Szolnok Megyei Néplap, 1953. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1953-02-05 / 31. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 február 5. leqytueJbek egy szolnoki kulíurbemutatóról A napokban a szolnoki szakszervezeti kuttui otthonban tépett fel a szolnoki Járműja­vító és a vasútállomás kutur- csoportja. A művészeti csopor­tok igen komoly eredményekről tettek tanúságot. Az állomás fúvószenekara — Csajkovszkij — .Eeodóra nyi- tány“-át. Muradeli egyik_ mű­vét játszotta magas művészi színvonalon. Az előadás iga­zolta, hogy a zenekar tagjai lel­kiismeretesen készüllek a be­mutatóra, s egyik fontos fel­adatuknak tekintik a kultur- mnnkát. Jobban kell törekedniük azonban arra, hogy még ered­ményesebben hozzák felszínre az előadott művek mondaniva­lóját, gazdag színekben mutas­sák be szépségüket, s így növel­jék az új szocialista ember ha­zaszeretetét, harcos békeakara­tát. A Járműjavító t'ánccso- portja élményekben gazdag elő­adást nyújtott. Első tánca egy orosz népi-tánc volt, melyet ponosan, fegyelmezetten adott elő■ Hiányzott azonban az át­élés, mely magával ragadta volna a nézőtéren ülő dolgozó­kat. Jók voltak a sajátgyüj- iésű „újszászi táncok”, amelyet lendülettel és lelkesedéssel adtak elő a fiatalok. A tánccsoportnak arra kell törekedni, hogy táncaikban sa­ját életüket, saját munkájukat, saját érzésüket mutassák be- — Járja át táncaikat gazdag éle­tük ezer meg ezer gyönyörű pillanata. A Járműjavító vegyes ének­kara kedves, halhatatlan szép­ségű népdalokat adott elő- A gazdag hangszínezés változa­tossá tette műsorukat, gyönyör­ködni tudtunk benne. Műsorvá­lasztásuk azonban nem tökéle­tes. Egyetlen olyan magyar dalt sem énekeltek, amely mai éle­tünk szépségével, boldogságá­val foglalkozik, közvetlenül hoz­zánk szól melyben érzéseinket hallottuk volna dalbaöntve Nem írhatunk azonban sok jót ugyancsak a Járműja­vító szimfonikus zenekarának a javára. Amellett, hogy az elő­adott számok technikailag is hiányosak voltak — különösen a szólószámok, melyek szinte nevetségessé váltak — egysé­gük, előadásmódjuk, 5 zétesővé, kicsinyessé vált. A darabok el­laposodtak, mondanivalójuk el­sikkadt. Mindez nem jelenti azt, hogy a zenekar tagjai tehetségtele­nek, vagy tudásuk egészen ala­csony fokon áll. hiszen különö­sen a hegedűsök igen jók vol­tak- A hiba inkább a vezetőben van, aki nem tudja átfogni az ilyen nagylétszámú zenekart, nincsen tisztában a művek mon­danivalójával, nem áll olyan művészi színvonalon, — hogy olyan művet, mint pl. az elő­adott Bánk Bán részlet. a maga nagyszerűségében és művészi erejében felszínre tudjon hozni. Gyengén szerepelt a szín­játszó csoport is. A „Piros jel­zés" című színdarabban szere­pelt színjátszók egy része az önmutoratás, s a régi operett- hagyományokba gyökerező for­malista játék hibáiba esett. Kü­lönösen vonatkozik ez a pálya­őrt játszó színjátszóra. A hiányosságok itt is a veze­tés (rendezés) hibáiból erednek. A tehetséges színjátszókat nem oktatják kellőképpen. Annak el­lenére, hogy a rendezés a dara­bot igen mozgalmassá tette, nem fordított gondot a mű esz­mei, politikai mondanivalójára és jelentőségére. Ezért aztán az volt az érzésünk, hogy a szín­játszók csupán a színjátszás kedvéért játszanak, nem pedig azért, hogy munkánkat előse­gítsék. A Járműjavító kultur- munkásai arra törekedjenek, hogy munkájukkal