Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
anyagi és szellemi pangása miatt a Habsburg-uralom alatt a legsötétebb állapotba került. Változást 1616-ban az ország érseki székét elfoglaló Pázmány Péter hozott, aki 12 éves korában reformátusból katolikus jezsuitává lett és kitartóan harcolt az uralkodók által elajándékozott, a mohácsi vész előtt az egyházához tartozó földbirtokok és egyéb javak visszaszerzéséért, a szellemi színvonal növeléséért, de mindenekelőtt a lélekállomány visszaszerzéséért. Ez utóbbira egyetlen lehetőséget talált: mert a falvakban minden templom a földesúr tulajdonában van, a földesúré a temető is, s ha a protestánsokká lett főurakat áttéríti a katolikus egyházba, akkor azoknak a birtokán gyakorolhatja ugyan az 1608-as koronázás előtti törvény alapján a jobbágy a vallást, de templom nélkül, mert azt nem köteles a földesúr rendelkezésre bocsátani. A buzgó katolikus II. Ferdinánd király beleegyezésével sikerre vitte tervét. A megindult ellenreformációnak egyik legnagyobb támogatója a reformátusnak született Esterházy Miklós volt, aki szülei ellenzésére tért át katolikusnak, s házasságai révén dúsgazdag földbirtokos lett, az 1625-1645 évek között pedig az ország nádora, a Habsburg-dinasztia feltétlen híve, és Pázmány Péterrel egyetértve a protestáns egyházaknak kíméletlen ellensége lett. Esterházy révén először Alsólendván és vidékén vált nehézzé a protestáns egyházi élet, Zrínyi György, a szigetvári hős unokája 1622-ben engedett Pázmánynak. A következő évben grófi címhez jutó Batthyány Ádám 1629-ben hagyta el családja közel száz esztendeig hagyományos vallását. Utolsónak a legnagyobb dunántúli földbirtokos, Nádasdy Ferenc 1643-ban azért lett katolikus, mert Esterházy Miklós nádor ennek feltétele mellett adta hozzá feleségül leányát, Esterházy Júliát. Muraszombat és Felsőlendva ura, a szlovénvidék földesura, Széchy Dénes és fia, Péter, aki igen kegyetlen üldözője lett a protestánsoknak, szintén korán Pázmány mellé állt. A főurak áttérése nyomán előállt veszteségek közül a legsúlyosabbat a 21 éves korában katolizált Batthyány Ádám, németújvári földbirtokos okozta. 1634. január 9-én az összes birtokain levő falvakra kiterjedően az alábbi rendeletet adta ki: „Hatalmunknál fogva uradalmainkban és minden birtokainkon megparancsoljuk és meghagyjuk, hogy a lutheránus és kálvinista szekták összes papjait, vagy másokat, akik a római egyház ellen tanítanak, minden birtokunkról távoztassanak el, a vonakodókat pedig jelen parancsunk idejétől számított tizenöt napon belül erőszakkal és fenyegetésekkel űzzék el.”'7 Először a Batthyány-birtokokon levő, túlnyomó részben német és horvát jobbágyfalvak protestáns templomai estek áldozatul, majd tíz évvel később Batthyány Ádám köznemesi és kiváltsági levelekkel rendelkező őrnagya folytatta az őrségi templomok elvételét. A protestánsüldöző főurak karhatalommal elvették a kercai, hodosi, őriszentpéteri és nagyrákosi Árpád-kori templomokat. A protestánsok a templomfoglalások miatt panaszt emeltek az országgyűlésben. Panaszukat I. Rákóczy György hadműveleteinek végén, a linzi békekötés után az 1646/47-es évi pozsonyi országgyűlés orvosolta. A „cuius regio, eius religio" (akié a föld, azé a vallás) elvét eltörölve meghatározta, hogy a „parasztot, legyen mezővárosi, végbeli, falusi, nem szabad vallásában háborítani, papjaik a falvak templomaiból és paróchiáiból nem távolíthatók el”, és hogy a vallás szabad gyakorlatához a templom hozzátartozik. A becikkelyezés nem könnyen ment, mert több magas 17) Thury 172
