Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-11 / 10. szám

2 RZOLNOKMEGYFI N*TT.AP 1953 január 11. A bürokrácia nyomában A% V. kerületben is kicserélték a párttagsági könyveket A z V. kerületben is megtörtént a párttagsági könyvcsere. Rövid kul­­túrműsor előzte meg a titkári beszámolót. — Ünnep e nap pártunk életében — hangzott a bevezető beszéd _, amikor megerősítjük Rákosi elvtárssal, a munkásosztály élcsapatával tartott kapcsolatunkat. Különösen fontos ez a szoros összetartás most, amikor a kapi. talista környezet veszélyezteti alkotómunkánkat. Gondoljanak erre azok is, akii nem aktiv pártmunkásai még szervezetünknek. Idézzék fel a SZKP Szer­vezeti Szabályzatának azt a pontját, amely arról szól, hogy nem elég, ha a párttag csupán egyetért a párt határozatával, a párttag köteles harcolni e határozatok megvalósításáért. Erre van szükség, hogy megépítsük új, szép jövőnket, s erre kötelez a „rohambrigád" megtisztelő cím is, melyen Sztálin elvtárs minket is nevezett — mondotta többek közöt Toldi József elvtárs, a kerület párttitkára. Az új tagkönyvet először is a legjobb munkát végző szemináriumveze-T*- tők kapták meg. Elsőnek Aszódi elvtárs vette át új okmányát. Meg­­hatódottan mondta el, hogy a legtöbbet jelenti életében a párttagság. Majd Tóvízi elvtárs, ifjúkora nehézségeiről beszélt. — Hogy most nemcsak tanulhatok, de taníthatok is, a pártnak köszön­hetem mondotta. A hozzászólások mind lelkesek voltak, s látszott, az elvtársak átérzik a párttagsággal járó felelősséget. A pártcsoportbizalmiak fogadalmat tettek arra, hogy elvtársaikat fáradhatatlanul nevelik a pontos tagdíjfizetésre, a párttal tartott kapcsolat erősítésére, aa tanulásra. tagSöiiyvkiosztó taggyűlés ólán komoly feladatok várnak a Járműjavító Vili. alapszervezetének vezetőségére Lapunk munkatársa ellátogatott a napokban a megyei tanácshoz, hogy megnézze, mikép intézik a dolgozók kéréseit, panaszait. Az iktatóba vezetett első útja. Itt az iktatókönyvben megállapítható, hogy az ügydarabokat kiknek osztják ki. Az elintézett ügydarab újra visszakerül ide. Az iktatókönyvbe beírják a dátu­mot és irattárba kerül az elintézett akta. Munkatársunk az Sz 187—13-as számú ügydarab után indult el. Ez Szántó Ist­ván kisújszállási dolgozó kérelmét tar­talmazta. Nevezettnek műlába van és kérte a megyei tanácstól, hogy a mű­végtaggyárnak járó 1240 forintból szo­ciális juttatás címén engedjenek el 740 forintot, mivel anyagi körülményei miatt nem tudja mind kifizetni. Va­lami tévedés folytán azonban a titkár­ság előadójának iktatták, aki vissza­adta azzal, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik. „RÖVID UTÓN“ — 5 NAP Egyik szobából a másikba ..rövid úton” (ahogy hivatali nyelven nevezik) öt nap telt el. mire átadták az igazga­tási osztály előadójának, Zana Mátyás­nak, az aktát. Ekkor már december 13-at Írtak. Szántó elvtárs kérelme pe­dig december 8-án érkezett be. (Vájjon ..hosszú úton'' mennyi idő telik el, mire egyik szobából a másikba ér a dolgozó kérelme?) Munkatársunk az igazgatási osztályon érdeklődött a kérelem további sorsáról. Nyomban megindult a lázas keresés az Sz. 187—13-as ügydarab után. A szo­ciális előadótól kezdve a gépíróig min­denki nyomozott, mert a „rövid úton" jött ügydarab eltűnt. Végre azonban mégis csak meglelték — az iktatóban. Vájjon miért tették oda? Hiszen még el sem lett intézve! 