a termelést, dolgozó társaik művelődését se­gítsék elő. Elsősorban olyan da­rabokat tanuljanak be, melyek­nek nevelőhatását közvetlenül tudják értékesíteni. Fordítsanak nagyobb gondot a rigmusbrigá­dokra, melyeket nem láttunk a bemutatón■ Kultur munkájuk le­gyen egységes, olyan, amely valóban segítséget nyújt az üzem dolgozóinak a terv telje­sítéséért, a békéért folytatott harchoz. HOGYAN TANULTAK MEG t _ . „ _ AZ EMBEREK ÍRNI „A gondolatok cserélése ál landó és létíontosájrú szükséglet, minthogy nélküle lehetetlenség az emberek együttes tevékeny­ségét megszervezni a természet erői elleni harcban, a szükséges anyagi javak megteremtéséért vívott küzdelemben, lehetetlen sikereket elérni a társadalom termelő tevékenységében — kö­vetkezésképen lehetetlen magá nak a társadalmi termelésnek a létezése.4' (Sztálin ,,Marxizmus Cs nyelvtudomány4'). A gondolatok cserélése élő beszéd útján csakis az emberek közvetlen érintkezése során, vagyis társalgás során lehetséges. A gondolatoknak már tá- gabb körű kicserélése céljából született az írás. Az írás lehetővé tette a gondolatok cserélését az egymástól időben és térben egyaránt távol élő emberek közt. Lehetővé tette a gondolatok megőrzé* sét az utódok számára. Az írás megjelenésének pillanatától kezdve együtt fej­lődött a nyelvvel és maga is elősegítette a nyelv (gjlődését. E közleményben elmondjuk, hogy keletkezett az írás, hogyan tanultak meg az emberek írni. BARLAN GFESTESZET T/rönyveket forgatunk. Folyóiratokat, újságokat olvasunk. Naplókba, füzetekbe írunk. Papírlapokra jegyez- geiünk. Gyermekkorunkban olvasni és írni tanultunk már. A gyerekek meg­ismerik a betűket, az ábécét. Rájönnek, hogy tíz számjegy segítségével bármely számot, még a legnagyobbat is lejegyez­hetik. Már a hatéves csöppség örömmel kezd hozzá az írás tudományához. Nézzék csak meg, mennyire tetszik neki, mikor előveszi az újságot és nézegeti a leg­nagyobb betűvel nyomtatott szót — az újság nevét. Kíváncsian kérdi: — Melyik betűk ezek? Bizonyára sok-sok felnőtt olvasónknak feltűnt már, hogy amikor a gyermek jámbor kedvteléssel nézegeti a betűket — az írásjeleket rajzokként, vagy képek­ként fogja fel. S miért is ne látna ké­pet, rajzot a betűben, mikor az írás általában rajzokkal, díszítésekkel és ké­pekkel kezdődött. Régen, sokezer évvel ezelőtt, az embe­rek bizony még nem ismerték az írást, a betűvetést. Csakis emlékező képessé­gükre bízhatták magukat. Hanem azért már akkor is rajzoltak egyet s mást, mondjuk: vadállatokat nagyon is ügye­sen rajzoltak. Dél-Európában, Spanyolországban bar­langokra bukkantak, melyekben az ős­régi, az úgynevezett prehistórikus, vagyis történelemelőtti időben kőkorszakbéli em­berek éltek. E barlangok sötétek. Dol­gozni vagy rajzolni bennük csak fáklya­fény világa mellett lehetett. (Leginkább a gyantásfa zsarátnokával világítottak.) Mennyire tágranyíh szemekkel csodálkoz­tak a régészek, mikor a barlang leg­eldugottabb sarkaiban a falakon művé­szien díszített állatképek rajzait fedezték fel. Szarvasokat, bölényeket, mamutokat s egyéb akkor élő állatokat jelenítettek meg a régi barlangrajzok a régészek számára. A kőkorszakbéli emberek barlangokban éltek. Az imént felsorolt állatokra va­dásztak. Mondhatnék, életük is a vadá­szatuk sikerétől függött. Minden képes­ségük latbavetésével felül kívántak kere­kedni a