Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1953-01-01 / 1. szám
1953 január 1. 5Z0LN0KMEGYEI NÉPLAP 5 A vezetőknek tanulniok kell — a jövő évi tervteljesítés érdekében Kisebb gyárnak illik be a Járműjavítóban a 7/b. osztály. Többszázan veszik fel naponta a kalapácsot, vágót, reszelőt, tollat logarlécet. Egy ilyen nagy munkahely dolgozóinak irányítása nem könnyű feladat. Alános szakmai és politikai felkészültséget követel. Uj osztályvezető irányítja most a 7/b.-n a munkát. Balázs József elvtársat állították erre a fontos posztra. □ 26 éve dolgozik ezen az osztályon. Mikor még egyszerű segédmunkás volt a múltban és az osztályvezető úr azt kívánta, hogy sapkát emeljen előtte mindenki, nem gondolhatott arra, hogy valamikor ő fogja megbeszélni a művezetőkkel, reszortfelelösökkel az osztály munkáját. De szívében már akkor kigyúlt egy kis láng, már akkor tudta, hogy befellegzik egyszer az úri világnak. 1945 előtt szakmunkásnál többre nem vihette, de nem is vállalt volna vezetői állást. A felszabadulás után nyílt meg a lehetőség szá- I mára is. Élőbb csoportvezető, ősz- I tálybizalmi, majd művezető, intézőmérnök, s most egy hete a 7/b. osztály vezetője. 2 Még intéző-mérnök volt, termetes alakja hol itt, hol ott tűnt fel az osztályon. Ha kellett, a kocsik alá bújt megvizsgálni valamit. Tárgyalt beosztottjaival, intézkedett, s mindent megtett és tesz, hogy a termelés haladjo” Elsők lettek a Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére indított versenyben, s most újabb felajánlások megvalósításán dolgoznak. — Az eredményeink bár dicséretesek, de jobbak is lehetnének — beszél a munkájukról. — A vezetők munkáját nem jellemezte mindig politikai átgondolás, s a dolgozók tervszerű irányítása. A vezetőknek tanulni kell — mondja Balázs elvtárs — mert csak így valósíthatók meg az 1953-as év hatalmas tervkövetelményei, így osztozhatunk örömmel a sikerekben. Fontos az, hogy a műszaki vezetők példáját kövessék a dolgozók. A gyenge szakmai és politikai képzettség előbh-utóbb a termelésben érezteti hatását. Pál Imre a 7/b. futójának művezetője, gyakran elsőnek hagyja el n műhelyt munka után, mikor a tanulásról van szó. Náluk aztán nincs is minden rendben -—■ mondja Balázs elvtárs. — Gyakran széthagyják az alkatrészeket. Egymás hegyén-há. tán vannak az anyagok. — Mit tesz azért Balázs elvtárs, hogy a ■ verseny tudatosítása serkentse a dolgozókat? — A verseny nyilvánosságát fogjuk biztosítani — mondja Balázs elvtárs. — Naponként ismertetjük meg a dolgozókkal eredményeiket. Ezzel is tovább javítjuk az osztály dolgozóinak versenyszellemét — fejezte be Balázs elvtárs. M Képzett, erőskezű ember irányítja most a 7/b. osztály munkáját. Jól választottak a dolgozók. További eredmények úgy születnek, ha szív. vel-lélekkel támogatják az új osztályvezetőt. A kölcsönös segítség eredményezheti továbbra is azt, hogy a 7/b. osztály a legelsők között legyen a Járműjavítóban. MÜTEREMLÄTOGATÄS CHIOVINI FERENC FESTŐMŰVÉSZNÉL Chiovini Ferenc festőművész huszonöt éve él a szolnoki Művésztelepen. Besenyszögön született, főiskolai tanulmányait Budapesten és Rómában végezte. Hazajövet pályázat útjgn került a Művérzlelepre. Akkoriban Szlányi, Fényes Adolf, Zombort és a ma is élő Kossuth-dijas Zádor dolgozott a telepen. Azonban akármilyen kiváló festők is tanították, tegitették, nem feilődhetett kellőképpen. Freskókat tájképeket, arcképeket festett megrendelésre, hogy meg tudjon élni. Nem foglalkozhatott kedves témájával: -az egyszerű emberek életével. A háború alatt a Művésztelep tönkrement, széthordták az ajtókat, ablakokat, még a tetőket is leszedték. Az épületek mellett elterülő szép park elvadult. Államunk rendbehozatta a romépületeket és a parkot. Megfelelő műtermet