Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
XII. 4. 3. A földreform alanyainak - igényjogosultjainak - revíziói az Esterházy-nagybirtokon A nagybirtok különféle kezelésben meghatározott határainak megállapításaival szorosan összekapcsolódott a földreform előnyeit igénybe vehető személyek, családok megállapítása, melyet az Esterházy-nagybirtokon is több alkalommal változtattak a földreformért felelős szervek. A földreformba bekapcsolódó és bekapcsolt polgárokról ugyan rendeletek és törvények intézkedtek, de ezek pontatlan megfogalmazásai, valamint különféle új szempontok előtérbe helyezése (például anyanyelv) miatt még a kedvezményezettek listája is gyakran változott. Az első és az egész nagybirtokra kiterjedő felülvizsgálatra rögtön a földreform kezdetén került sor. Az igénylők korábban részletesen ismertetett felülvizsgálatát a Ljubljanai Agrárigazgatóság által kiküldött bizottság 1921 márciusában végezte el, s Muraszombatban hozott elsőfokú döntéseket.32 Az Esterházy-nagybirtokon a bérlők és igénylők nagyszabású revíziójára a Földreformügyi Minisztérium már többször említett 25.155-ös számú rendeletének érvényesítésekor került sor. A Lendva-vidéken 1924. augusztus 5-11. között végrehajtott és már korábban is idézett felülvizsgálat során a magyar és nem szláv nemzetiségű személyekkel kötött bérleti szerződéseket felbontották. Az agrárigazgatás különböző szintjeire benyújtott fellebbezéseket egyhangúlag elutasították, s következetesen érvényesítették az 1921-es népszámláláskor vállalt anyanyelv alapján történt elkülönítést. Az első négyéves bérletek lejártakor a nem szláv anyanyelvű lakosságot büntették, a földreform előnyeiből kiszorították, holott az állam nemzetközi szerződésben vállalta a kisebbségi jogok betartását. Az agrárigazgatás minden szintje nyíltan vállalta a magyarok háttérbe szorítását az újabb bérleti időszakban is. Előfordult helyi szlovén anyanyelvű lakos esetében is hátrányos megkülönböztetés. Ilyen volt Jósár János esete is, aki végső lépésként 1925. szeptember 27-én fordult kérelmével a Földreformügyi Minisztériumhoz miután az alsóbb szintű agrárszervek mindenhol elutasították. Földet kért az Esterházy-nagybirtokból, s hivatkozott birtoktalan mivoltára. Egyúttal megjegyezte, hogy Göntérházán ő az egyetlen szlovén nemzetiségű személy, akit a népszámláláskor a helyi elöljáró magyarnak írt be. Hiába bizonyította szlovén származását a 32) Erről bővebben lásd a XII. 2. fejezetet. 271
