Szolnok Megyei Néplap, 1953. március (5. évfolyam, 52-77. szám)
1953-03-05 / 55. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÍPLAP 1953 március 5. fyaJlma, 'hyíkő-lajeua : AZ /T. vncsak a sok-sok gép, a villamosú tás, a rádió miatt lett más e tavasz, mint a többi. Mássá tette az agrotechnikai előkészítés is, mely oly m-gas- jfokú volt, mint soha még. Soha meg ilyen gonddal, ennyi körültekintéssel még nem készültek a vetésre, mint ez evben. Az előkészületek lelke, szervezője Valenlina volt. Úgy öltözött, akár a harctéren; rövid, csípőben húzott báránybekecsbe bújt és nadrágba; kényelmesebb volt így a hó-' fútta mezőt járni, gyalog vagy lóháton. Kis fü/ge alakját, erélyét, hangját, mely csengő volt, éles, máskor meg búgó és lágy, megszokták régen már — nem is nélkülözhették a községi tanács öt kolhozának egyikében sem. Mosolyogva emlékezett arra az időre, mikor a hófútásos mezőt mérhetetlennek ét rejtélyesnek látta — a téli estére, mikor a mezőn ült és a hóból az ég felé meredő magányos ágacskát leste s a furulyaszó fájó hangjától oly elhagyatottnak és reménytelennek látta magát, akár az az ágacska. A föld minden röge szólott akkor hozzá s ő megértette, mit két tőle, miért panaszkodik. Talajlapot rajzolt, kiosztotta a kolhozok között, rávezette a talajvizsgálat eredményét és a trágyázás receptjeit. Kezdetben bizalmatlanul fogadták a talajlapokat, később megszokták, idővel pedig nélkülözhetetlenné váltak. A hrigádvezetök ezekről osztották be brigádjaik tábláit s kolhozaiban szinte szállóige lett egy mondat, mely érthetetlennek tűnt mások előtt, de Valentina szivét örömmel töltötte el. Ez a közmondás így szólt: „Mi pontosan betartjuk a lapot!” A lapokon kívül minden kolhoznak falán függtek a vetésforgó tervei és a graliíonos munkatervek — oly pontosak, akár a katonai parancsok. A grafikonok betartása nehéz volt, de az sem ijesztette Valentinát. Megszokta már. hogy mindent, még a legcsekélyebb eredményt is __ csak nehézségek árán ér. hé t el. Még egy olyan egyszerű dolognál is. mint például a hamu gyűjtése __ so káig nem tudta a szükséges pontosságot és rendszerességet elérni. Parancsokat és utasításokat irt, beszélt a hamtt- gyűjtésről, maga is eljárt a házakhoz, de mindez nem segített. Kétségbeesésében elhatározta, hogy a földm lives szövetkezetekben külön foglalkozik majd a hamu- - kérdéssel. Aprólékosan plmesélte a hamu összetételét, összehasonlította a kolhoz talajának összetételével. Kiszámította hogyan emelkedik a terméshozam a hamuval trágyázott földön és ezt be is mutatta a súly szerint külön válogatott kalászokon, burgonyaszárakon, sárgarépákon. % — Lám. ez itt közepet súlyú sárgarépa a földünkről — nem k-putt hamutrágyát fis íme, ilyen sárgarépái terem a hamuval tárgyázott földön. S)\ 'gül elérte, hogy úgy tekintetlek a 'd' közönséges hamura, mint valami csodálatos értékre. Most már megindult a hamu gyűjtése és nem volt reá gondja többé. Hát még a vetőmagok tavaszi előkészítése! A tisztítás és osztályozás bizony igen lagymatagon haladt, míg Valentina ki nem talált valamit. Egy ládát öt rekeszre osztott, mindegyikben egy-egy kolhoz vetőmagját vetette el. Az irhába öltöztetett ládával kolhozról kolhozra járt, megbeszéléseket tartott a községi tanács vetőmagalapjairól. A láda élénk érdeklődést keltett a kolhozisták körében. Mindenki gyönyörködve nézte az egyenletes, erős vetéseket, de lám, nevetni kezdtek, amint az osztályozatlan vetőmagból sarjadt, satnya, majdhogynem megtépázott vetést látták. A láda tréfája többet ért, mint a tízesével kiadott utasítások. A vetőmag tisztítása, osztályozása gyorsabban haladt már s minden kolhozban megkezdődött