Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XIII. A földreform és a kolonizáció hatása Lendva-vidék nemzetiségi összetételére és agrárstruktúrájára
XIII. A földreform és a kolonizáció hatása Lendva-vidék nemzetiségi összetételére és agrárstruktúrájára XIII. 1. Bevezető Az első világháború után döntő többségben magyar anyanyelvű lakossággal bíró Lendva-vidéken nagy változás zajlott le az agrárviszonyok terén. Az Esterházy-nagybirtok előző fejezetekben bemutatásra került átalakítása során előbb az államalkotónak minősített szlovén, kisebb számban horvát telepesek és helyi igényjogosultak bérletei, majd ugyanezen gazdák magántulajdonba került parcellái a gyakorlatban megszüntették a nagyüzemet. A helyi és a muravidéki telepesek mellett nagy számban költöztek a Lendva-vidékre tengermelléki (olaszországi) menekültek, optánsok, valamint az ország más területeiről is érkeztek kolonisták. Az agrárstruktúrában és a vidéken élő lakosság anyanyelvi jellemzőiben beállt változásokat az SzHSz Királyság által 1921-ben lebonyolított és már részletesen bemutatott, a jugoszláv állam szakembereinek 1931-ben és a magyar statisztikusok 1941-ben végzett hivatalos adatfelvételeinek összehasonlításával lehet érzékeltetni. A birtokviszonyok változásai további levéltári források, kortársi és utókori elemzők adatai, valamint az érintettek személyes feljegyzései alapján összegezhetők. 319
