Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-08 / 7. szám

4 RZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 január 8--JllÁricz. L2.iig.numd : ELADÓ MENYECSKE ugly as Mihály hazajött a legelő­ről és zárva lelte a házat. Fel­nyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Le­vette, kinyitotta az ajtót, bement. Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körülvizslatja a há­za!, setét van, nem lát semmit. Ilyen­kor az asszonynak itthon a helye. Már •nem tudja, mit csináljon vele. Az este ás megverte, nem verheti örökké. Ha 'egy térésből nem ért egy asszony, •akkor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy egy asszony hazulról, farsangolni a faluba, annyi esze kell, hogy legyen, hogy ételt tegyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgeskedjen. •De se asszony, se krumplileves. Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hogy ha az asszony haza­jön. mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa, vagy az egész házal ráborítsa? Ahogy ott áll, néz, vár, csak megáll az.ajtóban a szomszédék Misikéje. — Mihály bácsi, itthon van? — Mi kell? — Julis niném azt izeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Utet többet nem veri. — Azt mondta? — Azt. — Még mit mondott? __ Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy hazamegy az any nyához? — Azt. — No jól van Misi, hazamehetel, ds siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy el­hajtott, mint a megijesztett kutya. Buglyas Mihály meg ott maradi •egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi az? — Mikor ment el? — Reggel. Jól van Visszafordult a házba. Ha reggel ment el, akkor már nem is jön vissza Mert jó messze van ugyan az a falu. ahol az anyja lakik, az is csordás em­ber. az apja. mint ő. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vóna. De ha nem jött, az ü baja. Nagyon egy fertelmet asszony, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit, ami eláll. Kukoricaká­sát. ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami. Vót még egy darab kenyér a tarisz­nyájába, előkereste hát, aztán leült a küszöbre és lassan elkezdte enni. Mór zsolgatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setétbe, babrált a fű között, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visszament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyér­maradékot, mind. Akkor megtörülte a száját, a baju­szát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ugyan elég nagy van, anyiárul maradt a nagyformájú szájaszéle, olyan, mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg kevés volt, mint az apjának, fia­tal még, nem nőtt meg, de nem is fog, a Buglyasoknak nincsen csak egy csipet bajuszuk. Kt se lehet subickolni. Mikor rendbeszedte magát, akkor fel­állóit és azt mondta: — Jól van. Suták Julis, te akartad. Evvel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát és úgy vágta ki az ud­varra, hogy összedőlt. Körülnézett a konyhába, mi is vóna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki ir szüksége lehet. Tud ő főzni magának, ha akar. Jobbat, mint egy ilyen suta, fiatal feleség. Kinyitotta osztán az ajtót, a ház aj­taját. De ahogy nyitotta, erre is meg­jött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Ide­vette az ajtót a sarkáról, kivitte az udvarra, lefektette a földre, rálépett és hetabosta, úgyhogy annak beszakadt az ódala. E mán nem ajtó többet. Gon­dolta megelégedve. Most bement a házba és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobá­ban. a vásáron vették, együtt vették, a Julis pénzéből vették. Neki nem kell. Ö nem fog többet a Julis ágyára fe­küdni. Jó neki a fődön is, a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgy, hogy annak szakadt minden darabja, ahány, annyi fele. El is akarta törni, de nem ment. Erős deszka vót. Uj vót még nagyon. Megkereste hát a sarokba, a kemence mellett a fejszéjét és a setétbe belevá­gott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét vót, hogy a végit érte a vágás, vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdara­bolta. Aztán megkereste a többi részt is, mind elhasogatta. Ebből nem les. ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vót egy asztal is, meg egy kis karos­lóca. Akkor is mondta, hogy nagyobb lócát vegyenek, de nem vót pénz elég, Julis meg nem akart adós maggdni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhö verte, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát, meg a hátabotját is eltörte, hogy be­csületes legyen a munka. Hát elég soká dógozott vele, de ren­desen megcsinálta, ha már belefogott. Ezt ugyan meg kellet volna hagyni, a szék lábát, mert avval még lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. An­nál jobb. Most mán nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki lehetett vóna törni, de azt nem Suták Julis vette, hát bé­kén hagyta. Annak örült, hogy a lámpa, ami ló­gott az asztal felett, magátul összetört. Evvel legalább szintén nincs gond tovább. Avval, lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepén az ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták. Julis varrta, hát úgy kézzel elhasogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett. F. még hosszút áll az asszonyért, gondolta. A szalmát azonhan egybekaparta, le­vetette magát rá és elfeküdt, elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsü­letes ember a jólvégzett munka után szokott aludni. De elalvás előtt még elgondolta, hogy hogy is vót az avval a tállcd. Az úgy vót, hogy tegnap este, mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta tenni erővel a levest, ö meg azt mondta: — Ne bosszants már avval a tá­nyérral, adj ennem, mert éhes vagyok. Hogy az asszonyt mégis csak ette a fene a tányérral, fogta, a kezéből ki­vette és kihajította az udvarra. Össze is tört az egész tányér. De a nem baj. A csak egy rossz cseréptányér vót. Ha­nem a vót a baj, hogy az asszony, ami­lyen pulyka méreg van benne, eh cor­ny ült a dógon és fogta a tálat, ő meg a tálat hajította ki az udvarra. Úgy étellel, ahogy vót. Emiatt verte osztán meg, mert ami az embernek szabad, az nem szabad egy rongyos asszonycselédnek. Igazsága vót. Ezt az asszonynak meg kelleti vóna ismerni. Nem elszökni az anyjához. Szóval ö aludt békességesen a szal­mán, mikor egyszeresük valami nesze­­zést hall. Felnyitja a szemét, hogy tán kutya jött he, mert eszébe jutott, hogy a pitvarajtót meg nyiva halta. De nem a kutya vót, hanem valaki gyufát gyuj tott. Így meglátta, hogy a felesége jött meg. Egy kicsit hallgatott, akkor azt mondta: — Hát te hun csavarogtál? De az asszony kezébe elaludt a gyufa és a meg nem szólt. Úgy, hogy másod­szor is rákellett szólani, hogy hun csa­varog éjnek éccakáján. — De te mit csinált ‘l? __ mondta az asszony és újra gyufát sercintett. A kicsi világosságnál látni lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kérdi. Inkább felelne a kérde­zésre, hogy hun? Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun .csatan­golt a merő éccakán. __ Otthun vótam __ mondta az asz­szony. __ Hun otthun? Tisztességei asszon­nak csak ott van otthun, ahun az ura alszik. — E mán nem otthon — azt mondja az asszony —, hiszen kend összetört mindent. — Össze hát. __ Akkor én mégis megyek vissza. — Eriggy, ki hívott... Se nem küldtelek, se nem híjtalak . .. Valid ki az anyád! Minek jöttél vissza? Hát a menyecske azt mondja nagy szipogva: __ Édesapám hazakergetett, hogy azt mongya, nem ad helyet egy ojan asz­­szonynak, amék az urát ott háttá. Menny háza, héküjjetek meg a maga­tok kenyerén, nem az enyémen. Azér jöttem haza. Erre Buglyas Mihály elkezdett gon­dolkodni. Akkor kár vét mindent ösz­­szetörni, ha az asszony