Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Zágorhidi Czigány Balázs: Prosznyákfalva a középkorban
A felsőlendvai határjárásban azonban előkerül még egy németes név: egy bizonyos Hendric vagy Heydric, aki egyrészt a birtok (és az ország) nyugati határánál, a Lendva folyó felső folyásánál, másrészt pedig a kancsóci Szent Benedek-templom közvetlen környékén volt birtokos és szomszédos a lendvai uradalommal. A három németes név - Hendrich/Heydrich, Johan és Wolfer - még azt a lehetőséget veti fel, hogy ezek a személyek a nyugati határon a 12. század közepétől igazolhatóan birtokos, kétségtelenül német eredetű Héder nemzetséghez, Küszén (a későbbi Németújvár, ma: Güssing, Ausztria) várának, majd bencés monostorának alapítóihoz tartoztak. Ez a nemzetség első birtokait az ország nyugati határvidékén, a felbomló gyepű területén kapta királyi adományként valamikor a 12. század közepén, korai birtokaik jó részét elvesztették, későbbi uradalmaik Kőszeg, Borostyánkő és Léka várai körül alakultak ki.10 Függetlenül attól, hogy Johan és Wolfer a Héder nemzetséghez tartoztak-e, vagy esetleg más kisebb jövevény nemzetség tagjai voltak, kétségtelen, hogy birtokuk kialakulása - és így közvetve Prosznyákfalva története is - a 12. század közepéig, a gyepűterület benépesítésének kezdetéig nyúlik vissza. A Szentbenedeki családra vonatkozó bőséges 13. századi adatoknak köszönhetően azonban az is kétségtelen, hogy Prosznyákfalva tágabb határának első birtokosai nyomtalanul eltűntek a környékről, és a Szenbenedekiek csak később kerültek az ő helyükbe. 4. A Szentbenedeki család és a Gyüre nemzetség A Szentbenedekiek történetére és vasi birtoklására vonatkozó első részletesebb forráscsoportból, egy 1363-ban indult és egészen az 1390-es évekig tartó perfolyamból az egész rokonságot megismerhetjük. A pereskedés alapját az adta, hogy Hercsei Végül fia Miklós fiúörökös nélkül hunyt el, és bár Nagy Lajos király ígéretet tett, hogy Miklós leányait nem fiúsítja (azaz nem teszi lehetővé számukra, hogy atyjuk birtokát fiú módjára örököljék), a birtokokat törvényesen öröklő, Hercsei Litold fia Hencsel és Szentbenedeki Pál fia Péter ellenében ez később mégis megtörtént. A perhez kapcsolódó oklevelekből pontosan megrajzolható a családfa, melynek kiemelt szereplői unokatestvérek: az örökös nélkül elhunyt Hercsei vagy Petróci Végül fia Miklós, valamint Hercsei vagy Petróci Litold fia Hencsel és Szentbenedeki Pál fia Péter, illetve ezek gyermekei; Miklós, Hencsel és Péter nagyapja, az oklevelek tanúsága szerint, egy bizonyos Péter volt.11 Ugyanezek a szereplők tűnnek fel egy másik, zalai vonatkozású oklevélben nagyjából ebben az időszakban, amely az alsólendvai Bánfiak és a Gyüre nemzetségből származó Szentbenedekiek közötti viszályokról szól. Az 1378. évi oklevél Szentbenedeki Pál 10 Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Héder nemzetség korai birtokai Vas vármegyében és a küszéni bencés apátság. In: Illés Pál Attila - Juhász-Laczik Albin (szerk.): Örökség és küldetés. Bencések Magyarországon I II. Budapest, 2012.1.172-180. 11 A peres ügyet részletesen ismerteti Variú Elemér: A Szentbenedekiek címerlevele és a )öre nemzetség. 145-146. A hivatkozott oklevelek a Békássy család levéltárából: MNL OL DL 58.032; MNL OL DL 58.037; MNL OL DL 58.039. 21