18 NAPIG A FIÓKBAN Munkatársunk megtudta, hogy de­cember 13-tól 31-ig, 18 napig feküdt Tana Mátyás fiókjában az iigydarab azzal az indokkal, hogy szabadságra is kell menni. így csak december 31-én ír­tak át a kisújszállási tanácsnak. Hiba az, hogy Tana Mátyás nem adta át a másik előadónak az elintézet­len iratokat. Igaz sok a munka. A múlt évről még körülbelül 30 db hátra­lék van. __ Ez persze azért van, mert a köz­ségek nem küldik be a pontos adato­kat __ mondja Vámosné, a szociális előadó. — Rengeteg a dolgunk — foly­tatja tovább. __ Nem tudunk minden üggyel kiilön-külön foglalkozni. „NEM IS OLYAN SPRG0S . . — Szerintem ez nem is olyan sürgős ügy — mondja Varga előadó —, le­het, hogy a mülábat már meg is kapta az~ „ügyfél". Mi azonban ezt nem mertük állítani, mert a kérelemben az áll, hogy enged­jék el az összeg nagyobb felét. ■ Egy rokkant ember anyagilag nem állhat úgy, mint egy egészséges, aki dolgo­zik. Azután Tana Mátyás hivatkozott a rendeletekre és mentette magát, hogy már úgyis későn érkezett be a kérelem, nem tudta volna elszámolni. Ha nem kezelték volna bürokratiku­sán. élettelenül ezt a kérelmet, decem­ber 8-án még el lehetett volna intézni. S ma is el lehet, s el kell. NEM A TANACS AZ OKA! Bár Szántó István a tanácsot okolja, nem a tanács az oka annak, hogy a be­küldött kérelme hetek és hónapok múlva intéződik el. Addig, míg Vámos­­nék és Zanák a hivatali polc magas­latáról kezelik az egyszerű emberek kér­déseit és a papír mögött nem látják meg az embert, nem szűnik meg a ta-A III. Magyar Békekongresszus és a népek békekongresszusa megmu­tatta azt a hatalmas erőt és szilárd békeakaratot, mellyel a világ dolgozói a háború ellen küzdenek. A magyar nép is egységesen és oszthatatlanul harcol a béketábor győzelméért. A béke ügyének tudatosítása, megszervezése te­rén békebizottságajnk jó munkát végez­nek. Felvilágosító munkájuk ered­ménye, hogy a kongresszus tiszteletére a dolgozók felajánlásokat lettek és békevédelmi szerződéseket kötöttek. A rákóczifalvi békebizottság a kon­gresszus jelentőségének tudatosításával jó munkát végzett és példa valamennyi bizottság részére. Szekeres Mihályné, a békebizottság titkára, fáradságot nem ismerve végezte ezt a szép és nemes feladatot. Röpgyűléseken, egyéni agitá­­ción keresztül nyerte meg a dolgozó­kat a béke ügyének. Munkájának ered­ménye: számos dolgozó paraszt kötött békevédelmi szerződést. Cinege Ferenc, egyént dolgozó pa­raszt a szerződésben vállalta, hogy adó­fizetési hízó-, baromfibeadási és min­dennemű kötelezettségének 100 száza­lékig eleget tesz. Szavát be is váltotta a kongresszus idejére. Nagy István Já­nos, a Petőfi tszcs tagja beadásának 100 százalékos teljesítését vállalta és Ígére­tet tett, hogy fokozza munkáját és be­adási tervét határidő előtt teljesíti. Ke­rekes Imre egyéni dolgozó paraszt, Mészáros Ernő I. tip. tsz-tag, Bagi Mi­hály egyéni dolgozó paraszt a december 12-én megtartott kisgyülésen béke­védelmi szerződést kötött és felaján­lotta, hogy a kongresszus tiszteletére budapesti VII. kerületi párt­­bizottság háromhetes faliújság­­kiállítást rendezett be a Rákóczi út 16. szám alatt. A termekben a kerület üze­meiből, hivatalaiból