Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1953-01-08 / 7. szám
1953 ianuár 8. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Az eredmények láttán nagy az egyéniek érdeklődése a termelőszövetkezeti gazdálkodás iránt A Szabad Nép tegnapi Tezércikke is segíti harcunkat a magasabb terméseredményekért Most, amikor megyénk termelőszövetkezetei nagyrészt befejezték zárszámadásukat, elmondhatjuk, hogy szövetkezeti mozgalmunk erősebb lett. Egy év alatt termelöszö. vetkezeteink jelentős fejlődésen mentek keresztül. Nem egy termelőszövetkezetünk vagyona duplájára növekedett és ezen belül lényegesen megnőtt a közös szövetkezeti vagyon értéke. A kunmártoni Zalka Máté tsz egész vagyona az elmúlt gazdasági évben 3 millió forintról 6 millióra növekedett. Ezen belül csupán az építkezésnél 165 ezer forint megtakarítást biztosítottak. De jelentős a közös szövetkezeti tulajdon emelkedése is, melynek értéke 800 ezer forintot tesz ki. Ez a tavalyihoz viszonyítva négyszeres növekedést mutat. A cibakházi Vörös Csillag tsz-nél az ősz. szes vagyon 1952. év végén 1,532,957 forintot tesz ki. Ha ezt összehasonlítjuk a múlt évi vagyon összegével, látjuk, hogy csaknem kétszeresére növekedett. A közös szövetkezeti vagyon emelkedése az elmúlt gazdasági évben 449.779 forintot tesz ki. Ugyancsak szép eredményről tanúskodik a túrkevei Vörös Csillag tsz egy évi munkájának mérlege Is. A szövetkezet vagyona egy év alatt 12 milliőről 22 millió forintra nőtt. Jelentős volt a kisegítő üzemágak jövedelme. Csupán a seprűkötő üzem félmillió forint bevételt adott a tsz-nek. Az egyénileg dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel kísérik ezeket az eredményeket. Látják a nagyarányú fejlődést, a tsz-tagok egyre szépülő életét. Jászjákóhalmán a „Béke“, Alattyánban a „Vörös Csillag“ tsz eredményei nyomán az utóbbi napokban egyre több egyéni dolgozó paraszt lépett a közös szövetkezeti gazdálkodás útjára. Jelentős hiba termelőszövetkeze, teink vezetői részéről, hogy nem foglalkoznak kellően a szövetkezetek felé igyekvő parasztokkal. A tanácsok mezőgazdasági osztályai sem adnak kellő támogatást. Különösen elhanyagolják az új belépők I támogatását Törökmiklóson Fegy| verneken, Tiszaszöllősön, Öcsödön, Szelevényen és Bosenyszögön, pedig jelentős számmal vannak és lennének belépők. A kunhegyesi járásban Tiszaroffon Boros János, Vámosi János, Sütő Joachim élenjáró dolgozó parasztok és a köréjük csoportosult 15—20 egyéni dolgozó III. típusú termelőcsoport alakításáról tárgyalnak. Tanácsaink és termelőszövetkezeteink vezetői fordítsanak sokkal nagyobb gondot a szövetkezeti gazdálkodás iránti érdeklődőkre. Foglalkozzanak az egyéni dolgozó parasztokkal sokkal jobban, mint azt eddig tették. A felszabadulás előtt nem volt egyetemekiknieik egységes képesítési rendszere- A leg" több szakon a hallgatók tetszés szerint választották meg azokat a tárgyakat, — amelyeket hallgatni akartak, s tetszés szerint tették le vizsgáikat is. 1948-ban az egyetemi reform megváltoztatta a vizsgaszabályzatot. A hallgatók kollokviumokat és szigorlatokat tettek azokból a tárgyakból, amelyeket kötelező volt hallgat" niok. Ez a rendszer biztosította az állandó tanulást, viszont túlterhelést jelentett az egyetemistáiknak és nem adott módot arra, hogy az egyes résztantárgyak anyagát nagyobb összefüggésekben áttekintsék. Ennek a hiányosságnak felszámolására az új tanévben új, egységes vizsgarendszert vezettek be egyetemeink, a Párizs (MTI). A londoni rádió jelentése szerint a francia nemzetgyűlés szerdán reggel 389 szavazatta] 