Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-08 / 7. szám

6 SZOT NOKnmOVEl NÉPLAP 1953 ianuár 8. _______szolnoki Jegyzetek______ Egy szegény kis útszakasz panaszai — Kérem, én csak egy szegény kis útszakasz vagyok ■. . Egy szegény kis útszakasz... Része a Budapest — Debrecen között húzódó műútnak... S hogy ép­pen Szolnokon vagyok, az kérem' az én pechem. — Az öröm borította sírna aszfaltomat, mikor József At­tila névre keresztelt a város­atyák nemes testületé. Döccenö nélkül hordozom hátamon az autókat, kerékpárokat, motor­­versenyek előtt pedig — becsü­letszavamra mondom — a vá­rosligeti nagykör semmi volt hozzám képest. Le s fel szágul­doztak rajtam- Aljban az idő­ben imádtam a benzin szagát, a lovakra, sem haragudtam■ — Hajh. akkor még a BEJ APED kocsisai, 'akik köztudomás sze­rint nem a legjobb modorú em­berek hajh, akkor még ők is megbecsüléssel szóltak rólam. — S ma?!... Képzelje, mi tör­tént ma velem! Itt, a. kanyarnál, ahol országúti keblemre ölelem öcsémet, a csak mellékutcának cseperedett Tóth Ferenc utcát, itt. egy siheder kerékpáros, még a legénytóll sem pelyhedzett az állón, nem is beszélve az orra alatt elterülő részről, kérem ez a kerékpáros siheder az anyá­mat emlegette bizonyos vonat­kozásban a magasságbéliekkel... Kérem, nekem sohasem volt anyám, ez azonban mégis rosz­­szulesett. — A siheder szavaj azonban délutánra már szelíd becézgeté­­tésnek tűntek előttem— Kérem, én eddig az hittem, hogy a sof­­főrök szelíd, galamblelkű embe­rek, akik az utat, a hozzám ha­sonlókat sohasem bántják, ki­véve azt, hogy a Gólyában fel­­öntött feldecik után kiforgat ják a kerékvetőköveket... Tévedtem, kérem, tévedtem.- Ha hallotta volna, ugyancsak itt a kanya­romban történt, az egyik soffőr kiszállt a Csepel teherautóból, megállt a hátam kellős közepén szétvetrtt lábbal... Kérem én szégyellem elismételni... Azokat emlegette, akik csináltak- Hát szabad ilyet, kérem? Hát tehet­nek azok róla? fdőjárásjelentés VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS csütörtök «stiff: Borult idő. sokfelé esővel, mérsékelt délkeleti-déli szél, az enyhe idő tovább tart. Várható bő­mérsékleti értekek' az ország terüle­tére csütörtökön reggel: 0—3, délben 3—6 fok között. A várható napi kö­zé phőmérséklet január 8-án, csütör­tökön az ország egész területén négy Celsius fok alatt lesz. (MTI). Színház 1953 január 8_án este fél 8 „Vízke­­reszt‘‘ Petőfi bérlet. 9-én este fél 8 „Vízkereszt*"' Gorkij bérlőt 10-én fél 8 „Vízkereszt“ József A. bérlet. TÁJELŐADÁSOK: I. 8. Szolnok repülőtér: „Ukrajna mezőin' T. 9. Kunmadaras: ..Ukrajna mezőin“ I. io. Martfű „Ukrajna ine­­zőinf\ HIRDETMÉNY A Szoinokmegyel Rendőrkapitányság női, valamint férfi toborzást hirdet. Női toborzás 18—30 életkorié:, férfi to. borz>ás 30 életévig bezárólag. Csak katonaviselt férfink jelentkezhetnek. A bővebb felvilágosítást a rendőrkapi­tányságok és rendőrőrsök megadják. Apr óh i r A été sek ÉRTESÍTJÜK Szolnok város ingat, lantulaj'donosnit, hogy az ingatlano­kat terhelő közüzemi díjakat a to­vábbiakban a szolgáltató vállalatok­nál kell kiegyenlíteni. Szolnokmegyei Díjbeszedő Vállalat. BÚZA SZALMÁT minden mennyiség­ben