összegyűjtött szem léltető faliújságokat, tanulságos karika­túrákat helyeztek el, melyek nagy se­gítséget adnak a kerület népnevelőinek. A Fővárosi Villamosvasút 7~es alap­szervezetének „villám"-újságja rend­szeresen (hetenként) értékeli a pártok­tatás eredményeit, hiányosságait. Nem fukarkodik a dicsérettel, de ugyanakkor keményen bírálja például Tóth László elvtársat, mert hallgatagon „végigüli" a foglalkozásokat, rendszertelenül ta­nul s készületlenül jár el a politikai iskolára. így aztán a hallgatók majdnem valamennyien pontosan megjelennek és igyekeznek gondosan felkészülni az elő­adásokra. Igen sokan megállnak a közlekedés­­ügyi minisztérium karikatúra -táblái előtt, ahol számtalan ötletes rajz, bírá­lat, javaslat található. Ezekben a kari­náéinál a bürokrácia. 'A titkárságon 1932. év decemberéből még 42 akta hever különböző okok miatt elintézet­lenül. Nem beszélve arról, hogy Szabó elvtárs kérelmét sem intézték el, pe. dig már 40 nap telt el azóta. Szeret­nénk megkérdezni azt, hogy minden osztály ilyen lélektelenül kezeli a dol­gozók kérését? 1933-as tojás-, baromfibeadási köte­lezettségének eleget tesz. A vállalást valamennyien teljesítették. A békebizottság többi tagjai is te­vékenyen kiveszik részüket a békeharc fontosságának tudatosításából. Munká­jukban is példát mutatnak. Ivanics Jó­­zsefné, a III. típusü Béke tsz dolgo­zója a kongresszus tiszteletére felaján­lotta, hogy mindenkit felkeres, aki még állampolgári kötelezettségének nem tett eleget. Népnevelő munkája nagy­ban segítette, hogy elérték a 100 szá­zalékos begyűjtést. Ezidő alatt 20 tagot is beszervezett a termelőszövetkezetbe. Nagy József né, ■ Major Mihály. Bangó Miklósné és a többiek — beszéde nyo­mán __ megértették a szocialista, nagy­üzemi mezőgazdaság jelentőségét. Iva­nics elvtársnő házról házra jár és Gerö elvtárs beszédét ismerteti a dolgozó parasztokkal. Megmagyarázza, miért fontos a határidőre való tervleljesités, begyűjtés, vagy az új agrotechnikai módszerek alkalmazása. Szőke István, Kovács Lajos és még mások, akik mun­kájukban eddig hanyagok voltak, ne­velőmunkája nyomán egyre fegyelme­zettebbek és jobban dolgoznak a ter­melőszövetkezetben. A rákóczifalvi békebizottság beiga­zolta, hogy valóban a békéért harcol. Mozgósította és csatasorbaállitotta a dolgozókat, akik megértették, hogy mit jelent a munka határidőre való elvég­zése, a beszolgáltatás teljesítése. Tud­ják, hogy a felajánlások és a békevé­delmi szerződések kötése, annak telie­­sítése akadályozója az imperialisták há­borús törekvéseinek. bákat. Például szellemes képsor hívja fel a figyelmét a párttagoknak arra. hogy a bírálatot és az önbírálatot nem a folyosón szokás elmondani. tt találjuk a né pnevelő szobát, mely­nek teljes anyagát a Vili 18. kör­zet pártmunkásai gyűjtötték össze, már több mint egy esztendeje segíti a kör­zet és a kerület népnevelőinek felvilá­gosító munkáját. A körzet pártszerve­zete nagyrészt ennek köszönheti, hogy elnyerhette a koreai gyűjtésben és a Második Békekölcsön jegyzésben leg­jobb eredményi elért kerületi alapszer­vezetnek kitűzött vándorzászlót. A nép­nevelőszoba ékessége „ezzel érvelj"­­album, amely kiváló képekkel eleveníti meg a múltat, a jelent, nagyszerű jö­vőnket. Az album mellett az asztalon számos