Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
A falusiak Batthyány Ádámhoz írt levelükben panaszkodnak, hogy „látván illy inséginket, szöktönszöknek el közülünk az ifjak”, és azt javasolják kilátástalan helyzetükben földesuruknak, hogy „inkább ... rendeljen másutt minekünk hetünket, és az nagyságod szárnya és oltalma alól ki nem szakadunk”41 1639-ben 14 embert elraboltak Kapornakról. Általában a felemelt adó megtagadását torolta meg a török rendre az ilyen akciókkal. Kosa Gergely szentpéteri vajda, akinek tiszte volt az Őrség lakóinak védelme, jelentette Batthyány Ádám főkapitánynak, hogy a kapornakiak közül csak négyet adtak ki Kanizsán az érettük bemenő kapornakiaknak, a többit meg sem mutatták nekik.42 * Az őrségiek összetartozására és bátorságára álljon itt az alábbi példa. A senye házi Györke Gergelyt 1640 körül a török fogságba vetette, de miután megállapították a sarc összegét, a hodosiak kezességén kijöhetett, hogy saját váltságdíját összegyűjtse. A sarc teljes összege nem jött össze, mégis bement Kanizsára, hogy az érte kezeskedő hodosiak kijöhessenek. Őket onnét valami módon kiszabadította, ő maga pedig elmenekült. A törökök erre újból hodosi embert fogtak benn helyette. Györke koldulólevelet kért, hogy mind magát, mind a helyette túszul fogva tartott hodosi embert a pénz összegyűjtve kiszabadíthassa.13 1644-ben a török követelések felújultak. A kapornakiak tragikus sorsa után nyilvánvaló lett, hogy a Kerka völgye védtelen a török portyázókkal szemben. Ez a belátás lehetett a kiváltó oka annak, hogy a hodosiak és a kapornakiak a Kerka völgye fölötti magaslaton álló Szent András templomot a békeszerződések ellenére erődíteni próbálták. A környék egyetlen téglaépületét palánkkal, azaz gerendákból, karókból összerótt védőfallal kerítették. A Szentpéteren szolgáló két kapornaki végvári katona, öregebb és ifjabb Dávid Péter, továbbá a Jakab nevű, Hodoson, Ábrahám Miklósnál lakó szentpéteri hajdú mindenképpen a részesei lehettek a dolognak, hiszen saját otthonuk védelmét remélték ettől a vakmerő tettől.44 * A török válasza sem késett. „Mi Ali iszpaja, Végkanizsa várában lakozó, ti kik vagytok hodosi bírók és polgárok, úgy hallom, hogy az falut meghagyomlattátok (magára hagytátok), szentpéteri hajdúkat szentegyházba beeresztétek. Az vitézek, egész sereg, bizony rátok megharagudott volt, de van 15 napja, nagyságos pasához, agákhoz járván sok könyörgésvei ükét megengesztelvén, ím mind nagyságos pasa úr címeres hitlevelét, vitéz fő-fő agák pöcsétes levelét nektek küldtem. Semmit se féljetek, hanem 2 szekér 15 gyalog emberrel be siessen jünni, szomoróciak egy részét, 50 foréntot meghozzátok! Az vajat mind behozzátok! Az kiknek sót adtam vajért, azok is meghozzák! Az szép, úrnak való nyestbőrt hozzátok, mihelyen ez levelem érkezik, egy órát is ne késsetek! Fejemre felelek, senki titeket nem bánt. Az ki deszkákkal szentegyház környékét becsináltattátok, azt elbontsátok, mert nagyságos pasa úr úgy parancsolt! Kiskapornak is, Szjomoróc is a pénz] felét, vajat behozzák! Ezt el ne mulassátok! Költ Kanizsán, Anno 1644 idem qui supra”iS 41 j MOL P 1314. Missiles 26822., 26823. (é. n.) 42) MOL P 1314. Missiles 109179. 43) MOL P 1322. Kérvények. 22. sz. (1640. szeptember 15.) 44) MOL P 1322. Urbáriumok, Őrség 1643. 45) MOL P 1314. Missiles 203. 22
