Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
Bor és szabadság A középkorban a jobbágyfalvak bortermelése elég általános jelenség, függetlenül a termőtalaj adottságaitól vagy a megtermelt ital minőségétől. A legkorábbi adatunk a kapornaki szőlőtermelésről van. 1641-ben Pap Mihályné kérvényezi a tiszttartónál, hogy egy rövid időre mentesítsék a robottól, mert kapornaki pincéjét feltörték.94 A 18. századtól kezdve az Őrségben, de másutt is, csekély pénzvagyon képzésének esélyét jelentette a szőlőművelés. Előbb Kapornak meredek domboldalain, majd Hodos sovány lejtőin egyaránt tőkeneveléssel próbálkoztak. A földesűri felügyelet amint lehetett, adózás alá vonta a termőre fordult ültetvényeket. 1720-ban egyelőre csak Kapornakon 8 és fél kapás szőlőt műveltek, köztük volt friss telepítvény is. Egy kapás szőlő másfél akót termett, akóját egy forintért adták. Nyolc év múltán azt jegyzik föl, hogy egy kapás egy akót terem, és a gyenge bor akóját 50 dénárért vagy még annál is olcsóbban vesztegetik egymás között.95 Kapornak után Hodoson is a telki földeken szőlőtőkéket ültettek. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején (1767) a gazdák még elkerülték bortermésük földesúri megdézsmálását, de saját viszálykodásuk oda vezetett, hogy a 70-es években az uradalom tisztjei hegyvámot szedtek ebben a faluban is.96 1785-ben Hodoson 19 gazda tartozott bordézsmával az uradalomnak, ketten közülük a szomszédos Kotormányból és Kapornakról valók. Összesen 19 kapás a teljes terület. Kapornakon csak 10 helybéli gazda művelt szőlőt, ezzel szemben 15-en Hódosról és Domaföldéről valók voltak. Kapornak tehát mintegy Hodos szőlőhegyévé vált, 25 és fél kapás területtel.97 1828-ban a kapornaki szőlőhegynek „földje kemény kövekkel vegyétett sárga agyagból álló”. Fél holdat (1 pozsonyi mérő) hat ember tudott megkapálni, ekkora területen 3 akó bor termett. A költségekkel számolva a veszteség 24 krajcár volt az összeírok számításai alapján. A pár évvel később elvégzett pontosítás már némi hasznot mutatott ki. Hodoson mintha jobban termett volna a szőlő a kövecses homokkal kevert agyagtalajon, itt 5 akóra való bort számoltak fél holdra, és öt ember is megkapálta. Talán a déli fekvésű lejtők is kedveztek a magasabb hozamnak.98 Ennek ellentmondva Kapornakról nemesnépi Zakál György 1818-ben úgy vélte: „Minden Eörséghi Helységek között leg hegyessebb, a honnét jó bor termő Szőllő hegyei vágynak”99 Róla tudjuk, hogy a hodosiak borát nem csak nem dicsérte, hanem a hodosi korcsma egész készletét, négy-öt akót a földre eresztette éppen az írása előtti időkben. Az itteni bortermés helyi igényt elégített ki, s nem vetekedhetett a jó hírt szerzett tótsági bo-94) MÓL 1322. Kérvények. 35. sz. (1641) 95) VaML 1720. évi országos összeírás, 1728. évi országos összeírás Hodos, Kapornak. 9ó) Pável Ágoston: A hodosi hegyvám. In: Vasi Szemle (1936) 3. sz. 211 -212. p. Eőry János hodosi jegyző 1827. évi feljegyzése az egyetlen összefüggő szöveg 1848 előttről, melyet hodosi ember írt, hodosiakról, hodosiaknak. Pável remek érzékkel emelte ki ezt a páratlan darabot a többi irat közül. Mellesleg a kissé anekdotikus szófűzése ellenére a memoriális tartalma mindenben megfelel a más iratokból feltárható tényeknek a hodosi hegyvám bejöveteléről. 97) VaML Hegyvámos szőlők Fase. 1. N. 9. 1785. jún. 20. 98) VaML 1828. évi országos összeírás, Hodos, Kapornak. 99) ZAKÁL 2002. 9. p. 35