folyóirat, újság várja a nép­nevelőket. Esténként a népnevelöszoba megtelik vitatkozó népnevelőkkel, akik a kiállítás anyagából tanulva, felké­szülnek a holnap harcaira. I A JÁRMŰJAVÍTÓ I vxn. alapszervezetében megtartották a tagkönyvátadó taggyűlést. Deák elvtárs az alapszervezet titkára szép beszámolója ünnepélyessé tette a gondosan dekorált vörös-termet. De vájjon a szép szavakkal meg­írt, jól liangsútyozott beszámoló tudja-e pótolni mindazt, amiről az előkészítés és szervezés során nem gondoskodtak? Nem. A VIII. alapszervezetben az ösz­­szeírás idején pontatlan adatokat szedtek föl. Később sem néztek utána. Ezért adódott az, bogy több mint 20 tagkönyv bejegyzése nem egyezett. Ez megrontotta a hangu­latot. Fehér István, IC. Molnár és Rónafalvi elvtársak csalódottan mentek vissza munkahelyükre. Nem is gondoltak arra, hogy ilyen tech­nikai hiba miatt nem kapják kézhez kedves, féltett okmányukat, | A TAGGYŰLÉS | eredménye­sebb lett volna, ha Dalos elvtárs, a pártszervezet elnöke vitát nyit a beszámoló fölött. Egyik-má­sik elvtárs akkor szólt néhányat, amikor könyvét átvette. így a tag­gyűlés nem tárgyalta a fontos kér­déseket, nem bírálta a meglévő hiá­nyosságokat. Nem adta meg az új tagkönyvvel járó lendületet, pedig sok tekintet elárulta, hogy van mondanivaló, észrevétel. Tagkönyvátadó gyűléseinken leg­helyesebb az, ha a legjobban dol­gozó elvtársak kapják meg először könyvüket, A Járműjavító VIII-as alapszervénél ez sem így történt. Inkább ahhoz „igazodtak“, hogy kinek indul jármüve, sőt hivatali beosztás szerint szólították a jelen, lévőket. | MINDEZEK A HIBÁK | arra mutatnak, hogy az alapszervvezet vezetőségének, de az üzemi bizott­ságnak is komoly tennivalói van­nak. Tovább kell segíteni az olyan olvtársakat, mint Simon Sándort, a IX. osztály vezetőjét. Simon elv­társ ezeket mondta amikor könyvét átvette: „En az utóbbi időben meg­inogtam. Nem tudtam megfelelően megoldani az előttem álló felada­tokat. Most látom, mi az oka: nem fordultam mindig a pártszervezet­hez, ha nehézségeim voltak. Elsza­kadtam tőle. Most érzem, mit vesz­tettem ezzel.“ | A PABTVEZETOSEG~| a bi. zaimiak is forduljanak, menjenek el többször a tagokhoz. Bírálják munkájukat, adjanak segítséget ab­ban, hogy a párttagok — mint azt Rákosi elvtárs elvárja tőlük, — a termelés, a tervteljesítés élenjárói legyenek a Jármüjavitő IX. osztá­lyán is. Békemozgalmi hírek Január 13-án, kedden délután 3 órakor a Megyei Tanács nagy­termében békenagygyűlés lesz. Józsa Ferencné. ceglédi tanító­nő fog beszámolni a népek bé­kekongresszusán szerzett ta­pasztalatairól. A nagygyűlésen résztvesznek a környékbeli, Szonda szöllős, Szajol. Rákóczifalva, Zagyva­­rékas és Ujszász községek leg­jobb békeharcosai. A szolnoki kerületek is lázas készülődés­hez kezdtek, hogy méltó keretet adjanak a nagy napnak, ame­lyen a világkongresszuson el­hangzottakról fognak hallan'■ A kölcsönös segítség példája A késó’i vetések elősegítése érdeké­ben dolgozó parasztságunk kölcsön - vetőmaggal siet segítségére azoknak a termelőknek, akik nem gondoskodtak idejében vetőmagjukról. Január elsejé­től 10-ig már' 275 mázsa búzát aján­lottak fel tsz-tagok és egyéni dolgozó parasztok, ebből 16 mázsát a jászbe­rényi járásból, 92 mázsát pedig Kis­újszállás tsz-városból. Mindezekből