Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-11 / 10. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP S 1953 január 11. A túrkevei „Harcos“ tsz harcba indul a magasabb terméshozamért Akik példát mutatnak Tiszabőn fogjuk a tehenészetben az egyedi takar­mányozást és a háromszori fejest. így biztosak vagyunk abban, hogy 1953. évi tejbeadási kötelezettségünket telje­síteni fogjuk. A Harcos tsz vezetősége a tagsággal karöltve így akarja végrehajtani a Gerő elvtárs által megszabott feladatot és a Szabad Nép január 7-i vezércikkében foglaltakat. Fenyves Pál 12 holdas középparaszt is. Fenyves Pál a dicsőségtáblára kerül. Kovács István, T. Négyes Albert és Fenyves Pál — tudja mindenki, — igyekvő, szorgalmas emberek. Az ő munkájukat és példájukat kö. vesse Tiszabő valamennyi dolgozó parasztja. A trágyahordástól kezdve a szerszámok javításáig valamennyi dolgozó paraszt házatáján sole munka akad. Ha mindezt szorgal­masan elvégzik, ha teljesítik köte­lességüket, nekik sem kell szégyen­kezni. Öllé István tanácselnök, Tiszabő. A túrkevei Harcos termelőszövetke­zet a magas terméshozamért folyó harc sikeres megvalósításával készül az 1953. évi begyűjtési rendelet teljesíté­sére. — A Szabad Nép január 7-i vezér­cikke döntően ‘megszabta feladatainkat, teendőinket a téli hónapok helyes ki­használására — mondotta B. Tóth Jó­zsef, a tsz párttitkára. — Amikor el­olvastam a vezércikket, mindjárt arra gondoltam, hogyan is fogjuk az abban foglaltakat termelőszövetkezetünkben megvalósítani. Azonnal hozzáfogtunk a vetőmag­­tisztításhoz. Döntő súlyt helyezünk a helyes trágya­kezelésre, amikor a trágyát a földre kihordjuk, ott a kocsisok el is terítik, hogy azonnal leszánthassák. A tagok téli foglalkozta'ására a tégla­égetéshez szükséges földmennyiséget még a tél folyamán kitermeljük. Nagy gondot fordítunk az építkezéseikre. Fo­lyamatban van egy 100 férőhelyes te­hénistálló elkészítése. Építőbrigádunk március közepére akarja befejezni. Még a tél folyamán felépítünk egy 6fi vago­­nos górét és egy juhhodályt. A hizlal­dához, valamint az új, tágas tehénistál­lóhoz bekötőutat építünk. A 250 hold rizstelepet 300 holdra bővítjük. Ennek munkálatait ugyancsak a tél folyamin végezzük el. Nem feledkezünk meg a tagok téli oktatásáról sem. Megszerveztünk 4 párt- és 2 DISZ politikai kört 25—25 taggal, továbbá egy növénytermelési és állattenyésztési szaktanfolyamot. A várost pártbizott­ság oktatási vándorzászlaja is nálunk van, melyet mindvégig meg akarunk tartani. Tóth Béla elvtárs, brigádvezető el­mondotta. — Nagyon fontos, hogy alaposan ta­nulmányozzuk Gerő elvtársnak a párt Központi Vezetőségi illésén elmondott beszédét. Az 1953. évi begyűjtési terv maradéktalan teljesítésének előfeltétele a terméshozam növelése az agrotechni­kai módszerek széleskörű alkalmazása révén. Ezt mi munkánk során szem előtt tartjuk. Őszi kalászosainkat 85 százalékban keresztsorcsan vetettük. Tavaly csupán az én brigádom terüle“­­tén volt 40 hold keresztsoros búza, melyen 150 kg termésnövekedést ér­tünk el az egyirányúan vetett búzával szemben. — Az őszi mélyszántással sem ma­radtunk el. Tavasszal a kukoricát négy­zetesen, a tavaszi árpát pedig kereszt­­sorosán vetjük. Tavasszal, mihelyt az idő megengedi, megkezdjük őszi veté­seink fejtrágyázását, a búza fogasolá­sát és acatolását. — Multévi tejbeadási kötelezettsé­günket 100 százalékig ‘eljesítettük, sőt az 1951. évről