és lakást biztosított a művészek számára. Az egészséges, világos műteremben gondtalanul festheti Chiovini a nép életét, alkothatja új művészetünk nagyszerű alakjait, a szocialista embert. F.letrekeltheti történelmünk hősi korszakait, hogy művészetével követendő példaképnek állksa elénk nemzeti hőseink lángoló hazaszeretet, áldozatkészségét. A falakon ott sorakoznak a kiállításokon is bemutatott olkatásai: a „Tiszai gátépítők'' című képének ágaskodó lovai, amiket izmos, barnatestű férfi tart féken. Napsugaras béke járja át az egész képet, a munka hősi erőfeszítése acélozza az emberek izmait. A nézőt magával ragadja a kép lendülete, verőfényes optimizmusa. Azt érzi, mintha a maga ereje is megsokszorozódna. Egy másik kép történelmünk egyik mozzanatát eleveníti meg. Címe: „Balogh Adám a kardját emelte Kapálózó, nyugtalan lovakon ülő katonák csoportja közepén ül Balogh Adám hófehér lován. Kardja megvillan a napfényben, amint az ellenség felé mutat. Az egész jeleneten érződik a harci előkészület feszültsége. A lovasok bármely pillanatban elsöprő rohammal csaphatnak az ellenségre. Chiovini nagyszerű művészi erővel érzékelteti, hogy ennek a lovascsapatnak a rohama előtt nincs megállás, a népet elnyomó ellenségnek pusztulnia kell. Aranyló végtelen búzatenger, az ég kék sátora alatt pihenő tanyák vonzzák a messziségbe a szemet. Az ember meghatódva áll a szeretett haza egyik gyöngyszeme előtt, melegség járja át, amelyet az édesanya közelségében érez. Ezt mondja el az „Uj kenyér" című képe. Chiovini a jövő évben még értékesebb festményeket akar alkotni. Tervbe vette, hogy megfesti a szolnoki csatának azt a mozzanata', amikor a negyvennyolcas honvédek elfoglalják a Dohánygyár környékén felállított osztrák ágyúkat. Amellett, hogy szorgalmasan gyűjti a képéhez a valóságnak megfelelő adatokat, politikailag is képezi magát, hogy magas eszmei színvonalon tudia ábrázolni népünk egyik legnagyobb harcát, a negyvennyolcas szabadságharcot. Az újév küszöbén a dolgozók várakozással tekintenek Chiovini következő évi munkája elé. Azt várják, hogy segítőtársukat, velük eggyéforrt harcostársukat köszönthessék benne, hogy művei elősegítsék eszmei és kulturális színvonaluk magasra emelkedését. Felkészült a félévi vizsgákra a Közlekedési Műszaki Egyetem A Köziekedé si Műszaki Egyetemen megkezdődtek a félévi vizsgák. A vizsgák előkészítése során sokszor elhangzott, szinte jelszóvá vált a mondás: az egyetemen a tanííás és a tanulás a termelés! A pártszervezet nagy figyelmet fordított a tanszemélyzet mozgósítására a vizsga ered méri yek fokozása érdekében- A decemberi taggyűlés határozatot hozott, hogy a tanárok, tanársegédek. előadók rendszeresen látogassák a vizsgára készülő fiatalokat tanulótermeikben. sőt a diákszállóban is- — Valamennyi tanszék konzultációs szolgálatot szervezett a kollokviumok idejére. így a nap minden órájában ügyeletes tanársegédhez fordulhatnak felvilágosításért a hallgatók szakmai problémáikkal A kommunista hallgatóktól és DISZ-funkcionáriusoktól — megköveteli a párt a személyes példamutatást. A legjobb diákok követik is a buzdítást. A Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére folyt tanulmányi verseny győztese: a II/2. tanulócsoport nevében — Abonyi Ferenc DISZ-csoportvezető megfogadta, hogy megőrzik elsőségüket a kollokviumok é 8 beszámolók időszakában. A tanulásban elmaradó párttagokat megbírálják. Ez történt a taggyűlésien, ahol kemény kirtikát kapott az oroszból elbukó Meggyesi József tagjelölt. A népnevelőket, ifjúgárdistáikat a pártvezetőség igyekezett felvértezni az ellenséges kísérletezésekkel szemben-Különösen az I. évfolyamon vlzsgapánik keltésével próbáltak egyesek zavart okozni. A népnevelő munka mellett az oktatók a