Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Kovács Attila: Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedése, anyanyelvi és nemzetiségi, valamint vallási megoszlása a 18. század végétől a 21. század elejéig
azonban változatlan marad - kezdett lezárulni. Ha településszinten nézzük a népesedéssel kapcsolatos számokat, megállapítható, hogy Csekefán és Szentlászlón is csökkent a lakosság száma. Míg az előbbi településen jelentéktelen csökkenésről van szó (2 fő), addig Szentlászlón a 19 fős népességcsökkenés közel 4 százalékot tett ki. Szentlászló esetében két tényező játszott szerepet a lakosság csökkenésében. Az egyik a születéskorlátozás volt, mely elsősorban az Őrség településeire volt jellemző a térségben,22 de az adatok alapján a református (kálvinista) Szentlászlón is éreztette hatását. A kérdés szakavatott ismerője, Andorka Rudolf a Dunántúl déli településeire fogalmazta meg megállapításait, miszerint „... viszonylag jómódú, de kevés terjeszkedési lehetőséggel rendelkező középparaszti közösségek voltak, ahol a parasztcsaládok az elszegényedés veszélyével kellett hogy szembenézzenek abban az estben, ha a családi birtokot több örökös között kellett felaprózni”.23 Andorka Rudolf megállapításai érvényesek Szentlászló esetében is, hiszen a Vogler-birtok szorításában lévő paraszti családok nem tudtak terjeszkedni. A születéskorlátozás tényét támasztja alá egy szentlászlói mondás is: „Egy gyerek nem gyerek, két gyerek egy gyerek, három gyerek sok gyerek”.24 A másik tényező, mely kihatott Szentlászló népességének csökkenésére és a térség viszonylag alacsony népességnövekedésére, a kivándorlás volt. Egyrészt a közel fekvő, viszonylag fejlett iparral rendelkező stájerországi települések vonzották az embereket, másrészt az Egyesült Államok. Az USA-ba az 1880-as évekkel indul meg a tömeges kivándorlás Magyarországról, melybe a térség lakói is bekapcsolódtak.25 Az okokat keresgélve a nagyon rossz szociális helyzetet kell kiemelni, mely egybefüggött a parasztbirtokok nagyarányú feldaraboltságával és a rossz talajviszonyokkal is. A szegénység mellett a vagyonszerzést és a kalandvágyat is meg kell említeni.26 Különösen a filoxéra megjelenése után (1885) öltött nagy arányokat a kivándorlás Vas megyéből, amely a Muraszombati járás dombvidéki területeit (Goričko) érintette elsősorban.27 Konkrét népességadattal az általam elemzett településekről nem rendelkezem, viszont Kuzmič Mihael tesz utalást a könyvében pártosfalvi kivándoroltakról,28 amit az egyik pártosfalvi adatközlőm is alátámasztott.29 22 Katus László: A modern Magyarország születése. 117-118. 23 Katus László: A modem Magyarország születése. 118. 24 Adatközlő: ifj. Dora Géza (Szentlászló) 25 Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas meggéből a 19- század második felétől az 1. világháborúig. In: Mayer László, Tilcsik György (szerk): Előadások Vas Megye történetéről. Szombathely, Vas Megyei Levéltár, 2004.186. 26 Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas meggéből a 19- század második felétől az 1. világháborúig. 194. 27 KuzmiC Mihael: Slovenski izseljenci iz Prekmurja v Bethlehemu v ZDA 1893-1924. Naselitev in njihove zgodovinske, politične, literarne in verske dejavnosti. Ljubljana, Založba ZRC, 2001. 26-27. 28 KuzmiC Mihael: Slovenski izseljenci iz Prekmurja v Bethlehemu v ZDA 1893-1924. 31. 29 Kovács Lajos Pártosfalváról az I. világháború előtt vándorolt ki az USA-ba és telepedett le Bethlehemben. Adatközlő: Szabotin László (Pártosfalva). 190
