Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
A hosszúfaluiak tiltakozó levele pontosan rögzíti a korabeli helyzetet. Nem magyar, hanem szlovén anyanyelvű állampolgárok világítottak rá arra a tényre, hogy a Lendva-vidéki kolóniák és lakóik nagy nehézségekkel küszködtek. Ez különösen érvényes volt a nem muravidéki telepesekre, akik teljesen új környezeti és éghajlati viszonyok közé kerülve gazdálkodtak. A gyakorlat egyértelműen bizonyította a már korábban többször említett szempontot: a nemzetállam eszméjének bűvöletében szándékosan nem figyeltek az új állam agrárigazgatási és közigazgatási hivatali szintjén az eltérő gazdálkodási szokásokra. Nem a gazdaságos termelés, hanem az etnikai nyelvhatár megváltoztatása, annak az államhatárral való egybeesése mozgatta a földreformot. Valamivel jobb volt a hazai kolonisták helyzete, akik egyrészt rendelkeztek a Muravidéken elterjedt földműveléshez szükséges alapismeretekkel, másrészt a közelben fekvő korábbi lakóhelyükről is támogatták őket. A levélből egyértelműen kiderült, hogy a politikai életben kevésbé jártas hosszúfalui gazdák előtt sem volt titok a kolonizáció elsődleges célja, amely nem szociális, hanem nemzeti ügyeket támogatott. A polgármester előzetes tiltakozása és a gazdák fellebbezése nem járt sok sikerrel, mivel 1932 májusában megérkeztek az első kolonisták és számukra létrehozták a Hosszúfalu-Dusanovec nevű településrészt. Ebben az új kolóniában két év alatt 12 kolonista család telepedett le, akik közül 5 a Muravidék szlovének lakta falvaiból, míg 7 az olasz fennhatóság alatt lévő tengermellékről származott. Az újonnan érkezett telepes famíliákban 55 családtag élt, akik között 90 kataszteri hold földet osztottak szét.27 Valószínűleg a polgármester és a helybeli szlovén anyanyelvűek előzetes tiltakozása miatt a tervezettnél lassabban zajlott le Hosszúfaluban a telepítés. Megakadályozni nem tudták a betelepítést, de elodázták néhány évig az új gazdák érkezését. A már korábban kiszemelt másik település, Kámaháza is azért került a telepíté-27) AS 71, fasc. 68, Esterházy; Dobrovnik in Žitkovci. X Kámaházi telepesek szántás közben 1940-ben. (Forrás: Jože Vidič fotógyűiteménye) 307