hazajött. Ö meg azt hitte, sose jön többet vissza. Egy kicsit hallgatta a felesége szipo­­gását, ahogy sírt, fojtotta a könnyeit, meg mégis sírt, sírdogált. A setét écca­­káha. Akkor azt mondta neki: _. No, elég legyen mán . .. Miattad tettem, amit tettem. Setét vót, magam se láttam ... Mér nem hattál enni­valót . . . — Ott van bláderhe. Be van téve, mér nem vette ki . Hű a fene egye meg, erre nem gon­dolt. Most aztán nagyon restelte magát. Hás akkor mégse kellett 'vóna. Most mitévő legyen. Vakarta fejét a setétbe, aztán megbékiilt hangon azt mondta: — No, gyere. Gye ide a szalmára . Mán most így fogunk lenni, a fene egye meg a szokásodat.. . mersz te énvelem kikezdeni? Nem tudod, hogy nem szeretem a truccot? ... majd ősz­szel eladjuk a kisbornyút, addig meg­nő, azon majd veszünk másik bútort. Feltérdelt a szalmán, keresgélt a se­téibe az asszony után, meg is lelte, el is érte, meg is fogta a karját és oda­rántotta maga mellé. Aztán kis csókokkal szelídítette. — No, ne b"gj mán. Ebből látha­tod, hogy nem haragszok rád. Láthadd, hogy szívellek. Meg nem is akarok nél­küled élni. No . .. Már nap reggel olyan hegyesen haj­totta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg is kérdezték az emberek, mi az. mért olyan hegyes. —. Hát — mondja __ van egy rossz feleségem, eladnám, ha valaki meg­venné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha elvinné valaki. Egy kódus napszámos ember nevetve mondta: — No, add csak ide azt a húsz pen. göt. de hamar. Az asszonnyal meg majd beszélek. De nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vét éppen húzz pengőié. Az igaz. (Móricz Zsigmond ezt a novellát a 30-as években írta.) REUMA A korábbi évtizedekben reumának nevezték mindazon „izületi betegsége­ket", melyeket nem gennykeltő kór­okozók váltottak ki s amelyek nen» tuberkulózis és nem vérbaj követkéz­­ményeként léptok fel. E szemléletből kiindulva a reumát csak izületi beteg­ségnek tekintették. Ez azt jelentette, hogy a gyermeknek egy, vagy töbo ízülete táján valami fájdalom, duzza­nat, pír jelent meg és — az említett okokat ki lehet zárni —, ízületi reu­máról beszéltünk és csupán izületi be­tegségre gondoltunk. Az ízület elválto­zását kezeltük s ha az ízületi tünete* elmúltak — úgy gondoltuk, a beteg már meg is gyógyult. Az utóbbi évtizedekben a kutatók kimutatták emez álláspont tarthatatlan­ságát. A gyermeki reumás betegségek pon­tos vizsgálata tanúsította, hegy az „ízü­leti reumatizmus‘', az úgynevezett „polyarthritis rheumatica acuta", a „he­veny reumás sokízületi gyulladás" el­nevezés nem fedi a kórkép lényegét. Épp gyermekkorban észlelünk olyan eseteket, amikor is a súlyos reumás fertőződöttség ellenére az ízületi tüne­tek vagy teljesen hiányzanak, vagy — csak olyan enyhék, hogy nincsenek arányban a betegség súlyosságával. Itt tehát egyáltalán nem lehet reumás ízü­leti gyulladásról beszélni s mégis he­veny reumával van dolgunk. Másrészt kiderült, hogy a heveny reumát kísérő ízületi tünetek teljes gyógyulása és a teljes ízületi tünetmen­tesség még egyáltalán nem jelenti, hogy a szervezet reumás fertőződöttsége is elmúlt. Igen gyakori, hogv a reumás „recidiva“, vagyis a kiújulás alatt az ízületek épek maradnak s a beteg az újból fellobbant reumája miatt mégis válságos állapotba kerül. „Reumás láz“ Mindeme megfigyelések szükségessé tették, hogy a betegséget egyáltalán meg nem határozó „izületi" reumatiz­­mus. „heveny reumás sokízületi gyulla­dás" elnevezést ne a betegség egészé­nek meghatározására használjuk. Csu­pán egyik megjelenési tünetét jelöliük vele. Magát a betegséget „reumás láz"­­riak nevezzük. Fontosnak tartjuk, hogy már a név is rámutasson arra, nem körülírt ízületi betegségről, de az egész szervezet megbetegedéséről, reumás fer­­tőződöttségéről van szó. Mi tehát a reumás láz? E betegséget sajátos kórbonctani­kórszövettani elváltozás jellemzi. 