Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-04 / 3. szám

1953. január 1 SZOLNOKMEOTEI NÉPLAP S Állami gazdaságaink nagyobb gondot fordítsanak az állatállomány téli átteleltetésére L TEL KEZDETIVEL | minden gazdaságban sikerült az állatokat ideiglenesen is tető alá helyezni. Bár a megfelelő férőhelyek építését az építő vállalatok több gazdaság­ban nem fejezték be a szerződésben megállapított határidőre. Különösen nehézségekbe ütközött az elhelyezés a csorbái gazdaság­ban, ahol a Szolnokmegyei Tata­rozó- és Építő Vállalat nem készí­tette el a vállalt határidőre, de mind a mai napig sem, a 144 férő­helyes tehénistállót. így 60 növen­dékmarhájukat férőhely hiányában kénytelenek voltak a jászberényi gazdaságnak átadni elhelyezésre. Nincs biztosítva a surjáni gazda­ságban a sertések megfelelő elhe­lyezése. A Délmagyarországi Állami Gazdaságok Építő Vállalata három sertéshizlalda és egy koca.szállás építkezését a mai napig sem fejezte be. | A DELMAGYARORSZAGI ~j Állami Gazdaságok Építő Vállala­tának munkáját teljes tervszerűt­­leraség jellemzi. A hizlaldák talajá­nak elkészítésénél 50 cm vastag földréteget termeltek ki; majd ami­kor ez a munka helytelennek bizo­nyult, 70 cm földréteget hánytak vissza. A hizlalda faanyagát a köz­ponti tanyából szállították a hely. színre. A faanyag méretre vágása után visszaállították ismét a ta­nyába, ahonnét összeállítva került újra a helyszínre. Ez a nagyfokú tervszerűtlcmség akadályozta az építkezés batáridőre való teljesíté­sét. Nem különb a helyzet a puszta­­kürti gazdaságban sem. — Itt az Eszakmagyarországi Állami Gazda­ságok Építő Vállalata még a nyá­ron megkezdte egy 80 férőhelyes tehénistálló építését. A falakat másfél méter magasságig felhúzták. Azóta megállt a munka. Emiatt a teheneket 5 különböző, nem meg­felelő helyre kellett elhelyezni. | JÓL OLDOTTA MEG | építke­zési tervét és ezen keresztül az ál­latok elhelyezését a tiszaigari gazdaság. Saját költséggel meg­kezdték egy 80 férőhelyes tehén­­istálló építését, mely rövidesen el­készül. Terven felül elkészítettek egy csikótelepet. Továbbá 200 nö­vendékmarha elhelyezésére is felké­szültek. Az építkezési feltételeik semmivel sem voltak jobbak a többi gazdaságokénál. Jó munkáju­kat tervszerűséggel és a gondos ta­karékossággal érték el. Az idei aszályos időjárás követ­keztében igen nagy gondot okoz a megfelelő takarmánykészletek biz­tosítása. Éppen ezárt a meglévő ta­­karmánymennyiség felhasználása a leggondosabb kezelést és a legtaka­rékosabb felhasználást kívánja meg. | NEM IGY~GONDOLKOZNAK | néhány gazdaságban, mert hanyagul kezelik a meglévő takarmányokat. A tamáspusztai gazdaságban nem biztosítják a szarvasmarhák részére a takarmányok időben való előké­szítését. így a pácot az állat nem fogyasztja jóízűen, ezáltal sok ve­szendőbe megy. Az ilyen takarmány értékesítési százaléka is jóval ala­csonyabb. Csorbán a sertéseknél a moslékolá.st többszöri utasítás elle­nére sem hajtották végre. Ezért Or. bán Sándor állattenyésztőt terheli a felelősség. Az előirányzott abrak­­takarmány-felhasználást a surjáni gazdaságban egy hónap alatt 12 mázsával lépték túl. Gondosan és lelkiismeretesen ke­zelik a takarmányokat a tiszaigari gazdaságban. A takarmányfélék be­takarítását a legnagyobb gondos, sággal végezték el, A meglévő mennyiséget a legnagyobb