Szolnok Megyei Néplap, 1953. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1953-04-26 / 99. szám

A „PRAVDA“ VEZÉRCIKKE

EISENHOWER ELNÖK LEGUTÓBBI BESZÉDÉRŐL

_ Moszkva (TASZSZ). A „Pravda' április 25-i száma vezércikkében azzal a beszéddel foglalkozik, amelyet Eisenhower elnök április 16-án mondott az amerikai lapszerkesztők társaságában. A következőkben részleteket közlünk a vezércikkből.

A Szovjetunió, amely következetesen védelmezi a népek közötti béke ügyét, most is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés előmozdítására törekszik G, M. Malenkov, L. P. P’rija és V. M. Molotov 1953 március 9"i beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló törhetetlen akarata.

Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke április 16-án az amerikai lapszerkesztők társaságában beszédet tartott a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ez a beszéd mintegy válasz a szovjet kormánynak a .vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira.

Együttérzés fogadta Eisenhower elnök ■ima szavait: „az igazi és teljes békére lörekszünk egész Ázsiában, miként az egész világon", ugyanúgy, mint azt a kijelentését, hogy „e vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlen egy sem megoldhatatlan,

ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbentartására".

Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közül egyetlen egy sem megoldhatatlan, ellentétben áll azonban beszédében foglalt más megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béketörekvést óhajtanak látni, szükségképpen felteszik a kérdést: miért kellett az elnöknek a békére szólító beszédében . félreérthetetlenül „atomháború" lehetőségével fenyegetőzni?

Az Egyesült Államok elnöke beszédében egész sor nemzetközi problémát érintett, • amelyek jelentősége nem egyforma. Végeredményben azonban beszédét főképp a Szovjetunióval való vi. szony kérdésének szentelte. Kijelentette: „Előttem csupán egyetlen olyan kérdés ismeretes, amelytől a haladás függ. Ez a kérdés a következő: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ehhez hozzáfűzte: „Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet."

Nos, ebben lehetetlen nem egyetérteni: a tettek értékesebbek a szavaknál

Forduljunk tehát azokhoz a fontos nemzetközi problémákhoz, amelyeknek helyes megoldásától a béke megszilárdítása függ.

Mindenekelőtt —

reábízott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, különösen a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén, ami a szervezet létrehozásának legfőbb célkitűzése volt.

Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányának alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy egyetlen kormány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának segédszervévé tenni, mivel az nem egyeztethető össze sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapelveivel, sem normális nemzetközi együttműködés a béke megszilárdítása érdekeinek céljaival.

Felvetődik a kérdés, miért írta alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének mind hatvan tagállama az alapokmányt, amelynek legfontosabb része az öt nagyhatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítását érintő kérdések megtárgyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert elvet a gyakorlatban egyes á.llaA KOREAI KÉRDÉS

Tagadható-e, hogy az utóbbi években olyan kérdések álltak a nemzetközi kórok figyelmének középpontjában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreállításának kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben az években sok állam külpolitikáját.

A szovjet nép következetesen támogatott az igazságos koreai fegyverszünet megkötésére irányuló minden lépést. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányai, nak nemrégiben tett javaslata, amely újabb lehetőséget nyújtott a szavakról a tettekre való áttérésre és megnyitotta a koreai háború befejezésének távlatait, azonnyomban támogatásra talált a szovjet kormány részéről. Azok, akik konkrét - feltételeket keresnek — nem szavakat, hanem tetteket, a nemzetközi viszonyok időszerű kérdéseinek megoldására irányuló feleleteket — értékelni tudják az említett tény jelentőségét.

Forduljunk más nemzetközi problé. mákhoz.

Ki feledkezhet meg például a német kérdésről, vagy ki kerülhet meg általá- : nos szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Németország nem. zeti egységének helyreállítja demokratikus és békeszerető alapon? Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szomszédja létérdekeinek és *z európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és mindenekelőtt a német nép nemzeti törekvéseinek következetes figyelembevételét.

Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot a kérdés megoldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsdami négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt el az Egyesült Államok előző kormánya is. De ha elismerjük a német kérdésnek az európai béke megszilárdítása szellemében történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjet unió következetesen törekszik — nem szabad megfeledkezni az említett fontos nemzetközi megállapodásokról, amelyek alatt ott áll államaink, valamint Nagy- Britannia és a megállapodásokhoz csatlakozott Franciaország aláírása. Ha az angol—amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a maga számára kijelölt úton — lehetetlenné téve Németország nemzeti egyesítését és militarista állammá átalakítva annak nyugati részét, ahol a hatalom továbbra is a revans híveinek kezében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a német néppel szem ben. A német kérdésben elfoglalt ilyen álláspont ugyanakkor összeegyeztethetek len Európa valamennyi békeszerető álla mának és az egész haladó emberiségnek érdekeivel.

Arról van szó, hogy minél, előbb meg kössék a békeszerződést Németországgal, azt a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy egyse ges államban egyesüljön és elfoglalja az őt megillető helyet a békeszerető népek közösségében, és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapatokat, amelyek eltartása tehertöbbletként nehe. zedik a német nép vállára.

\MERIKA KÍNAI POLITIKÁJÁRA

KUDARC VÁR

Az Egyesült Államok- elnökének a nemzetközi kérdések széles körét érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköz- társaságról, Kína nemzeti jogainak visz- szaállításáról az Egyesült Nemzetek Szervezetében, valamint Kína jogos terű. leü igényeiről, beleértve Taivan-szigetét.

Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink halaszthatatlan nemzetközi problé. mái. közé? És mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került nyilvánosságra. Ez pedig azt jelenti, hogy Kínával szemben makacsul attól a törekvéstől diktált politikát folytatnak, hogy visszafelé forgassák a szakadatlanul fejlődő események menetét, bármin, denki látja, akinek szeme van, hogy az 'ilyen-politikára elkerülhetetlen kudarc vár.

Eisenhower beszédében öt „tételt" fogalmaz meg, amelyek — szavai szerint — meghatározzák „az Egyesült Államok magatartását a nemzetköz; ügyek területén". Ezek a „tételek" kimondják, hogy „az egész emberiség áhítja a békét, a testvériséget és az igazságot", hogy „minden országnak elengedhetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét", hogy „nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszerítsen más országokra" és így tovább.

Ha valóban ezek az elvek határoznák meg az Egyesült Államok politikáját és ha nem maradnának csak általános deklarációk _ ennek meg kel.

lene mutatkoznia a koreai kérdéssel. Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek, hogy

Egyesült Államok valóságos politikája mindezideig kevéssé vette számba az ilyesféle deklarációkat e kérdések és sok más nemzetközi kérdés megoldásá nál.

Az elnök beszédében megkülönbözte. tett figyelmet szentel Kelet-Európa né peinek. Szavaiból az következik, hogy a keleteurópai országok kormányzati formáját kívülről kényszerítették rájuk, bár ez ellentmond az általánosan ismert tényeknek és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A tények azt mutatják, hogy Kelet-Európa népei épp a jogaikért vívott szívós harcban jutottak el a jelenlegi népi demokra tikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok között tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra ro hamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól hogy beavatkozzék az e népek által megdöntött reakciós rendszerek visszaél lítása érdekében.

Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi tör vényszerüség ellen, amikor „felszólítja ; Szovjetunió vezetőit, „használják fel döntő befolyásukat a kommunista világ ban" arra, hogy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az év százados elnyomás és rabszolgasors el len indított felszabadító mozgalmát Nehéz a nemzetközi problémák helyes értelmezésére számítani, amíg a nemzeti — felszabadító mozgalmat egyes „rósz szándékú" emberek sugalmazása eredmé nyének tekintik.

Egészen érthetetlen az elnöknek az az utalása, hogy „más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek" biztosítsanak szabadságot más országokkal való egyesülésre egy jogi világközösségbe.

MINDEN TAGÁLLAM TARTSA TISZTELETBEN AZ ENSZ ELVEIT

Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi demokratikus ország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSZ'ben. Viszont nem a Szovjetunió képviselői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogv vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tjgjsffiegy országot a javaslatot, «seifet az angol—amerikai tömb szavazataival vetei íek el?