gyengébb tanulók v i zsga sze r ű re f er ál ta tá s á v a 1 növelik a hallgatóik önbizalmát. biztonságérzetét. De a másik véglet is felmerült. — Egyik-másik szaktárgy, például az elektrotechnika kollokviumáról elhíresztelték, hogy ott nem lesz buktatás. Az az ellenség célja ezzel, hogy a mérnöki gyakorlat szempontjából fontos tárgyak alapos tanulmányozását gátolja. Az efajta hangulatok leszerelése áll a vizsgák idején az egyetemen folyó felvilágosító munka középpontjában. Agitátorainknak vissza kell majd verniök a marxizmusleninizmus beszámolókkal kapcsolatos esetleges ellenséges megnyilvánulásokat. Kétszeresen fontos ez a mostani időszakban. mert e félévben került megtárgyalásra a XIX. pártkongresszus anyaga. Nem kis feladatok várnífli a párt segédcsapatára, a DISZ-re. Elsősorban a tanulmányi verseny szervezését, nyilvánosságának biztosítását kell megemlíteni. A DISZ-bizottság és a tanulmányi osztály célul tűzte ki, hogy az egyes tanulócsoportok vizsgaeredményeiről már a vizsgát követő napon tájékoztatja az ifjúságot. Az elvtársi segítségnyújtás mozgalmának elterjesztése a DISZ másik fontos tennivalója- Nem fordulhat elő mégegyszer. ami az I- évfolyam 8. tanulócsoportjában történt, — ahol egy-két jó tanuló vitába keveredett, hogy kötelessége segíteni a gyengébbeken. Népi demokratikus államunk a zavartalan tanulás előfeltételeinek biztosításával járul hozzá az egyetemisták sikeres vizsgázásához. Megnyilvánul ez abban is, hogy mindegyik tanulócsoportnak jól fűtött, berendezett vizsgatermet ad át szocialista megőrzésre a gazda, sági hivatal. Megnyilvánul főként abban; hogy a vizsgák időszakára fejenként napi 50 fillérrel nagyobb hozzájárulást ad az állam a hallgatók menzai étkeztetéséhez az eddiginél A Közlekedési Műszaki Egyetem növendékeitől a szerető gondoskodásért — jó tanulást, sikeres vizsgákat vár a párt és az állam. Mindez arra inti a szolnoki egyebem diákjait, hogy keményebben hozzá kell látniuk a munkához. Idejük jobb kihasználásával. ^ több tanulásukkal kell biztosítaniuk a jó vizsgaeredményeket, mindenekelőtt a maguk javára, de népi demokratikus hazánk, ötéves tervünk hasznára is. FAZEKAS ZOLTÁN tanulmányi előadó. AZ ÉN JUSZTINÁM Megismertetem magukat az én Jusztinámmal. De ne nézzenek körül, úgy sem látják meg öt. Es te feketeszemöldökű, te fekete.szemű, ne nevess, hanem inkább nézz ide az újságra, ami a kezemben van. Nézzenek csak ide, innen mosolyog rám a feleségem, az arcán olyan nevető kis gödröcskék. mint a mellettem álló lányén. Úgy áll, kezét csípőjén tartva, mintha az egész földön ő lenne az első ház-asszony, a legjobb gazdas'tyny és mintha azt kérdezné: „Na, ki tud utolér ni engem a munkámban?" Az én Jusztinám — és mint ahogy mondani szokás — élettársam, az életben útitársam, no és — valljuk be _ a munkámban vetélytársam is. Úgy kezdődött, hogy a mi falunkban is megalakult a kolhoz. Engem akkor rögtön brigádvezetőnek választottak meg. Mindenki elkezdett dolgozni, mozgott az egész falu. Az emberek teljes mellel lélegeztek, teljes erővel dolgoztak és teljes hanggal _ nem félve és nem suttogva — beszéltek. Az én Jusztinám jól dolgozott, az ő l c-ében égett a munka. Egyszer a kolhozunk elnöke Juszti■'■ít csapatvezetőnek javasolta: — Benne teljesen megbízhatunk — mondta. De itt aztán én tiltakoztam. — Mit gondol, nincsenek nálunk ön• "dalosabb asszonyok? Hiszen az én ’asztmám még a nevét sem tudja alázni — háborogtam. — Nem baj, majd megtanulja,,, — válaszolt az elnök. Nem hallgatlak rám, s a gyűlésen "z én 1 usztinámat csapatvezetőnek választották. — Hogy ne legyen semmiféle családiasság, vigyék át az én Jusztinámat egy másik brigádba. Minden ment a maga útján. Egyszer a kis unokám, Olesz, jutva 'ön haza az iskolából és már az utcából kiabálja: Alá az iskolában nagymamával együtt tanultam. Csodálkozva "éztem rá, semmit sem értettem. És Glesz elmondotta, hogy nagymamája faz én Jusztinám) elment az iskoláikba és a tanítónőnek elmondta, hogy tanulni akar. A tanítónő szívesen fogadta: Üljön le közénk, nagymama és tanuljunk. Es — mit gondolnak?