ki­tűnik, mind többen értik meg a vetési ■ terv teljesítésének jelentőségét. Tudják, I hogy évi kenyerünkről van szó. Jó munkát végez a rákóczifalvai békebizottság FA Lt VJSÁ GK1 ÁLLÍTÁS ÉS NÉPNEVELŐSZOBA íatúrákban bátran kipellengérezik a hi-FARI B Ó D I T Ó tömjénszag, fellobognak a karcsú gyertyaszálak, jámbor zso­lozsma zümmög a jászárokszállási templomban. __ Békesség most tinfktek, emberek! __ tárja szét áldóan jószagú kezét a község ájtatosszavú papja, Molnár Endre. Ápolt homlokán az ártatlanság szelíd fénye villan, mikor felmagaszto­sulva a szent áhítatban, alázattal hail fejet a jelenlevő mennyeiek és földi halandók előtt. — Békesség, leikeim, mindörökre békesség! — hordozza mégegytzer kö­rül'jóságos tekintetét a híveken. Hangja megdicsöűllen vibrál, mint az orgona­szó utolsó akkordjai, arca kivirul, akár a labdarózsa. Megejtő mosollyal lib­bent.i dóré illatos, puha kezefejél s szemét lehunyva úgy is hagyja jó­darabig. Mert hát akármilyen bűnösek is e földi hiúságok szülöttei, egy tó pap csak nem tudja megtagadni kegyeit. All. mint valami megelevenedett, ha­talmas szép bálvány és lehunyt szemei iödfüggönrén át emlékezete a múltba réved ... ünnepélyesen lépdelnek fe­iste s előretol; kezére sok csókot lékel­nek. Ctóici, csókok — mennyire illet­tek arra a neme kézfejre?! „Hajh, ma már c:ai titokban esik le egy­ket lf” nehezedik el Molnár Endre nagy szive. Lal.larízsa arcáról lehervad a bána­tos mosoly, elhalást rcbegi búcsúzóul: __ Békesség veletek, hiteim! ZEUS EDESEN csilingel a ministrans csengettyűje s ez a zene újra a földi bűnök világába zökkenti a tisztelendő­atyát. Szeme élénk tűzben égve, villogva kutat a távozók ráirányuló tekintetében. Felizzik, mikor egy-egy fiatal lány­szempárba mélyed, kihuny, midőn az öregek megtört pillantásába akad. Nekik csak kékvérű nemes kezével legyint. Ennél többet igazán nem kí­vánhatnak. S hogy a hívek megtudják, mily nemes a kéz tulajdonosa, erről a tisztelendő úr édesanyja, özv. Molnár­áé gondoskodik. Most is látta anyját, amint tükör előtt begyakorolt mosnly­­lyal mutogatja a jászárokszállási „jobb embereknek” a nemesi származást iga­zoló papírokat. — Igen, ez az én szerelmetes fiam! — erősíti meg az okmányok tartalmát Molnárné s néhány kenetteljes szóval még felrajzolja a tiszafüredi kulákfé­­szék paradicsomi világát, ahonnan a tiszielendöatya a földre röppent. Ilyen körutakon édesgeti fia szár­nyai alá a mise közben kiszemelt, gyengeakaratú lányokat a szerelmetes fiában gyönyörködő öregasszony. Hiába, a nemes családból mohóságot is ösó­­hölt Molnár Endre. Pál Vera kiöltözte­tése elég sokba kerül és egy lány, csak egy lány. * OTV. MOLNÁRNÉ ügyesen kiokoskod'a. honnan teremtse elő az udvarlás költségei:. Akár behunyt szem­mel is kiemeli a 7—8 templompersely tartalmát. Megszokta, hiszen éjsza­kánként ő gyűjti össze a hívek által juttatott forintokat. Megéri. Havonta igen kikerekedik azokból 1000 forint. A hóvégi „mérlegzáráskor" a perselyek kiürítése után az öregasszony cinkos mosollyal vet keresztét a templomban őrködő összes szentek előtt. Azok meg bizonyára huncut kacsintással ismerik el: „Ez aztán az ügyes sáfár!'' — Békesség tinéktsk! __ mormolja a mise utáni áhítat hatása alatt a nagy­szerű fiú. — „AH right!" __ mondja azután