Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Branko Kerman: Régészeti kutatások a hodosi Szent András templomban
1993-ban dokumentáltuk a templomhajó déli falával az apszis hiányzó déli részét. A jelek szerint az új templom építésénél, illetve bővítésénél az apszis igencsak megsérült, így az apszis alapjait csak nehezen lehetett beazonosítani. 1995-ben feltártuk az északi fal egy részét is, beleértve a sarokrészt, valamint a nyugati falrészt, amelyet középen nagyobb kőtömbök szakítanak meg - ezek lehetnének akár a templomhajó bejáratának maradványai is (9. kép). És noha nem történt meg a templomhajó déli falrészének kiásása, az ismert eredmények alapján rekonstruáltuk a templom egészének alaprajzát (10. kép). A hodosi ótemplom egy kiemelkedő terasz középpontján, kelet-nyugat irányban épült. A templom hossza 10 méter (belseje 8 méter), szélessége 6 méter (beltéri méret 4 méter). Az apszis méretei 4, 5 méter x 4 méter (beltéri méret 2,80 méter x 3 méter). A templomhajó falai alapjainak vastagsága egy méter, és 0,40 méter mélyek, míg az apszis alapjainak vastagsága 0,80-0,90 méter. A templomhajóban nem bukkantunk téglaburkolatra, viszont az elsődleges szint döngölt földből és agyagból készült, amelyet valószínűleg téglával burkoltak. Hasonló elsődleges döngölt agyag burkolatra bukkantunk a domonkosfai román kori templom hajójában folytatott ásatások során is (Zadnikar, Zelko 1974, 31-32). Több adattal rendelkezünk a templom alapjainak építéséről. Az alapok kialakítása során 0,40 és 0,50 méter mélységbe és 0,80-0,90 méter szélesen ástak le. A kiásott alap felét apró, sötétbarna tisztított, 0,20-0,30 méteres kavicsréteggel töltötték fel, erre a rétegre helyezték el a különböző méretű, szabálytalan alakú köveket, és a köztük lévő részt apró kaviccsal telítették. A kavicságy tetejére téglaréteg került, majd erre épültek a templom téglafalai. A 13. századi, muravidéki, illetve a nyugat-magyarországi (Zala és Vas megye) templomépítések során gyakran használtak téglát (Zadnikar 1997, 68-69). Kialakult egy különleges téglatemplom-építési módszer, amely során a téglaalapokat döngölt agyagrétegre helyezték (Valter 1985, 33). Sok esetben a téglát az építkezés közelében készítették és égették. A Hodos közelében lévő őriszentpéteri templom közelében egy 15. századi téglaégető-kemencére bukkantak (Valter 1985, 40). A kőtemplomok építése ugyanis túlságosan drága volt, nagy költségekkel járt a köveknek, illetve tömböknek a hegyvidékről való szállítása. A templomokban ezért csak ritkán találunk kőelemeket, csupán az egyes díszítőelemek, az ablak- és ajtónyílások, valamint a boltívek készültek kőből (Valter 1985, 40). A hodosi templom alaprajza mindenképpen összevethető más muravidéki, például a turniščei, a szentlászlói és a bogojinai román kori templomok alaprajzával (Zadnikar 1997, 63-70). Ugyanakkor mindegyik templom téglából készült, és az ilyen jellegű templomépítés Szlovénia más részeiben nem ismeretes. Alaprajza szerint a hodosi román kori templomot az egyhajós, félkör alakú apszissal ellátott templomok közé sorolhatjuk (Zadnikar 1982, 194-197; 199-210). A hodosi templom a vidéki, illetve falusi román kori kis templomok közé tartozik. Ezeknek a templomoknak a hajója téglalap alakú, apszisuk pedig félkör alakú. Ez az építkezési forma a leggyakrabban a Muravidéken, illetve Zala és Vas megyében fordul elő (Zadnikar 1997, 63-70; Valter 1985, 33-34). A régi román kori templom régészeti feltárása során nagyon kevés lelet került elő, ezek is 84
