Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 9. szám - Pedagógusszemmel a napilapok pedagógiai propagandájáról
Skalina Katalin: NÉHÁNY SZŐ AZ OSZTÁLYOZÁSRÓL ÜJ Szó, 1964. jan. 26. Jobban ki kellett volna emelni, hogy sok szülő csak az osztályzatot nézi, s megköveteli a jót, de a tudást nem. Ezt a pedagógusok rovására kell nagymértékben írni, mert így félrevezetik a szülőt, gyermeket. Nagy terveket szőnek, s ha továbbtanulásra kerül a sor, akkor jön a csalódás. Ezért van, hogy sok tanuló elhagyja közép- és főiskoláinkat, s ez az államnak óriási pénzösszegébe kerül. Erről nem ártana statisztikai kimutatást közzétenni, hogy okuljanak a pedagógusok és a szülők is. A középiskolákon újból vezessék be a tanulmányi könyvecskéket! Ezt sok szülő követeli. A szombatonként hazajáró tanulók elhallgatják rossz feleleteiket — a napi bejárók is — félévben aztán jön a kellemetlen meglepetés. De ha előmeneteli osztályzó könyvecskéjük van, s a jegyeket a szülőnek láttamozni kell, ennek elébe vághatunk sok esetben. A MAGYAR ISKOLÁK JÖVŐJE Jan. 25. Ennek a cikknek nemcsak pedagógiai, hanem politikai jelentősége is van, ami igen szükséges volt. Az utóbbi években a szülők, de talán a magyar pedagógusok is úgy érezték, mintha nem lenne jövője a magyar iskoláknak. A magyar iskolák tanulóinak létszáma csökkent. A főiskolákra is több tanuló panaszkodott, megkülönböztették őket bizonyos alkalmakkor, szóval úgy érezték, hogy háttérbe szorítják őket. Ez lelki depresszióban, apolitikus állásfoglalásban talált visszhangra sok dolgozóban. Nincs elegendő magyar nyelvű szakiskola sem. Elsősorban az óvónőképzők állapotán kell segíteni. E cikk kissé megnyugtatta a pesszimistákat, és ezért volt hasznos ez az írás. Mózsi Ferenc: AZ ANYANYELVI OKTATÁSRÓL Űj Szó, 1964. február 8. Tulajdonképpen az előző cikk okfejtésének pedagógiai-pszichológiai jellegű — és meg kell állapítani, jó felkészültséggel, alapos tudással való — folytatása. Jó érvek, tudományos indoklás, a marxista nemzetiségi iskolapolitika alapos ismerete, az alapelvek ügyes összefoglalója az írás. Felveti a problémákat, sokoldalúan világítja azokat és válaszol: a didaktika és a pedagógiai tudomány jelenlegi állása szerint az alapiskolákon az anyanyelvi oktatás nyújthat a legkönnyebben legtöbb és legtartósabb ismereteket. Nem volt szándékomban rangsorolni az írásokat, csupán rá akartam mutatni, hogy a mi feladatunk ezeket az írásokat a pedagógiai propagandába, a pedagógusok népművelői tevékenységébe, a szülői munkaközösségek gyűléseinek programpontjaiba jól beépíteni, mert bármily jó is a leírt szó, ha nem hullik termő talajra, nem hoz termést. Biztosítani ezt, jó pedagógiai propagandával és elsősorban az oktatói-nevelői munka eredményességével — a mi feladatunk. SIDÓ SZILVESZTER tanító, Bátorkeszi Hostice, 1964. 2. 7-én. Tárgy: „Módszertani csoportok segítségére“ rovat — megindítási kérelem Szocialista Nevelés Szerkesztősége Bratislava Alulírott a következő kéréssel fordulok Önökhöz: Ha lehetőségeik megengedik, nyissanak a módszertani csoportok munkáját segítő rovatot, mely a tanítási órák elemzésének kérdését tárgyalná szemléletes példákon, legalább 2-havonként. Mert bár örömmel nyugtázzuk, hogy lapjuk valóban a mi lapunk, és egyre több segítséget nyújt pedagógiai munkánkhoz, a pedagógiai elmélet ilyen irányú általánosítása, és az óraelemzés tudományos feldolgozása még nem tartozik olyan munkaterületünkhöz ami — esetleg — vitázás során is kisegítené a fiatal igazgatókat és fóruma lehetne a tantárgybizottságok vezetőinek. Itt főleg az ellentmondások tisztázására, az ötletszerűség, a tudományosan meg nem okolt deklaratív jellegű megállapítás, a „tetszetős kinyilatkoztatások“, a formalizmus elleni harcra, a modern szemléltetőeszközök gazdaságos — nem túlhajtott — használatára, általában a módszertani munka irányításának koordinálására és a tanítási órák előkészületeinek kérdésére gondolok; a tanóra viszonylagosan befejezett egész, egy láncszem az oktatási folyamatban. 284