Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
Kustánszegre (Zala megye) jártak istentiszteletre, anyakönyvet pedig nem vezethettek. Erős hitbéli elszántságukat mutatja, hogy az „árvaság korában”, ahogy a kortársak nevezték az elnyomatás évtizedeit, mindenhol megmaradt a teljes lakosság protestánsnak. A megtorlás és üldöztetés megindította az őrségiek és tótságiak tömeges elvándorlását az újra benépesedő Somogy vármegyébe. Két-három falu lakosságát tette ki a menekülők száma, akik Orciban, Magyaratádon, Patalomban, Vésén, Inkén és Gigén kezdtek új életet, néhol számszerű többséget alkotva.17 18 Az 1790-es évek elején újból a változás reményében szervezkedtek. A senyeházi Szakái György (később nemesnépi Zakál György) és harcostársai újból pert kezdeményeztek a nemesi szabadság, az „aranyszabadság” elnyeréséért. Sikerült pártfogónak megnyerniük Pálóczi Horvát Ádámot, a korabeli magyar irodalom jelesét, aki mellesleg maga is református volt. A jakobinusok kivégzését (1795) követő kedvezőtlen politikai légkör miatt a kezdeményezés kifulladt. A 19. század első évtizedében ismét pereskedni kezdtek Farkas János szentpéteri jegyző vezetésével, és az őrségi származású pápai értelmiségiek, főként ügyvédek hathatós segítségével. Az Őrség dézsmaperében nyertek is a Batthyány család ellenében 1810-ben. A harmincas évektől kezdődően szünet nélkül folyt a perpatvar a különböző igazgatási és jogszolgáltatási szinteken az Őrség jogi státusáról. A magyar nemzeti történelem fordulatának kellett elkövetkeznie, hogy 1848-ban végre nyugvópontra jusson az évszázados küzdelem. A pereskedések és fegyveres felkelések tétje, a nemesi szabadság megszerzése teljes mértékben a magyar feudális viszonyokhoz kötődött. A jobbágyfelszabadítással értelmét vesztette az érte folytatott harc. Az 1850- es évek birtok-elkülönítési perei során Batthyány Zsigmond, a volt földesúr és az Őrség falvai külön-külön, minden nehézség nélkül megegyeztek. A 18 falu történelmi sorsközössége a 19. század közepétől, a polgári jogviszonyok létrejöttével fellazult. Minden község a maga útját járta. Az egykori Őrség falvai közül kettőnek, Hódosnak és Kapornaknak a históriája alig néhány nemzedéknyi idő alatt előre nem látott fordulatot vett: hirtelen egy másik országban folytatódott. Hodos és Kapornak története a megtelepüléstől a jobbágyfelszabadításig A MEGTELEPEDÉS KÖRÜLMÉNYEI ÉS A MAGYAR-SZLOVÉN NYELVHATÁR KIRAJZOLÓDÁSA A 14. SZÁZAD VÉGÉRE A KERKA FELSŐ FOLYÁSA MENTÉN A ma Szlovéniában található két őrségi település, Hodos és Kapornak első okleveles említése viszonylag késői (1393).18 Sem az Árpád-korban, sem az Anjou-királyok alatt nem bukkan föl nevük oklevelekben, sőt a későbbi időszakban is egészen a mohácsi vészig alig egy tucatszor szerepelnek. A megkésettség ténye összefügg azzal, hogy a 13. század elejéig nem számolhatunk szilárd őrfalvakkal a sajátos szolgálat, a határőrizet kötelmei miatt, csak őrhelyekkel, őrtelepekkel. Az elsősorban birtokjogi tényeket rögzítő okleveleken csak azután kezdenek az őrfal-17) ORBÁN 2000. 18) MÓL DL 65838. 17
