Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)
Julcsika esete Puccgámmer Ábrahámmal
Én már nagyon régóta külföldön élek, hosszú évek elteltével először látogattam újra haza, és úgy gondoltam, meglepem a régi, gyerekkori pajtásomat. Felkeresem őt és a családját, hiszen már nagyon kíváncsi voltam rátok. Julcsika még mindig nem akart hinni a fülének. Méghogy apu gyerekkori pajtása, aki külföldön él! És most hazautazott, de nem azért, hogy elvigye őt, Julcsikét, hanem hogy meglátogassa őket, és főleg meglepje apát. Hm...- Hát akkor tessék csak egy kicsit beljebb fáradni, Puccgámmer Ábrahám bácsi! Rövidesen mindannyian itthon lesznek: anya, apa és a tesó is, és higgye el a bácsi, nagyon, nagyon nagy meglepetést fogunk nekik okozni. Nekem valóban elhiheti. A kislány pajkos mosolya a jövevényre is átszállt. Belépett a lakásba, és komótosan elhelyezkedett egy karosszékben, miközben családjáról, élményeiről mesélt. A korábban még üresen tátongó lakás újra megtelt Julcsika megkönnyebbült, huncut csacsogásával és vidám nevetésével. "No, anya, vajon most mit fogsz mondani? Ebből a slamasztikából hogyan fogod kivágni magad?" - töprengett magában, és izgatottan várta, hogy nyíljon már végre a bejárati ajtó... 17