vadállatokon. Bőséges és inyes állati falatokról álmodoztak. S álmaikat képekben, barlangrafzo k ban testesítették meg. Azt rajzolták, amiről álmodoztak. Fantáziájuk, vagyis képzeletük vala­mennyi felragyogó képét, fortélyát, ötle­tét, csínját, erejét, a vadászok éles meg­figyelő képességét, mind-mind beleöntöt- ték ezekbe a rajzokba. És őszintén olya­noknak jelenítették meg a vadállatokat, amilyeneknek látták őket. Következés­kép a barlangi állatképeket a kezdetleges látásmód ellenére is issen magasfokú műalkotásoknak kell tekintenünk. díszítések — Átalakult rajzók A kőkorszakbéli emberek a sötét ■‘u barlangoknak nemcsak a falaira rajzoltak. A régészek megtalálták raj­zaikat díszítések formájában is. Kivált­kép a csontokon, melyeken szerszámokká képeztek ki. S itt látjuk az őskori mű­vész kezének biztos vonásaival alkotott szarvasoknak, bölényeknek, hatalmas agyarú mammutoknak a képeit. Akkori­ban bőven éllek ilyenfajta állatok, de immár kihaltak az egész földkerekségen. S alakjukat s alkatukat, máskor pedig az ábrázolt alakok stilizálását helyezték előtérbe, helyenként a díszítés leegysze­rűsített t módján. Ugyan ki nem látott már hímzéseket női ruhákon, mintákat a törülközőkön, agyag- és porcelán edényeken, díszítése­ket parasztházak oromzatán. E minták és díszítések között találhatunk olyano­kat is, melyeken egyenest természeti MINDIG CSAK SlŐRE As ,,Ukrajna sztyepéin“ című színdarab tanítása, monda­nivalója az, hogy ne saját önző érdekeinkért dolgozzunk, ha­nem a közösségnek-Azért a közösségnek, mert ezzel gazdagítjuk egész népünket és így önmagunkat is- , Galuska, a Nyugodt élet“ kolhoz elnöke úgy vezeti a munkálatokat, hogy magának és barátainak légijén haszna, közben az egész kolhoz lema­rad. A háztáji gazdálkodást jól végzik, de a közösségi földek munkáit elhanyagolják. Nincs állattenyésztő gazdaságuk sem. A másik, a Halál a kapitalizmusra“ kolhoz Csesznok kol-~ hozelnök vezetésével egyre gazdagabbá válik, a kolhozparasz­tok egyre többet tudnak adni az államnak, egyre több iparcik­ket kapnak a várostól, szebben, jobban öltözködnek, még töké­letesebben felszerelik gazdaságukat. A mi termelőszövetkezeti gazdaságainkra vonatkoztatva a darab mondanivalóját, arra tanít a színdarab, hogy minél job­ban művelik meg a szövetkezeti tagok a földeket, minél előbb- revalónak tartják a kollektiv gazdaság munkálataiti annál gyorsabban fejlődik, gyarapszik a szövetkezet és annál na­gyobb haszonra tesznek szert a szövetkezeti dolgozók. Tehát nem szabad megelégelni az elért eredményekkel. Ha idén jó volt a termés, nagy volt a részesedés, akkor arra kell töre­kedni, hogy továbbfejlesszék a szövetkezetét, a közös állatállo­mányt. a gépi berendezést, mert a jól ellátotti jól felszerelt, szakszerűen megművelt szövetkezeti földek biztosítják az egyre emelkedő jövedelmet. Alekszandr Kornyejcsuk szovjet >ró nagysikerű színmüvé­ből közöljük az alábbi részletet. A darab a háború előtti évek­ben játszódik, abban az időben. mikor a kolhozok már hatal­mas virágzásnak indultak. SZTYEPAN: Es az igaz, hogy magá­nak nincs egyetlen állattenyésztő gazdasága sem! GALUSKA: Te városi ember vagy, persze nem érted a dolgot; SZTYEPAN: Bizony; nekünk, városi embereknek, nehéz ebben eliga­zodni, GALUSKA: Figyelj ide. Ha gazdasá­got rendezek be; akkor ez annyit jelent, hogy a széna, a silőzott