a magok kézi válogatása. Néhány hónap múlva már más szemmel néztek az emberek Valentinára. Régebben. ha megérkezett valamelyik kolhozba, sokáig kellett keresgélnie az elnököt, a csoportvezetőket s mikor végre kedvetlenül előkerültek, úgy tűnt, mintha leereszkedtek volna hozzá. Most pedig elég megjelennie a kolhozban, rögtön embercsoportok közepén találja magát, szólongatják, tanácsát kérik, utasításait, határozatait várják. Erélyes határozott, szigorú volt. Régebben, ha megszidott egy kolhozistái, elborult arccal, megvetéssel hallgatták kemény szavait — most pedig már látható elégedettséggel. Sőt, akiknek megmosta a fejét, úgy beszéltek erről, mintha dicsekednének, vele. __ A mi Valentina Alekszejevnánk ne m hagyja ám magát! Nem lehet nála egyhelyben üldögélni. Valentina életét teljesen betöltötte a tudat, hogy többszáz ember számára nélkülözhetetlen a munkája r a nagy érzés, hogy hatalma van többezer hektár föld felett. Mindez gyönyörű is lett volna, ha olyan e tavasz, mint mind a tavaszok. De ez a tavasz, bosszúságára, szoka'lan volt. Április végéig majdhogynem téli hidegek jártak, utána pedig — alighogy a fagyok ideje elmúlt — megindult a szakadatlanul ömlő eső. Még fel sem ébredt, már hallotta az átkozott, ütemes zajt: az eső koppanva gurult a tetőn s nem szűnt egy percre sem. Valenlina úgy érezte, hogy a zuhogó eső mint egyre súlyosabb teher nehezedik a vállára. — Megint esik, — gondolta. _ Mi ez? — s csak az vtán nyitotta fel a szemét. A csöppek rézsúto- san szaladtak végig az ablakon. Az üvegtábla mögött sötéten görnyedtek a házak a nedvesség sűrű párájában s a külvilág mint egyetlen nagy tócsa hunyorgott a feneketlen sárban. Az ég nem v9lt sehol. Szürke .sűrű köd állott meredten a magasból le a földig. A vékony kis nyírfa az ablak alatt egy pillanatra se nyugodott, egyre hajlongott, verdesett vékony ágaival és hiába erőlködött, nem tudott kiegyenesedni. — Május vége __ tekintett Valentina ha ragosan az égre. — Micsoda tavasz, munkám első évében! Hogy pusztulna .már el a köd!.,. A padlóra tette sajgó lábát s nagy- nehezen fölkelt az ágyból. — Nagyanyái __ kiáltotta. /Y . :m jött válasz. Mindenki elment 'v már. öl nem költötték fel. mert késön ért haza előző este. Fájt a dereka, hiszen tegnap egész nap nem szállt le a lórii. A járástól pedig távirat után távirat érkezik, mind azt mon^m: vetni, vetni, vetniJ __ Hogyan lehet itt vetni, mikor a me zőkön ■térdig áll a víz? — gondolta. Az őszi vetések kiáznak, elsárgulnak. Tán csak nem lesz szégyenem ez az első év, amit a községi tanácsnál töltök el?... Ejnye!... ki lisztíto'ta szárazra a csizmámat?... Ki-be hajtotta lábát, lazította izmait. Fölvette a nadrágot, lábára húzta a meg- kérgesedett csizmát és csodálkozva látta, milyen könnyeden mozog. Az asztalon néhány sort talált: „Válja, félek a vetőmagot átjarovi- zálni. Lejár a határidő és vetni lehetetlen. Nézz be a magtárba Alekszej." A ház előtt Valentina „kengyeliutója* — a szomszédék kisfia — szaladt el. Még az ablakból. kiáltott utána: — Aleiszaska, gyorsan a lovat. Lehörpintett egy pohár tejet. Alekszaska megérkezett az öreg pejkancán. Kocsi elé nem volt már való, de nyereg alatt jól járt még. Nagyhasú sovány állat volt, de mégiscsak „hátasló" s így Valentina büszkén ugrott nyergébe. Az eső arcába csapott. Köpenyéről patakként folyt a víz, a patkó nyomában hangosan cuppogott a sár. A leánynak körül kellett járnia a kolhozok szántód, ellenőrizni, hogyan halad az árkok ásása, hogy levezessék a földekről a vizet. A sűrű, ködszerű esőfályolon át már messziről látni lehetett az egyenletesen, gyorsan hajladozó emberi alakokat. Minél közelebb ért hozzájuk, annál