években járok. Nemrégiben léptem át n tizenkilencedik eszten­dőm küszöbét.** Aztán Falusi Mária terveire tere­lődik a szó. Hogyan, milyen módon valósítja meg őket egész Tiszavárko- nyon? „Előre megv a kocsi elvtárs. nem hátra. Es arról is gondoskodunk, hogy a haladás irama meggyorsuljon, mert mi már a holnapi Tiszavárkonvérr harcolunk! A tavalyi esztendőben erősen megtépáztuk az aszály üstö­két, ebben az esztendőben pedig vég­kép el akarjuk űzni földjeinkről. Erőteljesen ráálhmk az öntözéses gazdálkodásra. Kizstelepiink van már. miért ne Jegyen öntözéses kukori­cánk. takarmányunk, sőt gyapotunk? Ha egyakaralra hozzuk az egész köz­séget, paradicsomot varázsolunk a határ minden tenyérnyi darabkájára.*< Falusi Mária képzeletben már látja az öntözéses földeket, az én eszem­ben azonban másféle képek vonul­nak fel. Azt kérdezem magamban, é a.jjon mi lett volna ebből a csupa lelkesedés, csupa tűz leánykából, ha a szovjet katonák fej nem emelnek bennünket az úri Magyarország po­csolyáiból? Valami kuíáktanyán ro­botolna újesztendőtől Szilveszterig és pofonokkal fizetnének neki. A kinzó, szenvedhetetlen nyomorúság talán besodorná a városba, cseléd lenne valami úri család padlóját mosná napról-napra IciJnryü fillérekért, s a család nyegle ficsur-fia erőszakos­kodnék vele. Vagy talán munka nél­kül őgyelegnc a haldokló gyárak be­csukott kapui előtt? De hagyjuk a sötét képeket, hiszen nekünk ma már sok ívlámpa világít, s olvassuk el inkább a népfront vá­lasztási felhívásának azt a mondatát, amely arról szól, hogy a mi napról- napra épülő-szépülő hazánkban a fia- talság, a nők, minden becsületes dol­gozó előtt nyitva van az érvényesü­lés útja. Meg tudnánk-e egykönnyen számlálni, hogy évente, havonta, vagy akár naponként, is, hány ilyen talpraesett, tehetséges Jeánvka indul el kicsiny faluiéból, szülei eldugott tanyájából a boldogulás széles ország­út ián, hogy az új élet varázsától kö­rülfogott szívvel segítsen magasba lendíteni mindnyájunk szép Magyar- országát. ^tto'(toUnteqt/ej NÉPLAP politikai napilap A Mojfvel pftrthl/oltóág 6* a YIpü.vH Innác« lapja Megjelenik hMtrt kivételével mindenrap ^yprkeszfir a s/erk<**i/tßt»iTOf t^ás* 1‘VlHós kiadó: OWII» FKRKMJ S?«-rkPs iftósee é« kladPlifyatai­Szoln»k. Beloiannisz, uiea I. f*mele' Telefon: ^/or• *0—93 Kiadóhivatal? "ft- 94 Effy$7.áni!««7ám: rtfl*?* 1164 -40 Szolnok rnairyai Ny nmil&’pa rt Vállalat Kölnök. Malinnv«i?kI n *9 Felefös vezető: Mészáros Sándor Kommentár nélkül A „Wiener Kurier" az amerikai meg­szálló hatóságokhoz közelálló bécsi új ság „Veszedelmes szovjet rendjel" cím­mel cikket írt arról, hogy egy döblingi asszony egy szovjet kitüntetést talált és amikor ez átadta az illetékes szovjet szerveknek, hosszú órákon keresztül fogva tartották és a legszigorúbb valla­tásnak vetették alá. Az osztrák nő — írja a „Wiener Kurier'* — a kihallga­tás után idegösszeomlást kapott, úgy­hogy az orvosoknak kellett őt kezelésbe venni. Hogy a „Wiener Kurier" toliforgatói mennyire értenek ahhoz, hogy a ténye­ket a fejetetejére állítsák és meghalni« sítsák, bizonyítja a húszéves Erika Spi. talernek, a szóbanforgó döblingi nőnek a 'levele, amelyet az „Österreichische Zeitung" című újsághoz címzett. A le­vél így hangzik: „Meglepetéssel olvas­tam a „Wiener Kurier"-ben a „Veszé­lyes szovjet rendjel'* című förmedvényt, amely az első sortól az utolsóig hazug­ság. Csak annyi igaz belőle, hogy tény­leg