termény, egyszóval az egész ta­karmány odakerül: a saját tehe­neinknek, juhainknak meg keve- sebb takarmány jut. Értem én a dolgot,,. így hát a takar­mányt kiadom a munkaegységek szerint... Csesznok meg, a bo­lond, rekordokat hajhász. .SZTYEPAN: No; és ha sehol sem , lesz a kolhozokban állattenyésztő gazdaság, akkor az állam honnan vesz állatokat 1 GALUSKA: Hát a szovhozok mire- valók? Ott rendezzen be az állam a maga számára gazdaságot. Mi az adót potosan fizetjük és ezen túl mindenki olyan virágzó életet biz­tosít magának, amilyent csak j akar. Ertedl SZTYEPAN: Értem, de nem egészen} Nagyon kényes kérdés. De hiszen az állam gépeket ad maguknak, nemi GALUSKA': Nem érted te a dolgot. Mi a gépekért megfizetünk a gép- és traktorállomásnak. Az állam­nak mindig eleget teszünk, hogyne tennénk, amikor mindenki öntuda­tos és érti a dolgot. SZTYEPAN: Szóval, nem élnek rósz. szült GALUSKA: Jél élünk; csak a kész­áruval vannak bajok. Különösen nehéz jó csizmát szerezni. Es mi­kor lesz a városban már elég árut Több szövet kellene, jő és olcsó... SZTYEPAN: Hallottam; hogy Kiev- ben, Moszkvában} Lenigrádon, a nagy főútvonalakon és tereken, az áruházak előtt az aszfalton sok jófajta gyapjút ültettek az idén, hogy legyen elsőrendű szövet, de ültettek box- és sevrőcsizmákat is, és arra kötelezték a házmes­tereket, hogy ötpercenként locsol­ják. Igyekeztek is a házmesterek, locsolhatták, öntözgették, de csak nem adott termést ... GALUSKA: Lehetetlen! Ezen te is nevetsz,, ■ SZTYEPAN: Becsületszavamra! Sa­ját szememmel láttam. GALUSKA: Ugyan, megbolondultak! Nem tudják, hogy a gyapjút a juh adja, a bőrt meg a bika! SZTYEPAN: Tudják, de hát nálunk nem valami nagy a család, mind­össze kótszázmilliónyian vagyunk, az olyan Galuskákból pedig, mint maga; sok akad — mind csak ro­han a városba és kiabál: állam, adj árut, jő posztót, bőrt; csiz­máit ... Ehhez nem elég Csesznok gazdasága. Meg kellett próbálni __ talán az aszfalton is terem ár u.., GALUSKA: Ahá... (Szünet.) Értem a dolgot.,. SZTYEPAN: Nos, és milyen a veze­tőség itt a kerületben! GALUSKA: Nem panaszkodhatunk. Csendes, békés emberek; csak az a fontos nekik, hogy a tervet tel­jesítsük; a számok pontosak le­gyenek ,. Mert ha a számok nem pontosak, a fejünkre ütnek. A mi vezetőségünk csak a számokkal törődik és nem enged belőlük. Hát mi ehhez tartjuk magunkat. A könyveléshez értenek a legjob­ban, és ha kijönnek a kerület­ből, máris a százalékokért üldöz­nek; meg is izzasztanak alaposan! Do most már ehhez is értünk, és a százalékokba sem tudnak bele­kötni. Értjük a dolgot I A számok mindig pontosak. Hát persze! (Csesznok bejön.) SZTYEPAN (észreveszi, hangosan): Hallottam; hogy a földművelés­ügyi népbiztosság javaslatot tett a kormányak, hogy ne adjon gé­peket azoknak a kolhozoknak, ahol nincs állattenyésztő gazdaság és ahol rosszul állnak az ipari nö- vényckkcl.