taka­rékosság figyelembevételével hasz­nálják fel. így érték el, hogy 2000 mázsa szénát takarmányhiánnyal küzdő társasgazdaságoknak tudtak átadni. A gazdaság vezetői megér­tetik a silózás és a takarmánytar. talékolc feltárásának jelentőségét, így érték el, hogy a tröszt terü­letén elsőnek teljesítették silózási tervüket. Már a kiadott rendeletek előtt szép eredménnyel alkalmazták a sertéseknél az abraktakarmányok élesztősítését. A gazdaságban meg­kezdték a meszezéssel való szaí­­mafeltárást. | RÁKOSI ELVTABS | decem. bér 15-i beszédében felhívta a figyelmet, hogy „a rossz takar­mánytermés következtében most komoly gondot okoz a megnöveke­dett állatállomány átteleltetése. Vigyáznunk kell, hogy a rendelke­zésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékoskodjunk a meglévővel.“ Éppen ezért megyénk állami gazdaságainak feladata, hogy a leggondosabb takarékosság szem­eiéit tartásával használják fel meg. lévő takarmánykészletüket. Ahol még nem alkalmazták, azonnal kezdjék meg a szalma feltárást, ne várják meg, amíg szénakészletük elfogy. A feltárt szalmával jelen­tős mennyiségű jó minőségű szénát és silót tudnak megtakarítani. Ne idegenkedjenek az abraktakarmá­nyok etetésénél az élesztősítéstől és malátásítástől. A takarmánytakarékossági ver­senyt karolják fel. A dolgozókkal ismertessék meg a legújabb takar, mányozási eljárásokat és jó politi­kai felvilágosító munkával magya­rázzák meg alkalmazásuk jelentő­ségét. Gazdaságaink kövessék a tisea­igariak példamutatását. Küszöböl­jék ki a még meglévő lazaságot és hiányosságokat, biztosítsák állatál. lományuk jó átteleltetését. Téli munIcák a Szovjetunióban A Szovjetunióban az építfimunka télen sem szünetel. Moszkvában a Dorogomilo vszkaja-rakparton újabb magasépület készül. A 31 emeletesre tervezett szállodának már a 13. emeletén dolgoznak a gyorskezű szovjet kőművesek. Képünkön Vaszillj és Szergej Piszkain kőműveseket látjnk, amint a szállodaepulet külső falát újfajta kerámialapokkal fedik be. Távol-Keleten beláthatatlan erdőségek terülnek el, ahol eokmlllló k#b_ méter cédrus-, juhar-, tölgy., vörös fenyő, és Jegenyefát termelnek ki a népgazdaság szükségleteire. Habarovszk határvidékén többtueat erdőipari gazdaságot létesítettek. Ezek a legkorszerűbb gépekkel vannak felszerelve- Az erdőipari gazdaságokon a fadöntéstől kezdve a raktárra szállításig gé­pek segítségével végeznek el minden munkafolyamatot. A képen: Közelítés a horszkl erdőipari gazdaságban. Balröl a mozgó villany telep látható. JH»lnnt holtán : ESŐ ST) ink hozták a bajt az ácsok — morgott Sándor bácsi. Gyűrte is fel a gallériát, húzta be a nyakát, s lépegetett nagyokat. Hosszú, rozsdás ember volt; úgy ment át a szerelőpa­­dok, meg a méterre vágott betonvas­­rakások között, mint a vaskirály. Lóczi Pista meg a nyomában. Am ö már lesett közben jobbra-balra, merre vihorásznak a kőmüveslányok. Épp a rózsást látta meg legelébb: ki­­szaladt az állványok alól, utána a töb­biek. __ Ujj, juj], faj — vijjogtak. verte a testüket az eső; rögtön rájuk tapadt a vékony ruha. Mintha kis libuska-számyakon csap­tak volna el a barakok felé. __ Erre-erre, Sándor bácsi! — húzta Pista az öreg karfát. __ Merre, te? __ Csak ide a borukba.,. — Lányoké a'... — Esőben mindegy... meg annál jobb... Az idősebbel tolta előre az ajtóbao, s nyomakodott