Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-03-01 / 3. szám - Világszerte a pedagógiában

• A SZOVJETUNIÓBAN az új iskolatörvénnyel kapcsolatban mindent elkövetnek, hogy a tanítók képzése is megfeleljen az új feltételeknek, az iskola és az élet szoros 'kapcsolatának és a kommunista társadalom építésének. Elsősorban megvalósítják azt a követelményt, hogy az összes tanítóknak főiskolai képzettségük legyen, a pedagógiai oktatás főleg a főiskolai jellegű pedagógiai intézetekben összpontosul, de a felsőbb tagozat tanítóinak egy részét továbbra is az egyetemek fogják nevelni. Nagy feladatok előtt áll a pedagógusok továbbképzése, amelynek a Szovjetunióban részben más jellege van, mint nálunk. A tanítók ugyanis általában olyan tagozatban tanítanak, amilyenre az eddigi előírások értelmében megfelelő képzettségük van. Sokan azonban a múltban hároméves pedagógiai iskolát, vagy más hasonló iskolát végeztek (ez főleg az alsó tagozatra vonatkozik), és most továbbképzéssel kell kiegészíteniük ismereteiket. A továbbképzéssel tehát minden tanító főiskolai képzettséget nyer, és ebben a tanévben is a szovjet tanítók tízezrei használják ki ezt a lehetőséget.

• ANGLIÁBAN végre sikerrel befejeződött az állami szolgálatban álló nők egyenjogúsításáért évtizedek óta folyó harc. Ez az eredmény kedvezően befolyásolja a tanítónők helyzetét is. Eddig ugyanis egyenlő munkáért sokkal alacsonyabb fizetést kaptak, mint férfi-kartársaik. A tanítók szakszervezete széleskörű mozgalmat szervezett a szégyenteljes megkülönböztetés ellen. Százezrek vettek részt az egész országban rendezett tiltakozó gyűléseken, és háromnegyed millió polgár írta alá a parlamenthez intézett petíciót. Az országos akció kikényszerítette az elavult fizetésrendszer megváltoztatását; április elsejétől kezdve a tanítónők számára is életbe lép az egyszerű elv: Egyenlő munkáért egyenlő fizetést.

• CEYLONBAN a baloldali pártok választási győzelme után alakult kormány jelentős intézkedéseket tesz a köznevelés fejlesztésére. Egy nemrég életbelépett törvény szerint a hivatalos nyelv az eddigi angol helyett a lakosság nyelve lett. Gyökeres változást jelent a magániskolák államosításáról szóló törvény is. Eddig kb. négyezer állami iskola mellett több mint 2600 magániskola volt az országban. A magániskolák legtöbbjét buddhista vagy katolikus egyházi szervezetek irányították. Nagy összegű anyagi támogatást kaptak az államtól az iskolák fenntartására, és ennek fejében kötelesek voltak betartani az összes iskolákra vonatkozó egységes állami tantervet. A magániskolák reakcióval rokonszenvező vezetői azonban nem vették figyelembe az állam és a nemzeti élet követelményeit, és továbbra is az angol uralom szellemét igyekeztek iskoláikban életben tartani, és az angol imperializmus uralmának „áldásait” dicsőítették az ifjúság körében. Beállítottságukra jellemző, hogy egyes helyeken diáktüntetéseket próbáltak szervezni a magániskolák államosítását elrendelő törvény ellen.

/