205 ellenében megadta a felhatalmazást Tudatosítsák szövetkezetük eredményeit, mert a jó eredmények nem lesznek vonzóak, ha azokra ráülnek és véka alá, rejtik. Mozgósítsák az eredmények tudatosítására a szövetkezet legjobb népnevelőit. Gondoljanak arra, hogy lia ők elhanyagolják az egyéni dolgozó parasztokat, majd foglalkozik velük az osztályellenség. Most a téli hónapok ideje alatt a már meglévő és újonnan alakuló szövetkezetek megerősítésével a tavaszi munkákra való gondos és jó felkészüléssel induljanak harcba új, még nagyobb termelési sikerek eléréséért. szovjet vizsga rend tapasztalatai alapján- Az új rendszer szerint a hallgatók az egyes tantárgyakból a félévben, — vagy a tanév végén csak egyfajta vizsgát tesznek- Megszűnik tehát n különbség a kollokvium és szigorlat között: a hallgatóik egy-egy tananyagrészből csak egyszer vizsgáznak. A legtöbb egyetemen és főiskolán a tanulmányaikat befejező hallgatók államvizsgát tesznek, amely marxizmusleninizmusból és szaktárgyakból áll- A műszaki egyetemek és a hallgatók az államvizsga helyett diplomatervet készítenek, mely önálló mérnöki feladat megoldásából, műszaki tervek elkészítéséből áll- Az államvizsgát tett hallgatók egységes oklevelet kapnak- — (MTI). Penó Mayem- hogy megalakítsa az új francia kormányt- Hetié Mayer a gaulkástáik szavazataival érte el a többséget(MTI). A Szabad Nép tegnapi számának vezércikkében sok hasznos szempontot találtam. Olyanok azok mind, amelyek a mi termelőszövetkezetünk számára is megmutatják a tennivalókat. Már eddig is Rákosi elvtárs parlameti beszéde után vezetőségünk tett intézkedéseket a munkafegyelem megszilárdítására, ami egyik előfeltétele a magas terméshozamnak. A tagság téli foglalkoztatását megszerveztük. Ezzel elérjük azt, hogy tavasszal nem kell a vetéskor kapkodnunk a különböző szerszámok javításával, vetőmagvak tisztításával. Január elején megkezdtük a tavasszal elvetésre kerülő vetőmagvak tisztítását. A vetőmagtisztításnál 30 embert foglalkoztatunk állandóan. 100 kát. holdra szükséges zab kitisztítását tegnap befejeztük. 70 mázsa árpavetőmag tisztítása most folyik. A tengeri vetőmagot, hogy semmi baja ne történjen, kézze-l morzsoljuk. Száz mázsára van szükségünk és itt is 40 dolgozó talál munkát napról-napra. A morzsolásba az idősebbeket, a családos anyákat, a nőket vonjuk be főleg. A borsó, a lucemamag és a különböző fűmagok tisztítása is most folyik. A szolnoki járásbíróság súlyos üzemi balesettel kapcsolatban hozott ítéletet. Csényi István 26 éves mozdonyvezető és Hájas István 37 éves mozdonyffitő, az újszászi állomásra bchaladásuk alkalmával nem figyeltek a jelzőre. Nem vették észre, hogy a jelző tilosat mutat. A gondatlanság következtében ösz-Betartjuk Rákosi elvtárs szavát és nagy gondot fordítunk a trágyázásra is. Okultunk a tavalyi tapasztalatokból, mert az a terület, amelyet megtrágyáztunk, 300 mázsa cukorrépát, míg a trágyázatlan csak 220 mázsát termett. Már eddig 350 kát holdon elvégeztük a trágyázást. Tavaszig még ekkora területet fogunk trágyázni. Most a Szabad Nép vezércikkének olvasása után megteszünk minden intézkedést szerszámaink rendbehozására. Hozzáfogunk a gépeké a mezőgazdasági felszerelések megjavításához. Ezt a munkát segíti a kovács- és a kerékgyártó kisegítő üzemág is. Nem pocsékoljuk takarmánykészletünket. Amellett, hogy a meglévővel takarékoskodunk, tavaszig még 400 köbméter szalma feltárását végezzük el folyamatosan. — Ide is munkaerőket állítunk be. A tagság foglalkoztatása a 30 kát. holdas halastó megépítésénél is biztosítva van. Ezt