^L GALUSKA: ^Ä-hogy! Miért! SZTYEPAN: ,értettem meg egé­szen mor^Botiyolult kérdés; de azt mondta egy barátom — és ő érti a dolgot, — hogy az állam­nak nem fizetődik ki, ha gépet ad az ilyen kolhozoknak. CSESZNOK: Helyes, éppen ideje már ,. , GALUSKA: No tessék, látja; máris beleüti az orrát. Itt van ez a cn- dar! Minél előbb fel kell már épí­teni a kerítést, mert élete sincs tőle az embernek. CSESZNOK: Építsd; csak építsd. Majd elfogadják a törvényt, ku­korékolhatsz a kerítéseden,. . GALUSKA: Ilyen törvény nincs és nem is lesz! To pedig, Csesznok, eridj az ördögbe; no izgass engem már korán reggel. (Felmászik a létrára, folytatja a sövényfonást). CSESZNOK: Do iesz ilyen törvényi Mit gondolsz tulajdonképpen, az állam örökké ellát majd gépekkel, hogy szánthass, vethess, begyűjt- hess! A földet örökös használatra adta neked, de vájjon talán csak azért, hogy jól élj a saját föld­részeden! GALUSKA: A gépekért fizetek az államnak, a földet meg azért adta, mert megverekedtem ezért a földért, és úgy fogok gazdálkodni rajta, ahogy én akarok; te meg ne rendelkezz itt! Azt hiszed, Csesznok, hogy parancsolgathatsz, mert párttag vagy! Most bará­tom, a pártonkívüli bolseviknak nagyobb a súlya; mint a párt­bélinek. Es most én, mint pár­tonkívüli bolsevik, annyit mon. dók neked: ne üsd az orrod a más dolgába ... En értem a dol­got... Ne izgass, ne piszkálj, ismerni se akarlak, CSESZNOK: Hallgass ide, te hárton- kívüli Galuska! Építheted a kerí­tésedet akár az égig is; én nem tágítok és egészen Sztálin elv­társig is elmegyek, mert te ke­rékkötő vagy.,, GALUSKA: Hallotta ezt! Kerék, kötői Miben! Mikor! CSESZNOK: Te egy irányvonalat képviselsz. Elrontod az embere­ket. A te embereid nem előre lát­nak, hanem lefelé és mint a va kondokok, siirögnek a saját föld részeiken. Még a házakat .sem meszelik ki. Senkinek sincs ideje. A nők meg kereskednek ... GALUSKA: Mi közöd hozzá! Min­denki úgy teszi virágzóvá az éle. tét, ahogy akarja. Figyelj csak ide, Csesznok. Esznek a te embe­reid szalonnás pampuskát! Esz­nek. Es jól esznek. Az enyéim, hála istennek, nem maradnak el mögöttük. Milyen életet akarsz te, hová rohansz! CSESZNOK: Előre; Galuska, előre... Talán Lenin elvtárs azért adta az életét, hogy a bendőnk tömve le­gyen galuskával! Nem, azt már nem! Lehetetlen, hogy a gyomor elpusztítsa a nagy. emberek ál­mait. Ha a kommunizmus felé ha. ladsz, Kondrát akkor rap, mint nap előro kell menn;, méghozzá gyorsan. alakzatok képei láthatók, minő a porce­láncsészét díszítő rózsa vagy az abroszra hímzett virágok. Sok díszítés nem ért­hető meg rögtön, első pillantásra. Sok esetben egyszerűen mértani idomoknak vagy vonalaknak tűnnek: háromszögek­nek, négyzeteknek, köröknek, csigavona­laknak avagy különféle cikornyáknak. De még itt is nem ritkán megtalálhat­juk az etnbert környező tárgyak, növé­nyek, állatok, virágok, rovarok leegysze­rűsített ábrázolásait. A hímzett törülköző széle néha egy­szerűen csak valami csipkézett díszítés­nek tűnik. De ha jobban megnézzük, a lónak, fenyőnek, vagy a szarkalábnak a lehetséges legegyszerűbb vázlatos ábrázo­lását derítjük fel bennük. A BETŰK TÖRTÉNETE J\Temcsak a díszek, de írásunk be^ é- * tűi is rajzokból keletkeztek. Vegyük példaként az A betűt. Alakfa után megfigyelhető, hogy az ősrégi feliratokon a megfelelő hang közlésére az emberek eredetileg egy bikafejet raj­zoltak. Idővel ezt az ábrát egyszerűsí­tették. Egyszerű vonalak egyesítésévé változtatták, melyben azonban a bika­fejhez hasonlatosság mégis felismerhető, felismerhetők a szarvai, a pofája, de egészében véve már inkább betűnek, vagyis elvont írásjelnek, semmint rajz­nak találjuk. Ilyen betűből hozták létre a görögök az „Alfa" betűt. A rómaiak — akik az ábécét a görögöktől vették át — tökéletesítetták e betű alakját. Szimmetrikussá, vagyis mértanias alakza­tává tették. A