fennálló 12.000 liter hátralékunkat is rendeztük. Erre az évre tervet készítettünk. Figyelembevettük a minisztertanácsnak az állattenyésztés fejlesztéséről szóló határozatában foglaltakat is. Ennek alapján 60 darabból álló tehénállomá­nyunkat 220-ra növeljük. Alkalmazni Tiszabő dolgozóinak az 1953-as évi beadá-s teljesítésénél már van kit követni. Kovács István két­­holdas dolgozó paraszt első negyed­évi tojás- és baromfi beadási köte­lezettségéinek több mint egy hete eleget tett. Rendezte a pénzadőját is. T. Négyes Albert 8 holdas kö­zépparaszt az elmúlt napokban, mi­kor az első negyedévre járó 6 és fél kiló baromfit beadta, elmondta, hogy családjáért mindent megtenne. Családjának a jólétét a mi álla­munk adta. Azért kötelessége a be­adását időben teljesíteni. O nem fog elmaradni az idéro sem. Vetése szépen zöldül, a mélyszán­tást is befejezte. így dolgozik A szolnoki Fiitöliáz kultúrcso­­portja a napokban bemutatót tartott Budapesten a Landler Janó Jármű­javító Vállalat kultúrottlionában. A kultürcsoport énekkara és táncosai a bemutatón komoly felkészültségről tettek tanúságot, s magas művészi színvonalú teljesítményt nyújtottak. Az énekkar és a tánccsoport elnyerte a „kiváló csoport" címet és résztvesz a megyei bemutatón. — Képünkön a tinccsoport térít tagjai huszárver­­bunk közben. /II ajfon milyen lesz a ^ minden kényelemmel ellátott, hihetetlen sebesség­gel száguldó „csodavonal'', amelyet a jövő technikájának legnagyszerűbb vívmányaival lát majd el a szovjet ember? Szín: A Moszkva—Peking között közlekedő expressz egyik fülkéje. Sötét van. Az állomások fénye nem hatol át a vonatablakokat takaró nehéz függönyökön. Csupán a falióra számlapfa foszfo­­reszkál. Megnyomok egy gombot a párnám mellett és — bár világítótestnek nyoma sincs — egyszerre fény árasztja el a kényelmesen berende­­zett kis — szobát, igen, szobát! Mert mi másnak ne­vezhetnénk azt a helyiséget, amelynek berendezése: két, hófehér ágyneművel meg­ágyazott börpamlag, karos­szék, asztal, rajta telefon, rádió és írókészlet. A bronz szellőzőrácsokon virágzó mező, zöldelö fű friss il­lata áramlik a szobába. Ezt a kellemes levegőt egy kü­lönleges. úgynevezett éghaj­­lalberendezés „állítja elő". Alighogy megmosakod­tam _ talán mondanom sem kell, hogy a csapokból hideg-meleg víz folyik —, már megjelenik a kiszol­gálónő. Étvágygerjesztő reg­gelit hoz a tálcán és érdek­lődik, hogy őhaitok-e tele­fonon beszélni Kujbisevvel, és lesz-e szükségem cso­magszállítóra, ha megérke­zem? Egyik úti társ am felhívta figyelmemet a távoli Kujbi­­sevi Vízierőműre, amelynek fényei ió messziről idáig ra­gyognak. Megnyomok egy gombot az asztalkán és egyszerre o4 {o-vö. e&tited4te megszólal egy láthatatlan bemondó: — Vonatunk Kujbisevhez közeledik. Most érünk fel a vízierömü gátjára, amely 36 méter magas. Képzeljék el, hogy most egy 8 emeletes építmény tetején utaznak, amely 4 kilométer hosszú és itt van a világ legnagyobb víziturbinája. Egyetlen la­pátja 25 tonna. A gát mö­gött kezdődik a Kujbisevi­­tenger és egészen Kazánig húzódik .., A: expressz 70 órával ezelőtt indult a fővá­rosból és máris áthaladt Ázsia határán. A hegyek lej­tőit fehér hótakaró borítja. A fülke azonban meleg. Megbízható műanyagburko­lat védi a széltől és nedves­ségtől. A levegő tiszta, érezzük a gyanta illatát, mintha kitárt ablakokon áramlana be a délurali fe­­nyöerdök ózondús levegőié. Reggelizünk, majd