Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
már kizárólag teljes eltulajdonításról rendelkezett, úgyszintén minden jellegű kárpótlás nélkül.121 A muraszombati Járásbíróság, a testület 1949- március 11-én meghozott döntésében Matzenauer Imre (Emerik), pártosfalvi ún. nagyparaszt vagyonelkobzási ügyében az egykori pártosfalvi gróf leszármazottja vagyonának teljes elkobzásának a végrehajtásáról határozott. A bírósági ítéletből kiderül, hogy a Matzenauer-vagyonból csupán minimális ingó és ingatlan részt hagytak meg az elítéltnek, egyebek mellett némi bútort (egy kétajtós szekrény, három régi fotel, egy asztal, egy vaságy, egy régi cserépkályha összesen 3-300 dinár értékben, valamint összesen négy holdnyi föld-, rét- és erdőterület 61.352 dinár értékben, továbbá egy tehén, két malac, egy szekér és néhány egyéb mezőgazdasági kellék összesen 27.600 dinár értékben. Továbbá kötelezték a helyi néptanácsot, hogy Matzenauernak köteles egy szobából, konyhából és kamrából összetevődő lakást biztosítani, akár az elkobzott kastélyban vagy valamilyen más épületben. A többi vagyon teljes elkobzásra került, mint általános népvagyon, és az arra vonatkozó eljárást a Muraszombati Körzeti Néptanács hatáskörébe ítélték. Az elkobzott ingatlanvagyon összértékét 1,545.878 dinárban állapította meg a bíróság, az ingóvagyon értéke 90.000 dinár volt, valamint az ún. passzíva 265.500 dinár. A Járásbíróság magyarázatként közzétette, hogy azért ítélte oda a vagyon bizonyos részét a korábbi tulajdonosnak, mert az elítéltet földművesnek tekinti, és az odaítélt ingatlanterület szükséges a megélhetéséhez. Továbbá - nem kis cinizmussal - hozzáfűzték, hogy a kastélyban ingyenes lakást biztosítottak Matzenauernak.122 A család kálváriájáról élethűen írt már idézett könyvében Zrim Karolina, ami megerősíti és kiegészíti a levéltári források tartalmát. A bizonytalan helyzetben Karolina édesanyja, Emerik nővére úgy határozott, hogy házat építenek a kastély közelében. A pártosfalviak ingyen segítettek az építkezésnél, mivel az államosítás után nagyon mostoha körülmények közepette tengődött a család. Csupán némi erdő és szántóföld maradt meg a tulajdonukban. A család szempontjából a megbélyegzésnek még azzal nem volt vége, hiszen a nagybácsinak életével kellett fizetni. Zrim Karolina arról az időszakról a következőket írta: „Abban az időben nagyon sok igazságtalanság történt velünk, anyámat gyakorlatilag minden jogtól megfosztották. Kötelező volt a gabona és a zsír beszolgáltatása, amit csak nehezen tudott teljesíteni... Idővel a helyzet valamelyest csillapodott, aztán megkezdődtek a tisztogatások. A gazdagok üldözői, a kommunisták, az árulók és mások nem nyugodtak... Azon a szomorú napon anyámat valamilyen ürüggyel elcsalták otthonról, aztán Emerik bácsiért eljött egy falubeli. Feltételezem, hogy az UDBA megbízottja volt, és feladatul kapta a kulákok megsemmisítését. A bácsikámnak azt mondta, hogy a külső major erdőrészben meg kell mutatnia a terület határvonalát. A nagybá-121 Uradni list Federativne Ljudske Republike Jugoslavije, 13/1951-122 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, Zaplemba premoženja 1948-1949, spis J 56/49-5-120
