Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

általában használt „provizórium” elnevezés. Jogi értelemben valóban nem zárult le az agrárreform, ez csak 1931-ben történik meg.

Az első Jugoszláviában végrehajtott földreform és a kolonizáció negyedik periódusa 1931-től egészen 1941. április 6-ig tartott. A földreformot lezáró dátumként Jugoszlávia lerohanását szokás tekinteni, de feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a folyamat 1941. április 6-ig nem fejeződött be teljes mértékben. Az utolsó fázis kezdeteként a földreform lezárásáról intézkedő törvény meghozatalát tartja számon a szakma, amellyel egyet kell érteni. Ebben a tíz évben látszólag kevés említésre méltó esemény történt. A gyakorlatban ekkor dőlt el, hogy mely telepesek és új gazdák tudták beindítani és sikeresen működtetni birtokaikat, bérleményeiket. Sem az új gazdák nem ilyen megoldásra gondoltak, sem a nagybirtokosok nem ezt a fajta átalakulást várták. Az „első Jugoszláviában” kísérletet tettek ugyan az agrárkérdés rendezésére, de a két évtizedes átalakulás csak felemás sikerekkel járt, ahogy arról már szó volt az előző fejezetben. Lényeges átrendeződés a telepítésekkel történt, s az új kolóniák megléte a Lendva-vidéken is jól elemezhető.

A helyzetfeltárás és értékelés a továbbiakban a Lendva-vidéken döntő befolyással bíró Esterházy-birtokon végrehajtott földreform és kolonizáció elemzésével folytatódik. A nagybirtokon lezajlott átalakulás leginkább a Jugoszlávia „északi területein” megtörtént és megfigyelt modellt követte, mivel az ottani földrajzi adottságokhoz hasonló körülmények között gazdálkodtak az Esterházy-birtokon. A korábban már jelzett régió alatt Bácskát, Bánátot, Szerémséget, Baranyát, Szlavóniát, Muraközt és Muravidéket értették, s a Lendva-vidéki agrárváltozások ehhez hasonlítottak, s nem Szlovénia más, erdőségekkel borított, hegyvidéki térségeihez.

Az elemzéseken belül külön esik szó a földreformmal és a kolonizációval kapcsolatos eseményekről, annak ellenére, hogy ezek a történések a Lendva-vidéken is sokszor egybemosódtak, illetve párhuzamosan haladtak. Itt derült ki, hogy a más földrajzi körülményekhez szokott, s emiatt másfajta gazdálkodási tapasztalatokkal, tudással rendelkező telepesek sikeresen vertek-e gyökeret a Lendva-vidéken, vagy az állami támogatás ellenére sem tudtak beilleszkedni az itteni falvak életébe. Ezekben az évtizedekben tapasztalták a Lendva-vidéki magyarok, hogy másodrendű állampolgárok. A térségben növekedett a feszültség a helyiek és a telepesek között, s időnként az ellentétek nem csak etnikai hátteret, hanem gazdálkodáshoz való hozzáállás közötti különbségeket takartak. A Lendva-vidéki szlovén lakosság ugyanúgy nem nézte jó szemmel a telepesek állandóan megismétlődő állami támogatását, mint az ott élő magyarok.

189