__az én Jusztinám beült az iskolapadba, bevárta a szünetet, utána megbeszélte a tanítónővel, hogy esténkén, munka után szeretne tanulni. Es így is történt. Ezután munka után, ha hazajött a feleségem, az asztalra tette a vacsorát (de volt, amikor ezt is elfelejtette) és már futott a tanítónőhöz. így ment ez minden este. Azután az agronimust zaklatta, hívta ki magával a mezőre: — Nézze meg, ez a növény túl harmat kelt ki, vájjon nem fog megfagyni? Gondolják, hogy az agronómus haragudott? Nem! Sőt mind gyakrabban járt az én Jusztinámhoz olyannyira, hogy ha Jusztinám fiatalabb lenne, még még féltékeny is lettem volna rá. Azután előttem érthetetlen dolgokat művelt a feleségem: összeszedte a kályhákból a hamut, az udvarról a tyúktrágyát, azonkívül különböző szuperfoszfátokat gyűjtött össze_egyszóval: a vetés alá készítette elő a földet. En sokat zsörtölődtem vele, az én Jusztinám azonban nem haragudott rám — és ősszel bizony vakarhattam - a fejem, mert egy hektárról 600 mázsa krumpli termett. Ilyet még életünkben nem hallottunk. Nem vagyok büszke ember, beláttam a hibámat és mindenki előtt megcsókoltam az én Jusztinámat. Az agronómust is kértem, hogy többször jöjjön el a brigádunkba. En is megígértem, hogy ezentúl rendszeresebben eljárok az agronómus előadásaira. Azután elfutottam a kolhozelnökhöz: — Micsoda dolog ez — mondtam —, egy családban vagyunk és különböző brigádokban dolgozunk? Helyezd vissza Jusztinát az én brigádomba! — Nem lehet — nevetett az elnök —, hisz ez kész családiafrág lenne! (Nem felejtette el az ördögadta az en szavaimat.) — Különben is — folytatta az elnök — Jusztinát is brigádt ezetőnek javasoljuk. Jusztinát az értekezleten brigádvezetönek választották. Mikor én kétségeimet fejeztem ki vele szemben, Jusztina felállt ás azt mondta: Ne félj, Vaszil, nem fog csorba esni a tekintélyeden, én meg majd megpróbálok veled versenyezni. A gyűlés után Jusztina vendégségbe hívott az egyik sógoromhoz, aki a Május I. kolhoz hrigádvezetője. Ez a sógorom a híres Szávcsuk brigádvezető, biztosan halottak róla, hiszen az újságok sokat foglalkoznak vele. — Miért kívánkozol éppen most a sógorhoz vendégségbe menni — kérdeztem a feleségem. __ Tőle szeretném megtanulni, hogy egy jó hrigádvezetőnek hogyan kell gazdálkodni. Róla akarok példát venni — nem is rólad — válaszolt és ravaszul mosolygott. — N”kem az ön tudásom is elegendő. Kell is nekem a sógor tudománya menj egyedül — válaszoltam haragosan és magamban arra gondoltam, hogy kicsit túl korai Jusztinám büszkesége. Jusztina e’ment egyedül. Eltelt két nap, és még nem jött haza. Gondoltam, elmegyek érte magam. A Május 1. kolhoz irodájában érdeklődtem, hogy nem látták-e a feleségemet? __ Láttuk — mondták. — Szávcsuk brigádvezetövel ment el a lovak istállójába. Az istállóban azt válaszolták kérdésemre : _ Valóban itt volt, de most a földekre ment Szavcsukkal. Elitek a földekre, haraggal a szivemben. A földeken a sógort egyedül találtam. — Na, mi az, jöttél tanulni? — kérdezte. — Ne beszéljetek nekem tudományról. hol van Jusztinám? A sógor megrántotta a vállát: __ Elment haza. Alost nemrégen. látod, ott fehérük a távolban a kendő te. Eulottam utána. Nagyon haragudtam. Na, gondoltam, most mindenért megfelelsz. Azért is, hogy két napig a sógornál voltál, azért is, hogy ez alatt a két nap alatt nem ettem főtt ételt, csak kenyéren éltem. Az én brigádomnak a földjénél értem utói, éppen