büszke hangsúllyal, miután kö­rülnézett, nem hallja-e valaki. Míg hazaér, elismétli magában a mise előtt tanult angol szavakat: „Time is mo­ney” — „Az idő pénz”, — „Y love you" „Szerellek téged", ügy tanul meg egy nyelvet az ember, ha min­dig ismétel. Márpedig ö jól akar tol­mácsolni angolul, ha „megtörténik a nagy változás”, amiről kulák eszme­társaival tárgyal sóvárogva. „Háború? — Minden inkább, csak a helyzet meg­változzon. Ha máskép nem, legyen há­borúi” __ dübörög a harcos lélek az atyában. „Na, mi az?" — torpan meg mél­tatlankodra, mivel Pitnrr Julis, az eeyház hű pénzbeszedője köszönés nél­kül, fejét félrefordítva, robog el mel­lette. * P ERS T E az atya nem tudhatja, miért sértődött mez a szelídül Hi Julis. Özv. MolrArni lekvárosgombócot fő­zött, de a Julis porciójára kevés cuk­rot szórt. Juliskán pedig dúl az egyén­­lőség-érzet. s ha azt valaki felsérti, nem áll benne a szó. Panaszkodik ilyenkor. „Lám, én gyűjtöm nekik a pénzt, ők meg azt a kis cukrot is saj­nálják tőlem ... Csak ülnek, sunyítnak a jó melegen. Majd belebújnak a világ­vevő rádióba, csavargatják, fülüket az oldalához nyomva pislognak egymásra: „Csak jönnének már!” Egyébbe sincs belenyugodva Pitner Julis. Halottá a harangozótói, amint méltatlankodott, mert 10 Pt-ot kapott Molnár tisztelendő úrtól, amikor az 3—600 forintot zsebelt el egy eskü­vőért. Molnár tisztelendő úrban forr a mé­reg, amiért ilyen tiszteletlen a pénz­­beszedő. „Hej, csak kezdődjön el a mi óránk!” — áradnak fenyegető ér­zéséi. __ BEKE veled, mindörökké! — hajol nyájas jósággal a ráköszönö hivő irányába, s közben azt mérlegeli, váj­jon mennyi lisztet adott Julisnak a szent ostyába. Elég gyakran fordul az anyaszentegyház lisztért is a hívőkhöz. Ha ez nincs, ugyan miből legyen ostya, honnan jöjjön a megváltás ? Igaz. a „begyűjtőit” lisztet szintén nagy szak­értelemmel „forgatja" özv. Molnárné. Ozv. Krjskóné. a Katón t József-utcából állandó eladója a papmama útján hozzá vitt lisztnek. Hogy a bit ők mit szólnának hozzá, ha megtudnák? „Iste­nem. a pap it esendő, meg mire való a bűnbocsánat?! — Egy bél k76 fekete liszt ig-zán megfér egy járatra a feleli ruha altit. Mennyivel őszintébb:)! lehel egy jó vásár után prédikálni: — A törvény szent! Ne csalt! Ne lopj! — véli az „igazság bajnoka”. Disznótoros szagok csapják meg Mol­nár Endre orrát. Közel van már ez ebéd ideje. Jó ebéd után jobban ősit az udvarlás.. „Vájjon melyik kislány jön el szent foglalkozásra?” — mor­fondírozik a tisztelendőatya. MEGSTŐLAL a harang, .­­nár Endre imát rebegve keresztet vet. Kényelmesen várja a kellemes órákat Eszébe sincs már, hogy Mikójalváról parázna életmódja miatt kergették el hívei s hogy Jászladányról is emiatt tették ki a szűrét. Testi-lelki rokona az olyan papok nah, akikről Ady Endre megrázó kőin menye szól. Pompás, fehér karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a hamvas semmibe. Magzatját a papék Katója. Aztán KaW. a kis cseléd-lány, Szédülve, tántorogva tóive. Ahogy illik, elment maga is Éjféli szent, vidám misére. Kató gazdája, a* Izmos pap S falusi nyája énekelnek: „Dicsérlessék rz ecet: ara, Hogy megszületett at a iryermck “ Molnár P.'id’e úgy tvett ak VI bár szén: áhítattal liidrti a szószékről: — Ne paráználkodjál!

Next

/
Thumbnails
Contents