felvásárol! a Törökmiklósi Ba­rom fiifel dől gozó Válla Int. Török miidós-125 KÖBCENTIMÉTERES Pnch mo­torkerékpár és egy jó állapotban lévő varrógép eladó. Szolnok. Hámán Káló utca 12. ANYAGISMERETTEL rendelkező _ férfi elhelyezkedne anyag- és árufor­galmi osztályon, vagy mint anyag­beszerző é1? raktáros Szolnokon, vagy Jászberényben. Ábri András, János­­hida. rVz/i ‘ nefimtqyei NÉPLAP poétikai napilap A Megyei PártblzoStság <'‘s a Megyei Tanács lapja Megjelenik hétfő kivételével mindennap Felelős szerkesztő o« Kiadó: DÁVID FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szolnok. BelokiMnisz-utea 7 I nmeié1 Telefon: Szerkesztőse g* 20-93 Kiadóhivatal: 20-94 Egyszám faszám: 00878difii— 40 Szoln^kmegvpi Nyomdaipar! Vállalat Szolnok. Malinovszkl utca 19 Felelős vezető: Mészáros Sándor. — Emlékszem rá, izzadós nyár volt, mikor félmeztelen munká­sok érkeztek aszfalt főző kocsik­kal, s itt görnyedtek fölöttem egész nap, hogy sima legyek, méltó tíz országúihoz, melynek része vagyok- Hát szabad eze­ket az embereket megbántani? — Estefelé egy csapat kerék­páros jött a Bajcsy-Zsilinszky utca felől. A Járműjavítóból jöttek. Tudom, mert. minden reggel fél 7-kor, s minden este hátamon gurulnak végig, már n kerékpárgumi mintáiról fel­ismerem őket. Nos. ezek is meg­álltak itt a kanyaromban, akár­csak a siheder kerékpáros és a soffőr. Megnézték aszfaltruhár zatomon a tátongó lyulcakat. • ■ Mert bőven van ám! S némelyik olyan mély, hogy már a cson­tom is kilátszik­— Ezek a kerékpárosok az il­letékeseket szidták. Kérem, én nem tudom, hogy mi az az „il­letékes.“ — Én csap, azt tudom, hogy elárvultam, elrongyosod­­tam. s rongyadódom tovább nap mint nap, mert senki sem gon­doskodik felruházásomról. — Kérem, ha azt nevezik il­letékesnek, akinek törődnie kel­lene velem, szóljon neki. Nem kérek tőle sokat, csak annyit, hogy 10 percre jöjjön ki ide a kanyaromhoz, s minden rajtam tovadöccenő tengelytörést meg­úszó kerékpár, autó, vagy bár­mely más jármű vezetőjével váltson pár szót, megmondva nékik, hogy ő a felelős ezekért az éktelen gödrökért. — Nem vagyok kárörvendő, kérem, de életem legboldogabb percei volnának, mikor látnám> hogy milyen képet, vág az az illetékes a járművek vezetőinek szavaira! Feljegyezte: p. t. — Tudom, hogy nagy hibát kö­vettem el, sporttársak. Csapatkapi­tány, válogatott játékos létemre szándékosan megrúgtam ellenfele­met. Igen, szándékosan megrúgtam. Ezt ha akarnám, sem tagadhatnám le, de nem is akarom letagadni. Nem védekezésül, inkább magyará­zatképpen azonban szeretném el­mondani, hogyan történt az eset. Ha az ember válogatott labda­rúgó, sokan ismerik. Enrólam még a kis úttörők is tudják, hogy utá­lom az alkohol minden fajtáját. Többek között ennek köszönhetem, hogy harminc éves koromban is fel­veszem a versenyt gyorsaságban, rugalmasságban a nálam tíz évvel fiatalabbakkal is. De most nem er­ről van szó, inkább éppen arról, hogy meggyőződéses bornemissza lé­temre hogyan lettem sportszerűtlen egy féldeci kevert miatt. Vasárnap délelőtt kezdődött a mérkőzésünk. Amikor háromnegyed órával a mérkőzés kezdete előtt le­szálltam a villamosról, kibe nem botlom, mint régi