találtam egy kitüntetést és azt szov. jet tisztek kérésére leadtam a parancs­nokságon. Idegösszeomlást akkor kap­tam, amikor a „Wiener Kurier" bárgyú hazugságát elolvastam. Gau a !m án ij aima t a Xénia chitézetben l&lijtatom z idén végzem el a gimnázium IV. osztályát, s tanulmányaimat a Lenin Intézet marxizmus szakán jogom folytatni. Elhatározásom még akkor született, amikor hallottam, hogy Budapesten Egyetemi Orosz Intézet alakult. Határ­talan lelkesedéssel olvastam és hallgat­tam mindent, ami a Szovjetunió harcai­ról, csodálatos eredményeiről, s a szov­jet emberek hősiességéről szólt. A szov­jet emberek hozták szabadságunkat, a nép segített újjáépíteni hazánkat, meg. indulni a szocializmus építése útján, s minden eredményünk, minden győzel­münk a Szovjetunió segítségével szüle­tett meg. De. hogy még többet tudjunk átvenni a gazdag tapasztalatokból, hogy még jobban tudjuk ezeket alkalmazni a sajátos magyar viszonyok közölt, tovább kell mélyítenünk ezt a barátságot, s új embereket, magyar Korcságinokat. Zójá. kát. Batmanovokat kell nevelnünk. Ennek a kapcsolatnak az elmélyítésé­ben az újtípusú ember kinevelésében óriási szerepük van a vidéki Orosz In- 'íreteknek és a Lenin Intézetnek. •idom. hogy minden fiatalra nagy. szerű feladat vár, de úgy\érzem szókra, akik a fenti intézetekben vég­zik el tanulmányaikat, még egy fokkal szebb, felelősségteljesebb. Elsajátíttatni, megszerettetni a felnövekvő nemzedék- kel. sőt a felnőttekkel is az orosz nyel­vet. Lenin és Sztálin nyelvét; megismer- telni a gazdag orosz klasszikus és az út szovjet irodalmat, még jobban megsze- tettetni a Szovjetuniót, a szovjet népet, r megismertetni másokat minden tudo­mány alapjával, a marxizmus-leniniz- mussal, azzal a tudománnyal, amely ne­künk fiataloknak is a múlt bizonytalan­ságával szemben biztos, ragyogó jövőt biztosit. Nagyszerű, felelősségteljes feladat ez! Büszkeség és öröm tölt el atra a gon­dolatra. hogy rövid idő múlva a Lenin Intézetben tanulhatok. Nagyon szeretem a Szovjetuniót, a szovjet embereket, az orosz nyelvet. Szeretnék hasonlóvá válni a szovjet emberekhez, hogy majd én is résztvehessek minden erőmmel és tudá­sommal az újúpusú ember nevelésében — s úgy gondolom, erre sehol sincs na­gyobb lehetőség, mint éppen a Lenin Intézetben. Hívlak Benneteket is. Eh társaim, jer lentkezzelek minél többen a Lenin Inté­zetbe'és a vidéki Orosz Intézetekbe! KALOCSAI RÓZA Varga Katalin-leánygimnázium IV. reál. oszt. tanulója, Szolnok U.i rovatot indítunk a mni napon, reméljük szívesen veszik olvasóink. Ez hasonlóan roko­nához, az „Ami nem tetszik a dolgozóknak“ című rovathoz, az olvasók mindennapi ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Ebben a rovatban tesszük fel a kérdések egyrészét. melyekkel az ankéto­kon találkozunk. E rovaton ke­resztül kérjük fel az illetékes társadalmi szerveket a válasz­adásra. Tehát minden olvasónk kérdezhet, levélben, vagy sze­mélyesen, telefonon, s lapunk hasábjain felkérjük az illetékes szervet: válaszoljon! * A kengyeli sajtóaukéton mondotta el U Szabó Mihályné, hogy január 1-én szülte 9. gyermekét, s nem kapta meg a számára kiutalt anyasági segélyt. Lapunk szerkesztősége az ankét más­napján levelet intézett a helyi tanács­hoz, miért nem intézte el lelkiismere­tesebben a sokgyermekes anya ügyét? Futás Lajos vb elnökhelyettes válasza; U Szabó Mihály né panasza nem felel meg teljes egészében a