Az elnök beszédében készségét nyíl vánította az iránt, hogy az Egyesül Nemzetek Szervezetét olyan intézménny változtassák, amely valóban meg tudj őrizni valamennyi nép békéjét és biz tonságát. Nem a Szovjetunió hibája hogy ez a szervezet tpa nem teljesíti

mok semmibe vegyék! És természetesen nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valamilyen nyűgnek vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács és a közgyűlés munkájában, s ehelyett valamilyen kuomintangista madárijesztő pöf. feszkedik az ENSZ szerveiben. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg lehet majd találni az utat az ilyen problémák megoldásához is.

Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kérdését azzal, hogy komolyabb figyelmet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni harc problémáinak. Aligha elégít ki azonban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle világsegélyezési alap létrehozására zsugorítják, amiről ebben a beszédben szó volt.

A VILAGSEGELYEZESI ALAP«

A MARSHALL-TERV ÚJ VÁLTOZATA

Mások lesznek az eredmények, ha a probléma megoldásának alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokratikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak teljés, tiszteletbentar- tásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országokra politikai feltételeket kényszerítenének. Amit az elnök eddig „világsegélyezési alap"-ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt kudarcot vallott „Marshall-terv" új változatáról van szó s egyben annak a népszerűtlen „Truman-féle 4. pont"-nak nás elnevezést viselő folytatásáról, mely egyes gyenge államoknak juttatott ielentékteleh könyöradományokkal igyekezett alávetni egyes országok és gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezeket az orszá gokat és területeket is, az Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett „dinamikus" célkitűzéseinek. Amint látható, most arról van szó, hogy tovább mennek ezen az úton.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség" egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam páldáján látható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól ka. pott úgynevezett ..Segélyhez" fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb akadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközi áruforgalom kiszélesítésének útjába.

Odáig megy a dojög, hogy még az Egyesült Államok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenekelőtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás iemokratikus tábor államaival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált'korlátozások ellen Az elnök beszédében foglalt békefelhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünkről. Nehéz azonban figyelmen kívül hagyni azt nyilatkozatot, amelyet két nappal Eisenhower beszéde után adott egy olyan te kintélves személyiség, mint Dulles, az Egyesült Államok külgyminisztere.

Dulles bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre, hogy Eisenhower beszédében hallgatott Kínáéi. Amint kiderül, az Egyesült Álla mok kormányát aggasztja az úgynevezett .nemzeti" Kína, vagyis a Csang-Kaj Sek-féle csőcselék sorsa, amelyet a ki nai nép győzelmes harca eredménye, képpen kergetett ki az országból.

li

Ami pedig a valóban nemzeti Kínát illeti, egyedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egyesült Államok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népköztársaság ellen foganatosított politikai és gazdasági blokádot.

Nem hagyhatjuk szótlanul Dullesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Államok úgynevezett kemény politikájának nyomására tettek felhívást vitás kérdések békés rendezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szovjet Vezetők cselekedeteiket nem valamely országnak a Szovjetunióval szemben folytatott politikája „keménységé, vei" vagy „lágyságával" kapcsolatos meggondolások alapján határozzák el, hanem a szovjet nép alapvető érdekeiből a béke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak ki.

A szovjet vezetők véleménye szerint a lóban a békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi - szonyok megjavításának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni.

Eisenhower elnök beszédében a háború után időszak eredményeivel foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy „a győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival". Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befejezése után a világ országai szétváltak és két különböző útra léptek. Ezzel kapcsolatban EiSenhower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol—amerikai tömb országai a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki célul, a Szov. jetunió és a vele baráti államok pedig nem akartak volna ezen az úton haladni. Úgyis lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban „agresszió új veszélyét" kezdte volna jelenteni.

Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, annyit jelent, mint legalább is elveszíteni a tárgyilagosság kérdését és nem számolni olyan általánosan ismert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célki üzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megszilárdításának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és marad.

AMIRŐL AZ USA

FEGYVERKEZÉSI KÖLTSÉGEI BESZÉLNEK

Az elnök nyilván azzal a céllal tett ilyen kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerető fényben tüntesse fel az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rend. kívül felduzzasztott -és. évről-évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag saját maga által ismertetett számadatok és tények azonban egészen másról beszélnek.