utána; de máris tágí­totta a szemét. Ez jó, vannak már itt férfiak, lányok szép vegyest; a kőművesek, meg az ácsok. De vasbetonszerelők csak ők ketten... mert a többi nem a rizsát után ment. peste, hogy kerülhetné a lány mellé. De már azok felkuporod­tak az ágyemeletre, sorba, mint kis tarka madarak s tollászkodtak a zuhany után. Sokan szárazot vettek volna, de beverte az idő ezt a sok férfinépet; így csak feltelepedtek s bújtak össze, egymást melegítették. Pista meg, mit volt mit tenni — már oda nem furakodhat — legalább szembe igyekezett vele, a másik ágy­sor tetejére. Hamar észrevették a többi fiúk is, milyen jó kis hely lesz ott a lányokkal álellenben ... Megvolt a legényfront s egymásra nevettek. Lent még toporogtak kicsit az öre­gek, de lassan mindenki helyre talált, lócára-hova, ládikóra. Egy gyerek meg a küszöbre fészkelt s meztelen lábát ki­dugta, élvezte, hogy veri az eső. __ Ránk hozták a bajt az ácsok — bökte oldalba Pisla maga mellett a kő­műveseket. __ Hogy az ácsok? — kérdezte va­laki. Nem ács, mert azok nem szóltak. — En nem tudom, Sándor bácsi tudja — vonta a vállát s a fejével, mez a szemével intett az öreg felé, aki ült az asztalnál, s csendesen nyálazta a cigarettát. fY7 em nagyon gyújtottak rá itt a nő szállás on; tisztességből. De ha az öregek szívják egypáran, kárt ép­pen nem tesznek, nekik úgy sincs más mulatság. — Na, mit csináltak az ácsok, Sandri? __ kérdezte egy vén kőműves az öreget, egy veresorrú. Az rágyújtott a nagy bütykös kezé­vel. meredeztek a sárga bozontos szem­öldökei, míg az elsőket szivta, aztán lekönyökölt. — Az esőt mondtam ... tudod, hogy előkeveredtek, rögtön a nyakunkban az eső. Nem szereti az ácsokat Szent Péter... Ezt csak úgy mondta, kelletlen, szúrva is a szemével Pista felé, minek húzza itt bele valamibe, jár a szája... De hogy mégint szivta, hosszan, ala­posan, csak úgy felizzott a cigaretta... Pista már látta, ebből mese lesz, úgy sem tudja az öreg magában tartani. /J71 égül is mindenki figyelme a rS bácsi szaván állapodott meg, mert elkezdte: — Vándorolt egyszer jézus Krisztus meg Szent Péter s igy-e, beverte őket az eső. Hova-hova nem, csak egy csár­dába... *' __ Jobb is ott__mondta a vén ve­resorrú, s nevettek, mert ismerték. A rózsás is nevetett. De mindig ne­vetett, hogy még pirosabb lett, s így kagyló-fogai is kikacagtak a száján. A legpirosabb meg a hegyeske nyelve volt, amit kidugott kicsit, mielőtt el­csillapodott. — Leültek; hogy el nem állt, egy kisfröccsön vótak estig. Péter itt vón többet is, de Jézus nem engedte. Any­­nyit is csak illendőségből, hogy ne le­gyenek az üres asztalnál. Esett, csak esett... Este lett, megháltak. De csak a sutba vöt hely; nem baj, bújtak a köpeny alá, megszokták ... Hanem a csárdában meg mulattak az ácsok; már akkor is szerettek. Megszámolta egy­szer valamik, hát éppen tizenhármán vannak. Emmán baj, kit üssenek agyon? Valakit hívni kell. Látták, al­szik ott kettő, a szélsői el hittak; a vöt a Péter, ö aludt kívül. A gyerek, aki az ajtóban ült, s ve­rette a lábát az esőn, behúzódott. Már igen sújtott; meg hogy a mesét hall­hassa. A többi se pisszent. áQsak a Pista feje nem járt ott, ha­'— nem a rózsáson. Hogy az milyen kis helyre, nekivaló. A falon is, hogy működik, hogy rakja, jár a keze. Lest már vagy három napja, nem utolsó. Haj, csak