Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
szerint a kámaháziak aránytalanul több földet művelhettek, mint a radamosiak, s ennek kijavítására 1921 őszén elrendelték a bérletek újraosztását. A második szerződési hullámban 18-ra csökkent a földbérlésre jogosult kámaházi családok száma, akik között 60,50 kataszteri hold földterületet osztottak ki használatra. A korábbi bérlők közül 11 családot kizártak a szerződésből, mert a saját tulajdonban lévő termőföld meghaladta az egy családtagra eső egy holdat. Gregorovic állítása szerint a kámaházi gazdák tulajdonában lévő földek nagysága egyetlen másik muravidéki település esetében sem volt ilyen magas, s ez indokolta a bérletek visszavételét. Az újraosztáskor a szomszédos radamosi földigénylők is kaptak némi földet a kámaházi határban. A kámaháziak azon állítását, hogy a házaik között lévő földet radamosiaknak adták bérbe, hazugságnak nevezte. Glazer nagybérlő földjei - érvelt tovább a hivatal vezetője - a távolság miatt nem alkalmasak a radamosi földművelők számára, másrészt pedig ezeket a területeket kolonizációra fogják felhasználni. A levél végén Gregorovic még megjegyezte, hogy úgy Kámaháza, mint Radamos községek lakói magyarok.29 Ebben az esetben nem magyar és szlovén anyanyelvű községek közötti vitáról, hanem egy kisebb és egy nagyobb határral és lakossal rendelkező szomszédos község bérleti ügyeiről, s ezáltal az ott élők gazdálkodásáról volt szó. Az agrárhivatal két magyar falu lakóinak akart nagyjából azonos bérleti lehetőségeket teremteni. A bemutatásra kerülő két konkrét eset is jól mutatja, milyen nehézségek keletkeztek a vidék gazdasági életében azt követően, hogy a jugoszláv földreformot szabályozó rendeleteket a gyakorlatban is kezdték megvalósítani. Annak ellenére, hogy 1921. március 20-24. között a Ljubljanai Agrárigazgatóság által küldött bizottság ellenőrzése mellett hajtották végre az Esterházy-nagybirtok agrárföldjeinek bérbeadását, Kiéld József országgyűlési képviselő nem volt megelégedve a muravidéki földreformmal. A gondokról 1921. április 19-én levelet írt a földreformügyi miniszternek és beszámolt az agrárreform térségbeli végrehajtásáról, valamint a lebonyolítást végző agrárhivatal működéséről. Hét pontban foglalta össze véleményét a földreform végrehajtásának hiányosságairól. Elsőként jelezte, hogy a földreform muravidéki kivitelezése a lakosság túlnyomó részében ellenszenvet váltott ki, mivel a földet olyan személyek osztották, akiknek fogalmuk sem volt a vidéken korábban jól működő bérleti rendszerről. A községi agrárbizottságok nem voltak képesek ellátni a feladatukat. A kisbérlők számára ősszel kiosztott földeket azóta háromszor elvették és újraosztották. „Erről az a bizottság is meggyőződhetett, 29) AS 71, jase. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 210
