Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XIV. Összefoglaló
vizsgált térség kolonizációja során elsősorban a nemzeti okokat vették figyelembe. A kolonizálással az állam egyrészt a magyar-jugoszláv államhatár Lendva-vidéki szakaszán megbízható szláv réteg kialakítására törekedett, másrészt az itt található kompakt magyar településhálózat szétszabdalása volt a cél. A kolonizálás során nem vették figyelembe a gazdasági szempontokat, aminek az lett a következménye, hogy a kolóniákon létesített gazdaságok többsége életképtelen volt. A fentiekben már említett bizottsági jelentés szerint a kolonisták 80%-ának gazdasági és vagyoni helyzete olyan volt, hogy megélhetésük kiadós állami segítség nélkül lehetetlen lett volna. A telepítés során a szociális okokat sem vették figyelembe, illetve csak az államalkotó nemzetek szempontjából alkalmazták azt, mivel a Lendva-vidék őslakosságának többségét kitevő magyarokat 1924-től kizárták a földreformból. Csak a földreformot lezáró törvény meghozatala után sikerült néhány magyar származású személynek agrárföldhöz jutnia. Elsősorban az Esterházy-uradalom cselédei és szolgái kaptak agrárföldet végkielégítésként, valamint azok a földnélküli, illetve nagyon kevés földtulajdonnal rendelkező magyarok kaptak földet, akik „lojális” állampolgárok voltak, gyermekeiket szlovén iskolába íratták, csatlakoztak a kormánypárthoz és az 1931-es népszámlálásnál szlovénnek vallották magukat. Az így földhöz jutott magyar származású személyek száma azonban elenyésző és a kapott föld nagysága is csekély volt. A Lendva-vidéken a két világháború között végrehajtott földreform és kolonizáció elsősorban a vidék nemzetiségi összetételére és birtokstruktúrájára nyomta rá a bélyegét. Az agrárstruktúrában és a vidéken élő lakosság anyanyelvi jellemzőiben beállt változásokat a jugoszláv állam által 1921-ben és 1931-ben, valamint a magyar statisztikusok 1941-ben végzett hivatalos adatfelvételeinek összehasonlításával lehet érzékeltetni. Az 1921-es népesség-összeírás adatai szerint Lendva-vidék 18 településén 12.920 személyt írtak össze. A következő népszámlálásig eltelt tíz év alatt Lendva-vidéken 5 kolonista-települést hoztak létre összesen 1.149 fővel. Ennek ellenére az összlakosság számát vizsgálgatva kiderül, hogy a tíz év alatt mindössze 124 fővel növekedett a népesség: az 1921-es 12.920 főről az 1931-ben összeírt 13.047 főre. A tíz év alatti minimális növekedés meghatározó oka a kivándorlás volt. Az egyébként a telepítések előtt is túlnépesedett Lendva-vidéken a kolonizáció az elvándorlás folyamatát csak felgyorsította, illetve nagyobb méretűvé tette. Míg a kivándoroltak az 1920-as években Dél-Amerikát vették célba, addig a 20-as évek végétől, a 30-as évek 368
