Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-09 / 8. szám

1953 n arra ár 9. SZOLNORMEGYEI NÉPLAP s Áz új évben még több téglát akar adni az országnak a mezőtúri téglagyár Távol a város szélén vékony gyárkémény ereget kurta bodrokat. A füst árnyéka gyorsan halad át a háztetőkön, mintha versenyezni akarna a szaladgáló fellegekkel. Dél múlt néhány perccel, s a mező­túri téglagyárban az új hangszóró zenéje mellett fogyasztják a bera­kok, kihordók, kemcncések és a többi dolgozók ebédjüket. Tél van, de a gyárban javában folyik a munka. Eégen itt csak jó időben le­hetett munkásokat látni. Most vál­tozott tempóban a téglák újabb és újabb tízezreit égetik naponta. A múlt évi tervét 111.7 százalékra teljesítette a nyersgyártás terén a gyár. Égetett téglából pedig 114.2 százalékra. Sokezer nyerstéglát készítettek a nyáron, s most égetik az utolját. Kis alacsony nyíláson kell átbújni, hogy bepillantsunk a bolthajtásos téglaégető kemencébe. A mennye­zetről halvány villanyégő világítja meg a nyers, egymásra rakott agvagkockákat. Ha közelebb me­gyünk a világossághoz, akkor lát­juk csak, hogy a fürge, szapora ke­zek egymásután rakják ki a tető­zött csillék tartalmát. Szabó Mar. git Molnár Balázsnak, Fadgyas Ká­­rolyné pedig Takács Sándornak adogatja egymásután a szárításra váró téglákat. Kezük nyomán sorra magasodnak egészen a mennyezetig. Többezret forgatnak meg naponta. Április 4-énck <iszteMére versenyez a brigád, s teljesítmé­nyük eléri a 1-10 százalékot, A gyár előkészül a nyári mun­kákra. Megüresedtek a száritószinek állványai, melyekre a téglákat rak­ják szikkadni, s most tatarozzák a szint. Nádházi Antal kihordó bri­gádja is az egyik szárítószinnél foglalatoskodik. Mindnyájan szta­hanovisták, s úgy megszokták egy­mást, hogy szét som lehetne ker­getni őket. A kihordásnál sztahano­vista szinten dolgoztak, de a tata­rozásnál som maradnak el. Nádházi elvtárs a legidősebb, do a keze mozgásáról is meglátjuk, hogy ezer­mester. sokfelé dolgozott mar, s ügyesen feltalálja magát a polcok javításánál és egyéb tatarozásou­­nál is. Fgy tervezik, hogy nyáron együtt mennek majd a Balatonra nyaralni, s most azt Ígérték, hogy a sztahanrv;s?a k'Ginfeíést még jobb munkával erősítik meg. A gyár udvarán lénten-nyomon foglalatoskodó emberekkel találko­zunk. Most javítják meg a nyáron clrongálódott kisvasutat, a síneket, csilléket, motorokat. Nyitrai István elvtárs, a tégla­gyár vezetője, naponta többször összejárja a gyár hatalmas udvarát. Ilyenkor ezt mérlegeli, latolgatja, hogy hozzá lehetne-e már kezdeni a nyersgvártáshoz. Ezt azonban ala­posan meg kell fontolni. — Nem tudjuk, mikor fordul fagyra az időjárás — mondja Nyit­rai elvtárs — akkor úgy jár­nánk, mint néhány héttel ezelőtt. Elrendelték a minisztériumokból, hogy gyártsuk a nyerstéglát és ha jönnek a fagyok, majd jelzik. Már többozer nyerstéglát készítettünk, mikor értesítés nélkül megjött a fagy. Füstölhettünk, gőzölhettünk, — mondja Nyitrai elvtárs — a tég­lák azonban megfagytak. 