katonabajtár­­samba, a hadifogságban is kenye­restársamba, Bordás Laliba. — No nézd — mondom — mit keresel te itt, ahol a madár se jár, ha csak nem mérkőzésre indult. — Nohát én éppen ilyen szur­­kolő-madár vagyok — mosolyog Lali — ha már egyszer Pesten já­rok, gondoltam, megnézem az én válogatott csatár barátomat. Nagyon megörültünk egymásnak, összeölelkeztünk. Lali meg azokkal a nagy péklapát mancsaival a há­tamat kezdte veregetni. Mondha­tom, majd elállt a lélekzetem. Elindultunk a pálya felé, egymás szavába vágva kezdtük felelevení­teni közös emlékeinket. Mintha nem hatévvel ezelőtt láttuk volna egymást utoljára, úgy értettünk már fél szóból is. Vannak az em­bernek ismerősei, akiktől tízévi tá­voliét után sem jut eszébe egyebet megkérdezni: „Hogy vagy?“, meg hogy „Mit csinál a család?“, de vannak olyanok is, akikkel akár minden nap el tudna beszélgetni né­hány órát. Nohát ez a Lali olyas­fajta, akivel el lehet és el is érde­mes beszélgetni. Van a pálya mellett egy kis ital­mérés, annak az ajtajában megáll az én barátom. Azt mondja: — Gyere már he Jóska, meg­iszunk valamit a találkozás örö­mére. Megvesztél, Lalikéin, mérkőzés előtt igyam? — Eredj már, nem akarlak én le­itatni. Lehajtunk egv kupicával va­lami étvágygerjesztőt, aztán me­gyünk is tovább. — Nem lehet azt, komám! Sport­embernek nem való mérkőzés előtt alkoholt fogyasztani. Azt meg ép­penséggel tudhatnád, én egyébként sem iszom. — Tudom, pajtás. Épp azért tel-A magyar könyvkiadás 1952. évi eredményei I/" önyvkiadásunk az elmúlt év­­ben nagy fejlődésnek indult. A szépirodalmi müvek között az élenjáró szovjet irodalom alkotásain kívül örvendetes számban gyarapo­dott a külföldi és hazai klassziku­sok müveinek kiadása. A Móricz Zsigmond-évfordulő alkalmával nagy realista írónknak tizenkét müve je­lent meg új kiadásban, köztük négy regénye, négy elbeszéléskötete, egy riportkönyve, egy irodalmi tanul­mánykötete és két ifjúsági könyve. Az élő magyar írók alkotásai kö­zül kiemelkedett a többi között Veres Péter: „Szegények szerelme“ című regénye. Nagy Sándor: „Meg­békélés“ című Sztálin-díjas elbeszé. lésének új kiadása és Illés Béla: „Honfoglalás“ című regényének I, kötete. Nagyjelentőségű volt a „Magyar írók Rákosi Mátyásról“ című an­tológia kiadása. Zalka Máté halá­lának évfordulója alkalmával jelent meg a nagy szabadságharcos író válogatott elbeszéléseinek gyűjte­ménye. A külföldi klasszikusokat a többi között Dickens, Stendhal, Thacke­ray, Zola és Shaw képviselte. A szovjet irodalom alkotásai kö­zül kiemelkednek: Spanov: „Gyúj­togatok“ és „Összeesküvők“, Va­­sziljevszkája: „Ének a vizek fe­lett“, Lácisz: „Zúg a vihar.“ A Szikra-könyvkiadó kiadványai közül kimagaslik a párttörténet­nek, az SZKP XIX. kongresszusa anyagának, Lenin müvei 24, 26, 27. és 28. kötetének, Sztálin müvei 8, 9, 10. kötetének, Sztálin „A bé­kéért“ című cikkgyűjteményének (kiadása). „A szocializmus köz. gazdasági problémái a Szovjetunió­ban“ című müvének, Lenin—Sztálin „A vallásról“ című gyűjteményes kötetnek, Marx—Engels több mun­kájának, Rákosi Mátyás: „Hon­védelem és hazafiság“, „Népi de­mokráciánk útja“, „Válogatott be­szédek és cikkek“ című köteteinek