a süp­pedő szőnyegeken átsétálunk a pazar társalgóba. Néhány utas ohms, mások beszélget­nek. a külföldiek pedig a te­levíziós készüléket nézik. — Leningrii jelentkezett! _ szól most a bemondó. Fiatal nő áll lel az egyik karosrz"khől és lemegy a te­lefonfülkébe. __ ügy látszik, már Ka­zahsztánban ráesünk — jegyzi meg valaki. — Már nem látni havat. Kis hágcsón f elmegyünk a társalgó első emeletére. Az átlátszó, rs'egszerü mü­anragból k'szült erkélyakla­­kokon eVnk tárul a végte­len kazoh sztretyv-. Az ex­pressz úgy száguld, mintha utói akarná érni az elmúlt nyarat. /ly. :ntha nem is vonal ''te lenne, hanem va­lami óriásméretű repülő­gép, amely levegő helyett a földi térségeken suhan tova. Villámgyorsan robog el a másik sínpáron egy szembe­jövő vonaU Ugyanolyan mozdonycsoda repíti ezt is, mint a miénket. Barnás­­narancsszínű, áramvonalas, az aeródinam-ka elvei sze­rint épített hihetetlen gyor­saságra képes mozdony ez. Egy léghajó ,,csónakjára" emlékeztet. Hatalmas, ara­nyozott előrészén ötágú csil­lag vörösük. A gyors száguldás elle­nére az utasok nyugodtan írnak és a hetük szép sza­bályos rendben sorakoznak a papíron. Most csodálatos látvány tárul elénk. Homoksivata­gon _ virágzó kertek és ül­tetvények. _ Elvtársak, néhány here múlva rendkívüli megálló — szólal meg a bemondó. -— Vonalunk a most épült Oh ._Arai-tengeri csatornához közeledik, amehen a híd ív­tarlóit próbálják ki, kényte­lenek vagyunk utat engedni az ellenirányhói jövő ex­­pressznek. Az expressz simán, zök­kenő nélkül áll meg a nap­sütötte Pusztaságon. Ugylát­­sz':k. valóban utolérte a nya­rat. Itt még ilyenkor sem ritkák a meleg, sőt forró na'-'"’lók. n megnézzük a mozdonyvezető fűiké - amely egy villanyerömii % miniatűr géptermére, vagy diszpécser asztalára emlékez­tet. Az expresszen ugyanis minden villanyerőre műkö­dik, a hőmérséklet szabályo­zása, a levegő tisztítása, a telefon- és a rádióösszeköt­tetés, a légmentesen záródó ajtók, sőt még a fűtés is. A mozdony vezénylőasztala mellett álló elvtárs pedig valóban nemcsak egyszerű gépész, hanem diszpécser is. A vonat ismét megindul. A vezénylőasztalon egymás után gyúlnak ki a külön­böző fényű lámpák. A se­bességmérő mutatója megáll a ,.200'l-as jelzésnél. A se­gédmotorok az úttól füg­gően. önműködően kapcso­lódnak be vagy ki és növe­lik vagy csökkentik az áram erejét. A sötétség beálltakor kigyúl a fényszóró vakító sugara. A mozdony hatal­mar szerkezetének minden „idegrostja” kifogástalan pontossággal működik. A hatalmas gázturbina, a moz­dony energiaforrása, a gép­ház központi helyét foglal-a el. Tömör teste fénytelen fe­hér burkolattal van fedve amely letompitja a gép lár­máját. A hídon túl ércrakományt szállító tehervonat várja ex­­presszónk áthaladását. Moz­donyát soharáz kilométerről diszpécser irányítja . .. * ... És most térjünk, vissza a jelenbe. De ne türelmet­lenkedjünk. mert eljön az idő. amikor gázha’tású ,,csodavonat” közlekedik majd a szovjet ország vég télén térségein. (ft. Kulikovszkaja cikke nyomán.)-Smmotrmaael ....................................................-........ Ü ÉP LAP N pályázata A Szolnokmegyei Néplap szerkesztősége „Milyen módon erősíthet­jük és gazdagíthatjuk termelőszövetkezeteinket?" címmel pályázatot hirdet megyénk dolgozói számára. Megyénk minden dolgozója rőszt­­veliet ezen a pályázaton levelével, írásával. A legjobb írásokat a Szol­nokmegyei Néplap szerkesztősége a következő díjakkal jutalmazza: I. díj: 500 forint. II. díj: S00 „ III. díj: 200 „ IV—V. díj: öt-őt könyv, VI—VIEL díj: négy­négy könyv, IX—XIV. díj: három-három könyv. Ezenkívül a jő írások beküldői egy-egy könyvjutalomban része­sülnek. A pályázat beküldésének határideje: 1953 február 10. Az eredményt a Szolnokmegyei Néplap február 22-én, vasárnap megjelenő számában hirdetjük ki. Hogyan pályázzunk ? „Ami a mezőgazdaság szocialista át­építését illeti, itt továbbra is változat­lanul az eddig elért eredmények meg­szilárdítása, meglévő szövetkezeteink gazdasági megerősítése a fő kérdés“ — mondotta Gerő elvtárs a párt Központi Vezetőségének ülésén tartott beszá­molójában. Pályázatunk ezt a célt, termelőszövetkezeteink gazdasági megerősítését kívánja szolgálni. Éppen ezért azok a dolgozók számíthatnak jő eredményre a pályázat során, akik komoly alapossággal, részletesen és pon­tosan megírják: milyen módon szilárdították eddig termelőszö­vetkezetüket, milyen módsze­rekkel gazdagították azt. A pályázat sikerét nem az dönti el, hogy szép írással és már közöl­hető formában küldi-e be valaki a szerkesztőségbe. Egyáltalán nem. A pályázat során az a legfontosabb, hogy tartalmából bárki világosan megláthassa, megismerhesse azt a módszert, amellyel a termelőszövet­kezet eddigi eredményeit elérte, vagy eredményedet akar elérni, A pályázaton résztvevő írásmű. ben pontosan fel kell tüntetni, kik alkalmazták, név szerint, a szövet­kezetét gazdagító módszert, kik, hogyan és miért ellenezték? Milyen véleményeket lehet hallani ezekről a termelőszövetkezetben és a ter­melőszövetkezeten kívül? S nem utolsó sorban tartalmaznia kell a pályázat­nak azt is, hogy a kétkedőket hogyan sikerült meggyőzni a szövetkezetei gazdagító mód­szer helyességéről, eredményes­ségéről. A pályázók egyszerű, keresetlen sza­vakkal írjanak. írásaik támasszák alá Gerő elvtársnak a megállapítását: ,, ... a hozam növelése úgy a növény­­termelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mi­előbb gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi társas gazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzemi! gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belép­jenek a termelőszövetkezetekbe." Pár szóval szeretnénk útmutatást nyújtani pályázóinknak, akik — re­méljük — igen nagy számban fog­nak felkeresni írásaikkal, miről is írjanak? Miről írjanak ? A pályázók — a pályázat meg­írása előtt — vegyék kezükbe Rákosi és Gerő elvtársak beszédeit. Ezek nagy segítséget nyújtanak majd a pályázat megírásakor. A be­szédekben sok-sok olyan kérdés van felvetve, melyed mind-mind — megvalósításuk esetén — a termelő­szövetkezetek megerősítését, gazda­gítását szolgálják. Nézzék meg a pályázók, hogy ezeket a módszere­ket, javaslatokat hogyan valósítot­ták meg eddig és hogyan kívánják megvalósítani a termelőszövetkezet­ben. írjanak a pályázók a termelőszö. vetkezet jó vezetésének kérdéséről, arról, hogy mit jelent a jó vezető? írjanak a munkafegyelemről, arról, hogy a szilárd munkafegyelem ho­gyan erősíti a szövetkezetei. írjanak az új agro- és zoo­­tecbnikai módszerek bevezeté­séről. eredményeiről, a meglévő gépek kihasználásáról; a munka helyes megszervezéséről, a területek egyénekre történt fel­bontásának hasznosságáról. írjanak a mezőgazdaság rejtett tartalékainak feltárásáról, az új kezdeményezésekről, mint például az új öntözéses gazdálkodás