Eisenhower beszélt azokról az óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és rakéta-lövedékekre, bombázó- és vadászgépekre, torpedórombolőkra és egyéb hadihajókra költ, nem feledkezett el egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig ismeretes, hogy az északatlanti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rámutatni, milyen óriási kiadást jelent az amerikai adófizetőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesült Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket a Szovjetunió elleni agresszió céljaira szándékoz^ nak felhasználni.

Az elnök .számításokat közölt, amelyek mutatják, mennyibe korül egy torpedóromboló, cgv vadászrepülőgép, egy bombázó stb.. Ezek Során számos tanulságos számadatot ismertetett. De amit az elnök mondott, az egyáltalán nem elégséges. Ha az Egyesült Államok elnöke beszélt volna ar ról, mibe kerül az amerikai népnek az atombombakészletek felhalmozása, valamint a sokszáz légitámaszont építése, messze az Egyesült Államok határáraitól — noha mindennek semmi köze az Egyesült Államok védelmének érdekeihez, — akkor a valósághoz lényegesén közelebb álló és sok tekintetben tanulságosabb képet adott volna.

Ami országunkat illeti, köztudo' mású, hogy a Szovjetunió, amely^sza' kadatlanul gondoskodott népgazdasá gának háború utáni helyreállításáról és szüntelenül gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépett a fegyver kezesi hajsza útjára. A Szovjetunió nemcsak hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak, más államokkal együtt, határozott intézkedéseket foganatosít, sanak a fegyverkezés korlátozására a fegyveres erők és a katonai kiadások haladéktalan csökkentésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver eltiltásában, mindezen intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hathatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja c határozatok megszegésének lehetőségét bármely állam részéről.

Eisenhower érinti beszédében i fegyverkezés csökkentésének kérdé. sét is. Az idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet félnek

természetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét.

Eisenhower szerint úgy fest a do. log, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentését kívánta volna, a Szovjetunió pedig az ellenkező álláspontot foglalta volna el és szinte megakadályozta volna ezt.

Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért. Áz ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek.

Valóban vájjon a Szovjetunióban, dicsőített ék-e a koreai háborút és a fegyverkezési hajszát, mint előnyös .üzletet“, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság tel. jes foglalkoztatottságának biztosítására? Vájjon a Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett „félelem a békétől“ és esnek a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi fej szültség? Mindez nem a Szovjetunió-1 ban történik hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze eh he* a Szovjetunióinak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára; amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és nem fél a békétől?

Az elnök beszédében kijelentette, hogy kész „üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítéJ kát“, egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió?

Ismeretes, hogy a Szovjetunió min» dig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kér» déseket azzal a feltétellel, hogy az a kérdések megoldására irányuló javas, latok — bárkitől induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legye- nek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel.

Az Egyesült Államok elnöke hogv< hogynenl, beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben; noha a beszédében emelt követeléseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről erre vonatkozó* lag vállalt kötelezettségek.

A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki & legkülön. bözőbb nemzetközi körökben. Lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lé- nyegét és a valóságos erőviszonyokat, tényezőket. A „Times“ című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy „egyetlen ország sem — akár a Szov- jetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — nem kívánja megvitatni a békés intézke. déseket olyan körülmények között, amelyekben nincs fellebbezés.“

Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok címére akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem.

Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjet, uniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni ingják az Egyesült Államok vagy más állam kormányának bármely lépését. ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul.

Ez bizonyítja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő problémák komoly; tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is.

Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában ,,az Egyesült Államok hajlandó igazságos részt vállalni magára.“ Ezt a kijelentést Eisenhower április lG-i beszédében semmi sem támasztotta alá. holott szükség van e kijelentés alátámasztására.

Ami a Szovjetuniót illeti; nincs semmiféle alap kételkedni, abban; hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egyszer bebizonyította.

Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája nem ellenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam törekvéseinek. amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez,

■fii rrrr.fi fi on ü 1 o44.il 1-, ^. 4-.? i __ *

függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen, vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifejezésre juttatja népünknek az által*, nos béke megszilá rditájAm tfáirnllt legmélyebb törekvéseit. (Vff)

É