szintén tavaszig akarjuk elvégezni. Termelőszövetkezetünk vezetősége így harcol a tagsággal együtt a magasabb terméseredményekért. szeütköztek az ugyanakkor beérkező tehervonattal. Az összeütközés során több, mint 20.000 forint értékű kára származott a MÁV-nak és többen könnyű sérülést szenvedtek. A járásbíróság Csényi Istvánt és Hájas Istvánt 10 hónapi börtönre, foglalkozásuk gyakorlásától való egyévi eltiltásra ítélte. Új államvizsgarendszer egyetemeinken A francia nemzetgyűlés megadta a felhatalmazást René Mayernek HOSSZÚ ISTVÁN Karcag, Táncsics tsz. elnöke. Újabb barbár amerikai légitámadás koreai városok ellen Az amerikai légierő folytatja barbár bombatámadásait és lövöldözéseit Korea békés városai és falvai ellen■ Január 5-ről 6-ra virradó éjjel amerikai repülőerődök újra támadást intéztek Phenjan keleti része ellen. Sok bombát dobtak a phenjani lakosok házaira. Előzetes számítások szerint többi mint ötven ember meghalt, vág- megsebesült és sok lakás rombadőlt- (MTI). 10 hónapi börtönbüntetésre Ítélték a gondatlan vasutasokat DCotuidantifin (Jjauizfatyizkii: REPÜL T AVROV, a moszkvai festő megbízást kapott, hogy fessen néhány volgai képet. Örömmel állt rá. De minthogy kissé lassú természetű ember, egész nyara készülődéssel telt el és csak szeptember elején utazott el a Volgára. A zömökkéményü hajó ablakai kristályfényben ragyogtak. A gépházban tompán zúgtak a motorok. Könnyedén és mégis méltóságteljesen siklott tova a hajó. Ezernyi fénye, jólöltözött utasokkal zsúfolt fedélzeto elhúzott a moszkvakörnyéki nyaralók, ligetek és öblök előtt, melyek fölött most volt kialvóban a hüvöskés alkonyat. A parti erdők már rozsdás aranyra váltak. A csatorna partján a jelzőlámpák homálylón világítottak az őszi párában. Lavrov, előrehaladott kora ellenére, félénk volt. Nehezen barátkozott az utasokkal. Az emberekből csak jellegzetes vonásaik és festöiségük érdekelte. A hajón mindössze két ember foglalkoztatta: Szása, a napbarnított arcú leány — a hajóstiszt — és egy utas, a gondosan borotvált, barátságos tekintetű öreg történettudós. A Ribinszki-tengert hajnalban szelték át. Lavrov felment a fedélzetre. Üres volt és harmattól nedves. A rossz időt jósló, borongás rdrkadat elé nyugatról apró hullámok türemlottek. A történész is feljött a fedélzetre. Felhajtott gallérral, fejébe nyomott ódivatú kalappal állt a korlátnál. A parancsnoki hídról Szása szaladt le a meredek lépcsőn. Sötét •iszfiköpenv volt rajta, bőrkesztyű 's barett. Szőke haját alája gyűrte. Éjjeli szolgálatból jött, váltás után. Arca tüzelt a hidegtől, ajkát kifújta a szél. — Jónapot! — köszönt, barátságosan Lavrovnak és mosolygott. — A tengerünkben gyönyörködik? — Abban bizonyl — válaszolt Lavrov. — Szinte hihetetlen, hogy mindez emberkéz müve! — En magam is erről a vidékről vagyok, Mologából — mondta Szása. — Éppen itt. a mostani tengerfenéken, kisleány koromban AZ IDŐ gombát szedtem. — Es a hajnal rózsaszínű fényében viliódzó hullámokra mutatott. — Nem is olyan régen volt... Ez a tenger fiatalabb, mint én ... — Az események fejlődése napjainkban olyan gyorsüíemü, hogy a történelem nem éri utói — szólt a történész és majdnem a füléig húzta kalapját. — Az események száguldanak, egymást keresztezve és megelőzik aprólékos történelmi gondolkozásunkat. A történészek egész hadserego kell ahhoz, hogy tudományos kutatásaival szentesítse az időnek ezt a sosem látott szárnyalását. — No és nincs ilyen hadseregünk? — kérdezte Lavrov. — Van — felelt a történész és elmosolyodott. — Éppen most sorakozik hadirendbe. Kinesmánál