Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
A református közösség fokozatos pusztulása a 17. században kezdődött. A csepregi hitvita után a Formula Concordiae szélsőséges lutheri nyilatkozatot aláíró lelkészek gyülekezetei lényegében kiváltak a közös protestáns egyházkerületből, de formálisan 1612-ig nem szervezték meg önálló egyházkerületüket. A Formula Concordiaet alá nem író lelkészek 1612-ben a Körmenden tartott zsinaton Pathay István rohonci lelkészt választották meg Vas, Sopron, Zala, Veszprém és Somogy megyékben a református irányt követő gyülekezetek püspökévé. Köveskúton 1612-ben újabb zsinatot hívott össze a püspök, ahol a régebbi zsinatok törvényeinek a figyelembevételével leszögezték a hittani álláspontot, meghatározták az esperesek, lelkészek, tanítók szolgálati kötelességeit, az évi két, de feltétlenül egy zsinat tartását, és kimondták, hogy a végvacsorát közönséges kenyérrel és közönségesen használt borral - amelyekkel táplálkozunk - kell kiszolgáltatni gyülekezeteinkben. Arra nincs adat, hogy a két zsinaton megjelent volna a hodosi lelkész. Az 1618-i szentlőrinci zsinat legfontosabb intézkedése az egyházközségeknek egyházmegyékbe való besorolása, s az előbbi bizonytalanság megszüntetése volt. A részes besorolás bizonyítja, hogy az előző zsinatokon jelenlévő anyaegyházak közül sok hiányzik. A szentlőrinci zsinaton a kiskomáromi egyházmegyébe 3, a németújváriba 17 anyaegyház mellé csatolták a régi Rohonc-Szalonaki egyházmegye 12, főleg német és horvát gyülekezetét, a körmendihez pedig 8 anyaegyházat. A vízlendvai egyházmegyébe Hodoš, Lak (Selo), Mártonhely (Martjanci), Muraszombat (Murska Sobota), Szentbenedek (Kanőevci), Szenttrinitás (Gornji Petrovci), Szentgyörgyvölgye, Szécsisziget, Turnišče, Vízlendva (Sveti Jurij) és Velemér református anyaegyházak tartoztak. Az éves zsinatok jegyzőkönyveiből a 17. század közepéig soron követhetjük a zsinatokon megjelent vagy hiányzó lelkipásztorok nevét, szolgálati helyét, a megüresedett lelkészi állásokat, az oda újonnan felavatott lelkészek neveit, az elfoglalt, megsemmisült egyházak sorát. Az 1618-as évi szentlőrinci zsinat részvevői között Merkatoris (Kalamár) István hodosi református lelkész neve is szerepel.14 Az 1629-es évi zsinaton meg nem jelent lelkészek között sorolják fel Hodosi István hodosi lelkészt. Az 1640-es köveskúti zsinat jegyzőkönyve szerint a hodosi református gyülekezetben a lelkészi állás üres, az 1654-es pápai zsinat irata szerint az őrségi és körmendi egyházkerületből 23 társával együtt a töröktől való félelem ellenére megjelent Tárkány Ferenc hodosi lelkész is.'5 Hodos ismert református lelkészei: 1. Merkatoris (Kalamár) István (1618), 2. Hodosi** István (1629), 3. Tárkány Ferenc (1654). * *) A magyar nyelvterületen Hodos helységnév különböző kapcsolatokban több mint tizenötször jelentkezik és gyakran találkozhatunk a Hodos(i) családnévvel, amelyet jeles személyiségek és református lelkészek viseltek a történelem során. Bencik Gyula: Őrségi templomok című füzetében írja, hogy Batthyány Ferenc temetésén 1 ó25-ben részt vett Őrség jeles református lelkésze, Hodosi Tamás. Egy Hodossy család 1287-ben donatiót nyert a történelmi Pozsony megyei Hodos településére és a szerteágazó rokonságnak. Az 1654- es évi pápai zsinaton Hodosy István lázi (pápai egyházmegye) lelkészt említik. Hodosi Dániel szentpéteri református lelkész 1643- ban vett részt a zsinaton. Az őri és körmendi egyházmegye hollósi képviselője szintén egy Hodosi István nevű református lelkész volt. Hodosi Sámuel Debrecenből származik és 1707-1710 között a dunántúli református egyházkerület püspöke volt. A szentlászlói református gyülekezetben 1919- 1927 között Hodosy Lajos református lelkész teljesített szolgálatot. 170