valóságnak, mert kérelmét a helyi tanács azonnal továbbí­totta, azonban azt még eddig nem intézték el Az elvtársnő többször megjelent a tanácsnál, az igazgatási előadónál, a pénz­ügyi könyvelőnél, hogy meg­jött-e a pénze. A könyvelő kar­társnő nem vállalja, hogy ő go­romba lett volna . ■. A szerkesztőség válasza: U Szabó Mihálynó nem kapta meg a segélyt, az a lényeg, hogy a helyi tanácsnak oda kell hat­nia, hogy minél hamarább meg­kapja. Igaza van II Szabó Mi- hálynénak abban, hogy a köz­ségi tanács nem fogki,koz:k eléggé az ő ügyével, hiszen más­ként már nála lenne a pénz- In­tézkedjen sürgősen a tanács, hogy a kiknegyennekes anyá­nak ne kelljen tovább várnia A határszemlék nyomán gyorsabb ütemben megindult a munka Néhány nappal ezelőtt fejeződtek be megyénkben a határszemlék. Ál­talában mindenütt talált a szemle­bizottság kisebb-nagyobb hiányossá­got, mely eddig elkerülte az illetéke- sek figyelmét. A kunmártoni járás­ban 3119 holdnyi műveletlen terü- etre bukkantak, melyből 3466 holdat felszántott állapotban találtak, de egyéb munkán3.k nyoma sem volt. Mindez azt bizonyítja, hogy a járási mezőgazdasági osztály még mindig nem elég alaposan ellenőriz. A községi jelentések adatait a helyszínen nem vizsgál­ják meg esetenként. A bizottság 1681 termelőnek adott utasítást földjének azonnali megmű­velésére. A földmüvesszövetkezctek is vettek át hasznosításra művelet­len területet. Ugyancsak intézkedtek fiz elhagyott szőlők gondozásáról is. A cibakházi szemlebizottság mun­kája nyomán az egyéni dolgozó parasztok kukoricavetésük 60 százalékának négyzetes vetésére tettek vállalás*-, melyet azóta hiány nélkül teljesítettek. Elősegítette a bizottságok munka, 'át a választási békeverseny is. — MII-re emelkedett a párosversonvben lévő egyéni dolgozó parasztok száma a kunmártoni járásban. Bár ez a szám nem éppen kielégítő. A választási békoverseny nemcsak a termelőszö­vetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok mozgalma a mezőgazda- sági termelésben, hanem az egyéni dolgozó parasztoké is. Itt mutatják meg, mennyire tet­ték magukévá a Függetlenségi Népfront választási felhívását, mely kimondja: „Az kell. hogy parasztságunk gondosan megmű­velje a földet és pontosan meg­adja az államnak, ami jár neki.*' A knnbegyesi járás területén 17 bizottság tartott szemlét és határidő előtt befejezték munkájukat. Kun­hegyes községben több mint löOO holdryi területet találtak művelet­lenül. Kummadarason szintén több­százholdas műveletlen területre akad­tak, amelyről nem tudtak idáig a hiányos ellenőrzés miatt. A határszemlék já hatása meg­mutatkozott Tiszarofíon, ahol az addig műveletlen területek szán. tás-vetés alá kerültek. Az egész járásban a szemlék ide.jo alatt erőteljesen megindult az addig elmaradt burgonya vei és, s eb­ből ma az első helyen állnak a me­gyében. Karcagon. Kisújszálláson és Mező­túron legfőképpen a négyzetes vetés elhanyagolása miatt volt hiba. A négyzetes vetőgép előtt nem volt kel­lően előkészítve a talaj, hiányos volt a sorvonalozás is. Ennek kiküszöbö­lésére a szemlebizottság azonnal in­tézkedett. A szemlcbizotfság munkája a többi járásokban és városokban is eredmé­nyes volt. Lendületet adott a további munkához. Elősegítette a választási békevorsenv megindulását és a ver­seny kiszélesedését a kunhegyes! já­rásban, Karcagon, Kisújszálláson, do a kunmártoni járásban is. — felelek

Next

/
Thumbnails
Contents