Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XI. A két világháború között végrehajtott jugoszláv földreform és kolonizáció rövid áttekintése
A jugoszláv állam agrárviszonyai a földreform és a kolonizáció előtt Az agrárviszonyok szempontjából - a kulturális, etnikai, vallási és gazdasági élethez hasonlóan - az újonnan megalakuló jugoszláv állam rendkívül heterogén területeket egyesített. Ha csak a leglényegesebb különbségekre figyelünk, négy agrárzónát különböztethetünk meg. Az első agrárzónához Szerbia és Montenegró területét soroljuk, amelyre a paraszti földbirtoklás, vagyis a kis- és középbirtok volt a jellemző, nagybirtok alig fordult elő. Az 1912. év előtt - az első és a második balkáni háború előtt - Szerbiához tartozó területen az 1897-ben végrehajtott összeírás szerint csak az összeírt birtokok 0,03%-a volt 100 hektárnál nagyobb, és túlnyomórészt a pravoszláv egyház tulajdonát képezte. Ezzel szemben az összeírt birtokok több mint fele, 54,65%-a 5 hektárnál kisebb birtok volt. Közülük is 2/5 rész kevesebb mint 2 hektár nagyságú birtokkal bírt, amely a mindennapi megélhetést sem tudta teljes mértékben szavatolni. Az 5 hektár és 20 hektár nagyságú birtokok az összeírt birtokok 41,45%-át tették ki. Végül is a szerbiai birtokok 96,1%-a a 20 hektárnál kisebb kiterjedésű birtokokból tevődött össze.2 Hasonló volt a helyzet Montenegró területén is.3 A szerbiai és a montenegrói agrárviszonyok különös jelentőségre azért tesznek szert az új államban, mivel ezek a területek alkották az új állam politikai központját, és - ahogy azt majd a későbbiekben látni fogjuk - az itt található kisparaszti birtokviszonyokat igyekeztek a jugoszláv földreform során átültetni az ország más területeire is. A második agrárzónához az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Vajdaságot, Szlavóniát, Horvátországot és Szlovéniát sorolhatjuk E területek agrárviszonyaira jellemző a nagybirtok nagyobb aránya. így pl. Horvátországban és Szlavóniában az 1895-ös gazdasági összeírás adatai szerint az 1000 katasztrális holdon (570 hektár) felüli birtokok az összterület 22,4%-ával rendelkeztek, Szlovéniában pedig az összterület 13%-át tartotta kezében a nagybirtok.4 Szlovénia esetében hangsúlyozni kell, hogy az osztrák császársághoz tartozó területeken a nagybirtokot első-2) Erič, Milivoj: Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918-1941 god. Sarajevo 1958. 129. p. 5) Szerbiában és Montenegróban a XIX. század folyamán végbement nemzeti felszabadulás egyben a török feudalizmus felszámolását is jelentette. Korábban a parasztok kisparcellákban művelték a földet, amely után járadékot fizettek. A törökök elűzését követően a föld a korábbi használatnak megfelelően ment át a parasztok tulajdonába. Dolmányos István: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917- 1939). I. Agrártörténeti Szemle. 1962, 1-2. sz. 141. p. 4) Dolmányos István: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917-1939). I. Agrártörténeti Szemle. 1962, 1-2. sz. 142. p. XI. 2. 170
