Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák két évtizedes történelmének tézisei
Már az ötvenes évek elején kiépültek a pedagógus-képző intézmények: a Pedagógiai Főiskola (Vysoká škola pedagogická) és a Pedagógiai Felsőbb Iskola (Vyššia pedagogická škola) magyar tagozatai (az előzőn csupán részben) Bratislavában; a tanítóképző Pedagógiai Gimnáziumok Bratislavában és Rozsnyón, az óvónőképző Pedagógiai Gimnázium Komáromban. A komáromi Gimnázium megnyitása után 1958-ig bezárólag kiépült az általános középiskolák hálózata (21 általános középiskola — 12 éves iskolák felső tagozata — 189 osztállyal és 5230 tanulóval) és 1957-ig a nyolc- illetve később kilencéves alapiskolák hálózata is. 1956-ban megindul a Szocialista Nevelés c. módszertani folyóirat. A legtöbb tanító az évtized végére képesítést szerzett. Az összes iskolák számára 1949—60-ig 284 tankönyv, titulus jelent meg. Az iskolák tankönyvellátása még hiányos volt. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák első évtizede fejlődésének ezt az extenzív szakaszát a szerveződés és az alapozás jellemezte. A hatvanas évek: Az évtized-korszak váltásának előkészítője Szlovákia Kommunista Pártja KB-nak 1959. január 16-i határozata a Csehszlovákiai magyar dolgozók politikai, kulturális és gazdasági helyzetéről. Ennek eredményeként a 60-as évek elejére esik a magyar tanítási nyelvű iskolák tanfelügyelői hálózatának kiépítése a járási, a kerületi és véglegesebb formában központi szinten is. A Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi csoportja és a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének állománya is ekkor állandósul. Ugyanis az ötvenes évek utolsó harmadában a tanítóság egy része már felnőtt feladataihoz, és részt tudott vállalni az iskolák irányításában. A Szocialista Nevelésben ekkor már több elvi jelentőségű cikk, tanulmány jelenik meg, kialakul a nemzetiségi iskolák „specifikumainak“ pontosabb körvonalazása, korrigálódik az ideológiai klisékben való gondolkodás, és szóhoz jut a gyors fejlődés önálltató illúziójának kritikája is. Az alapiskolák számára kidolgozzák a tanítás új koncepcióját (főleg a szlovák nyelv tanításának koncepciója sikerült), majd sorra megjelennek az új tankönyvek, a tanítói útmutatók, illetve módszertanok. Emellett azonban az egész országban erősödő dogmatizmus jó néhány vargabetűt is rakényszerít a magyar iskolák fejlődésére. Erősödik a decentralizáció (pl. megszűnik a Megbízottak Testületé, a Megbízotti Hivatalok). A Pedagógiai Főiskola egyesül a Bratislava! Komenský Egyetemmel, a Felső Pedagógiai Iskola Nyitrára költözik, a Komáromi Óvónőképzőt Lévára, illetve Losoncra helyezik, a pedagógiai gimnáziumok pedig a főiskolai tanítóképzés miatt megszűnnek, illetve Nyitrára helyeződnek át. Az 1960-ban jóváhagyott új óra- és tantervek helyett a Prágai Művelődésügyi Minisztérium 1961. szeptemberétől új óra- és tantervet léptet életbe (az irodalmi nevelésnek kötelező kétnyelvű oktatásával), melyet azonban 1963-ban már kénytelen korrigálni. Ugyanez a helyzet nagyjából a szlovák és magyar tanítási nyelvű iskolák adminisztratíve egy igazgatás alá helyezésével is, azzal a különbséggel, hogy az intézkedések túlkapásait csak az 1966—67-es években sikerült zömében korrigálni. 1960-tól 1969-ig 634 pedagógiai mű jelenik meg. Az alap- és általános középiskolák tankönyvellátása teljes. A szak-középiskolákban magyar- 39 országi tankönyveket is használnak.