350.000 ment tönkre. — Az idén túlhaladta a 100 százalékot a gyár tervtelje­sítésben. Es most is mindnyájan arra törekszünk, hogy pz úi évben mé-r több téglát adjunk az országnak. A gyár minden dolgozójában meg van az akarat a jó munkára. Akad azonban olyan műszaki vezető, mint Horváth János főmérnök. — Ha csak a nevét említik is, méregbe jönnek a becsületes dolgozók. Pa­pírra nem kívánkozó véleményeket mondanak nevének említésére. Ki ez a Horváth János? A tö­­rökmiklósi Mezőgépgyárb >1 küldték el szabotálás miatt. Innen a buda­pesti Eákosi Mátyás Müvekhez ke­rült. Itt sem volt maradása, s így került a téglagyárhoz. Horváth gyakran nagyképü ígéretekkel bo­­londítja a vezetőséget. Megígér füt, fát és nem csinál semmit. Leg­utóbb 300 db kisvasúti koesigvűrűt öntetett szürke öntvényből, s ebből ma egy sem használható. A gyár vezetői előre figyelmeztették, hogy az nem lesz jó. 17 kg egy gyűrű súlya, és 1 kg öntvény 18 forintba kerül. Óriási kára származott így a gyárnak. Több esetet lehetne felsorolni Horváth bűnös mulasztásaira, ami azt mutatja, hogy kiérdemelte a le­váltást. A mezőtúri Téglagyár ve­zetői ne tűrjék magtik között az ilyen hitegető kártevőt, hanem kér. jék a minisztériumot, hogy Horvá­­tot mielőbb távolítsák el. Lelki­­ismeretes műszaki vezető segítségé­vel többet tud termelni a gyár, több új ház épülhet fel az új terv­évben. Sokkal több jutott volna, ha a családtagok dolgosnak — ha alkalmaxxuk a szovjet agrotechnikát NEM REGEN volt nálunk a zárszámadás és örömmel mondhat­juk, egy év alatt is szépen gyarapodtunk. Jóformán semmi nélkül indul­tunk. Mindent kölcsönből kellett fedezni. Az idén már sokkal könnyebb lesz műnk ink, megteremtettük a közös állatállományt: tizenöt tehenet állítot­tunk be fejesre, 70 süldőt hizlalásra. Szállítási nehézségeink leküzdésére és kisebb talajmunkákhoz pedig hét lovat szereztünk teljes szerszámokkal, kocsi­val együtt. Ezt mind. ezévi munkánkból. Munkaegységenként 14 forint 47 fillér jutott a szárszámadás alkalmával és a szorgalmas tagok ilyen ke-deti eredménnyel meg is vannak elégedve. Azt sajnáljuk csak, hogy az elmúlt gazdasági évben nem igen alkalmaztuk a szovjet agrotechnikát. Mennyivel több termést tudtunk volna betakarítani mindenből. Sokkal több jutott volna akkor is, ha a családtagok is kijárnak dolgozni. Nem' akarják még sokan megérteni: ahogyan termelünk és dolgozunk, úgy nő a jövedelem. Töbh tíztagúnknak mondta a felesége az év folyamán: ,.Ha elvettél feleségül, akkor tartsál is el". Arra nem gondoltak, hogy — ha mind a ketten közösen dolgoznak — lényegesen több a jövedelmük. Több munkaerővel gondosabban és időben el tudjuk végezni a növényápo­lást, betakarítást, és akkor a zárszámadás alkalmá”al nem 14 formt 47 fil­lér, hanem ennél sokkal több jut munkaegységenként a magasabb termés­­eredmenyek révén. /o E;EK JMRE Tiszáderzs, Szabadság tszcs Fokozott gonddal végezzék gépállomásaink a téli gépjavítást A tavaszi mezőgazdasági munkák sikerének záloga a gépállomási erő­­.gépek, talajművelő eszközök és szerszámok batáridőre való gondos kijavítása. Mitsem ér az olyan szerszám, eke, vagy traktor, ame­lyik kiviilről csillog a festéstől, ugyanakkor az első fordulónál szét. szakad, vagy elakad a barázdában. Erre egy-két év tapasztalatai meg­tanítottak bennünket. Éppen a laza ellenőrzés, a felo­­lősségrevonás elhanyagolása idézte elő a téli gépjavítások felületes­ségét, ami később súlyos károkat okozott. Számos nur kaóra esett ki, gépállások címén. Hozzájárult eh­hez a rossz szervezés, a nehézkes munkafolyamatok, amikor a javí­tásokra szánt idő javarészét ellóg­ták és az utolsó napokban, mikor 8z idő sürgetett felibe-harrnadába összecsapták a gépeket. Az sem volt ritka, hogv széj­jel sem szedték a traktorokat az esetleges belső hibák meg­keresése érdekében, hanem egyszerűen újra festették. Ilyen eset fordult elő 10'51-ben a tteaaueri és a kunmár'o 1 gép­állomásokon.. Es találhatnánk toyáhhi példákat is. Mi volt ennek a következménye? Elsősorban elmaradt a tervteljesí­tés a rossz gépek miatt. Megkáro­sították azt a termelőszövetkezetet, vagv evyéni dolgozó parasztot, akinek földiét munkálták. A gyen. ge és késedelmes talajművelés, vagy vetés miatt kevesebb lett a termés. A traktorista saját magát is megkárosította. Lényegesen ke­vesebbet keresett, mirt a többiek, hiszen rossz géppel nem lehet dol­gozni. Sok gépállomáson ma sem sokat javult a helyzet. Cibakházán a Vörös Csillag ter­melőszövetkezet földjén ma is egy traktor szsr‘togrt három helyeit. Pedig két héten ke­resztül ki s?m tudtak mozdulni az esőzések miatt. Még som javítotok ki a másik két trak­tort. Most k"7'ienek kapkodni a gépállomáson. Szidnak eget-földet. mert az egyik erőgép hűtőjéhez plkatrész kellene. Arról ne is beszéljünk, hogyan viselik gondját a nép vagyonárak. Két hordó üzemanyag hever az árokparton részben már megdézs­málva, bedugaszolatlanúl. A mo­torolajat is az eső szaporította. Nem használ ez a differenciálnak, vagy a dugattyúnak. Tudják ezt jól a gépállomás ha­nyag traktoristái, mégsem javítják ki a hibát. Nagy kár, hogy a ve­zetőség nem néz a körmükre. Hagy­ják pusztulni a népi vagyont. Az üzemanyp.gszállítő kocsi is ott áll nem messze az őrizet­lenül hagyott üzemanyag hor­dók mellett. Egy kerekét már elvitte valaki. A gépállomáson panaszkodnak, hogy kevés a szerszámuk, mégis szana-széj­­jel hagyják. Ilyen körülmények mellett aztán a gépjavítás sem halad. A termelő­­szövetkezetek és egyéni dolgozók várhatják a gépeket. Éppen ideje, hogy a gépállomás vezetősége hala­déktalanul intézkedjen. .Hasonló körülmények uralkodnak a tisZaugi és törökmiklósi gépállo­máson, ahol 10-14 százaléknál tar­tanak a gépjavításban. Törökmik­­lóson som nagyon takarékoskodnak a nép vagyonával. Január 3-án a gépállomás! raktár körül a Fel­szabadulás-utca 0. számú ház előtt reggel fél 8-tól negyed 11-ig állt egy vontatójuk, melynek pót­kocsiján az egyik kereket javí­tották. Az erőgép ezalatt vígan pöfögött. Senkinek sem jutott eszébe az üzemanyagtakarékos­ság. Szerszámokról, pótalkatrészekről sem gondoskodtak a gépek kijaví­tásához. Karcagon meg sem kötötték a szerződést a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalattal a traktorok ge­neráljavítására. A gépjavító brigá­dok megszervezése is hiányos. A gépjavítás! tervet pedig mindössze 8 százalékra teljesítették. Persze vannak génállomások, ahol valamivel előbbre állanak, sőt glo. bálisan teljesítették is az előirány­zatot. Egyes gépfajtáknál azonban van elmaradás. Ezek a gépek pedig éppen olyan fontosak, mint a többi. Hiába üzemképe­sek a traktorok, ha a vetőgép rossz. Ilyen az állapot a tiszaroffi, jász­­árokszállási, tiszaürsi, abádszalóki és még néhány gépállomáson. A fenti hiányosságokért nemcsak a gépállomások vezetőit,, hanem a megyei tarács gépállnmási csoport­ját is komoly felelősség terheli. Gyenge a politikai munka. Nincs meg a nép vagyona iránti felelős­ség. A szakmai képzettséggel sem sokat törődnek, A pazarlásért, a takarékosság legelemibb követelmé­nyeinek megsértéséért esek elvétve akad egy-egy semmitmondó felelős­­ségrevonás. Nyilvánvaló, hogy a ve­zetés lazasága, a felelősség ide. oda tologatása a hibák alonja. Ezen kell sürgősen változtatniok. Nem lörfidiH a dolgozók érdekeivel a 22 8 Építőipari Vá!!a!a! A 22/8. Építőipari Vállalatnál dolgozunk. Nem tudjuk, mi áz oka annak, hogy a vállalat vezetősége nem törődik a dolgozók érdekeilel. A fizetést rendszertelenül kapjuk, a családi se­gélyt, táppénzt, útikölt­séget nem fizetik ki. Ál­landó reklamációk van­nak s ezáltal sok mun­kaóra megy veszendőbe. A vezetőség hanyag munkáját még azzal is tetőzi, hogy népnevelő­felvilágosító munka he­lyett jogtalanul pénzbír­ságot és levonást alkal­maz. A vállalat dolgozói jól megállják helyüket a termelésben. Tudatában Vannak, hány muplt kíl a szocializmust építik. Szeretnénk, ha a szer­kesztőség a lah hasáb­jain keresztül felhívná a ve-e'őségünk figyelmét a hibák mielőbbi kijavítá­sára. FETE GYÖRGY 22/8. Éb’tőiürri V. Szolnok Minisztertanácsi határozat Lenin-emlékmíí felállítására A minisztertanács eleget téve szocializmust építő népünk azon óhajánaik, hogy a tmgy Lenin halhatatlan emlékét hazánkban is méltó emlékmű hirdesse, el­­határozta, hogy Vlagyimir lljics Leninnek, hazánk fővárosában, Budapesten szobrot emel. — A szobor felavatása időpontjául 1954. I- 21-ét, V. I- Lenin halá­lának 50. évfordulóját tűzte ki-A minisztertanács az emlék­mű-pályázat kiírására és a pá­lyaművek elbírálására kor­mánybizottságot küldött ki- — A kormánybizottság elnöke Rákosi, Máyás, a bizottság tag­jai: Dobi István, Gerő Ernő, Farkas Mihály. 7lévai József. Hidas István. Horváth Márton, Darvas József. Erdei Sándor, Pcnprácz Kálmán, — Bernáth Aurél, Domanovszki Endre és Mikus Sándor. A zártkörű pályázaton a kö­vetkező szobrászművészek vesz­nek részt: Beck András. Kamo­­tsay Itván. — Kisfaludi-Strobl Zsi,gmo<nd, Kocsis András. Mak­­risz Agamemnon, Olcsay-Kis Zoltán. Pátzay Pál és Tar Ist­ván. (MTI). Szobrot állítanak Budapesten Dózsa Györgynek és Ady Endrének A népművelési minisztérium és a budapesti városi tanács végrehajtó bi­zottsága pályázatot hirdet múltúnk két nagy alakja: Dózsa György, az 1514-es parasztforradalom vezére és Ady Endre, a nagy forradalmár-költő emlékének méltó megörökítésére. Az Ady-emlék­­mű 1953 novemberében, a Dózsa­­emlékmű pedig 1954 májusában kerül felállításra. Mindkét pályázat nyilvános. A pá­lyamunkák beküldésének határideje: az Ady-szobor pályázatánál 1953 március 31, a Dózsa-szobor pályázatánál pedig 1953 június 1. A részletes pályázati feltételeket a népművelési minisztérium és a budapesti városi tanács végre­hajtó bizottsága a sajtó útján fogja közölni. (MTI) Április 4. tiszteletére 270 százalékot akar teljesíteni a Bartalos kubikos brigád Mi, a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat dolgozói, biza­kodva indulunk harcba 5 éves tervünk 4- évének sikeres megvalósításáért. Kiküszöböljük az elmúlt évben megmu­tatkozott hibákat és becsületesen, odaadó, jó munkával építjük az országot. A szocializmus építésének mozgató rugója a munka­ve. senv- Mi ezt a mozgalmat akarjuk minél jobban elmé­lyíteni. Az elkövetkező időben a felemelt terv megvalósítása érdekében negyedévi tervünket magasan túl akarjuk szár­nyalni. mert ezzel az országunkat, a békét erősítjük■ — A Bartalos kubikos brigád április í-ére, a felszabadulás ün­nepére versenyre hívja az ország kubikos brigádjait. Vál­tatják, hogy napi százalékos tervüket 240 százalékról 270 százalékra emelik, s ezt a százalékot tartják. Harcolni fog­nak az csőtől összefolyt víztömegek ellen, hogy az építés