Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Kovács Attila: Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedése, anyanyelvi és nemzetiségi, valamint vallási megoszlása a 18. század végétől a 21. század elejéig
Az elemzést a II. József-féle népszámlálással kezdem (1784- 1787), amely az első népszámlálás volt Magyarország területén, és amely rávilágított az ország 18. század végi társadalmi és gazdasági állapotára.2 Mivel a II. József-féle összeírástól egészen a 19. század derekáig nem volt az egész lakosságra kiterjedő népszámlálás, Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely 19. század első felének népesedési adatait az egyházi schematizmusok (papi névtárak) és a leíró statisztika segítségével igyekszem ábrázolni. A dualizmus létrejöttével párhuzamosan megalakult az önálló magyar statisztikai hivatal is (1867), amely 1869-től tízévenként az egész országra kiterjedő népszámlálásokat rendezett. Az Osztrák- Magyar Monarchia fennállása alatt öt népszámlálást tartottak, a kiindulást jelentő 1869. évi népszámlálás mellett 1880-ban, 1890- ben, 1900-ban és 1910-ben voltak még népesség-összeírások. Az első világháborút követő határmódosítások által beállt változások miatt az 1921-es és az 1931-es népszámlálásoknak Muravidéken egy új állam, az SzHSz királyság, illetve 1931-ben a Jugoszláv Királyság adott otthont. Az újabb határváltozás miatt 1941-ben magyar fennhatóság alatt került sor az 1941. évi népszámlálásra. A második világháború után nyolc népesség-összeírást tartunk számon, közülük hatot a jugoszláv szövetségi állam statisztikai intézménye bonyolított le, míg a 2002-es és 2011-es népszámlálások már az önálló szlovén állam statisztikai hivatala végezte el. Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedését az 1784-1787-es népszámlálástól tudjuk statisztikai adatokkal követni. A II. József-féle népszámlás (1784-1787) képezi a kiindulópontot, majd a 19. század első felének egyházi schematizmusai, Fényes Elek leíró statisztikája, valamint az 1857. évi népszámlálás jelenti a folytatást. Ezt követően viszont már az 1869-től tízévenként végrehajtott népszámlálások segítségével mutatom be az elemzett öt település népességfejlődését. Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely települések lakosságának etnikai hovatartozására az első adatok a 18. század második feléből állnak a rendelkezésünkre. Ezek az adatok azonban csak az adott településen beszélt vagy divatozó nyelvet tüntetik fel.3 Az elemzett települések nyelvi megoszlásáról megbízható számok csak a 19. század végétől származnak. Az önálló magyar statisztikai hivatal által szervezett népszámlálások 1880-tól kérdeztek rá a lakosság anyanyelvére. Az 1880-as népszámlálástól az 1931. évi népszámlálásig bezáróan a népszámlálási kérdőívek csak az anyanyelvre vonatkozó adatokat tartalmazták. Az 1941. évi összeírás kérdőívei már úgy az anyanyelvi, mint a nemzetiségi hovatartozás kérdését is feltüntették. A második világháború utáni jugoszláv népszámlálások kérdőívein az etnikai hovatartozást illetően szerepelt mind a két kérdés (nemzetiségi, ill. anyanyelvi bevallás), viszont a népszámlálási eredmények 2 Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába. In: Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika forrásai. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957.15. 3 Ilyen adatokkal szolgál pl. Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása vagy Fényes Elek féle leíró statisztika. 182