Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 6. szám - Marczell Béla: A Csallóközi Múzeumról

A „jégtörők“ valóban jó munkát végeztek, s bár az évek során gondosan összegyűjtött, értékes anyag nagy része a háború után elveszett, a megmaradt emlékek ma is komoly darabjai a Dunaszerdahelyen létesített, jogutódként szereplő Csallóközi Múzeumnak. Ez a múzeum azonban elsősorban abban különbözik az elődtől, hogy nem szegény emberek fillérei alapozták meg, hanem állami kezdeményezésre, állami jóváhagyással létesült. Tehát Csallóközben ma már nincs szükség a régi értelemben vett „jégtörőkre“, annál inkább azonban lelkes, segíteni kész, szülőföldjüket szerető, a hagyományokat tisztelő emberekre, akik meg tudják érteni e fontos kultúrtörténeti intézmény jelentőségét. Itt elsősorban a pedagógusokra gondolunk, hiszen mind a városokban, mind a falvakban ők a kultúra és a tudomány első fáklyavivői.

A Csallóközi Múzeum tájjellegű intézmény, e nagy múltú sziget történelmének, népi kultúrájának őrzője, kutatója. Mint minden helyi múzeum, a miénk is két nagy feladatot teljesít: az összegyűjtött anyagot megóvja a pusztulástól, s a szakszerűen csoportosított tárgyakat bemutatja a köözönségnek. Az ifjúság is szemléltetve látja a múlt emlékeit, megismeri a szülőföld történelmét, az elődök szokásait, viseletét, életét. A város, a falu, az a föld, ahol születtünk, ahol őseink éltek, mindig sokkal közelebb áll szívünkhöz, mint a természeti szépségekben talán gazdagabb, de mégis idegen vidék. Petőfi csodálja ugyan a „zordon“ Kárpátok „fenyvesekkel vadregényes táját“, bejárja az akkori Magyarországot, de igazi otthona örökre a végtelen róna marad, amely számára „a szabadság képe“. Nekünk, csallóközieknek hasonlóképpen mindig kedves marad e, valamikor méltán Aranykertnek nevezett sziget, ahol még ma is számtalan emléke él a történelmi eseményekben olyan gazdag, dicsőséges múltnak.

A múlt század elsősorban a tudományos jelleget kereste a múzeumban. Elvitathatatlan azonban, hogy a tudományos cél mellett fontos a pedagógiai szerep is. Az Amerikai Egyesült Államokban korán felismerték e küldetés fontosságát, s az alakuló múzeumokat már ilyen céllal rendezték be. így aztán mind a tudományos, mind a nevelő tendencia érvényesül náluk, tehát a múzeum nemcsak a tudósok búvárkodására létesített intézmény, hanem egyben tanintézet is, ahol gyermek és felnőtt az eredeti tárgyakat közvetlenül szemlélve kiegészítheti tudását, gyarapíthatja ismereteit.

Hasonló hivatást kell teljesítenie a Csallóközi Múzeumnak is. A kezdeti szervezési nehézségeken átjutva, célunk, hogy segítségére legyünk az iskolának, s nálunk is megvalósítható legyen a „múzeum-óra“, amikor is a tanulók egykét órát a múzeumban töltenek, s honismeretet, művészettörténetet, történelmet tanulhatnak.

Egyelőre azonban ettől még eléggé messze vagyunk. Van ugyan már szép történelmi, néprajzi gyűjteményünk, s a gyűjtő-kutató munka ma is elsődleges feladatunk, járásunk és városunk pedagógusai közül többen is figyelemmel kísérik ezt a munkát, sőt sokan készségesen segítettek és segítenek ma is. Csallóköz rovarvilágának összegyűjtését és feldolgozását Öllös Árpád és Olgyai Ede, a dunaszerdahelyi középiskola tanárai végzik nagy szakértelemmel. Bíró József és Tóth István tanítók a tanulókat is bevonják a gyűjtésbe, hasonlóképpen segítenek a dióspatonyiak is, ahol Bernáth Imrémé és Mihályi Mária tanítónők foglalkoznak a faluban található néprajzi és történelmi emlékek megmentésével és összegyűjtésével. *•

A múzeumi munkának egyik nagyon fontos része a talált tárgy, lelet — szinte azt mondanám — „anyakönyvi kivonatának“ elkészítése, vagyis szakszerű leírása és besorolása a megfelelő kategóriába. Ehhez elengedhetetlenül szükséges minden egyes darab lefényképezése is. Ebben a munkában lelkes segítőtársunk Pápay László tanító Dunaszerdahelyen. A segítésnek ez a módja — az érdeklődők bekapcsolása a múzeumi gyűjtő munkába — nem új keletű. Szokásban van, amióta múzeumok léteznek, és feltétlenül hasznos és szükséges. Legtöbbet persze a pedagógusok segíthetnek, vagyis az iskola. Itt nemcsak a tanítók közreműködésére, hanem a tanulók bekapcsolására is gondolunk.

181