megjelentetése, Révai József: „Kulturális forradalmunk kérdései“ FÉLDECI KEVERT jesen mindegy, hogy mikor iszod meg azt a kortyot az én kedvemért. De ha nem akarsz velem egy kor­tyot sem meginni, úgy is jó. Csak ezt ne mondta volna. Ez a Lali odakint a fronton egyszer a sző legvalőságosabb értelmében az életemet mentette meg, azontúl is mindig a legjobb barát volt és most bántsam meg egy korty itóka miatt? Persze, nem volt helyes az elhatározásom, de rászántam ma­gam, bementünk a söntésbe. Fél-fél deci kevertet rendelt a Lali, egy kortyintásra lehajtottuk. Ahogy ki­léptünk a szabadba, mi tagadás, még jólesően melegített is. Amikor beléptem az öltözőbe, Sanyi bácsi, az edzőnk egy rossz szót sem szólt, hogy utolsónak ér­keztem, csak feltűnően megnézte a karóráját. A többiek már mind ja­vában öltöztek, én is gyorsan neki­láttam. Melegítés közben kezdett hatni az alkohol. Olyan jő kedvem kerekedett, hogy törzshajlítgatás közben düdolgatni kezdtem. Dórő Berci, a kapusunk még oda is szólt: — Ha nem tudnám, hogy sose iszol, azt hinném, hogy valahol megmártottad a nyelved. Gyorsan elfordítottam a fejem, hogy meg ne érezze valahogy raj­tam az alkohol szagát. Kezdődik a mérkőzés, minőiért az elején Ragány Pista elfüstöl a halszélen, szépen, puhán beíveli a labdát, éppen jól jön lábra, meg­vágom, ... azaz csak megvágnám, de leperdül a lábamról. Ej de kár, milyen nagv gól lehetett volna ... Üsse kő, elég gyenge az ellenfél, rúgok én még nekik ma kettőt­­hármat. Támadunk, támadgatunk. Jobhra-balra gurigázunk, a legé­nyek meg csak szaladgálnak közöt­tünk. Vagy öt-hat percnyi játék után Kutik a középhátvéd és a bal­fedezet között előrecsúsztat ja a lab­dát, én azonnal ráfutok, jön ki a kapus is — a mindenségit, húsz centivel a cipőm orra elől rúgja el! „Nono, mi lesz, Báránv snorttárs!“ — mondom magam"ak (mérkőzés közben csak hivatalos hangon tár­gyalok magammal) és elhatározom, hogy most már Tz’-án alaposan meg­nyomom a gombot. — Kapok egy labdát balról, te­szek vele vagy két lépést, már be­lül vagyok a tizenhatoson, muta­tom, hogy a jobb sa.rokba lövöm, a kapus elugrik, könnyedén gurítom a bal alsósarok — mellé. Ejha. De sok hibát csinálok én ma! Amikor a tizenhatodik percben két lépésről pontosan a kapusba rúgtam azt a bizton gólnak látszó labdát, a többiek már igen furcsán néztek rám. Most már nagyon akar­tam, de semmi sem sikerült. A leg­jobb beadásokról lemaradtam — nem sokkal: félméterrel, néha még című, valamint Aűyról szóló tanul­mányának kiadása, továbbá Vass Zoltán: „Tizenhat év fegyházban“ című könyvének újabb kiadása. A testvérpártok vezetőinek 1952. év folyamán megjelent írásai közül kiemelkedik Mao Cc-Tung, Tog. liatti, Duclos elvtársak válogatott műveinek kiadása. A Művelt Nép Könyvkiadó szá­mos népszerű ismeretterjesztő könyve közül nagyjelentőségű az „ötéves tervünk — béketerv“ című kiadvány. A „Kultúra mesterei“ so­rozatban megjelent a Leonardo Da Vinci, Victor Hugo és Zola, vala­mint Bolyai János életét ismertető tanulmány. Csehszlovák Filmhét Holnap mindenki táncra perdül A Csehszlovák Filmhét alkalmával január 15-től 21.1g mutatják he a szolnoki Vörös Csillag filmszínházban a „Holnap mindenki táncra perdül“ című színes, zenés, táncos csehszlovák filmvígjátékot. Herénk labdarugó-sportja a bajnokság tükrében > Kitűnően hajrázott a Szó. Petőfi az őszi fordulóban A Szolnoki Petőfi labdarúgóinak a megye bajnokságában elért erednie, uyeit vizsgáivá általánosságban meg­annyival sem. Ideges lettem. A hu­szadik percben Orlai még a kapust is kicselezte, aztán a kapufa tövé­től hátrasarkalta a labdát, de én lyukat rúgtam. Orlai Feri igazán nyugodt fiú, de most már ő is meg­csóválta a fejét és dühösen szólt: „Neked ma nem érdemes labdát adni.“ Az az Orlai, aki két évvel ezelőtt még arra volt büszke, hogy mellettem öltözködik és két hétig nem beszélt Kutikkal, amiért Kutik ugratásból egyszer a helyére tele­pedett, most kijelenti, hogy nekem nem érdemes labdát adni ,.. Meg­jegyzem, igaza volt. Ügy látszik, a többiek is rájöt­tek, hogy nekem egyáltalán nem megy: egyszerűen kikapcsoltak a játékból. Ragány hamarosan meg­szerezte a vezetést, a félidő vége előtt Orlai fejelt még egy gólt. Félidőben az öltözőben Sanyi bácsi nagyon halkan megkérdezte tőlem: „Nem akar kiáll- i, Bárány?“ Már minthogy én, a válogatott csa­pat közcpcsatára, a csapatkapitány álljak ki? Alapjában véve igaza voit Sanyi bácsinak, hiszen semmi hasznára nem voltam a csapatnak, de a sorozatos hibáktól amúgy is berzenkedő önérzetemnek nagyon rosszat tett ez a kérdés. — Ügy gondolja, Sanyi bácsi, hogy kiöregedtem? — kérdeztem, s a hangom legalább egy oktávval magasabb volt a kelleténél. Sanyi bácsi megcsóválta a fejét, s nagyon-nagyon halkan csak any­­nyit mondott: — Esküszöm, maga ivott, Bárány sporttárs! Már megint észrevette volna va­laki? Nem, nem lehet. Féldeci ke­vert hatását aligha lehet észrevenni egy ereje teljében lévő, harminc­éves sportemberen. (Azóta persze rájöttem, hogy nagyon is észre le­het venni, ha az ember félórával a mérkőzés előtt issza.) Megkezdődött a második félidő. Valóságos vesszőfutás volt a szá­momra. Egyszer teljesen tisztán áll­tam egyedül a kapu előtt. Ragány éppen egyvonalba hozta velem a labdát, tapsoltam neki, hogy észre­­vegyen, felém nézett — és legyin­tett. Legyintett! Kapura lőtt, a kapus kiütötte a labdát, együtt fu­tottunk rá a középhátvéddel, ő érte el hamarabb, kicselezett és mikor leadta a labdát, hátrafordult és a kénembe nevetett. Tizenöt éve vagyok labdarúgó, tizenegy éve játszom az élvonalban, soha ki nem állítottak, míg csak nem is figyelmeztetett a játék­vezető. Es .ekkor... akkor ... el­sötétült előttem minden ., . egyet léptem előre... és belerúgtam a középhátvédbe, amikor éppen meg­fordult. Tizenöt évig én voltam a sportszerűség híres mintaképe. S a hírnevem egy féldecin úszott el... SZEKERES JÓZSEF állapítható, hogy a csapat a hozzá­fűzött reményeket beváltotta. Az előző évhez viszonyítva jelentős fejlődést mutatott. Az 1952. évi megyei bajnok, sápban a Szolnoki Honvéddal azonos pontszámmal a 6. helyet szerezte mez a Szó. Honvéd mögött. A tavaszi idényben gyengébben sze. repeltek ugyan, aminek az oka az ed­zések rendszertelenségében kereshető. Fokozta még ezt a rendszertelenséget a városi pálya túlzsúfoltsága, aini a kívánatos, tervszerű edzéseket a