inkább elragadta elszánt, kitartó munkájuk. Tovább ment és szinte elhfílt a vére. Előtte feküdt az árkokkal felszántott domboldal. Felső részéből lefolyt már a víz, kibukkant a nedves, fekete föld feltűnt az őszi vetés sápadt zöldje. A domboldal alján, ahol az árkok egy kisebb földhányásra támaszkodtak, — mely a szakadéktól választotta el a dombot, __ magasrá duzzadt s a kövek s a nagyobb rögök körül tajtékzó örvényekké állt össze a zuhogó víz, az árkokból pedig eeyre újabb és újabb patakok folytak szét minden irányba s vízkárjukkal tapogatózva keresték az utat. A mező fölött alacsonyan, szürkén csüngött az ég. az abrószemü eső ezüsttel szórta be a föld felett gomolygó sűrű ködöt. Az emberek vízhatlan köpenyekbe, zekékbe, vattaruhákba öltöztek. M u nkától égő arcuk nedvesen és rózsásan etillant át az ezüstöH* ködlevegőn, szemük fénylett, élénk mosolyok gyúltak ki váratlanul itt is. ott is. Tán a rózsaszín ütött ál különös élénkséggel a szürkén, tán a nedves fátyol vonta fénybe szemüket és arcukat, talán a munka láza rajzolt bőrükre pirt, — de megszépültek valamennyien. Nehezen emelgetve csizmáit a sárban Alekszej, a brigádvezető lépett Valentinához. Úgy átázott, hogy rá se hederített már az esőre — Legalább Begombolkoznál — mondta Valentina, — Vizesebb úgy se leszek már __ legyintett. __Nézd csak Válja, — mondta és l eguggolt. Egy darabka földről elzárta a vizet tenyerével és megmutatta a bágyadt, furcsán sápadt színű őszi vetést. — Kiázik. Pedig az én korai vetésem___ Ri adtan tekintett fel, Valentina úgy érezte,, meg kell' nyugtatnia. Pedig szeretett volna őszinte lenni, valami ilyesformát mondani „egészen rossz Aljosa... baj van!" De agronómus volt és vezető, így szólt tehát: — Na és. Kiástok egy árkot, levezetitek a vizet és menten megjavul. Egyetlen napra állna csak el az eső! A szél gyorsan felszárítaná. Utána kell trágyázni. Készítsd elő a trágyalét. Alekszej megkönnyebbülten felsóhajtott: — És mi legyen a vetőmaggá Válja? — Benézek a magtárba, et HOSOK HADSEREGE Képek a Koreai Néphadsereg küzdelmeiből — A part megostromolhatatlan Észak-déli irányban tebbszáz kilométernyi hosszúságban húzódik a Japán tenger sziklás partvidéke. A délkoreai és japán repülőterekről és a repülőgép- anyahajókról felszálló amerikai gépek maradnom — gondolta, — de azt is látnom kell, hogyan harcolnak a vízzel a többi brigádok, a többi kolhozban. — Ismét hangosan cuppogott a sárban a ló patája, feje előre lógott, léptei nyomán szétfröccsentek a súlyos sárcsomók. Valentina gyűlölettel pillantott az _ égre. Legalább egy fénysávot látna, egyetlen különálló felhőt! De nem. Tömör, egyenletes, szakadatlan ködhomály bontotta a földet. Még csak hinni sem lehetett, hogy valahol, messze fönn kék az ég és süt a nap, A leány útjában az öreg kolhozistával. Matvejeviccsel találkozott. __ Esik, __ mondta az öreg. __ Esik ... kiáltotta Valentina. Ez zel a szóval üdvözöllek egymást, ezzel búcsúztak, ezzel feküdtek és keltek. Félóra múltán, mikor a szomszéd kolhoz földjéhez közeledett, ismeretlen kolhozistával találkozott. Már messziről látta, hogy mosolyogva integet és kiált, valamit felé. De nem értette, mit, mert a szél messze v’.tte a hangot. Furcsa — gondolta. __ mit akarhat? Amint az id egen férfi közelébe ért, látta, hogy a háta mögé mutat és ezt a szót hallotta: — Az ég!... Az ég!... Megfordult és felkiáltott. Nyugaton a látóhatár alján kéken villant az ég tiszta csíkja. A szél röpítette a felhőket — a kék cúk egyre nőtt. És Valentina az idegen kolhozistával a süppedő mező közepén a csíkot nézte. Egymásra mosolyogtak, mint jóbarátok, észre sem vér hogy arcukon patakokban csurog