Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
nek három egysége működött volna: Pártosfalván, Rátkalalcon (Ratkovci) és Csekefán.149 Az egy hónapra kirótt beszolgáltatási húsmennyiség nagy megterhelést jelentett a lakosság számára. A pártosfalvi község területén havonta 2064 kg marha- és borjúhúst voltak kötelesek az állattenyésztők összegyűjteni. A községi néptanács annyiban könnyített a legszegényebbek helyzetén, hogy a két hektár földterülettel és egy tehénnel rendelkezőkre nem vonatkozott a kötelező beszolgáltatás.150 A Pártosfalvi Néptanácsnak az 1945-1947-es időszakban a következő személyek voltak tagjai: Koltay Károly (1907) - elnök, Kolosa Sándor (1902) - titkár, Vörös Kálmán (1908) Pártosfalváról, Vörös Kálmán (1904) Szerdahelyről, Malacsics János (1895), Károlyi János (1895), Kercsmár Sándor (1888), Kučan Peter (1902), Kranjec Koloman (1895), Nemšič Janez (1900), Horvát Károly (1898)151. A későbbiek során valamennyire megváltozott a szervezettség, és személyi változásokra is sor került. Egyebek mellett Koltay Károly elnök „lemondott” tisztségéről, ami nyilván összefüggésben volt textilüzem-tulajdonosi voltával, amitől az államosítás miatt megfosztották. Aligha kétséges, hogy politikailag is azért lehetetlenítették el. Helyette a Néptanács elnöki tisztségében a pártosfalvi Vörös Kálmán váltotta. A pártosfalvi szövetkezeti otthon építését is sajátos, a közvetlen háború utáni esztendőkre jellemző birtokeltulajdonítási folyamat előzte meg. A helyi NAPROZA az eltulajdonításokról szóló törvény szerint kezdeményezett javaslata értelmében a körzeti néptanács végzésben rögzítette a Dél-Amerikában elhunyt Horvát Karolina tulajdonában lévő telek és épület eltulajdonítását. Az eltulajdonítás a szövetkezeti otthon építése céljából történt. Külső látszatra ezzel kapcsolatosan kevésbé észlelhető probléma, hiszen közérdekről lévén szó. Az egypártrendszer időszakának működési módszereit azonban kétségtelenül bizonyítja, hogy a három évvel (más információ szerint egy évvel) korábban elhunyt Horvát Karolina haláláról hivatalos értesítés nem érkezett, emiatt szokványos öröklési folyamatot nem lehetett indítani, a közérdekre hivatkozva azonban attól függetlenül döntést hoztak. Potenciális örökösként az elhunyt Montevideóban élő férje és az érintett fontoson álló házban élő édesapja jöhettek számításba. Miután Horvát János, az édesapa feltehetően egyetértett az eltulajdonítási eljárással, az illetékes körzeti néptanács megállapította, hogy az öröklődési bírósági folyamatra a közérdek, azaz a szövetkezeti otthon építése miatt nem lehet várni. Ennek értelmében 1948 májusában kezdeményezték az eltulajdonítás gyorsított lebonyolítását, aminek alapján az elsajátított terület közvagyonná minősült.152 149 SIPAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 7. rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1947. 07. 28. 150 SI PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 8. rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1947. 08.12. 151 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, spis 813/1947-152 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, Horvát Karolina vagyonának eltulajdonítási eljárása - a Körzeti Néptanács 1948. május 6-i végzése. 129
