Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Branko Kerman: Régészeti kutatások a hodosi Szent András templomban

Topográfiai vizsgálatokkal sikerült Hodoson dokumentálni az egykori középkori források szerint a 12. században épült Szt. András templom helyszínét. (Zelko 1959, 236).

A templom feltehetőleg Alsó-Hodoson, a mai önkiszolgáló feletti főüton lévő, a keleti és nyugati oldalon lévő üt övezte teraszon állt. Fentebb a két út összeér, és Felső-Hodos felé vezet. A templom a terasz domináns sík platóján állt, ahol ma mező, gyümölcsös és lakóház van (2. kép). A mező peremének vizsgálata során nagyobb mennyiségű téglát és vakolatot fedeztünk fel, amit a lakók a jobb megművelhetőség érdekében elszállítottak a szántóról.1

Történelmi források a hodosi templomról

I. Zelko, a Muravidék középkori történelmének egyik legjelesebb ismerője szerint a hodosi templom „a település közepén lévő, kitűnő helyszínen állt, és keleti fekvésű volt”, román stílusban épült, védőszentje pedig Szent András volt. Hossza 9-10, szélessége 6-7 méter volt. Alaprajza szerint a domonkosfai kápolnához hasonlított. A félkörű, boltíves presbitériummal ellátott apszis keleti oldalán ablak volt, a templom hajója téglalap alakú volt. A török pusztítások idejében a templom annyira megrongálódott, hogy újjá kellett építeni. A pusztulásról tanúskodik az 1698-as vizitációs jegyzőkönyv is (Visitatio Kazoiana 1698). A templomban 1713/14-ben tartottak újabb vizitációt (Visitatio Scacchiana 1714), a templom védőszentje még mindig Szent András volt. 1732. november 19-én a templomot elvették a protestánsoktól és visszaadták a katolikusoknak. Ezt követően a templomot felújították, és a felújítást követően Szent Erzsébet kegyeibe ajánlották.2

Szomorú sors érte a templomot, hiszen 1826-ban teljesen leégett. 1900 környékén még láthatóak voltak a templom pusztuló romjai. A felhasználható építőanyagot (tégla és kő) a helybeliek elszállították, a templom így eltűnt a föld felszínéről (Zelko 1940, 70; Zelko 1959, 235-238; Zelko 1983, 242-243; 310-311).

A hodosi román kori templomot 1732-ig a protestáns hívők használták. Heiner Géza hodosi lelkész a hodosi egyházközség történetében szintén említést tesz a templomromokról, hozzáfűzve, hogy a templom 1236-ban épült, és nagy kár, hogy tönkrement (Heiner 1933, 63).3

Ivánóczy, aki látta a templomot, román stílusát említi. A hivatalos püspöki jegyzőkönyvekben is „régi román stílusú templom” szerepel. A hodosi plébánia, a „parochia antiquissima, saec. XII. ineunte erecta” a források szerint „1100 körül” alakult (Zelko 1959, 236).

1) A lelőhely Elizabeta Kerčmar, Hodoš 27 tulajdona (hrsz. 2387,2388, Hodoš kataszteri község). A templom helyszínéről tanúskodik egy 1900-ból származó adásvételi szerződés, amely a szombathelyi római katolikus püspökség tulajdonában lévő „templomdombot" említi. A szerződés másolatát a muraszombati tartományi múzeum őrzi. Köszönetét mondok a telektulajdonosnak, aki lehetővé tette a régészeti kutatásokat és támogatott bennünket a feltárás során.

2) Elképzelhető, hogy az 1732-es renoválás során a templomot annyira kibővítették, hogy a régi templom hajóját elhagyták, kiépítették az új templomhajót, és az apszist a régi templom anyagával bővítették. Ez a régészeti ásatásokkal feltárt, a későbbi hodosi templom keletkezésének egyik lehetséges magyarázata.

3) A szerző nem jelöl meg forrást, sem pedig más arról szóló adatot, honnan származik a hodosi román kori templom állítólagos építésének 1236-os évszáma.

80