a víz, eg! Az ég!... C -y óra múlva kibukkant a forró ^ koranyári nap. A szerteszaggatott nyári foszlányok sietve úsztak az égen a mezőkön pedig utánuk futott árnyékuk. Erős volt a szél, sebes. A föld láthatóan száradt. Még Valentina öreg kancája is felvrdámult s örömében vágtát igyekezeti utánozni. A leány ekkor megpillantotta a szomszéd kolhoz elnökét, s köszöntés nélkül már messziről feléje kiáltott: — Holnap szántani! Holnap a domb oldalon szántani! Szavai pedig, mint a szikrán továbbított parancs, szerteáradtak a brigádok között: __ Holnap szántani a domboldalon!. És másnap a traktorok nekilendültek a mezőknek. Ünnepélyesen indították útjukra. Sokan elkísérték őket. Az iskolások tanítónőjükkel csatlakoztak a trak torkisérőkhöz. Szabályos sorokban haladlak, kezükben vörös szalagot és vörös muskátlit vittek. A virág- is szalagdíszes menet végigvonult az utcákon, a dübörgő traktorok után. Az a néhány ember, aki valamilyen okból otthon maradt, az ablakokból integetett feléjük. Házról-házra szállt az örömteli kiáltás: — Kimentek a traktorok, kimentek mezőkre... A vizes föld füstölgőit, amint a nap sugara ráhullott. Bársonyosra duzzadtak a fák levelei, a megújuló élet erős illata i áradt a mezőről. Valaki a traklorkíströk közül dalolni kezdett: „Mezőnk járja már a traktor, messze visz az útunk . .." A dalt ajkukra vették a többiek is: „Ez lesz a hősi küzdelem, Megvívjuk együtt győztesen ..." Valentina ajka boldog mosolyra nyílt; nemsokára itt az első barázda, __ gondo lta. A traktorok búgva tértek le az útról. — Jó munkát, — kiáltották innen is onnan is. Különös izeretet csillant az emberek szemében, amint a traktoristákra néztek. Általuk lesz dús a kolhoz földje, gazdag a termés, velük nő mai gasra a kolhoz boldogsága is: — Jó munkát! ... Csengtek a friss gyermekhangok, a traktorok mögött pedig ott feketéitek a felszántót föld barázdái, ahogyan a hajó után húzódik a felszántott tenger hűl lámcsíkja. Az emberek utánuk néztek, ők pedig csak mentek, mentek előre. A föld várta őket és az ég kitért útjuk elöl. Fordította: SIMÁNYI TIBOR * saság legfelső népgyülése elnökségének elnökével. Ugyanebben a pillanatban éles, süvítő hang hallatszott. A dombok fölött a magasban két vadászgép húzott el, fehér csíkot hagyva maga után. Ki repül? — érdeklődőt Kim Du Bon. — Kim Hva Ren és Kan Szín Hen végzik tanrepülésüket. — Ha leszállnak — mondta Kim Du Bon —, kérem jöjjenek be hozzám. Néhány perc múlva két fiatal pilóta — Kim Hva Ren, egy halász fia és Kan Szín Hen, egy paraszt fia — megállt Kim Du Bon előtt. A haza nevében, az Egységes Demokratikus Hazafias Front, a Koreai Munkapárt nevében __ Mondotta Kim Du Bon —, köszönetét mondok önöknek a repülés művészetének kitűnő elsajátításáért. A mai háborúban a repülés igen fontos tényező. Tökéletesítsék hadi mesterségüket, harcoljanak úgy, hogy az ellenség érezze erőnket nemcsak a földön, hanem a levegőben is. Kim Du Bon erősen megszorította mindkét pilóta kezét... 1952 június 20-án Észak-Korea egyik pontján többszázan figyelték, amint a tiszta kék égen a néphadsereg két vadászgépe felvette a harcot 24 „Sabre F—86*' típusú léglökéses vadásszal, amelyek északra tartottak, újabb bindita- támadásra. Két csoportban, hosszú kon- denzcsíkot húzva maguk mögött, repültek a „Sabrek", amikor felülről váratlanul rájuk tört a két északkoreai vadász. Egyenlőtlen harc kezdődött. Kevés idő múltán két amerikai vadászgép hosszú fekete füstcsíkot hagyva maga után a Sárga-tengerbe zuhant, a többiek szétszóródtak és kezdtek átcsoportosulni. Huszonkettő kettő ellen! A földről nehéz volt megkülönböztetni, melyik repülőgép kié. Az egyik repülőgép