kiter­jesztése, halastavak, víztárolók lé­tesítése, új üzemágak létrehozása. írjanak a helyes takarmány­gazdálkodásról az állatok átte­­leltetéséről. írjanak a helyes trágyakezelés megvalósításáról, hiszen ez nagymértékben emeli a terméshozamot. írjanak a takarékosság kérdéséről, a takarékosság a gazdagság egyik alapvető feltétele. íme, rengeteg kérdéssel foglal­koztunk pályázatunkban. A pályá­zók azonban egyre ügyeljenek: írásukban csak egy kérdéssel fog­lalkozzanak. Ezt azonban ismertes­sék részletesen, alaposan. Kik pályázhatnak ? A pályázattal kapcsolatban fel­merül egy kérdés: ezek szerint csak termelőszövetkezeti tagok pályáz, hatnak? Nemi Mint ahogyan már megír­tuk, a pályázaton résztvehet me­gyénk minden dolgozója, s szerkesz­tőségünk nagy örömmel venné, ha minél több olyan dolgozó paraszt is résztvenne a pályázaton, aki még nem tagja a termelőszövetkezetnek. A termelőszövetkezeteken kívül­állók is pályázzanak! írják meg azt, hogy ők miben látják városuk, vagy községük egy termelőszövet, kezetének eredményeit, hibáit, mit javasolnak annak érdekében, hogy a termelőszövetkezet méginkább erősödjék, gazdagodjék. A termelőszövetkezeti tagokon és egyénileg dolgozó paraszto­kon kívül pályázzanak a gép­állomások, állami gazdaságok dolgozói, a falusi értelmiség: agronőmusok, tanítók. Lapunk levelezői is pályázzanak és legyenek munkásai városukban, községükben annak* hogy minél több pályázat érkezzék be szerkesz­tőségünkhöz. Levelezőink és a pályázók ne fe­lejtsék, hogy a jó tapasztalatok és jó módszerek feltárása, megismer, tetése t— azontúl, hogy a pálya­díjak valamelyikét elnyerhetik vele — fontos nemzetgazdasági és egyéni érdek is. Amikor tehát megyénk dolgozói résztvesznek a pályázaton; mezőgazdaságunk nagy munkájában segédkeznek, igv erősítik hazánkat; elősegítik a béke, mindnyájunk drága kincse hathatósabb védelmét. * A Szolnokmegyei Néplap szerkesztő­sége a beküldött pályázatok részére a lapban rovatot nyit, s ebben a rovat­ban _ már a határidő letelte előtt — a legjobb pályamunkákat leközli. A pályázatokat a résztvevők erre a címre küldjék 1 „Szolnokmegyei Néplap szerkesztő­­rége. Szolnok, Beloiannisz-u. 7.” A pályázók a levélborítékon tüntes­sék fel: „Pályázat". Leveliikben pedig írják meg pontos lakcímüket, foglalko­zásukat. A beküldött pályázat géppel, vagy kézírással írható, s bármilyen ter­jedelmű lehet. Verses elbeszélés a szovjet katonáról A lekszandr T vardov­szkij szovjet költő Vaszi­­lij Tyorkin című nagy verses elbeszélése Kardos IJtszló fordításában, il­lusztrálva jelent meg. A verses elbeszélés hőse, Vaszilij Tyorkin, a pa­raszti szovjet k itona I mesteri típusa, akinek katonája, akinek kaland­jai. tréfái, hőstettei pá­­. rallanul népszerűek az egész Szovjetunióban. Vaszilij Tyorkin a Nagy Honvédő Háború kato­nája, aki elragadóan egyesíti magában a szov­jet ember lángoló haza­szeretetét, a szovjet har­cos csodálatos bátorságát. Alakja az egész Vörös Hadseregben olyan ked­velné lett, hogy mikor kalandjai folytatásokban megjelentek, a harcosok nem akarták elhinni, hogy Tyorkin nem élő alak, és költött címére ezrével küldték a bajtársi leveleket. Zamatos hu­mora, szellemes népi ész­járása, mulattató ötletei, kedves és bátor csinfei a szovjet olvasók millióit hódították meg. Hatása a Vörös Hadsereg kato­náinak hangulatára rend* kívül kedvező volt. Egy kiváló kultúrcsoport táncosai

Next

/
Thumbnails
Contents