Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)

Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig

Csekefa elöljáróinak levele a muraszombati szolgabírói hivatalnak 1897-ből

Kisfalu esetében a tárgyalt, második körnek tekinthető helységnév-változtatási folyamat keretében nem történt változás, míg Jánosfa Alsójánosfa, Szerdahely pedig Kisszerdahely lett, mivel ilyen alapnevű települések másutt is akadtak az országban.28 A Pordasinc név Kisfalura változtatása, amint arra utaltunk, már korábban bekövetkezett. A Zala megyéhez tartozó Szentlászló neve akkoriban nem változott, a települést Magyarország keretében folyamatosan Szécsiszentlászlónak nevezték.

A névváltoztatásnál vitathatatlanul szempont volt, hogy a nem magyar hangzású településneveket megváltoztatták. Pártosfalva szűkebb környezetében így lett Prosznyákfából Pártosfalva vagy Pordasincból Kisfalu. A szlovén szakirodalomban és egyéb jellemzésekben sokszor sztereotípiaként alkalmazott tézis, hogy a magyarosítást az ún. vend lakosság szláv eredetének elvetésével következetesen gyakorolta a korabeli magyar hatalom, azonban teljességében nem helytálló. Volt ugyan arra példa, főképpen az első világháborút követő terület-hovatartozási vitában, azonban ellenpélda is bőven akadt. A többször idézett Vasvármegye című, 1898-ban megjelent gyűjteményben, amelyet neves tudósok készítettek a Mura menti szlovénokról, egyebek mellett a következő olvasható:

„A vend nép a szláv népfajnak egyik főága ([...]) A vend név valószínűleg régi lakhelyükről maradt rájuk, mely a mai Brandenburg volt, s melynek partjait mosta a Balti-tenger, régi néven sinus Venedicus ([...])

28 MNL VaML Vas Vármegye Alispánjának iratai, Közigazgatási iratok XIII.

280/1906.

81