1904- ben Aschoff és Talalajev fedezte fel reumás szívizomban a róla elnevezett csomócskákat. E fölfedezés fordulópor. tot jelentett a reuma-kérdésben. Az Aschoff—Tatai ajev csomók a maga tel­jességében kibontakozott reumás fertő­zés jellegzetes kórbonctani-kórszövet­tani megjelenése. A későbbi részletes szövettani vizsgálatok kimutatták, hogy reumás fertőzöttség eseteiben a leg­különbözőbb szervek, különösen azok érkötőszöveti rendszere betegsz'k meg. E helyeken mindig elváltozások talál­hatók. 1827-ben Scudamore így hatá­rozta meg a reumát: „különös fájda­lom, melyet általában gyulladás kisér r ez az izmokhoz és ízületekhez tartozó fehér kötőszöveti állományt támadja meg". A Szolnokmegyei Néplap rejtvény versenye Szerkesztőségünk kéri a ver­senyben résztvevőket, hogv a megfejtéseket a reitvénvszeivé­­nvekkel e?vütt q négy hét el­teltével legkésőbb január 17-ig egvszerre küldjék be. A helves megfejtők között szerkesztőségünk sorsolás alap­ján az alábbi jutalmakat osztja ki: I. díj: Negyedévi előfizetés a Szolnokmegyei Néplapra. II. díj: Kéthónani előfizetés a Szolnok­­megyei Néplapra. III. díj: Egy­hónapi előfizetés a Szolnokme­­gyei Néplapra. — IV.—X. díj: Könyvjutalmak. Jól gondold meg ! ! ! Egyik tsz-tag: Ne lustálkodj! Gyere már dolgozni! Másik tsz tag: Minek úgy rohanni! Az elmúlt gazdasági évben jó ered­ményt értünk el- Most igazán pihenhetek . . . Egyik tsz-tag:: (Vízszintes 1., függőleges 9.) aaaa ■•an IBII »««• l 2 4 5 6 7 8 "I 9 aaaa aaaa aaaa aaaa 10 IBII aaaa BBBB ■ ■■■ n aaaa aaaa aaes ■ aaa 12 aaaa aaaa BBBB aaaa 13 14 15 aaaa aaaa aaaa aaaa 16 i::: 17 18 BWBSI aaaa aaaa aaaa 19 aaaa 3Pi:b aaaa aaaa 20 21 aaaa aaaa aaaa aaaa 22 23 24 25 ■ aaa BBBB IBII aaaa 26 aaaa aaaa aaaa ■ ■a* 27 ■ ■a* 28 29 aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa ICBB aaaa aaaa 30 31 32 aaaa BBBB aaaa 33 34 aaaa aaaa aaaa aaaa 35 aaaa IIBC MII 36 37 38 aaaa aaaa PUBíT ■ »*■ 39 U aaaa aaaa aaaa VÍZSZINTES: I. A mondás első része. 9. Nem rossz. 10. A golyóütötte seb. 11. Leánynév. 12. Azonos mássalhangzók 13. Gyümölcs terem rajta 11...........Grúz, (Város!) 17. Fő ellenkezője. 19. Svéd pénzegység. 2A. Római 155. 22. A leves. 24. Rádiójavító. 25. Mezőgazdasági szerszám 20. Szemével cselekszik 27. Névelővel: görög betű 2S. Tantal vegyjele. 30. Asztalban van. 31. Sági Aladár 35. Textil mérték. 36. Csinos alakú (az ötödik kockában két azonos mássalhangzó.) $9. Ez mozgatja a kezet-lábat. FÜGGŐLEGES: 1. Téli csapadék. 2. Lóköröm. 3- Becézett Ilonka. 4. Nem ,,Gyia ló!*4 5. Fz — oroszul. 6. Névért dal. 7. Kétes (!1 8. Vissza: török felfedő. 0. A mondás másik része. II. Származás. 15. Fz az ollós állat. K». TI ven lenény is van. 13. Vissza: ifjú. 20. Ácsmérték. 21. Aratni akar 23. Hálát teljesít. 20. Választó kötőszó. 30- Tgy hívták régen a fizető-pincért. 32 Katonai evőeszköz közepe. (!) 34. Ilyen olaj is van (második kocká­ban két azonos mássalhangzó.) 35. Keveret ital (!). 37. Azonos a vízszintes 12-vel, de hosszan ejtve. 3$. Keresztül. 39. Kutatószócska. A további kutatások kimutatták, hogy e betegség véglegesen is meggyógyul­hat hegképződéssel. Lefolyása közben eljuthat lappangó állapotba is és e lappangó állapotban rendkívül hajlama van újabb és újabb szervekbe való szó­ródásra, vagy a már beteg szerv addig ép részeiben továbbterjedésre. „Recidi­­vára, kiújulásra hajlamos" betegség. A betegség háropi szakasza A kórszövettani leletekből levont kö­vetkeztetéseket mindenben megerősítik a betegágynál szerzett klinikai tapaszta­latok. A betegágynál azt látjuk, hogy a reumás láz lezajlásában több sza­kaszra oszlik: van előkészítő, bevezető szakasz. Ezt követi a teljes kibontako­zás szakasza és végül a lezajlás után ott marad az egyes szervek „heget“ elváltozásának szakasza Az előkészítő, bevezető szakaszban a legfigyelemreméltóbb tünet