ne álljon meg. Április 4-re az öntőzőterület egyrészére már a Tiszának a vize fog folyni. Biztos tudatában vagyunk annak, ho'in körülöttünk sok az ellenség és ezek igyekeznek munkánkat hátráltatni. El­árasztják a munkaárkokat vízzel■ Üzenjük azoknak a kár­tevőknek. akik a, múltban is a munkások vérét szívták; hogy előbb-utóbb eléri gaztetteikért a kubikosok ökle, mert éberen vigyázunk kezünk munkájára. A Bartalos brigád megfogadta, hogy a műszakiak irá­nyítása mellett dolgozik. A hétfői politikai oktatásra eljár­nak, hogy politikai tudásukat fejlesztve, még jobb. még több munkát tudjanak végezni. . Felhívjuk a kubikos brigádokat, hogy mint a Márkus János brigádja is. zárkózzanak fel mögénk, mert több ter­meléssel saját magunk és családunk boldog jövőjét építjük, GODA IMRE kubikos, Kő telek. A belvizek miatt a magasabb fekvésű földeken folyik a vetés Folyik megyénkben a még hátralévő vetési terv teljesí­tésié. Különösen a kunmártoni járásban lendült előre a munka, ahol van mit pótolni. Csak egy nap alatt majdnem 300 holdat vetettek el a ter­­melőszövetkezetek és egyéni dolgozók a kedvezőtlen idő­járás ellenére is. Túrkevén 400 holddal növel­ték a bevetett terü’etet. Különösen kiemelkedik jó munkájával a jászberényi já­rás dolgozó parasztsága, ahol bár október 2<Lra teljesítették a járás vetési előirányzatát, megértve Rákosi elvtárs fel­hívását, az utolsó héten ter­vükön felül 400 holddal nö­velték a vetésterületet, A vízzel borított területek helyett, a magasabb fekvésű földek gazdái cserébe adtak szántóföldet, amit majd ta­vasszal a kisegített termelők — kapásnövényeknek jobban megfelelő niélvfekvésű föld­del viszonoznak- Nem akadály a belvíz, eleget tesznek a nép állama iránti köteleisségük­­nek, növelik a gabonával be­vetett területeket, hogy minél több kenyeret biztosítsanak dolgozó népünk számúra-Megkezdődött az 1953. évi tojás és karomfilieadás teljesítése Az állami begyűjtésről szóló új tör­vényerejű rendelet előírja, hogy fi termelőnek tojás- és baromfibeadási kötelezettség teljesítését líKtf-ban ja­nuár 1-től meg kell kezdeni. Az új begyűjési rendelet némi vál­tozást tartalmaz az előzővel szemben, amelyek megkönnyítik a beadási kö­telezettség teljesítését és előmozdít­ják a baromfiállomány további fej­lesztését. Az idei rendelet szerint a termelő­nek az I- negyedévben az évi baromfi­ba dási kötelezettség tizenöt százalé­kát all. negyedévben tíz százalékát, a 11T. negyedévben huszonöt százalé­kát és a IY. negyedévben öt ven szá­zalékát kell teljesítem. Tolásból az I. negyedévben az évi -beadási köte­lezettség harm noöt százalékát, s a II. negyedévben negyven százalékát, a ITT. negyedévben tizenöt százalékát és a I'*’. negyedévben tíz százalékát kell teljesíteni- ..... Jelentős változás az új begyűjtési rondáiét ben az 1952. évihez kópéét az az intézkedés, hogy a tojásból súly szerint történik a beadási kötelezett­ség megállapítása és teljesítése az ed­digi darabszám helyett. A súlyszerinti beadás igazságosabb és azok számára előnyös, akik jómincségö, nagyobb tojást termelnek- Ez év január 1-től ke"dve a begyűjtő szervek mindenütt súly szerint mérleggel veszik át a tojást és eszerint fizetik ki az árát. Általában tizennyolc tojás egy kiló. Máris több dolgozó paraszt egész I. negyedévi tojásbeadását teljesítette- A termelők minél nagyobb számban kövessék a beadásban élenjárókat.

Next

/
Thumbnails
Contents