Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Kovács Attila: Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedése, anyanyelvi és nemzetiségi, valamint vallási megoszlása a 18. század végétől a 21. század elejéig
2.3 A DUALIZMUS KORÁNAK NÉPESEDÉSI ADATAI A Magyar Királyság területén, melynek 1919-ig a Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely is részét képezte, az első, modern értelemben vett népesség-összeírásra 1869-ben került sor, röviddel azt követően, hogy 1867-ben megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia. A dualista rendszer megalakulásának évében, 1867- ben felállították a hivatalos magyar statisztikai szolgálatot, melynek egyik első feladata volt az 1869. évi népszámlálás végrehajtása. Az 1869. évi népszámlálás adatai szerint a Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely településeken összesen 1.046 személyt írtak össze. Ha összevetjük az 1869. évi népesedési adatokat az 1857-ben összeírt adatokkal, kiderül, hogy a lakosság száma az eltelt bő tíz évben 135 fővel gyarapodott, ami közel 15%-os növekedést tett ki. A településszintű elemzés lehetővé teszi az alaposabb tájékozódást. Ebből kiderül, hogy 1857 és 1869 között az elemzett öt település közül Szerdahelyen és Szentlászlón nőtt a lakosság száma, míg Pártosfalván, Kisfalun és Csekefán csökkent. Szentlászló esete különösen is figyelemre méltó, mivel a két összeírás (1857 és 1869) adatai alapján a település lakossága 183 fővel (79%) gyarapodott. E nagy növekedést nem lehet csak a természetes szaporulat számlájára írni. Adatok hiányában egyelőre csak feltételezésekre építhetek, de egy nagyobb arányú betelepülés mellett15 nem kizárt az 1857-es népszámlálás hibás adatfelvétele sem.16 A másik település, ahol nőtt a lakosság száma, Szerdahely volt, itt 17%-kal írtak össze több személyt 1869-ben, mint 1857-ben. A másik három településen csökkent a lakosság száma az elemzett időszakban. Arányaiban a legkisebb népességcsökkenést Csekefa produkálta, Pártosfalván 15,6%-kal csökkent a lakosság száma, míg Kisfalun több mint egynegyeddel. A következő népszámlálásra 1880-ban került sor. Az összeírás előtt több nagy horderejű változás következett be az adatfelvételi munkában. Ebből az egyik legfontosabb az volt, hogy a számlálás országszerte már „számlálólapokon”, pontokba szedett kérdések megválaszolása útján történt. A lakosság számbavételének eszmei időpontját „az évforduló pillanatában létező állapotban” határozták meg, vagyis az 1880. év és az 1881. év váltásakor folyt a munka. A „számláló ügynökök" a helybeli vagy a vidék értelmesebb és megbízható lakosai, főleg a „nem tényleges tisztek és altisztek, lelkészek, tanítók (ennek érdekében még a népoktatás is szünetelt január első felében), közbirtokosok, gazdatisztek stb.” közül kerültek ki, s emiatt kinevezésük egyik alapfeltétele a lakosság nyelvének tudása volt, de az utasítás kívánatosnak jelezte a magyar nyelv ismeretét is.17 15 A betelepülés, ill. bevándorlás nagy valószínűséggel a szentlászlói uradalomhoz köthető. 16 A feltevést, miszerint Szentlászlóval szomszédos települések (Velemér, Szentgyörgyvölgy, Kebele, Zsidahegy és Bakónak) lakóit Szentlászlónál tüntették volna fel az 1869-es népszámláláskor, elvethetjük. Az 1857. és 1869. évi adatok elemzése alapján ugyanis megállapítható, hogy Szentlászlóval határos településeken szintén nagy mértékben nőtt a lakosság száma az említett időintervallumban. Szintén elvetendő az a magyarázat, hogy egyes, korábban önálló egységként feltüntetett településrészeket Szentlászlóhoz csatoltak volna. A Habsburg Monarchia második katonai felmérésének (1806-1869) térképeit elemezve ugyanis megállapítható, hogy Szentlászló (Szécsiszetlászló) környékén nem voltak olyan települések, amelyek önálló településként funkcionáltak volna az 1850-es évek derekán és azt követően lettek volna Szentlászlóhoz csatolva. http://mapire. eu/en/map/mkf hun/?zoom=13&lat=46.73377Sdon=l6.31948 a hozzáférés ideje: 2014. május 14. 17 Az 1869-1980. évi népszámlálások története és jellemzői. 26-32. 187