már a régi kutatók által leírt reumás angina, reu­más torokgyulladás. Nem tér el más betegségeket megelőző torokgyulladás­tól. Sokszor előfordul, hogy teljesen utánozza az egyszerű, „megfázásból" eredő orr-torok-garathu rútot, noha egyes esetekben a szájpad íve és a nveldeklő vizenyős duzzanatát láthat­juk. Néha a torokgyulladás oly enyhe, hogy még pontos orvosi vizsgálatkor is alig vehető észre. Néha tüszős man­dulagyulladás zajlik le. Máskor a torok­képletekben komolyabb beszürődések és az állszögletben mirigyduzáanat lép föl. Ritkán gyomor- és béltünetek is tapasz­talhatók: hányás, hasmenés, hasi fáj­dalmak, végbéltáj körüli fájdalmak. E bevezető, előkészítő tünetek pár nap alatt rendszerint minden zavar nél­kül lezajlanak. Ha láz volt, az is meg­szűnik. s úgy látszik, mintha a gyer­meknél minden rendben volna. Rend­szerint már iskolába is megv, majd 8— 10—12 nap múlva újból láz kezdődik. Indul a kibontakozási szak. Elekor az­után a pontosan észlelő orvos már meg­találja a reumás fertőződöttség vala­melyik tünetét. Ritkán az is előfordul, hogy a reumás torokgyulladás csak 2—3 nappal előzi meg zz ízületi tüneteket, sőt a két elváltozás néha egyidőben is észlelhető. Nincsen olyan szerv, amelyben ne alakulhatnának ki szöveti elváltozások s nyomukban ne bontakoznék ki az a jellegzetes működési zavar, amit az érintett szerv szöveri elváltozásán alap­szik. Ki kell emelnünk a szív részvé­telének egészen rendkívüli fontosságát. Ma is áll Bouilland 1835"ben ismerte­tett törvénye: „lázzal járó, heveny, ki­terjedt ízületi reumatismus esetek nagy többségében a szív szövetei különlaözö súlyosságban részt vesznek a reumá­ban. A részvétel a szabály és a részt nem vétel a kivétel." Tüpetekkel és tünet nélkül is... Gyermekkorban a reumás fertőző­döttség megjelenhet szervi elhelyezke­désű tünetek nélkül, általános szerve­zeti fertőzöttség tüneteivel. A kórisme felállítása ez esetekben az első napok­ban rendkívül nehéz. A legsúlyosabb forma egyszer tífuszt, máskor vérmér­gezést utánoz. Van eset, armkor csak sápadtság, étvágytalanság, lesovánvo­­dás, általános gyöngeségérzés, bizonv­­talan fájdalmak, kedélytelenség, néha orrvérzés a tünetek. Összegezve: reumás láz megindulhat bármelyik szerv szöveti elváltozása okozta tünettel, az esetek túlnyomó 1 többségében azonban a betegség ízületi I tünetekkel válik észrevehetővé. ! Az ízületi tünetek gyermekorban el­érhetnek a felnőtteknél észleltektől. Gyermekkorban is előfordul, úgy mint t felnőtteknél, hogy több nagy ízület I vonódik be a betegségbe s az „ízületi j haj“' egyik ízületről a másikra megv. Leggyakrabban a térd és láb ízületein jelennek meg a tünetek, majd hozzá csatlakoznak a csípő, könyök és térd­ízületek elváltozásai is. Gyermekkorban mégsem ritka az egy- vagy kevés­ízületi megjelenés, kivált a kis ízűi­tekben. Meglehetősen gyakori a nyaki gerincoszlop kis ízületemek elváltozása, ami „tarkómerevséget" eredményez. Néha a gerincoszlop ízületei az elvál­tozásban csak egvik oldalon vesznek részt. Igv egvik oldalra rögzített fej­­tartás alakul ki. Ritkán az is előfon dúl. hogy az uiiak kis ízületei, vagy csak egyetlen ujj egyetlen kis ízülete ad tünetet. E reumás fájdalmak gyemekkorban olyan enyhék és olyannyira csak átme­neti jellegűek lehetnek, hogy összeté­vesztik az úgynevezett „növekedési fájdalom"-mz\. Holott e tünetek jelen­létekor is föl kell állítanunk a reumás láz kórisméjét s nem szabad az envhe tüneteket semmibe vennünk, még akkor sem, ha velük egyidőben csak pártize­des a hőemelkedés. Megfelelő eljárás nélkül az alig észrevehető, enyhe ízü­leti tünetek mellett igen súlyos, ízüle­ten kívüli jelenségek, súlyos szivgyul­­ladás fejlődhet ki később. A legenyhébb ízületi alak esetében is vérvizsgálattal járó részletes orvosi vizsgálatra van szükség. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents