Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
terjesztése szerepelt. A királyi hatalom a mohácsi vész után hallgatólagosan tudomásul vette a lutheri reformációt, de Miksa császár törvényen kívül helyezte a kemény helvét vonalat, a feudális politikai érdekeket veszélyeztető irányzatot, és az 1548-as pozsonyi országgyűlés XI. tc.-e szerint hitéleti elvekre hivatkozva „a sacramen-tariusokat9, akik még az országban vannak, birtokaikról el kell űzni és nem szabad többé beengedni őket az országba”. Az 1552/53-as országgyűlésen többségbe kerültek a lutheránus rendek, és vetélytársként kezelték a terjedő kálvinizmust, nem védelmezték őket, sőt, helyeselték, hogy „a szent képek összetörött és megégetőit" újból törvénycikkel fenyegessék meg. Amikor a debreceni zsinat 1567-ben elfogadta a II. Helvét Hitvallást s ezzel megalakult a magyar református egyház, a királyi országrészen Miksa császár kíméletlen üldözést rendelt el a kálvinisták ellen, 1570-ben pedig könyveikkel és azok terjesztőivel szemben lépett fel. A lutheri egyház is egyre jobban igyekezett elfojtani a testvérág kibontakozását, bár Őrség és Tótság területén az 1576 előtti időkben egy-egy központi helyen működő lelkész hallgatólagosan vezetője volt a confraternitásban, testvéri közösségben élő protestáns lelkészeknek. Valószínűleg ilyen confraternitásból alakult ki még a szétválás előtt a kőszegi, körmendi, németújvári, rohonci, szalonaki, vízlendvai egyházmegye, amelyeket 1576-ban Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár a hegykői zsinaton protestáns egyházkerületbe szervezett, melynek első püspöke Szegedi Máté sárvári lelkész lett. A zsinat kötelezővé tette neki az augusta confessio megvédelmezését az egyházkerület területén. Zvoranics Mihály lutheránus esperes szerint ekkor már voltak kálvinisták a papok között, de még „moccanni sem mertek”.10 11 Megbízható adatok hiányában csak következtethetünk a hodosi református gyülekezet ágostai evangélikus irányra való átállására. Minden bizonnyal ez a 17. század végén bekövetkező eseményeknek tudható be. Heiner Géza11 helybeli evangélikus lelkész szerint az iratok a kercai plébániára kerültek és ott később tűz martalékává váltak, de felveti, hogy a „szóbeszéd szerint a kőszegi katolikus káptalan hivatalban őrzik protestánsoknak hozzáférhetetlen helyen." A helvét irányzat terjedését a lelkészek egyre növekedő száma alapozta meg. Nagy segítséget jelentett számukra, hogy 1576-ban elfogadták a hercegszőllősi kánonokat, mely már tiszta református tanítást tartalmaz. A következő évben Huszár Dávid lelkész magyar nyelvre lefordította a Heidelbergi Kátét, de a szakadás ekkor még nem következett be, sőt, több mint másfél évtizedre volt szükség a nyílt színvalláshoz. A királyi Magyarország területén a helvét irány kibontakozása Beythe István12 vezetésével indult meg, amikor Szegedi Máté püspök 1585-ben bekövetkező 9) A Sacramentárius elnevezés Krisztus testi jelenlétének az Úrvacsora jegyeiben való megtagadásából ered, és ez az ő istenségének tagadását is jelenti. 10) Patakyi László: Az őrségi református anyaegyháztörténete, Budapest 1992 (Pataky) 11) Heiner 12) Jeles reformátusság-kutató Thury Etele szerint Beythe István 1532-ben a Baranya megyei Kő helységében született, Tolnán, majd külföldön tanult. Alig 23 évesen Héderváron vállalt tanítói állást, majd Szakolcán és Alsólendván volt iskolamester, innen Sárvárra költözött és 15ó5-ben újra a Bánffyak alsólendvai jószágára tér vissza, de ekkor már lelkészként. Kilenc év után a soproniak magyar hitszónoknak invitálják meg, és ő volt a város első magyar református papja. Alig egy év múltán már Németújváron találjuk. Itt nem csak egyházi, hanem világi, természettudományos könyveket írt. A dunántúli egyházkerületnek ebből az időből nem volt az egyház igazgatására, a lelkészek fegyelmezésére irányuló törvénykönyve, Beyte, amikor megválasztották püspöknek, a hercegszőllősi kánonok alapján megalkotta az olyan szabályokat, amelyek nem voltak alkalmasak a még egységben lévő protestáns kerületek igazgatására. Ez 1585-ben a híres csepregi zsinat után a kettészakadáshoz vezetett. Beythe a helvét, református irány pártolója maradt. 168