maga túlterheltségével jelentősen gátolta. A csapat a tavaszi idény végén 13 ponttal, 29:28 gólaránnyal a 8. helyen kötött ki. Az őszi idényben megfelelő segítség és támogatás mellett jól ősz. szekováceolódott az együttes, mérkő. zésről, mérkőzésre javuló® formában játszott és nagyszerű hajrát vágva ki, utolsó hét mérkőzésén egyetlen pon­tot sem vesztett. Az őszi idény mér­lege 35:li8-as gólarány és 1» pont. A csapat játékából általában hiány­zott a korszerű labdarúgáshoz szüksé­ges keménység és átütő erő. Helyette inkább technikára építették játékukat. A játékosok a mérkőzéseken általá­ban sportszerűen viselkedtek, komo­lyabb kisiklás ezrn a térpn sem volt. Játékukkal, magatartásukkal méltán ezerezték meg a közönség szimpá­tiáját. Az együttes főerőssége a csa­társor volt. ahol a tapasztaltabb já­tékosok között jól érvényesültek a fiatalok. A túmadósorban a fiatal, tehetséges Tóth, illetve a rutinos Csápé és Gulyás voltak a legeredmé­nyesebbek. A védelem Sági és Szabó és az idény végére feljavult Závodszki érdemelnek dicséretet, de a többi já­tékosok is jól illeszkedtek be a csa­patba és a tőlük várt teljesítménvt nyújtották. A csapatban a közösségi szellem jó vob. A játékosok a sportkör kultiír­­hazában rendszeresen jútékosértekezle­­token vettek részt és ez is elősegítette a sikeres szereplést. Hiányosság volt. hogy nem fordítottak kellő gondot a játékosok politikai nevelésére. A csa­pat közvetlen vezetősége értékes se. gitséget kapott a szakszervezettől. — KI ás Lajos Sz. B. elnök szívügyének tekintette a csapat szereplését és minden támogatást megadott a sike­res munkához. Ha a fiatal sportkör fejlődésében nem áll be törés, az 1933. bajnoki év­­ben^ még több örömet szerezhet szur­kolóinak. VASÁRNAP LESZ AZ UTOLSÓ VERSENYNAP A MEGVET töPLABDA TEKKMBAJNUKSAGBAN A biztatóan indult megyei röplabda terembajnoksng a végére teljesen el. laposodott. Egyes sportkörök csapatai vagy egyáltalán nem, vagy csak na­­gyón rendszertelenül jelennek meg a kitűzött ^ versenynapokon a verseny színhelyén. Annál is inkább visszás a helyzet, mert a két vidéki együttes általában pontosan megjelent a ver­senynapokon. ezzel szembeni nem egy szolnoki csa.pat teljes közömbösséggel viselkedik a bajnokság iránvában. — Helyes volna, ha a MTSB röplabda Társadalmi Szövetsége megvizsgálná a távolmaradások okait r maga a TSB is figyelemmel kísérné az egyes bajnokságok lefolyását- A sportkörök ha beneveztek a bajnokságra és azon el is indultak, tartsák feltétlen telje­­sítendö^ sportbéli kötelességüknek a mérkőzéseken való megjelenést. A vasárnapi utolsó versenynapra az alábbiak szerint sorsolták ki és osz­­t olt ék he időbclileg a hátralévő mér­kőzéseket : 8—9_ig Sz Lokomotív — Sz. Dózsa; 9—10-ig Sz V. Meteor — Sz. Lendület; 19—11.ig Jászánáli Lók. - Szó. Dózsa; 11— 12.-ig Szó. ITalnds — Szó. Petőfi; 12— 13-ig Szó. T okomotív — Martfűi V. Lobogó; 13—14-ig Szó. V. Moleor — Szó. Petőfi: H-15_ig Martfűi V. Lo­bogó— SZo. Dózsa; 15—lf».ig Martfűi V. T/Obogó — Szó. M unka erőtartalékok; K—17-ig Szó. Dózsa — Szó. Haladás; —IB-isr Szó. Dózsa — Szó. Lendület; IS—19-ig Szó. V. Meteor—Szó. Dózsa.

Next

/
Thumbnails
Contents