Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
hátráltató jelenségnek számított. A továbbtanulni kívánó fiatalember másik bűneként a kereskedelmi tevékenység ellátása során említett visszaélést említik. A konkrét eset szerepe ezúttal másodlagos, csupán az adott korszak hangulatára, a megpecsételésekkel összefüggő pártpolitikai eszközök tendenciózus voltára kívántunk utalni. Ehhez hasonló esetre akkoriban számos példa adódott.183 A magyar-jugoszláv viszony tetőzése különösképpen megnehezítette a határvonal közelében fekvő termőföldek megművelését, mivel fokozatosan egyre jobban korlátozta a lakosság közlekedését a határ közelében. A körzeti néptanács 1953 nyarán arra kötelezte a Pártosfalvi Községi Néptanács titkárságát, hogy újítsa fel az ún. százméteres határsávban földterülettel rendelkezők névsorát. Felszólította a hivatalt, hogy a lehető legminimálisabbra korlátozza az egy családból a határsávban tevékenykedők névsorát. Továbbá arra is utalást tettek, hogy a határsávban tevékenykedők számára három hónapnál hosszabb időre ne adjanak ki engedélyt.184 Válaszként a Pártosfalvi Néptanács 1953. augusztus 23-i keltezéssel egy 350 személyt megnevező névsort közvetített a felsőbb hatóságnak, amelynek keretében 141 szentlászlói, 102 szerdahelyi, 4 domonkosfai, 46 kisfalui és 57 pártosfalvi név szerepelt. Az említett listán szereplő személyek számára szorgalmazták a határsávbeli mozgás engedélyezését. 183 SIPAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, spis 222. 184 SI PAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, spis T 500/1-53,42. 185 SI_PAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, spis T 296/1-533, 32. A pártosfalvi község területéről 1953 márciusában összesen 32 ún. kettősbirtokost tartottak számon. Amint már korábban utaltunk arra, olyan személyekről vagy családokról volt szó, akiknek a határ magyarországi oldalán is volt termőföldjük, amelyet azonban a magyar-jugoszláv konfliktus legfeszültebb időszakában nem művelhettek meg. A legtöbb kettősbirtokos Szentlászlóról származott, szám szerint 21, Szerdahelyről hat, Pártosfalváról két személyt tartottak számon, valamint Kisfaluból, Csekefáról és Jánosfáról (Ivanjševci) volt még egy-egy személy.185 Akárcsak a magasabb szinten működő párttestületek esetében, a pártosfalvi községben is meghatározó volt a kommunista párt községi alapszervezetének a szerepe. Annak keretében a jugoszláv-magyar konfliktus időszakában is fontos, az egypártrendszer ideológiájának megfelelő döntések születtek. A szervezetben fontos befolyása volt az igencsak aktív, a körzeti szövetségben is tevékenykedő Kolosa Sándornak, aki egyrészt közvetítette a magasabb testület határozatait, másrészt, tragikus haláláig, konkrét javaslatokkal egyengette az alapszervezet működését. Rajta kívül Vörös Ernő alapszervezeti titkár is említhető, akit azonban 1954 februárjában felmentettek tisztségéből, és helyébe a szentlászlói Vida Géza lépett. A szervezet éves közgyűlésén az új titkár erőteljesen ösztönözte az ifjúsági szervezetek működését, mivel addig csak - véleménye szerint - a csekefai, szentlászlói és a tótlaki 141
