Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk

VII. Az ÁGOSTAI EVANGÉLIKUS FELEKEZET LELKÉSZEI

A hodosi ágostai evangélikus közösség történelmének egy időszakát furcsa módon elhallgatják a mai történelemírók. Mentségükre szolgál, hogy a 18. század első feléből, amikor a református irányt elhagyva a lutheri közösséghez pártoltak át, nehéz időket éltek és nagyon kevés írásos forrás maradt az utókor számára. De tény, hogy a gyülekezet történelme nem a Türelmi Rendelettel kezdődik, az 1781-es esztendő csak a felvirágzás kezdete volt, hiszen több mint fél évszázaddal előtte már megtörtént az átállás. Az őrségváltás a 17. század végén kezdődhetett, amikor ismeretlen okokból Perenyei Bálint, a híres kőszegi rektor a Batthyányak hodosi birtokán tartózkodott. A kezdetben református tudós aláírta a Formula Concordiae nyilatkozatot és az evangélikus irányzat megszilárdításán fáradozott. Öt tekinthetjük Hodos első ágostai evangélikus prédikátorának.

írásos dokumentumok bizonyítják Lepoša György itteni szolgálatát az árvaság éveiben. Nevével az 1732-es Rosty-hadjárat alkalmával találkozunk, amikor levélben számol be a hodosiak ellenállásáról.

A 17. század végétől vezetett könyveikből kitűnik, hogy az újonnan megszervezett gyülekezet lelkésze Laky István volt 1783-1786 között. Egyes alaptalan feltevések szerint ő vezette át a református közösséget az ágostai evangélikusok táborába. A felkutatott források szerint Laky nevéhez az újjászervezés, a felvirágoztatás és az első templom építése köthető. Hodosi tartózkodása három évig tartott és innen ismeretlen helyre távozott.

Az elkövetkező évtizedekben lelkészi állást betöltő Smodiš Istvánról (1786-1792), Berke Balázsról (1792-1803) és Gergár Györgyről (1803-1821) tudjuk, hogy a gyülekezet szaporításán, szellemi és anyagi felvirágoztatásán dolgoztak.

Czipot György, a muravidéki protestáns irodalom egyik kiemelkedő személyisége hodosi tartózkodását és rövid életét alkotóan töltötte. Černelavcin paraszti család gyermekeként látta meg a napvilágot 1794-ben. Tanulmányait a soproni líceumban és külországokban végezte. Mielőtt 1821-ben hodosi lelkésznek választották, Körmenden és Légrádon tevékenykedett. Gyarapította egyháza vagyonát, nagy hangsúlyt fektetett a hitéletre és 1829-ben Hodoson megírta a Dühovni Áldov (Lelki áldás) című imakönyvet, mely több kiadást is megért. Korai halála törte ketté munkásságát. A felsőlendvai várban hivatalból volt jelen a budinci származású Krajcár nevezetű apagyilkos fejezésén, a lesújtó látvány ágynak döntötte, majd rövid testi-lelki szenvedés után 1834. november 9-én halt meg. A hodosi ótemetőben helyezték örök nyugalomra.51 Fia, Czipot Rezső (Rudolf) Hodoson született, egy ideig az apja mellett segédlelkészként tevékenykedett, majd elfogadta a puconci gyülekezet meghívását, s az új közösségben apjához hasonlóan irodalmi tevékenységet is folytatott.

A szerencsés véletlen hozta, hogy Czipott után a nagy tudású, odaadó, megjelenésével is tiszteletet parancsoló Kardos János került lelkésznek Hódosra. A Muraszombat melletti Norsincin született szegény zsellér családban 1801-ben és Berke Xaver Ferenc puconci lelkész közbenjá-51)A szerző, Pivar Ella 1978-ban megtalálta a ledőlt síremlék márványtábláinak maradványait, de egy évvel később már hiába kereste. A sír a temető központjában állt.

187