felcsapta az orrát, majd esni kezdett. Kan Szín Hent lelőtték. Kim Hva Ren egyedül folytatta a légharcot. A tizenhatodik percben egy „Sabre'* gépfegvvertüze ki- gyuitotta Kim Hva Ren gépét. A fiatal vadászrepülő égő géppel rohamozta az amerikai vezérgépet. Ijesztő volt ez az égen repülő tűzfáklya: az amerikai csoport parancsnoka kitért és menekült. Szétszóródott a többi gép is. Kim Hva Ren zuhanva közeledett a földhöz, mégis sikerült ügyes kényszerleszállást végrehajtania az égő géppel. Tizennyolc percig tartott ez az egyenlőtlen légipárbaj, amelyből a koreai repülők kerültek ki győztesen. Lelőttek két legújabb típusú amerikai léglökéses vadászt és útját állták az ellenségnek. A ,,Sabre"-knek nem sikerült a bandita- támadás. Déli irányban távoztak. Kim Hva Ren megkapta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Hőse megtisztelő címet. Kim Mon Du és repülőtiszt-társai sok lelőtt ellenséges repülőgépet tartanak számon. A múlt év október 5-én Kan Csen. Dek repülőtiszt pilótái egy nap alatt öt amerikai repülőgépet lőttek le és kettőt megrongáltak. A harcok folytatódnak. Koreti repülői bátran bocsátkoznak légiharcba a léglökéses „Sabre*'-kkel és a „repülőerő- dökkel" az ellenség számbeli fölénye ellenére is. Az amerikai légierő mind éjjel, mind nappal, méltó fogadtatásra talál a koreai repülők részéről. Vasárnapi számunkban közöljük nagy pályázatunk nyerteseinek névsorát Szerkesztőségünk január hó folyamán pályázatot hirdetett megyénk dolgozói számára „Milyen módon erősíthetjük és gazdagíthatjuk termelőszövetkezeteinket ?*' A nagy érdeklődésre való tekintettel a pályázatok beküldésének határidejét tíz nappal —. február 20-ig _ meghosszabbít ottuk. Ekkor közöltük olvasóinkkal, hogy a pályázat nyerteseinek névsorát március 5-i — tehát a mai __ számunkba n közöljük. — A beérkezett pályázatok nagy száma miatt a bíráló- bizottság munkáját erre a határídő’e elvégezni nem tudta. Ezért szerkesztőségünk vasárnap, a lap folyó hó 8-án megjelenő számában közli, kik nyerték el az 500 forintos első, a 300 forin os második, a 200 forintos harmadik díjat, vagy az értékes könyvjutalmakat. Levél a „Szép ifjúság" című szovjet filmalkotásról A mezőtúri „Szabadság" filmszínházban néztük meg '■ mi, a gépipari technikum tanulói, a „Szép ifjúság" című szovjet filmet. Mind. annyian sokat tanultunk belőle. A film főszereplője. Ma~ ruszja, egy önfejű és elbizakodott lány, aki a kezdeti sikerektől elbizakodva, gyorsvágással akar dolgozni. Egy munkadarabot , azonban elront, s hogy a társai ne vegyék észre, [ ebédidő alatt két gépen dolgozik. Eredmény, hogy a gép tengelye eltörik. Társai segítenek a gép ki. (javításában. Marúszja neve- ' lője elölt nem ismeri el hi. báját. Kijelenti, hogy másik iskolában tanul tovább. A hibáka ki kell és ki is lehet javítani, erre tanít bennünket a film. Marúszja is belátta, hogy hibát követett el. Lelkiismeretesen, készült a vizsgára. A vizsga- bizottság előtt azt mondta: „Én ott akarok szolgálni, ahol legjobban szolgálhatom hazámat". Elekünk, a gépesítési technikumok tanulóinak szép feladatunk a mezőgazdaság gépesítésének megismerése. Elméleti oktatásunkat gyakorlati foglalkozással is ki tudjuk majd egészíteni, mert nemsokára készen lesz új tanmühe. lyiink. Hálunk is vannak hibák. De ezeket könnyebb kijavítanunk, mert a szovjet fiatalok példája megmutatja. hogyan kell dolgoznunk, tanulnunk. Ezért jelent nagy segítséget a „Szép i'júság” című film számunkra. Ha négy év múlva én is résztveszek Hazám építésében, akkor hálásan gondolok majd a szovjet fiatalokra. mert példájukkal nagyban segítenek célom elérésében. NEHÉZ MARIA Mezőtúr, Gépipari Technikum
