Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
Bánátot érintette érzékenyen a kolonizáció, mivel az oda telepített 10.933 telepes család 54.665 családtaggal a bánáti lakosság közel 10%-át jelentette (Bánátban 1931- ben 563.933 személyt írtak össze). Ezáltal mélyreható változás állt be Bánát etnikai térképén, mivel a telepesek kizárólag délszlávok voltak, elsősorban szerbek. A Bánát nemzetiségi összetételében beállt változásokat még tetézte a földreformban kisemmizett kisebbségek nagy számban való elvándorlása is. Szintén Nikola Gaéesától származnak azok az adatok is, miszerint 1919 és 1941 között Bácska, Bánát és Szerémség területén 130 új települést hoztak létre a telepesek. Közülük 64 Bácskában, 42 Bánátban és 24 Szerémségben van.50 Szó volt már arról, hogy a világháború előtti szerb királyság területét a földreform közvetlenül nem érintette, a telepítések folyamán azonban közvetve ez a vidék is érintve volt. A kolonizáció ugyanis a túlnépesedett szerb falvak lakosságának egy részét elszívta és más vidékeken biztosított számukra földet. Említettük már, hogy a jugoszláv földreform nem vette figyelembe a nemzeti kisebbségeket a földosztásnál. A nemzetiségek kizárása a földreformból különösen a magyar nemzetiséget érintette érzékenyen az északi területeken, mivel pont a magyarság körében volt legmagasabb a földnélküliek és a 10 kataszteri holdnál kevesebb földdel rendelkező személyek száma. így például 1919-ben Bácska területén az 57.631 földnélküli közel 42%-a (23.863 fő), míg a 0-10 kataszteri hold nagyságú birtokkal rendelkezők közül 35,2%-a (9.978 fő) volt magyar nemzetiségű. Ha ezeket az adatokat összevetjük az 1921-es népszámlálási adatokkal, amelyek szerint Bácskában 260.988 magyar nemzetiségű személy élt, kiderül, hogy a jugoszláv földreformot szabályozó rendeletek alapján a bácskai magyarság közel 2/3-ának51 járt volna agrárföld.52 Hasonló volt a helyzet Bánátban is, ahol az ott élő magyar lakosság 60°/o-a lett volna jogosult az agrárföldre.53 A magyarok földreformból történő kizárása hatott az elvándorlásra is. A belgrádi magyar nagykövet adatai alapján 1920 és 1930 között Vajdaságot 15.074 magyar nemzetiségű személy hagyta el, akik közül a legtöbb földműves és béres volt. Ez a szám - az említett időszakban, 1920 és 1930 50) Gačeša, Nikola: Opšta obeležja agrarne reforme i kolonizacije u Vojvodini izmedu dva svetska rata. In: Jugoslovenski istorijski časopis. Br. 3-4. 177. p. 51) A földnélküli és a 10 kataszteri holdnál kevesebb földdel rendelkezők közül 33.841 magyar nemzetiségű személynek (családfőnek) járt volna agrárföld a földreformot előirányzó törvények alapján. Ha családonként 5 személyt számolunk, kiderül, hogy Bácska területén összesen 169.205 magyar nemzetiségű személy esett el az agrárföldtől, akik a bácskai magyarság 64,8°/o-át tették ki. 52) Gačeša, Nikola: Agrarna reforma i kolonizacija u Bačkoj 1918-1941. Novi Sad, 1968., 40-42. p. 53) A. Sajti Enikő: Kényszerpályán. Magyarok Jugoszláviában, 1918-1941. Szeged, 1997, 98. p. 185