akkor, amikor lehajolt és a kezével a földön kapargált valam:t. A számat még ki sem tudtam nyitni, amikor felegyenesedett és szigorúan mondta: __ Milyen brigádvezető vagy, hogy ilyen rosszul szántott földjeid vannak? Megnéztem a földet. Valóban Jusztinámnak igaza volt, csak a felülete volt kicsit „megvakarva", A Jusztina iránt érzett haragom mind a traktorosra szállt át. Egy hét múlva Jusztina a kolhozgyűlésen versenyre hívott ki engem. En még nem gondoltam át, hogy miket vállalok, de ezt szégyellem volna bevallani — ezért elfogadtam a kihívást. De nemcsak elfogadtam, hanem még nagyobb vállalást is tettem, mint Jusztina. Gondoltam, had izzadjon most. Versenyben voltunk tehát, én lefogy, tam, hogy szinte már nem is hasonlítottam magamra. Hát hogyne, egész nap futkározni, irányítani, ellenőrizni, segíteni kellett, lélegzetvételre sem volt időm. Egy gondolat lebegett előttem: legyőzni, utolérni, túlteljesíteni, amit vállaltam. Este, amikor hazajöttem, az én Jusztinám ült és olvasott. Honnan volt neki ideje olvasni? En is brigádvezető vagyok, de egész nap annyi a munkám hogy néha még ebédelni is elfelejtek. A feleségem rámnézett és azt mondta, beszélnem kell veled, Vaszil. Te nem helyesen ,. . Ahá, gondolom, oktatni akar. A mi családunkban nem szokás, hogy a feleség tanítsa a férjet, vagy irányítsa. Vaszil, ne légy butus. Mi, még ő mondja nekem — gondoltam én. Elmentem és becsaptam úgy az ajtót, hogy az ablakok is kitörtek. Egy hét múlva a kolhozgyűlésen feláll az én Jusztinám és mindenki előtt el kezdett szidni. De mintha összebeszéltek volna, mert az elnök is, de még a brigádom tagjai is engem szidtak. Úgy látszik, összebeszéllek. Hazajöttem és lgondolkoztam. Mindenre előre visszaemlékeztem, aktivista voltam, elsőnek iratkoztam be a kolhozba. Alost mi történt, a feleségem utóiért, sőt elhagyott. Azt mondta, elmaradott vagyok, nem tudom az embereket szervezni. Újra elgondolkoztam, hogy nem is hallottam, amikor mellettem leült az én Jusztinám. __ Eh, Vaszil _ mondotta —, ha előbb hallgattál volna rám, nem így történt volna. Alagyarázd meg nekem, miért akarsz te mindent egyedül csinálni, mindenki helyett. Miért nincsenek neked aktíváid, miért nem tanácskozol senkivel sem, hogy is szervezd meg a munkádat. Ésszel kell irányítani, nem úgy, mint ahogy te csinálod ... Aztán nem fejezte be, legyintett egyet a kezével és átölelt engem: — Gyere beszélgessünk, hogyan tudjuk együttesen a munkát megjavítani. Azóta az én Jusztinám nélkül sehova nem megyek, ő az én tanácsomat, én az ö tanácsét kérem ki. S most már nem jutkározok, mintha tűz lenne, és mert jól szerveztem meg a brigádom munkáját, van időm olvasni s bár mást n olvasok, de mindekenelőtt a különböző agrotechnikai cikkeket, agroftómusok által és tó élenjáró kolhozok által irt módszereket olvasok. Az agronómus gyakori vendég nálunk. Fiatalember, de nem győzöm hallgatni, mindig újból és újból szeretném hallani, olyan jól beszél. Hiszen az, ami a legfontosabb, ő segít minket, hogy még több termésünk legyen, még jobb legyen, még iúsabbak legyenek a kalászok, s micsoda termésünk van! Ilyent azelőtt még el sem tudtunk volna képzeln. De, amint látják, Jusztinám győzött. Az újság is megírta, bár nem sokkal, de mégis elhagyott. Most aztán meghívták őt 4 megyei értekezletre és így nekem kell helyette magukat fogadni és megmutatni a mi kolhozunkat. De erre én nem teszek pontot, a verse* nyűnk tovább folyik és nem biztos, a jövő évben nem én győzök-e. Ilyen az élet. Boldog életünk van, s nem is lehet, ,r nem is tudnék most mír unokáimtól lemaradni, hiszen az én Jusztinám sem akar lemaradni. Ez az élet fiatalít bennünket. így háláltuk meg mi. parasztok a mi nagy Sztálinunknak boldog, jómódú éle* tünket. I ■v 1