tutajsort ért utói a hajó. A széllökések könnyű, szakadozott felhőket sodortak. Árnyékuk átrepült a folyón és az erdős partokon, amelyeknek meredekéről homokos omladékok nyúltak a vízbe. Az árnyék nyomában napfény villant, ezernyi színben és tükröződésben gyújtva fel a tájat. Hol sirályok csapata bukkant ki az árnyékból havas fehérségével, hogy nyomban egy másik árnyékba olvadjon bele, hol egy vörös lobogó lángolt fel a parton, valamely távoli házon, talán a faluszovjet ormán. Hol meg egy fenyőerdő rezzent meg és szikrázott, mintha ferde, tiszta eső locsolta volna. Máskor ismét tompazöld fátyol bontotta be ugyanezt az erdőt és a hajóig hallatszott fenséges, lassú zúgása. A hajókavarta hullámok végigfrücskölték a tutajokat. Az acéldróttal összefogott, vastag fenyőszálfákon leányok álltak kampókkal és valamit kiabáltak, de a szél a túlsó partra vitte hangjukat, semmit sem lehetett érteni belőle. Csak fehér foguk villogott napbarnitott, nevető arcukban, tarka kendőjük és kartonsitok-iyájnk, melyet a szél lobogtatott lesült lábuk felett, Szása a parancsnoki hídon állt.. Szájához illesztette a réz szócsövet és belekiáltott: — Hogy vagytok, lányok? — Jól, Szása! — kiáltották vissza nyájasan. Es kendőjükkel integettek. — Messzire? — Sztálingrádig!— A viszont-Iá. tás-ra! Ne felejts el minket, volgai lányokat! Lavrov ebből megértette, hogy Szását a magukénak érzik, népszerű és kedvelt a Volgán. Érthető. Nem olyan gyakoriak a női hajóstisztek errefelé. STE LAVROV elmondta Szásának, milyen remek téma lett volna egy képhez a tutajt vezető lányok, a szélben színeit váltogató világításban, — de még egy vázlat odavetéséhez sem volt ideje: túlságosan gyorsan száguldott tova az egész. — Legalább egy percre megállíthatta volna a hajót — mondta tréfás szemrehányással. — Megértem .— válaszolt Szása — csakhogy sajnos, Vlagyimir Petrovics, az ilyesmi egyszerűen leke. tétlen. — O, ti gépemberekI — sóhajtott Lavrov.—Nem becsülitek meg eléggé a szép jelentőségét életünkben! — Dehogvisnem — hangzott a heves ellenvetés. — Mi nagyon is szeretjük és értékeljük a szépet. Csak magának is meg kellene értenie bennünket. — Mi van ezen megérteni való? — Képzelje maga elé a mozgás bonyolult folyamatát és összhangját, országos viszonylatban. Az öszszes hajók, vonatok, repülőgépek mozgását, útvonaluk egész hálózatát, amelyen mindnek menetrendszerű pontossággal kell futnia. Hogy simán és fennakadás nélkül folyjék életünk. No, ennek is megvan a maga szépsége! — Lehet — hagyta helyben Lav. rov. — Az igazat megvallva, erre soha nem gondoltam. Egyik nap Lavrov ott ült a felső fedélzeten, a parancsnoki híd közelében, ahol nemigon járnak utasok. Festőszékére maga elé állított egy vakrámát és széles, gyors ecsetvonásokkal vetette vászonra a levegő, a köd. a sokszínű viz, a visszfények és az aranyló távlatok alkonyati csendbe merülő világát. Szása szolgálatban volt, a parancsnoki hídon állt. Időnként kérdően pillantott Lavrovra, majd az égre nézett. Bosszantotta, hogy olyan sietve közeledik az este és ez az egész ragyogás elhal, mindent fakóvá és egyhangúvá szürkít az alkonyat. „Nem készül el vele! — gondolta Szása. — Gyorsabban kellene dolgoznia, gyorsabban!