rómaiak A betűje már egy „házikóra" kezdett hasonlítani, ahogy ezt gyerekeink felfogják és szem­lélik, amikor először ismerkednek meg az A betűvel. I. Péter cár, a felvilágo­sult uralkodó, midőn megalkotta az orosz polgári ábécét az A betűnek éppen ezt a latin formáját vette át. Vegyük egy másik betűnket — az Y-t. A latin ábécében ténylegesen három betű alakjában fordul elő: Y, V, vagy U. Ez a betű a viperakígyó ábrájából keletkezett, mely az ókori egyiptomi írásnak volt a jele. Az Y betű láttán immáron nem gon­dolunk arra, hogy két felső vonása —. az egyiptomi vipera szarvai __ és az alsó vonás a hüllő hosszú teste. Az R betűt az ókori egyiptomi felira­tokon szakállas emberi fej rajzával fe­jezték ki. A mi R betűnknek, igaz már nincs „szakálla". Hanem a latin K betű mindmáig megőrizte a „szakállt" a jobb alsó vonás formájában. Az O betű az ókori egyiptomi szem képéből keletkezett, immáron ez a betű valamennyi részletvonást elhagyott. Egy­szerű körré vált. S amit itt és most elmondhatunk, ez áll a világ valamennyi történelmileg keletkezett ábécéinek minden betűjére és írásjelére: mind különböző tárgyak rajzaiból keletkeztek. ÚTJELZESEK D eszeltünk az ókori vadászokról. ■U akik jártas művészek voltak az állatalakok rajzos megjelenítésében. Va­dászat alkalmával valamiféle egyszerű jeleket is használtak a többi közt útjuk megjelölésére. A vadász jár-kel az erdő­ben. Jár-kel azzal a tudattal, hogy t issza kell majd térnie lakhelyére. Vagy, hogy mögölií nyomait egy másik ember­nek kell követnie. És ekkor megjelöli útját, mondjuk éppen olymódon, hogy a fákon eltör ágakat. Ezek a jelzések megfelelőknek bizo­nyultak útjainkon. Itt egy oszlop áll. Rajta táblácskán a következő felírás: egyik oldalon „Kiev", a másikon — „Moszkva." Természetesen a mi úti fel­irataink teljesebbek, pontosabbak és vi­lágosabbak, mint amelyek a bejárt utat eltördelt ágakkal, a fákba véséssel, vagy ösvényre szórt kaviccsal jelölték meg. De azért már az imént idézett ősi jelzé­sek is íráshoz hasonlók. Jelek azok, amelyeket el lehet olvasni és meg Tehet érteni. E jelek segítségével értesíteni lehet más embereket. Közölhetünk velük egyet s mást. Még akkor is, ha ember­társaink jelenleg messze tartózkodnak. És átadhatjuk e jelbeszéd útján gondo­latainkat azoknak is, akik csak a jövő­ben élnek. Ilyen a mi írásunk. A tanító ét a tanuló együtt ülnek a tanteremben: a ta­nító beszél, a tanuló figyel és meg­jegyzi, amit kell. De előveheti a tanuló nyomtatott tankönyvét is. Elolvashatja anélkül, hogy tudná, hol tartózkodik je­lenleg és él-e még egyáltalában a könyv szerzője. Egy könyvet, melyet __ tegyük fe l __ tíz, húsz, vagy száz évvel ezelőtt írtak, ma is elolvashatunk, megérthe­tünk. Az írásjeleken keresztül frissen, üdén hat egy rég halott iró érzése, gon­dolata, gondolkodók gondolatrendszere. Az irás kezdetleges jelekből alakult ki. Azért jött látre, mert az emberek szükségét érezték annak, hogy átadják gondolataikat. Nagyobb távolságokon ke­resztül is meg kellett őrizniük gondola­tukat hosszabb időtartamra. Van egy latin közmondás: „Verba volant, scripta manentl" Jelentése: „A szó elrepül, az irás megmarad. Mi sem fejezi ki jobban, tömörebben az írás szükségességét, létjogát, mint az idézett latin közmondás. ZSIRKOV L. I. professzor, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents