Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk

hárd jött szóba, dédapám sosem felejtette megemlíteni a csatát. ” Az apáról fiúra szálló emlékek nem alaptalanok: 1704 május havában a Szentgotthárd melletti nagyfalui harcokban Károlyi Sándor csapatai szétverték Heister Siegbert tábornok seregét. Az őrségi falvak így bizakodva kérhették IV. László király uralkodása óta több ízben megerősített, de a Batthyány grófok állandóan jobbágyi terheket követelő magatartása miatt is Rákóczitól szabadságjoguk biztosítását. Érsekújváron kelt 1706. június 7-i levelében a fejedelem érdemeik elismerése mellett „speciális protekcióban” részesíti őket és megparancsolja, hogy „megnevezett tartománybelieket, tudván ezek levele által, valameddig, a Hazát fegyverrel szolgálják, mindaddig a terhek viselés alól felszabadítottak...E mellett fel s alá járó Hadainknak serio és keményen parancsoljuk, erőszakosan a megnevezett híveinkre beszállani, étel-italbeli és abrak gazdálkodásra erőltetni semmiképpen ne merészeljék”.

A bevett három vallás szabadságának megtartásáért a szécsényi országgyűlésen szövetséget kötött rendek kívánságára Rákóczi vallásügyi biztosokat küldött ki, de azok nem jutottak el Vas és Zala vármegyékbe.

Az 1711-es szatmári békekötés 3. pontja kimondta, hogy a protestáns vallás esetleges sérelmei Magyarországon és Erdélyben az uralkodó vagy az országgyűlés elé terjeszthetők, de a három évvel későbbi országgyűlés már egyedül a király jogkörébe utalta a vallásügyet és egyenesen a királyhoz kellett fordulni jogorvoslatért, de nem együttesen, hanem egyénileg. Ugyanez az országgyűlés a vallási sérelmek kivizsgálására s elintézésére katolikusokból és protestánsokból álló vegyes bizottságot létesített, amely 1721-ben eredménytelenül ült össze.

IV.4. A PROTESTÁNS TEMPLOMOK ELFOGLALÁSA ÉS A HOSSZÚ ÁRVASÁG

Az Explanatio Leopoldinára támaszkodó Carolina resolutio nyomán meginduló templomfoglalások Vas és Zala megyékben 1718-ban kezdődtek és 1732-ben Őrségben és Tótságban folytatódtak. A protestánsok beadványban vázolták a rendelet nyomában kialakult templomfoglalási készületeket. A király erre felhívta a helytartótanácsot, hasson oda, ha a földesurak vagy megyei tisztségviselők templomokat akarnak elvenni, lelkészeket akarnak helyükről kimozdítani, szándékukat annak megindoklásával a helytartótanácson át terjesszék fel hozzá. Az engedmény nem sok reményt ígért, ezért 1731 augusztusában Bécsben a megyék deputátusai a királynál panaszt tettek a katolikus papság gyűlölködése miatt és vádat emeltek a helytartótanács ellen, amely még a jóindulatú királyi intézkedések végrehajtását is akadályozta. A legfontosabb ténykedésük azonban annak a memorialisnak az átadása volt, amelyben felsorolták minden eddigi sérelmüket. Beadványukra a király nem adott választ. Egészen 1732-ig a vármegye nem folyamodott kényszerintézkedésekhez, akkor a helytartótanács az 1732. április 9-én kelt királyi leiratra hivatkozva a Carolina resolutio végrehajtását elrendelte, miszerint csak a kijelölt helyen lehet templom a restrictus megyékben. 1732. május 16-i keltezéssel Pozsonyból az alábbi parancsot intézték Vas megyéhez: „Meghagyja a kir. helytartótanács Vas vármegye hatóságának, hogy Nemesdömölk, Felsőőr, Nemescsó articularis helyek kivételével 30 nap alatt a protestáns vallás gyakorlatát a megye területén mindenütt betiltsa, a prédikátorokat egyházi foglalkozásuktól

178