pillantana már ide; pedig tudja, hogy rajta a szeme, tudja hát... de ravaszok ezek az asszonyfélék. Az öreg meg mondta, — Hogy igyon velük, mert egy hiányzik ... Szabódon, nem, nem, tiltja a társa. Alszik a‘ — mondták. Kí­vánta nagyon, hát húzott egy isteneset, közben meg leste a Krisztust. De az csak hunyt, mint a tej. Am, ha berúgsz, megverünk — mondták az ácsok, s ittak. Tőtöttek neki is, bírta az öreg Péter. Fontolva mondta Sándor bácsi, egy­szerre rövideket. Megszívta a cigarettát, s lassan engedte a füstöt. Várt. De jól tudta sorolni; sokan ismerték is már, szívesen hallgatták. Az eső közben nagyon szaporázta a tetőt, bekérezkedett. Egy csepp épp a veres kőműves orrára; az csak meg­rázkódott, nem szerette a vizet. Utta az öreg, nagy a figyelem mondta. Jobban állták mégis az ácsot. Fordult egyszer csak Péter az asztal alá. Odaitták. Azt mondja erre egy szeplős lány: __ Nem Tóth Antaléi voltak azok? A Tóth Anti brigádja? í) ett erre nevetés. Sándor bácsi sem e*-' állta meg. Meg még a veres­orrú se, mert hogy most nem őrá ment. Tóth Anti is a kese fejivei, az is ne vetett; őt se sértette. Ha nevetni kell, nevetett. Megissza ö ezután is, szárad­jon ki a torka, aki irígyli; lám, már az időbe is jól ittak az ácsok. Legjobban a lányok vihorásztai. ügy kacagott a kis rózsaképű is, kijött a könny az égszin szeméből. Amelyik­kel idenézett. Éppen Lőczi Pistára, senki másra. Úgy összenevettek a Tóth rovására, hogy csudajói... Jó meleg áram futkosott a Pista hátgerincén, s majdhogynem bele is pirult. Legény lőttére; szakmunkás léltire. Huj! ez a lány... — De kihúzták. Az asztal alól. S megverték Pétert rendesen. Tudhatta. Megmondták. Csak a szavukat állták. Mindenki mért rá, mind a tizenhármán. Tett róna úgy, mint aki alszik, hátha jobban kiméinek ... hiába. Na, elég vót. Lerakták. Oda Krisztus mellé ... Annyi lelke még vót, alig fordultak el, hemászott a falhoz. Jézust meg kívül hagyta. Saigon igencsak s melengette magát a kemence oldalán. Úgy tudta ez a Sándor bácsi a hang­ját, válla rándítását igazítani, hogy alig, alig moccant, mégis mindenki azt a valamikori csárdabeli kemencét látta, érezte, bújt volna hozzá. f) óczi Pista inkább ott szemben, '=*- azt a rózsakarút választotta volna. Mellé bújni, melegedni, az eső elől. Haj, olyan jó kis karja van, ha azzal a nyakát megölelné. Olyan hajlót meleg dereka lehet, ha azt körülfog­hatná. S olyan forró két kis piegője emelgeti a blúza elejit, hogy idáig süt, mert Lóczi Pistát fejebúbjáig önti a forróság. — De egy, aki még józan vót kicsit, megint megszámolta, tizenhármán vi­ták. Hogy akkor most kötetik fel a falfelőlit, igyék az is. Megtették. De egyformák ezek ... Azért nem ismerték meg Pétert. Mert az volt. Már ahhoz sokat ittak ... Ezen megint kacagtak a lányok. Mindenen szeretnek kacagni, ö is... De hogy Pista a szemébe nézett, el­kapta a magáét. Nem akart... Am Lóczi Pista ezt se bánta. Nincs is abban erő, aki könnyen hajlik. Nem is olyanok ezek a mi lányaink. Ezek kőmüveslányok. Munkások. Talpukon állók. /II ég mielőtt Sándor ’bácsi mi. v sodszor is megverethette volna az ácsokkal szent Pétert, egyszer csak beszaladt valaki. Egy fiatal. Gépész­ruhás. Csak úgy rázta magából az aj­tóban a vizet. Bolond ez? Honnan sza­ladt, minek? A legény csak körülné­zett', s felcsillant a szeme. Ment