“ Szása meghúzta a hajókürt drót. kötelét. Elnyújtott, figyelmeztető búgás hangzott fel. Csónak tartott merőlegesen a hajó felé. Sebesen közeledett és Lavrov látta, hogy egy fiatal asszony áll benne, nyitott kabátkában. Egy nyaláb őszi lombot ölelt magához és a hajót nézte. Az evezőknél egy alaposan lebarnult ifjú ült. Abbahagyta az evezést és ő is a hajót nézte. Az őszi lombok tükörképe ott ringott a vízen, a csónak pereménél. Ez az egész alkonyat, a nő, a folyó fölött a szőlőfürtalakú felhő úgy hatott Lavrovra, mint drága, nagy hazája békéjének és nyugalmának jelképe. Annyira mélyen átérezte ezt a képet, hogy csak sóhajtani tudott. Aztán bosszús pillantást vetett Szása felé. Rebbenésnyi ideig felemelt ecsettel várta, hogy legalább egy pillanatra talán megállítja a hajót. De Szása area merev volt, mintha meg. köviilt volna. Himbálózva tűnt el a csónak és a nő beleveszett a szürkületbe. A naplemente utolsó sugarai az őszi lombokra hulltak. A sötétség sehogyan sem tudta kioltani a levelek arany villódzását. Lavrov mérgesen csapta le festékcsládája tete jét és kabinjába ment. elhaladt a parancsnoki híd előtt, gyors pillantást vetett Szására. Az elpirult és elfordult. „Jól van, —- gondolta Lavrov ■— maid még beszélünk erről.“ Kabinjában azon tűnődött, mi mindent fog Szásának mondani. Egész vádbeszéd lett a tűnődéséből. De ezen az estén Lavrov nem találkozott vele. Nyilván aludni ment a szolgálat után. Reggelre már mintha kissé elfakult volna Lavrovban a vádbeszéd, sőt, egye- Deson ostobának érezte. Elgondolkodott... Mit is akart? Hogy az élet megálljon? Hiszen az sohasem áll meg. Széles, ezerszínü áradatként fog mindig tovasietni a messziség felé, amelyet mi jövőnek nevezünk. Ha megáll az ember — az áradat tovaszáguld, eltűnik a szemünk elől és utólérni már lehetetlen. ..Talán igaza volt — mondta magában végül. — Kár ezért haragudnom .. Estefelé akadt össze a fedélzeten Szásával. Elég volt szégyenlősen vidám szemébe néznie, hogy ezt mondja: — Okvetlenül le akarom festeni magát. Csak nem most, hanem majd télen, Moszkvában. Beleegyezik? — Szívesen — felelte Szása. — Köszönöm, Vlagyimir Petrovics. Es könnyed, bizalmas mozdulattal Lavrov karjára tette a kezét. Lavrov a folyót nézte. Lámpák fényfüzére esillámlott távolról az őszi sötétségben. A Volga, mint va. lami óriás fekete üveghullám, egész szélességében zuhant bele az éjszaka mélységébe. A tükröződést fényes, villogó sávokká nvújtotta, majd széttördelte és magával ragadta. A hajó az épülő kujbisevi gáthoz közeledett. rj ECEMBERBEN Szása elment a Tretyakov-képtárba, hogy megnézze a téli tárlatot. Este volt. Lomha hó hullott és az utcáról olyanok voltak a házak kivilágított ablakai, mintha bent melegszínfí arany gyertyák égnének ezerszámra valami csendes, téli ünnepen. A kiállításon már kevesen voltak. Szása átsietett a termeken. Lavrov képét kereste. Messziről észrevette. Megállt és az izgalom1- tól egy pillanatra elakadt a lélekzete... Hogyan, milyen érthetetlen erő dolgozott ebben a hallgatag, látszó, lag szinte ügyefogyott emberben, hogy örökre le tudta rögzíteni azt a csodálatos estét a folyón, több szépséget és színt bontakoztatva ki belőle, mint amennyit ő tudott felfedezni akkor? Miben van az ereje? Tehetségében? Vagy abban, hogy tehetségét a csodálatos haza szeretete forrósította át? „Hogyan festhette meg emléke, zetböl ezt az estét, ezt a csónakot és ezt a nőt, az őszi lombbal? — gondolta Szása. — Nem állítottam meg a hajót, bármennyire tudtam, hogy arra várt.“ Minél tovább nézte a képet, annál erősebb lett benne a kívánság, hogy megköszönje Lavrovnak és talán gyöngéd bámulattal megérintse sovány, festéktől maszatos kezét. Szása állt, nézte távolról a képet és izgalmát váratlanul viharos öröm váltotta fel. „Milyen jó min. den! — gondolta. — Még ez a lustán hullongó, arcotcsiklandó, borzas hó is jó az ablakok előtt. Min. den, minden milyen jó ...“