oda egyenesen a szembülső ágysorhoz. S felkapaszkodott. A lányok meg szét­húzódtak; beengedték. A rózsás mellé. Kétoldalt hozzábújtak, úgy melenget^ ték. Egyik a rózsás, másik meg egy ugyanolyan, mint a fiú barna: a ha­sonmása, de leány; csak a húga le­het ... Ami azt illeti, ez a lány se csúnya, csak most nézte meg Pista job­ban. Nyúlánk, kedves, mint egy kis őzike. Most már a szemébe meri nézni t rózsaarcú. A legényhez bújt odahajtotta a fejét s ránevetett Pistára. De most Lóczi Pista kapta el a pirult képit. Megjárta. Meg... De aztán, akár. hogyis, oda kellett nézni.. Lassan visz­­szafordult, rámosolygott a lányra. Bo­londság ... csak nem haragszik, nem sértődösködik. Mert az igaz, nem csi­nált ez a lány semmi rosszat. Csak 5 tévesztette el a házszámot, Lóczi Pista. Megesik. Közben az ácsok megverték szent Pétert. S el is mentek. Egyszer még az ácsoknak is abba kell hagyni a mula­tozást. Mire Pista oda tudta fordítani a fejét Sándor bácsi felé, már Péter javában panaszkodott a Jézus Krisztus­nak. — Egyszer hibás vagy, mondta az Ur Krisztus. Ha nem kezded el, nem vernek meg. Felköthettél róna. De másodszor énériem, helyettem szenved­tél. Ezért kívánj valamit... megbünte­tem az ácsokat. fA ind or bácsi körülnézett. — Na, milyen büntetést kért Péter. az ácsokra? Tóth Anti tudta: — Görcsöt a fába. Addig nem volt. — No, lám, tényleg Tóth Antiét voltak ott... — nevetett a szeplős lány, akkor veszi ezt le róluk a Jézus Krisztus, hta leszoknak a borivásról. — Az meg nem lesz, míg ács lesz — kacagott a veresorrú. — Még egy módja vóna —■ mondta Sándor bácsi. Várták, mi lesz. — Nem tudta azt a Jézus, hogy Pé­ter belülre mászott. Nem mondta meg neki. Mert akkor rájött vóna, hogy a kétszer megérdemelte a verést. Ha most valaki megmondaná neki, hogy Péter hecsapta, tán visszavonná a gör­csöt. Mer 6 még most se tudja, sze­gény, a Krisztus ... ‘— Haj, az a Krisztus, már akkor is a csaló Péternek hitt, nem kérdezte az ácsokat. Közben Lóczi Pista kiheverte a csa­lódását. Nézte, csat nézte a Umy*, meg a legényt. Szép egy pár. Nagyon illenek egymáshoz. S csuda dolog volt, amire rájött. Hogy valahogy így is szereti. Örül neki, hogy ilyen szépen összeillenek ezek ketten. Qeugrott az ágyról s nyújtózott, egy Isatalmasat. Ment már ki a harakajtón az eleje. Éppen csak csepegett valami. De ta­lán már csak az eresz. — Nagy mesefa vagy te, Sandri —, baktatott az apó mellett a kőműves veresorrú __ csak meg ne verjenek as ácsok. — Szeretnek azok engem et, Péterrel vannak haragba ... — Mert az megint rájuk küldte az esőt. —, Fene se bánná, csak miniét is elver. — Elissza a föld, mint ácsok a bort. Pista csak nevetett a hátuk megett. Nézte a csuda tiszta eget. A nap mar ragyogott. Péter nem látszik fent sehol, de a világ, az nagyon szép. Benne az emberek is. De különösképp a lányok. Köztük a rózsás. Am ha jobban megnézi az ember, az a kis barna őzike — épp most ugrik átal a pocsolyán __ az talán meg szebb. Vagy mintha kedvesebb volna legalább is. Meg kellene nézni, melyik épületen dolgozik ... — Hová te, Pista? Gyere, öcsém, nyomjuk, be kell hozni, amit elvitt at eső. — Pista nevet. Szétfeszíti az erő. a jókedv, a sok élet, ami benne van. — Huj, nagyapó! Sándor bácsi... Még a kalapácsot is elhajítom ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents